Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1935-06-29 / 26. szám

1935. június 29. UfiUTWAPFST Szcndy Károly dijnok legelső napja a városházán harminc évvel ezelőtt Elmondja: SZENDY KAROLY polgármester — Az Uj Budapest íudósitójától. — Szendy Károlyt most választották meg másodszor polgármesternek, még pedig egyhangúlag. Ez a fényes siker ragyogó állomása Szendy Ká- rolynak. Megkértük: nézzen vissza ezen a napon a múltba. Mondja el az Uj Budapestnek: milyen volt a legelső napja a városházán, harminc évvel ezelőtt? Hogy telt el ez az első napja, mit csinált, hol kezdte a munkát, hol állt az Íróasztala, ki volt az első főnöke, hogyan fogad­ták és mit bíztak rá? A kérdések zuhataga után Szendy Károly elnevette magát. A közgyű­lésen voltunk, kezdődött a szavazás, Szendy Károly karonfogott. — Gyere bújjunk el valahová, ahol nem zavarnak. Elmondom az egé­szet. Bementünk az új városházán a gyorsírók irodájába, ahol az altisz­tek nagy szemeket meresztettek, mikor a polgármester elrobogott mellettük. Bent az egyik néptelen szobában mesélte el azután a polgár- mester a maga premierjét a köz- igazgatásban. — 1905 március 27-én mentem be életemben először a városházára. Azelőtt soha nem jártam ott. Még a küszöbét sem léptem át. Egy kis cédulát szorongattam a kezemben, arra rá volt írva, hogy jelentkezzem László Endre segédhivatali igazga­tó úrnál. Ezt a cédulát ma is őrzöm. Tintával volt megírva. — László Endre nagy úr volt, az előszobában várni kellett. Eleget vártam. Aztán fogadott az igazgató úr. Az akkori idők tekintélyfenntar­tási elvének megfelelően tartózko­dóan fogadott. Kezet nem adott. In­tett, hogy üljek le egy asztalhoz, diktálni akar valamit. — Az akarom látni, mondta ne­kem, hogy tud-e írni? — Komisz írásom volt,, drukkol­tam erősen, és titokban abban bíz,, tani, hogy úgy sem sikerül majd a próba és kivágnak innen. Eszem ágá­ban se volt akkor, hogy a városhá­zán maradjak!... — Hogy, hogy nem, az írásom mégis megtetszett neki, mert azt mondta, hogy na jó, menjek csak át Wittmami György segédhivatali al­igazgató úrhoz, majd ő foglalkoztat­helyet. Vagy talán véletlenül kerül­tek egymás mellé? Egy bizonyos, ahogy itt egymás mellett ülnek, azt hirdetik, hogy a kereszténypárt nem ismeri a sorompókat a hitfelekeze- tek között... * ERŐSEN MEGRITKULTAK a bal­közép sorai. Rip kai Ferenc csen­des egykedvűséggel iil a tisztvise­lők részére tentartott első sorban, Sümegi Vilmos és 'az egyik ta­nácsnok között. Nagy érdeklődés fordul App on yi György gróf ele­gáns, fiatalos alakja felé. Hogyis ne, ő az egyetlen grófja évtizedek óta a közgyűlési teremnek, fog-e olyan ragyogó beszédet tartani, mint az édesapja, Vagy tizenkét esztendő­vel ezelőtt, ugyanitt? A lecsökkent létszámú Erie d- rich-párt is lejebb szorult a hegy­ről, amelyet Rupert Rezső és Rassayék tartanak megszállva. Gál Jenő a számban szintén erősen meg­fogyatkozott szocialista pártban foglal helyet, mint pártjának egyet­len vezére és közkatonája, talán azért, mert másutt nem fogadták be, vagy pedig áz okból, hogy a köz­gyűlési teremben a szociálistákhoz érzi magát legközelebb állóríak. Majd kiderül az első felszólalása­kor. Ami egészen bizonyos, nem fog sokáig váratni rríagára! * LABUNTUR ANNI. . . a futó évek híres horáci mondása jut eszünkbe, ámikor idejegyezzük azok nevét, akik a legutóbbi cikluson át nem vol­tak bizottsági tagok, és most vissza­tértek, szóval: akikhez öt eszten­deje nem volt szerencsénk a köz­gyűlési teremben. Hogy megöreged­tek, hogy megszürkültek, édes Iste­nem! Itt van például vitéz Pesthy- M üli er József Leó barátunk, a daliás főkonzul, aki friss, üde fiatal­ember volt öt esztendővel ezelőtt. Hogy megritkult a haja, megőszült a bajusza. Ma is diplomata-küllemű, de bizony már nem fiatal, hanem öreg diplomata. Azután itt van Dí­vány i Károly, a jeles vízivárosi fiskális. Gesztenyeszín haját deres­re festette öt esztendő óta, mióta nem láttuk, vágy ő, vagy az idő! ... Mintha apró nyílások lennének fönn a stukkós mennyezeten a ha­talmas csillárok tövében. És a lu- kacskák mögött ül egy gonosz tör­pe, havat hint le a nyíláson kérész- tül a közgyűlési terembe. Hull a hó, száll 1a dér, nem akad meg sehol másutt, csak a fejeken. A boltozatos koponyákon, a szállingó hópelyhek egyszerre csak megszürkitik a feke­te hajakat. Amíg aztán egészen fel hérek lesznek, olyan fehérek, mint a nyolcvankét esztendős Csepregi Horváth János bácsi galambősz fürt­jei. Sic transit gloria mundi... * DE NE PENGESSÜK a mélabús húrokat, inkább jegyezzük ide seb- libe az első bon mot-t, amely a közgyűlésen elhangzó, t. Két városatya beszélget, az egyik törzsökös Wolff-párti, a másik a NEP-hez tartozik. Azt mondja a NEP-ember: — Azért nem búsulunk, ha keve* sebben is vagyunk, mint ti. Ha d kvantitás nem is passzol, kvalitást illetően mi vagyunk fórban. Nekünk is van Például Csillérynk, az­zal a különbséggel, hogy nem é, hanem á. — Hát ez hogy lehet? — Hozzánk tartozik De mányi Aladár, Zsitvay kegyelmes kom- panistáía az ügyvédi irodájában. Neki az ügyvédi foglalkozáson felül csillár gyár a is van. ő arai C stíl á- r ynk... ni fog. Szóval felvett dijnoknak, napi 2 korona fizetéssel. — Jelentkeztem Wittmann al­igazgató úrnál, aki egyenesen Szabó Gyula kezelőtiszt úrhoz osztott be. S^dbó tiszt urnái a másoló dijnokok egész hadával találkoztam, ezeknek ő volt a vezére. Leültetett a bal ket­tő asztalhoz és Sgabó tiszt úr oda­csapott vagy kétszáz aktát elém, hogy másoljam le őket. Mikor meg­láttam ezt a halom iratot, úgy érez­tem, hogy innen biztosa^ kiteszik a szűrömet, hiszen fogalmam se volt, hogy mit kell csinálnom. Másodszor kezdtem el drukkolni, bogy ne si­kerüljön, nem akartam a városházán maradni. — Munka előtt felsóhajtottam. Egész sereg zord arc vett körül, mindenki a maga bajával volt elfog­lalva. Életelvemhez híven a leg­zordabb arcút szólítottam meg, Göb­bel bácsit, hogy adjon tanácsot. Hogy kezdjek hozzá? Göbbel bácsi atyai fölénnyel magyarázta meg a munkát és azt tanácsolta, hogy leg­először a szerződéseket másoljam le. Amíg ezt elvégzem, biztosan megtanulok írni. Annyi volt. És amikor észrevették, hogy beletemet­kezem a munkába, ami régi restan­cia volt, mind a nyakamba vágták Egy teljes hónapig tartott, míg át­vágtam magam az első kásahegyen. — Mikor befejeztem, Göbbel bá­csi vállamra tette kezét és szána­kozva mondta: — Nem fog maga boldogulni itt ilyen becsületes képpel. Legjobb lesz ha hazamegy! j, Antónia iMtni kAvé 1 kiló 40 fillér EGYEDÁRUS1TÓ — És érdekes — mondja Szendy, a polgármester, — harminc év múlva, most, tegnap ugyanezt mondta ne­kem egy hadirokkant. Ez a hadi­rokkant délután 3 óráig leste a fo­lyosón a főkijáratnál, Shpgy mikor megy el a polgármester. Én azon­ban az oldalajtón mentem el. Az öreg elfog a folyosón és megkérdi tőlem, hogy nem tudom, mikor megy már el végre a polgármester? — A polgármester én vagyok. Mit akar tőlem? — Rám néz az öreg és azt mond­ja: — Az nem lehet!... Magának na­gyon becsületes képe van. .. ... így fonódik össze a múlt a jelennel. P. J. Nem leéli a Sósfürdő! Cliitaslloita a főváros a Sósflirdő csereafánlaíái <és nem vásárolják meg a Savlelmer -féle keserilviy-íelepel sein — Az Uj Budapest tudósítójától. — A főváros az elmúlt hónapban írta alá a Rácfürdő tulajdonosaival a végleges adásvételi szerződést és fizette ki a vételárat. Az átvételről szóló hírlapi közlemények arra indí­tották a forrás- és fürdőtulajdono­sokat, hogy fokozott szorgalommal igyekezzenek üzemeiket a főváros­nak eladni. Az elmúlt napokban utasította vissza a főváros a Sósfürdő eladá­sára vonatkozó bankajánlatot. A fürdőből a sok pénzügyi viszontag­ság után jóformán csak a forrás­telep és a hozzátartozó park ma­radt meg: a nagy területeket, ame­lyek az épületeket övezték, közben parcellázták. A Sósfürdő érdekelj sége azt az ajánlatot tette a fővá­rosnak, hogy pénzt nem kíván, ad­jon a főváros a fürdőtelepért, amely szerintük nagyszerűen illeszthető be a főváros gyógyfürdő-politikájá­ba, csereképpen bérházakat. A vá' roshjázán az eladásra, illetőleg cse­rére vonatkozó ajánlatot a leghatá­rozottabban visszautasították. Ugyancsak az elutasítás sorsa vár a Saxlehner-család próbálkozásaira is. Saxlehnerék a híres Hunyadi Já- nos-vizet termelő keserűvíz-kutakat akarják újból elcserélni, vagy elad­ni. Az ajánlatot azért nem utasítot­ták el mindaddig írásban, mert azt hivatalosan meg sem tették. Egy­előre csak kísérletezések és tapo­gatózások folynak, azoban ezek mindezideig merev visszautasításra találtak. Amikor a főváros azon gon­dolkozik, hogy az Ásványvízüzem kereskedelmi üzemét is bérbe adja, akkor valóban nem lehet szó újabb hasonló vállalkozás megvételéről. TELEFON ; 37-4-03. SZABÓKY GYÖRGY PARKETT ÉS PADLÓZÁS1 VÁLLALAT BUDAPEST, IX., ÜLLŐI-ÚT 73 Vállalok mindennemű parkett-munkát, új ás régi fektetést, gyalulást, eresztést, kefélést, a egltcdvciöbb feltételek mellett. Sxakvélemény- npel és kttltaégvetéssel díjtalanul szolgálok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom