Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-05 / 1. szám
1985 jtfiúfc 5. ujBumPEsr DEM 8 Miért a Ganz ? Az Uj Budapest részére Irta MÜLLER ANTAL A törvényhatósági bizottság utolsó decemberi közgyűlésén bejelentette az elnöklő“ főpolgármester, hogy azt a polgármesteri előterjesztést, amely a Ganz és Társa Villamossági Gép-, Vágón- és Hajógyár r. í.-nek csatorna- rács-iszap elgázosító berendezés tárgyában tett ajánlatára vonatkozott, levette a napirendről. így kellett cselekednie a főváros vezetőségének, mert a közgyűlést, amelynek napirendjére, ezt a tárgyat felvették, megelőzően úgy az út- és csatornaépítési szakbizottság, mint a pénzügyi szak- bizottság elhatározása abban az irányban .nyilvánult meg, hogy a főváros ne versenytárgyalás nélkül adja ki az 583.640 pengő költséget reprezentáló munkát a Ganznak, hanem a Közszál- lítósi Szabályzat rendelkezéseinek megfelelően hirdessen nyilvános árlejtést. Ez időközben azután meg is történt, értesülésem szerint február második félében fog lejárni az a versenytárgyalás, amely ebben az ügyben a köztörvény és jóerkölcs szabályainak megfelelően intézi el majd közmegelégedésre ezt a problémát. Miért a Ganz? Ismételten fel kell vetnünk ezt a problémát, most is, post festa, amikor nekem és barátaimnak az út- és. csatornaépítési szakbizottságban kezdeményezett akciója teljes sikerrel járt, és így sine ira et. studio beszélhetünk a dologról. Fel kell említeni ugyanis egyes — valószínülég sugalmazott — sajtóközleményeket, amelyek arról beszélnek, hogy a szakbizottságok akadékoskodása az oka annak, hogy egy nagyfontosságú közmunka hónapokra eltolódik, ez az ok- vetetlenkedés és gáncsoskodás áll útjában a rácsiszap elgázosító berendezés gyors megalkotásának, ami végeredményben nagy kára a közérdeknek. Hangsúlyozom: itt nincs a Ganzról szó, amelynek a napokban lezajlott 90 esztendős jubileuma egyik biznyugalomba vonult főtisztviselőkét. Az interjú-sorozat kapcsán eljutott Pakots Gyurka Bérezel Jenőhöz, a főváros volt nagynevű alpolgármesteréhez, aki a hivatalos interjú lezárása után a következő kedves történetet mesélte el a fiatal újságírónak: Néhai édesapáddal jó baráti viszonyban voltam, és ha az uccán találkoztunk, mindegyik igyekezett a másikat megelőzni a köszönésben, annyira szerettük és nagyrabecsültük egymást. Meg kell jegyeznem, hogy rendszerint nekem sikerült előbb köszönnöm, nem azért, mintha Pakots képviselő kevésbbé udvarias lett volna, mint én, hanem inkább azért, mert jobb volt a szemem, mint a jobbszemén állandóan monoklit hordó Józsi barátomé. — Történt egy alkalommal, néhány esztendővel azelőtt, hogy a Városház- uccában mélyet ráköszöntök Pakots képviselő barátomra és már messziről nyújtom neki a kezemet, hogy őt üdvözöljem. Amikor aztán közelebb kerültünk egymáshoz, vettem észre, hogy nem Pakots Józseffel, hanem egy hozzá nagyon hasonlító úriemberrel állok szemben, akit azonban bátran lehetett volna Monorra, Pakots kerületébe, mint az ő álteregóját küldeni. Azonban a tévdésnek már le kellett tosítéka azon meggyőződésemnek, hogy ez a nagymultú részvénytársaság valóban nincs rászorulva arra, hogy a Közszállítási Szabályzat megkerülésével, hogy így fejezzem ki magamat: dugva kapjon munkát a fővárostól. A Ganz van olyan cég, hogy becsületes küzdelemben is, amelyet a versenytárgyalás jelent, megállja a maga helyét, eredményeket érjen