Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-05 / 1. szám

UJ BUDAPEST 1935 január 5. A kontárkodás megszüntetéséhez a gyors intézkedés vezet Az Uj Budapest részére irta: FELKAY FERENC Dr. Két közlemény I. A mai értelemben szorosan vett kontárkodás más, mint amit valamikor régebben értettek kontárkodás alatt. Régente kontárkodás alatt értették az iparcikkeknek tanulatlan kézzel, áta- botába való elkészítését, elfuserálását. Mai értelemben pedig kontárnak tekin­tendő mindaz, aki illegálisan felvállal, elkészít valamely ipari munkát önál­lóan anélkül, hogy az illető munka elvégzésére jogosító iparigazolvánnyal, iparengedéllyel rendelkeznék. Aki ipar­jogosítvány nélkül dolgozik, az rend­szerint nem szerepel a hatóságnak semminemű nyilvántartásában, tehát mentesül az adózás alól, általában mindenféle közteher viselése alól, nem fizet ipartestületi járulékot, kisebb rezsivel dolgozik, illegális működésé­vel méltán panaszolható konkurreneiát okoz a jogosított iparosságnak. A mai súlyos gazdasági viszonyok között az ipari képviseleteknek állandóan fel­színen tartott vitális kérdése a kon­tárkérdés, amelynek megoldása úgy a hatóságoknak, mint az ipari köröknek állandóan aktuális problémáját képezi és kell is, hogy képezze. A jogosulatlan iparűzőt (kontárt) az 1922. évi XII. t. c. 127. §-a értel­mében 600 pengőig terjedhető pénz- büntetéssel, amennyiben pedig bünte­tésének kiállása óta két év még el nem telt, a visszaesőt 15 napig terjedhető elzárással és 600 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel lehet sújtani. A kézművesiparosságnak a gazda­sági viszonyok fokozatos leromlása folytán beállott rossz kereseti viszo­nyai mellett, csakhamar kitűnt, hogy a fentebb vázolt törvényhely a mind­jobban elfajuló kontárkodás megaka­dályozására nem elégséges, hanem szigorúbb, egyben hatékonyabb rend­szabályokhoz is kell nyúlni. Már az 1926. évi május hó 9-én 65.673/1926. K. M. XXII. szám alatt kelt rendeleté­vel elrendelte a m. kir. kereskedelem­ügyi miniszter, hogy a jogosulatlan iparűzés miatt tett panaszok eseteiben a rendőri büntető bíróságnak a rend­őri büntető eljárást minden esetben soronkívül folytassák le és soronkívül hozzanak ítéletet, a megfellebbezett ítéleteket pedig a felebbezési határ­idő elteltével azonnal terjesszék fel a felebbezés elbírálására illetékes rend­őri büntető bírósághoz. Ezt követőleg 1928. évi május hó 8-án pedig kiadta a m. kir. kereskede­lemügyi miniszter a 81.161/1928. K. M. számú úgynevezett kontárrendele­tét, amely a jogosulatlan iparűzés ^^onScu^/á^jna/tiya rniaséí* C/O^irzana^paojr^J^atttí miatt indított kihágási eljárásokban többrendbeli újítást vezetett be. Azzal a régebbi gyakorlattal szemben ugyan­is, hogy a jogosulatlan iparűzés úgy­nevezett folyamatos (folytatólagos) kihágási cselekményt képez, tehát jo­gosulatlan iparűzésért ismételten csak akkor lehet büntetni valakit, ha az első ízben megszabott büntetése már jogerőre emelkedett, — ez a rendelet kimondotta, hogy ha terhelt a jogosu­latlan iparűzést az elsőfokú ítélet meg­hozatala után tovább is folytatja, akár úgy, hogy újabb munkát vállal, akar úgy, hogy a már felvállalt munkát befejezi, újból elköveti a kihágást, ellene tehát a rendőri büntető eljárást újból folyamatba kell tenni és újabb ítéletet kell hozni. Egyben kötelességükké tette a rendőri büntető bíráknak, hogy ítélet hirdetésekor terheltet minden esetben figyelmeztessék arra a körülményre, hogy a további jogosulatlan iparűzés újabb büntetendő cselekményt képez. Ugyanezen rendelet II. részében köte­lességükké tette az eljáró rendőri büntető bíráknak, hogy a jogosulatlan iparűzés megtorlása alkalmával ne elégedjenek meg terhelt megbünteté­sével, hanem gondoskodjanak arról, hogy a jogosulatlan iparűzés, szükség esetében kényszer útján is (karhata­lommal) megszüntettessék s ezen cél érdekében ítéleteiket, annak jogerőre emelkedését be sem várva, tegyék át az illetékes rendőrhatóságnak a szük­ségesnek mutatkozó karhatalmi intéz­kedések megtétele végett. Végül a rendelet IV. része értelmé­ben kötelezővé tétetett az ipartestü­leteknek az eljárásba szakképviselő­ként való bevonása olymódon, hogy az eljáró rendőri büntető bírák a szakkép viseletét minden tárgyalásra hívják meg s velük minden egyes határozatot közöljenek. A 81.161/1928. K. M. számú ren­delet kiadásával egyidejűleg 1928. évi május hó 15-én megjelent a m. kir. belügyminiszter 159.839/1927. számú körrendeleté, ebben a rendőrhatóságok és rendőri közegek kötelességévé tette, hogy az elterjedt jogosulatlan ipar- I űzést kisérjék éber figyelemmel, a jogosulatlan iparüzőket jelentsék fel, a hatóságok pedig a rendőri büntető bíróságok megkeresései alapján szük­ség esetén kényszer