Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-07-20 / 28-29. szám
XIII. évfolyam 28.-29. szám Budapest, 1935. Julius 20, ZU BUDAPEST Előfizetési árak : Egész évre.................................................. 30 pengő Fél évre.......................................................... 13 pengő Egyes szám ára 60 fillér DOBY ANDOR DH Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Kaes Ivor-ulca 9. Telefon: 82^8^23. Postatakarékp. csekkszámla 30.913. Hogyan akarok szanálni' Elmondja: SIPŐCZ JENŐ főpolgármester Az egylemezü ember Egy cikk nyilallott a hazán keresztül: Éber Antal volt törvényhatósági bizottsági tag és még kereskedelmi és iparkamarai elnök nyilatkozott az egyik napilap hasábjain a főváros múltévi zárszámadásáról. S egy röpke cikkben mennyi fájdalom, mennyi szeretetlen pesszimizmus, friss-ütemű alkotni-akar ás helyett mekkora defetizmm, mennyi, de mennyi negatívum! Egykönyvű ember nek nevezte el Fenyő Miksa Éber Antalt. Valóban: az ő szabadkereskedőizgatása milyen nivótlan, mennyire vidékies és minidig ugyanazokból a régi forrásokból merítő pamflct- irodalom! Városházi vonatkozásban Éber Antal az égylemezű ember, aki a múlt századból ittragadt ócska fonográfján egyetlen melódiát recsegtet: az örömtelen lemondás gyászindulóját. Nem adhat mást, mint ami lényege: az ő rideg bankelnöki szíve közönyösen halad el az új Tabán virágos kertjei mellett, a kivilágított citadella tündéri panorámájából csak az áramszámlát látja. Éber a kameriális könyvvitel szerint osztja két részre a mi keserves magyar glóbusunkat. Legutóbb, amikor a kereskedelem és ipar érdekképviseleti tagjait választotta a törvényhatósági bizottságba a közgyűlés, egyetlen szavazat esett a negativista Éber Antalra. És ez nem véletlenség, még kevésbbé személyeskedés volt Éber általános népszerűtlenségnek örvendő egyéniségével szemben. Egyetlen szavazat kivételével úgy ítélt a főváros parlamentje, hogy nincs szüksége Éber Antal temetői teóriáira, ez a város, ahogy azt Sipöcz és Szencly hirdetik, optimista akar és mer lenni az ö kegyetlen sötéten látása helyett! Az Éber-féle zsákból ezzel az általános optimizmussal szemben bujt ki legerősebben a szeg, midőn azon — valljuk be: hiú — reményét fejezte ki a nagy elégedetlen, hogy a főváros hatalmas vagyontárgyai és bonyolult vagyonkezelése mellett nem fogja tovább tartalékok felhasználásával és számadási művészetekkel leplezhetni a főváros nehézzé vált pénzügyi helyzetét. A lemez tovább pereg, de gyorsan lekapjuk a tüt az ócska gramofonról, mert az unalomig ismert refrénre már senki sem kiváncsi. A főváros törvényhatósági bizottsága és milliós lakóssága bízva-bízik vezetői veröfényes optimizmusában, nem fél a farkastól, nem kiváncsi a tanitó- bácsi száraz és fahangú mondókánra. Udvari tanácsos úr, ön túlélte önmagát, jelenését kifütyülték, a sülyesz- tőn át távozzon gyorsan és végleg a színpadról! — Az Uj Budapest tudósítójától. — A főváros új törvényhatósági bizottsága tudvalévőén egyetlen érdemleges közgyűlést tartott a legsürgősebb problémák elintézésére és azután megkezdte törvényszerű nyári pihenőjét. Az új törvényhatóság Sipöcz főpolgármesternek az elnöki székből elhangzott nagyszabású beszédével kezdte meg az új ülésszakot. Ezen az első közgyűlésen a törvényhatósági pártok minden oldaláról meleg szimpátia szállt az elnöki emelvény felé, ahol a főpolgármester a maga közismert szerénységével, amely azonban erős alkotókészséggel és mélységes meggyőződéssel párosul, foglalt helyet. Mielőtt nyári vakációját megkezdte volna Sipöcz Jenő dr. főpolgármester hosszabb beszélgetést volt szíves folytatni az Uj Budapest munkatársával: — A törvényhatósági bizottság — kezdte nyilatkozatát a főpolgármester — nyári nagy szünideje megkezdődött. Az utolsó közgyűlésen a főváros parlamentje megadta utasításait az adminisztrációnak, ezeket az intézkedéseket a főváros vezetősége teljes egészükben végre fogja hajtani a nyári hónapok alatt. A törvényhatósági bizottság legfőbb szempontja: megszüntetni a tétlenségre kárhoztatott dolgozni akaró emberek kényszerű tehetetlenségét. A beruházó kölcsönnel a főváros lehetővé tette, hogy a belügyminiszteri rendeletben körülírt határok között különböző közmunkák révén élénküljön a magángazdasági élet tevékenysége. A főváros nagy