el, jó munkát szállítson a fővárosnak, amint az a múltban a fővárost illetően számtalan esetben megtörtént. Amikor most az elgázosító berendezés létesítésére mégis ki lesz írva a versenytárgyalás, nézzük az ügyet a közszállítások tisztasága és jóerkölcse szempontjából, és állapítsuk meg, hogy a Közszállítási Szabályzaton, a közmunkák és közszállítások rendjén esett sérelem akkor, amikor egyálta- Iában szóba kerülhetett, hogy a Ganz- gyár versenytárgyalás kiírása nélkül kapja meg a munkát. Nem érv, hogy bizonyos szabadalmak birtokában a Ganz az egyetlen, amely akár versenytárgyaláson, akár versenytárgyalás nélkül erre a munkára pályázhatik, valamint nem érv az sem, hogy a Ganz-gyár ajánlata csakugyan reális, mert az ügyosztályi költségvetés a gyár ajánlatát reálisnak jelzi. Az első esetet illetően az a megjegyzésem, hogy ha a Ganz-gyár az egyetlen, amelyik erre a szállításra pályázhatik, az ő különleges sze— Az Uj Budapest tudósítójától. — Nem mindennapi érdekességé elszámolási per került tárgyalásra a karácsonyi szünet megkezdése előtt a budapesti ítélőtábla Löw-tanácsa előtt. Az ügy előzményei még az 1920-as évekre nyúlnak vissza, ebben az időben ugyanis a gázvonni a következményeit: kezet fogtam az illető úrral, aki hangos szervusz! kiáltással üdvözölt. — Bocsánat, — mondottam — ösz- sze tévesztettem Pakots képviselő úrral. — Á, á, én nem Pakots képviselő, — hangzott a felelet — hanem X. Y. ezredes vagyok. De hogy és mint vagy, kegyelmes tábornok uram? Erre már én estem egyik csu- dálkozásból a másikba. — Én nem vagyok tábornok, — mondottam mosolyogva, — hanem Bérezel Jenő alpolgármester. — Akkor bocsáss meg, — hangzott a nem kevésbbé szeretetreméltó válasz — én is tévedtem. Én meg — és ekkor megnevezett az ezredes úr egy közismert nevet, — N. N. t á- b o mokkái tévesztettelek össze. Hát akkor kvittek vagyunk! Szervusz! A TRIESZTBEN MEGJELENŐ ,,Il Piccolo della Sera” napilap december 18-iki számában Luciano Giuseppe Chi a r ellő egy cikkben emlékszik meg vitéz Horváth Béla dr. tanácsjegyzőről, akinek fordítása folytán a „UEuropa Orientale” című olasz folyóirat hosszú tanulmányt közölt Petőfi Sándorról. rencséje. A második ellenvetésre pedig azt mondom, hogy ismerjük ezeket az ügyosztályi túlméretezett költségvetéseket, amelyek általában csak arra jók, hogy megtakarításokat eredményezzenek, ezzel kapcsolatban dicséreteket és vállveregetéseket a takarékos főváros számára. Legyünk őszinték: a Ganz-gyár ügye sajnálatos tünet a Közszállítási Szabályzat alkalmazása kóros el- fajidásának a fővárosnál. Hiába adott ki szigorú rendeletet a polgármester, hiába akarja a divergáló érdekeket és szempontokat közös nevezőre hozni Felkay tanácsnok, a helyzet mégis az, városházán és üzemeknél egyaránt, hogy az új Közszállítási Szabályzat az az ellenséges valami, amit megkerülni, amelyen csorbát ütni speciális bravúr és különleges teljesítmény. Szendy Károly büszkén hirdeti magáról, hogy az élet polgármestere, őt leérem: üssön szét a közszállítási és közmunka-dzsungelben, szerezzen érvényt az új Közszállítási Szabályzatnak, amely a maga nemében valóban okos, ügyes, dícséretreméltó alkotás. A polgármester szereti a világosságot és így az ő feladata, hogy eloszlasson bizonyos homályokat az új Köz szállítási Szabályzat használata és értelmezése körül. Budapest kisiparosainak hálája és tapsa fogja kísérni gyár bevonásával egy szindikátust létesítettek és ez a szindikátus, melynek tagjai között szerepelt Hammerszky Elemér, herceg Windischgrütz Lajos, Szmre- csányi György is, látta el megfelelő, külföldről importálandó szénmennyiséggel a gázgyárat. A Svájcban székelő Köln A. G. 1923-ban 8.5, 1924-ben 12.5, 1925. évben 20 milliárd korona értékű szenet szállított a gázgyárnak. Utóbb azonban a szállítások körül bony odaírnak keletkeztek, úgyhogy egyrészt a fővárosnál sürgették a vizsgálat mielőbbi megejtését, másrészt a szindikátusi tagok között is megbomlott az összhang és a most már szemben álló felek kezdtek számozkodni. A szindikátusi tagok közül különösen Hammerszky Elemér keveselte a neki kifizetett részesedési összeget és ezért 50.000 pengő erejéig pert is indított herceg Windischgrütz Lajos és az időközben elhunyt Szmrecsányi György örökösei ellen. Az első bíróság elutasította a keresetet, mert úgy találta, hogy a szénszállítások hasznából megfelelő részt kapott Hammerszky. Ezek után került az ügy a fellebbezési bíróság elé, itt Hammerszky jogtanácsosa, Balonyi Tibor dr. részletesen ismertette a gázgyári szindikátus létrejöttének történetét és azt állította, hogy a főváros, illetve a gázgyár vezetői megtévesztették Hammerszkyt, mikor a beküldött kimutatásoknál egy 950.000 aranykoronás tételt 470.000 aranykoronában tüntettek fel. Annakidején — mondotta — Zala Zsigmond fővárosi bizottsági tagot küldötte ki a közgyűlés az elszámolások felülvizsgálására. Ekkor tekintélyes veszteséget számoltak el, amely fele-fele részben a pénzcsoportot és a gázgyárai terhelte. Utóbb azután, mikor Legmesszebbmenő fizetési könnyítések Csekély havi részletek Singer varrógép részv. társ, II, Corvin tér 1 VII, Rákóczi út 18 IV, S*raraelweis u. 14 BUDAPEST VII, Rákóczi út 68 VI, Andrássy út 33 VIII, Baross u. 86/88 Fiókok minden nagyobb városban már ilyen alapokon Hammerszkyval elszámoltak, kiderült, hogy a gázgyár benyújtott a fővároshoz egy másik üzleteredmény-kimutatást, amelyben viszont, az előbbivel ellentétben, megfelelő üzleti et edmények mellett milliós haszonról beszélnek. Nyilvánvaló ezek szerint — emelte fel a hangját az ügyvéd, —• hogy vagy az egyik, vagy a másik kimutatás, í Iszámol&s hamis. Ép ezért kéri ebben az irányban a bizonyítás kiegészítését. Ezzel szemben Leitner Ernő dr., Windischgrütz és Sztwrecsányiék jogtanácsosa ellenezte a bizonyítás lefolytatását, sőt utalt arra is, hogy a tárgyalás során előadottak kereset-változtatásnak is minősíthetők. Hammerszky néhány részvénye erejéig egyszerre 11.000 svájci frankot kapott. Utalt a gázgyár vezetőinek, Rózsa Károlynak eskü alatti vallomására is, amiből szintén világosan megállapítható az, hogy Hammerszkyt senki sem akarta kijátszani, vagy megkárosítani, pontosan megkapta azt, ami neki járt. Az ítélőtábla ezután elnapolta a tárgyalást és január közepén fog ítéletet hirdetni a különös elszámolási perben. Még rna, de legkésőbb holnap kísérelje meg a jó Kathreiner malátakávét és a Franck kávé* pótlékot. Rögtön megérti, hogy miért is kedvelik annyian már évtizedek óta. Zo mánckibláh a legolcsóbban Beér Sándor V., Gróf Tisza István-u. 5. Telefon: 82 -4—29. mérnökök, ópitési vállalkozók BUDAPEST, VII!., NÉPSZÍNHÁZ-UTCA 13. TELEFON: 43-1 -44. a polgármester ezirányú cselekedeteit! ii ráüli szüiraiMt Kulisszái megtáuaszfettéh-e Hamis kimutatásokkal Hammerszky Elemért?
