Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-10-12 / 40. szám
4 l£J‘MUJ)AP£ST 1935. október 13. Keresztény világnézet, embervédelmi munka, felebaráti szeretet írta: LIBER ENDRE — Befejező közlemény — II. A felnőttek védelme Budapest székesfőváros hatósága részéről az inségenyhítö tevékenység keretében nyújtott különböző segélynemek útján történik. A főváros elsősorban természetbeni segélyekkel igyekszik legelemibb életszükségletekben hiányt szenvedő ínségeseket támogatni és inség- enyhítés keretében állandóan foglalkozik a mai idők egyik legszomorúbb jelenségével: a hajléktalanság kérdésével is, hajléktalan menhelyeket és szükség- lakásokat tart fenn, továbbá lakbérsegélyeket oszt. Itt ismételnünk kell azt, hogy a családok és munkaképes felnőttek igazán eredményes megsegítését csak munkaalkalmak nyújtásával, még pedig állandóbb jelegű, és a létminimumot biztosító munkaalkalmak megteremtésével érhetjük el. Ez ismét olyan célkitűzés, amelynek érdekében a hatóságnak és a társadalomnak szociális felelőssége teljes tudatában, komoly és áldozatrakész elszántsággal kell ösz- szefognia, mert hiszen a magántőke és a magánvállalkozás részvétele nélkül ezt a problémát megoldani nem lehet. A munkaképtelenek és az aggok hatósági gondozása a székesfővárosban az úgynevezett szeretetotthonokban történik. Ezeket az intézményeket is állandóan fejlesztenünk kell, mert éppen a rossz gazdasági viszonyok következtében egyre több és több lesz a szegény és elhagyott munkaképtelenek és öregek száma. Ez volna dióhéjban a főváros hatóságának embervédelmi munkája, amelynek természetesen — mint egy-két esetben rámutattam — még hézagai vannak és amelynek még rendkívül sürgős és fontos teendői vannak, például a gyermek- és az ifjúságvédelem minél tökéletesebb kiépítése, a szociális lakáspolitika és telepítés továbbfejlesztése, az egészségügyi, erkölcsi és szellemi gondozás megfelelő tökéletesítése és ezzel kapcsolatban a szociális képzés megszervezése terén. Ezzel az utóbbival kapcsolatban egykét szóval rá akarok mutatni a nemzet- nevelés egy ágának: a szociális iránypevelésnek a f o n t o -■ s á g á r a. Magyarországra hirtelen és teljes súlyával szakadt rá a szociális kérdések egész tömege, de viszont a szociális képzés tekintetében ezek a kérdések meglehetősen készületlenül találtak bennünket, de készületlenül találtak a szociális megértés, a szociális közszellem tekintetében is. Nálunk a háború előtti években a nagyközönségnek csak egy egészen kis töredéke foglalkozott szakszerűen a szociális kérdésekkel. Ennek egyik okát abban találhatjuk, hogy hazánkban a háború előtt a gyáripar fejlődésével kialakult proletáriátusnak a szociális problémái nem voltak olyan szembeötlöek, mint a nyugati országokban. Meg kell állapítanunk azt, hogy bár kevesen vannak a magyar társadalomban, akik valamilyen formában személyes érintkezésbe ne kerültek volna már a szociális kérdésekkel — mégis kevés rendszeres tudással és ismerettel találkozunk ezen a téren, szociális közvéleményről pedig — sajnos — még ma sem beszélhetünk. De hogyan is állunk szociális té- re n a társadalom és a hatóság együttműködésével? Talán nem kell külön beszélnem arról, hogy az állam és a helyi hatóságok egymagukban nem oldhatják meg a szociális embervédelem minden kérdését, még pedig nemcsak anyagi, hanem hogy úgy mondjam, struktúrális okokból sem. A hatóság enpbervédelmi munkája, bármennyire igyekezzék is a bürokratizmust elkerülni és bármennyire is törekedjék az egyénisítésre, sohasem foglalkozhat úgy és annyit az egyessel, mint a társadalmi szervek. A hatóságnak és a társadalomnak éppen ezért nem ugyanazt a munkát kell végeznie, hanem egymás munkáját kell kiegészítenie. Vanak olyan feladatok, amelyeket kizárólag a társadalom oldhat meg, illetőleg a társadalom áldozatkész és szociálisan gondolkozó egyedei vagy csoportjai. Lelki és erkölcsi bajok felismerése, azoknak speciális eszközökkel való gyógykezelése, az egyes családok és egyének beható és egyéni eszközökkel való gondozása, a szociális cmbervéde- lemnek előbb vázolt láncolatában mutatkozó hézagok kitöltése — a társadalom anyagi és erkölcsi támogatása és közreműködése nélkül lehetetlen. Hogy mi az, amit a legszervezettebb hatósági munka sem nyújthat a kérő, a segítségre szoruló embernek, azt egy rövid kis történettel akarom megvilágítani: Turgenyevet, a híres orosz írót egyetlen alkalommal Párisban megszólított egy koldus és alamizsnát kért tőle. Az író kikutatta összes zsebeit, de egy soust sem talált. Nagyon bántotta a dolog és elszégyelve magát, hirtelen elhatározással erősen megszorította *a koldus feléje nyújtott kezét és meg is ölelte a koldust. A koldusnak könnyes lett a szeme és meghatottan rebegte: Uram, Ön királyi ajándékot adott nekem. Nagyon természetes, hogy a társadalmi munkának is szervezettnek kell lennie. Az embervédelmi feladatok annyira elágazók, hogy felesleges energiapazarlás, ha az egyes társadalmi szervek és hatóság egymás munkáját keresztezik, akadályozzák ahelyett, hogy egymást kiegészítenék és előmozdítanák. Minden társadalmi szervezetnek, minden szociális téren dolgozó embernek, ismernie kell egyrészt a hatóság szociális munkáját, másrészt a többi társadalmi egyesület és társadalmi szervezetnek a munkáját és úgy kell összhangot teremteni, hogy lehetőleg egyetlen szociális munkaterület se maradjon gazdátlanul, vagy megdőlgozatlanul. Mit ér az, ha tegyük fel egy városban vagy községben a hatóság vagy társadalom foglalkozik ugyan a csecsemővédelemmel, de a serdülő fiúk vagy leányok védelmével senkisem törődik. Hiába gondozom a csecsemőt, ha későbben, amikor legnagyobb szüksége van a gondoskodásra, 14—18 éves korában, se lelki, se testi védelemben nem részesítem. Mit ér, ha 4—5 egyesület — mondjuk karácsony tájban ruhát vagy csomagot oszt szét a szegény gyermekek között, de nincs egyetlen napközi otthon sem, mely napközben a szegény és magukrahagyott kicsinyeket gondozásba venné. Mennyi tennivaló volna a n ö v é d e- lem terén is, a mezőgazdasági és gyári munkáslányok és asszonyok erkölcsi és egészségügyi védelme, képzése, foglalkoztatása körül. Szét kell néznünk az embervédelem egész területén és meg kell látnunk a hiányokat és a munkaterületeket fel kell osztanunk egymás között, mert különben képtelenek vagyunk eredményes munkát végezni. Egyetlen egy társadalmi rétegnek, korosztálynak, foglalkozási ágnak, vagy akárcsak egyetlen egy ráutalt egyénnek sem szabad gondozás és védelem nélkül maradnia. Kicsiny nép vagyunk, amelynek számára minden ember igen nagy értéket jelent. Éppen ezért a szociális munkának ki kell terjednie az emberi élet minden megnyilvánulására, törődnie kell azokkal is, akik' ma aránylag jólétben élnek, nehogy ők is támogatásra szoruljanak. De különösen gondolni leéli azokra, akik minimális és gyakran bizonytalan jövedelmükből csak tengődnek és akiknél talán csak idő kérdése, hogy mikor sülyednek a nincstelenek sorába. A szociális munkának egyik első feladata: megakadályozni az életnívó sülyedését, a családi élet felbomlását, a társadalom erkölcsi és anyagi erőinek pusztulását. A szociális embervédelemnek ezen az alapon kell felépülnie és ezen az oldalon kell kialakulnia a társadalmi és hatósági szervek együttműködésének is. mert az embervédelmi munka cent- rurna az ember, célja és értéke ugyancsak az ember. Jlz áramellenör bűne Idegennel |helyette sittette magát, exért azonnali hatállyal elbocsájéoéiáU a t>u- szonRét éve szolgáló Horváti) Istvánt — Az Uj Budapest tudósítójától — A Kúria T o 11 h-t a n á c s a elé most került befejezésre az a peres ügy, amelyet Horváth István áramellenör indított a Budapest Székesfőváros Elektromos Müvei ellen jogtalan elbocsátása miatt több ezer pengőt követelve. Horváth majd huszonkét éven keresztül teljesített szolgálatot az Elektromos Müveknél és feletteseinek megelégedésére pontos jelentéseket adott a kerületben lévő villanyórák állásáról. Egy alkalommal az áramellenőr azonban rosszul lett. Elhatározta, hogy egy érettségit tett jó ismerősét kéri fel arra, hogy az helyettesítse öt az aznapi áramellenörzési munkájánál. Erről a helyettesítésről az Elektromos Müveknél azonban tudomást szereztek, Horváth ellen fegyelmi eljárás indult, felfüggesztették, majd egy hónap múlva elbocsátották. Horváth ezekután per útján igyekezett bebizonyítani azt, hogy ő nem követett el olyan mulasztást, amelyért öt azonnal el kell bocsátani, mert hiszen még, ha helyettese rosszul olvasta volna le is az órákat, a legközelebbi revíziónál ezek a hibák feltétlenül szembeötlőitek volna, következéskép sem az Elektromos Müvek, sem pedig a fővárost károsodás nem érte. A perben az Elektromos Müvek jogtanácsosa utalt arra, hogy Horváth közönséges ipari alkalmazott volt és így nekik joguk volt bármikor az áramellenőrnek felmondani. Első két fokon a bíróságok elfogadták ezt az érvelést és elutasították az áramellenör keresetét. Felülvizsgálatra most került az ügy a Kúriához, ahol Horváth jogi képviselője bizonyítani kívánta azt, hogy Horváth nem volt közönséges ipari alkalmazott, mert ha az lett volna, akkor nem kellett volna ellene fegyelmi eljárást indítani. A felszólalás után a Kúria egyezség megkötésére hívta fel a szembenálló feleket, mert úgymond, méltányos volna mégis valamit juttatni a huszonkét éven át szolgálatot teljesítő áramellenörnek. A tárgyalást ezután elnapolták és októ- 'ber végén fognak ítéletet hirdetni. „ESELGE“ szellőző- berendezések SGHUBAUER FERENC magánmérnök Budapest, 111., Föld-u. 51. TELEFON: 62—2—06. M. KIS. ÁLLAMI S-. ACÉL- ÉS OÉPüí ÁBAi BUDAPEST BANKI EMIL OKL. ÓRÁS BUDAPEST, IV., VÁCI-U. 49. Mindennemű órák szakszerű .javítása, sokévi külföldi gyakorlattal. Óraraktár Fővárosi tisztv.-nek 107, kedvezmény Házi vízellátáshoz, Kertöntözésbez kézi- és géphajtásu szivattyúk Kitűnő tartós kivitel Olcsó árak Nagy készlet m Forgalomba hozza: MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMI VASGYÁRAK KERESKEDEM! KÉPVISELETE R. T. Budapest, V,, Vilmos csásiár-ut 28. TELEFON: 27—3—20.