közmunkaprog- rammja az első áldásos gyümöl" cse a kormány és a főváros megértésének. Nem kétséges, hogy a főváros folyó évi költség- vetésének tárgyalása alatt Wolff Károly vetette fel a beruházási kölcsön gondolatát ,és annakidején Lamotte alpolgármester úrral, aki akkoriban Pénzügyi tanácsnok volt, dolgoztuk ki a nagy beruházó kölcsönnek tervét. — Azt mondottam előbb: a beruházó kölcsön a kormány és a főváros megértéséből fakad. Ezt újból hangsúlyoznom kell. A koncepciót az önkormányzat termelte ki magából, ez kétségtelen, de az is bizonyos, hogy ha a kormány és a főváros között nincs meg az a politikai béke, amely megvan, és amelytől én a főváros felvirágzását várom, aligha sikerült volna a beruházó kölcsönt a mai viszonyok között annyira előnyös feltételek mellett megszerezni, mint ahogyan ez megtörtént. E tekintetben csak arra a momentumra utalok, hogy a pénzügyminisztérium volt az, amely a főváros törvényhatósági bizottsága által már elfogadott aranyklauzulának a megváltoztatásával olyan formájúra alakította át a beruházó kölcsönt, hogy a főváros ne effektiv aranyat, hanem a törvényes rendelkezéseknek mindig megfelelően módosuló aranypengőt kapjon kölcsön az Országos Társadalombiztosító Intézettől. — Ami az őszi programmot illeti — folytatta nyilatkozatát Sipöcz főpolgármester — a polgármester úr intenciója szerint is a törvényhatóság első őszi közgyűlése elé kerül a főváros elmúlt esztendei gazdálkodásáról szóló zárszámadás. A zárószámadás adatai ismeretesek a nyilvánosság előtt. Megállapítom, hogy a főváros háztartása szinte deficit nélkül fejezte be az elmúlt esztendőt, holott azok, akik a múltban pesszimisztikusan ítélték meg a főváros háztartás- vitelét, nem kétmillió pengő, hanem tíz-tizenötmillió pengő hiánnyal számoltak. Megvolt a külön jó okom arra, hogy a .zárószámadást ne a nyári szünet előtt tárgyalja a főváros új törvény- hatósági bizottsága. Ezt a fontos kérdést nem akartam elsietni, leg- kevésbbé sem akartam megakadályozni, hogy a törvényhatósági bizottság a zárószámadások feletti bírálat jogának a gyakorlását elhamarkodja, annál kevésbbé, mert hiszen a múlt esztendei gazdálkodásáért a fővárosnak tulajdonképpen még én vagyok felelős. — A zárószámadásnak a törvény- hatósági bizottság elé kerülése szorosan öszefíigg a szanálás problémájával. Az új törvényhatósági bizottság előtt ugyanis nem vitásan áll az a körülmény, hogy a szanálási p léma a múltévi zárószámadás feltűnően kevés deficitje kapcsán igen lényeges mértékben enyhültnek mondható. A szanálásra szabott két esztendő a jövő év közepén lejár. Nem vitás, hogy a súlyos gazdasági helyzet szükségessé teszi, hogy a főváros adminisztrációjában és gazdálkodásában célravezető reformokat vigyünk keresztül, azonban — és ezt hangsúlyozottan jelentem ki —• az én elképzelésem és törvény- magyarázatom szerint a szanálásnak legkevésbbé sem az a célja, hogy a fővárost megnyomorítsa, hanem az, hogy a főváros adófizető polgárságának minden fillérjét úgy használjuk fel, hogy abból további teremtő munka és virágzó élet fakadjon. A szanálás nem büntető hadjárat, nem lehet büntető hadjárat az ön- kormányzat ellen! Amire a fennebb céloztam: a kormány és a főváros közötti békés jóviszony teszi lehetővé azt, hogy a szanálást az önkormányzattal teljes egyetértésben valósítsuk meg, és a teljes tárgyilagosság és az igazságosság szellemében vezessük át Budapestet az újabb és boldogabb korszak útjára. — Többször kifejtettem az Uj Budapest hasábjain és most újra ismétlem: optimista vagyok! Az én. véleményem szerint soha kedvezőbb helyzetben nem volt az önkormányzat a főváros történelmi feladatainak teljesít- hetését illetően. Nem félek attól, hogy a főváros elmerül a meddő vitatkozásban, a kiforratlan eszmék körüli hadakozás ingoványában! Az eddigi eredmények engem igazolnak! Az összhang és megértés jegyében egyhangú választásokkal fejezte ki egységét az új törvényhatósági bizottság, amikor a főváros vezetőségét egyhangú bizalommal állította a város élére. Kiderült, hogy az ellentétek félreértésekből és látszatokból fakadtak, mert a főváros szellemi és anyagi életének erősítésében, fejlesztésében és ami a legfontosabb: a főváros szeretetében és megbecsülésében nincs semmi ellentét a kormány és a fővárosi pártok között. — Még egy körülményre kívánok