útján is késedelem nélkül akadályozzák meg, illetőleg szüntessék meg a további jogosulatlan iparűzést. A 172.510/1932. K. M. szám alatt 1932. november hó 14-én kiadott ren­deletével felhívta a m. kir. kereske­delemügyi miniszter az eljáró rendőri büntető bírákat, hogy a jogosulatlan iparűzés eseteiben lehetőleg a felje­lentés beérkeztétől számított 8 napon belül hozzanak ítéletet, a megfeleb- bezett ítéleteket pedig, a felebbezési határidő elteltével azonnal, lehetőleg 24 óra alatt, terjesszék fel a felebbe­zés elbírálására illetékes rendőri bün­tető bírósághoz. Ezen rendeletekkel kapcsolatban, de még ezektől függetlenül is Budapest székesfőváros polgármestere is ismé­telten adott ki rendeleteket az alája rendelt elsőfokú rendőri büntető bíró­ságokhoz, részben az eljárás egyön­tetűbbé tétele, részben az eljárás gyor­sítása érdekében. Fegyelmi felelősség terhével kötelezte az I. fokú rendőri büntető bíróságoknál működő rendőri büntető bírákat, a kihágási ügyiratok kezelésével, kézbesítésével stb. foglal­kozó hivatali közegeket arra, hogy kontárkihágási ügyben minden egyes ténykedésüket soronkívül teljesítsék, a hivatali főnököket pedig arra, hogy e rendelkezések betartását a legszigo­rúbban ellenőrizzék s az ellen vétőket haladéktalanul feljelentsék. Ámde mindezek a vajúdó kérdés kí­vánt megoldására nem vezettek. Hiába tette kötelezővé a 172.510/ 1932. K. M. számú rendelet azt, hogy 8 napon belül lehetőleg ítéletet kell hozni, mikor az eljáró rendőri büntető bíró kihágási ügyben az 1928. évi X. t. c. 5. 6. §-ai értelmében csak terhelt w gfűzsa-u. 4. V VÁSÁR meglepően olcsó árak Gör Piccoló, Jour-kocsi és servir asztal különlegességek. Recamiék, összerakható könyvszekré­nyek —- antique és modern — alkalmi bútordarabok nagy választékban. vagyoni és kereseti viszonyainak ala­pos tudatában hozhat büntető ítéletei'. Legfőbb akadályt pedig a gyors és egységes végrehajtás tekintetében a rn. kir. belügyminisztérium kebelében felállított Kihágási Tanács működébe okozta, mely nem mindenben fedte az ipari körök, sőt sok esetben a m. kir. kereskedelemügyi minisztérium állás­pontját sem. Különösen nem honorálta a Kihágási Tanács a 81.161/1928. K. M. számú rendeletben lefektetett elvek alapján hozott határozatokat, így pld. a terhelt figyelmeztetésére vonat­kozó rendelkezéseket mint feleslegese­ket, megsemmisítette, mint ahogy megsemmisítette a jogosulatlan ipar­űzés folytatására szolgáló üzletek, üzemek karhatalommal való megszün­tetésére vonatkozó ítéleti rendelkezé­seket is azzal, hogy ily rendelkezések a magyar btk. szelleme értelmében ítéletben helyt nem foghatnak. ; De jogbizonytalanságot okozott a Kihágási Tanács álláspontja az anyagi jog terén is, a különféle cselekmények minősítésével kapcsolatosan, hogy mely cselekmények azok, amelyek ki­merítik a jogosulatlan iparűzés tény- álladékát. így tisztázatlan kérdés ma; radt pld. az építőiparban az úgyneve­zett házilagos építkezés mibenléte. A Kihágási Tanács a régebbi s az ipari érdekkörök által jelenleg is helyesnek tartott minősítéssel szemben kimon­dotta, hogy az a természetes, vagy jogi személy, aki esetleg bérmunkások alkalmazásával is a saját maga, vagy felelős képviselőjének közreműködésé-' vei épít, ipari munkát nem végez a tevékenysége nem minősíthető ipari tevékenységnek. Külön felemlítendő itt a házmester-kérdés, a háztulajdonosok-1 nak az a törekvése, hogy a házak kar­bantartásával kapcsolatosan ■ előfor­duló, különösen a kőműves, víz, vil­lanyszerelő, szobafestő, stb. munkála­taikat iparigazolvánnyal nem rendel­kező házmestereikkel végeztessék el s ezáltal a legitim iparosságnak súlyo­san érzékeny veszteséget okozzanak: Idecsatlakozik a Kihágási Tanácsnak a bűnsegédi bűnrészesség tekintetében elfoglalt álláspontja. A Kbtk. 26. §-a értelmében kihágások eseteiben is áll a Btk. 69. §-ában lefektetett azon bün­tetőjogi elv, hogy mindaz, aki vala­mely bűncselekmény elkövetését szán­dékosan előmozdítja, büntetendő. A háztulajdonosok pld. az imént vázolt esetekben felelősségre vonhatók lenné­nek. Ezzel szemben a Kihágási Tanács kimondotta, hogy mivel nincsen olyan jogszabály, kivéve az üzletük részére dolgoztató kereskedőket, mely a mun­káltatónak kötelességévé tenné, hogy kutassa azt, hogy a nála ipari munkát vállaló egyén az illető munkavállalásra és végzésére jogosító ipari jogosít­vánnyal rendelkezik-e vagy sem, — hogy az ilyen esetekben a kihágási el­járásnak, illetőleg büntetésnek helye nincs. KÖSZÉNBÁNYA ’S TÉGLAGYÁR TÁRSULAT PESTEN (DRÄSCHE> ♦ Budapest, V., Klotild-utca 3. CALDER0HI ES TáRSA látszerésztík Budapest, V., Vörösmarty tor 1. telefon: 8i—i - ab. a sme»tówíroai ieffUOanp uAHlttja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom