Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-06-15 / 24. szám
4 1935. június 15. UTBUDAMSr Szemben egy szoborral Leleplezték Sipőcz főpolgármester szobrát a FANSz székházában — Az Uj Budapest tudósítójától. — Legutóbbi számában részletesen foglalkozott a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége ezévi közgyűlésével azUj Budapest. A közgyűlés után, melynek kiemelkedő momentumai Liber alpolgármesternek, a FANSZ elnökének, B u d ó Jusztin dr. főlevéltárnoknak, a szövetség lemondott főtitkárának beszédei voltak, ünnepi vacsorára gyűlt össze a fővárosi tisztviselők társadalma. Ez a vacsora, amelynek ügyes megrendezése B. A x~ m a n n Gyula háznagy érdeme — azon körülmény folytán emelkedett ki a szó/ kásos évi közgyűlési FANSZ-vacsorák sorából, hogy ezen a vacsorán leplezték le Sipőcz főpolgármesternek a FANSz székháza részére készült pompásan sikerült mellszobrát. A szoboravató beszédet Líber Endre alpolgármester, a FANSZ elnöke mondotta. — A közgyűlésünket követő vacsoráknak, — mondotta többek között Liber alpolgármester — mindenkor a kollegiális érzés ápolása a célja és rendszerint ez a témája a szokásos serleg-beszédeknek is. Ma ettől a szokástól eltérünk és külön ünnepet tartunk a mi szeretett főpolgármester urunk tiszteletére, aki ebben a közjogi minőségében ma először jött el közénk. De ünnepelni kívánjuk őt abból az alkalomból is, hogy nemrégen volt tizenötéves évfordulója annak, hogy öt a székesfőváros közönségének egyhangú bizalma a székesfőváros élére állította. — Egy város élén, de különösképen a magyar főváros élén> eltöltött tizenöt év sok idő, még csendes nyugodt időkben is, amit igazol az a körülmény, hogy az egyesített fővárosnak eddig csupán az első polgármestere volt ennél hosszabb ideig ebben az állásban. De ha figyelembe vesszük azt, hogy az e 1- mult tizenöt év mit jelent annak a fővárosnak az életében, milyen gyökeres átalakulást, milyen hatalmas építő tevékenységet, milyen lankadatlan kitartást és fáradhatatlan munkát, mindenkinek tisztelettel kell meghajolnia az előtt a kiváló férfiú előtt, aki ezekben a nehéz és gondterhes időkben olyan nagy tudással vezette a fővárosnak igazán bonyolult igazgatását. — Sipőcz Jenő dr. — mondotta Liber Endre — lelke és irányítója volt a keresztény nemzeti gondolat megvalósításáért folytatott munkának, de amellett a város minden polgárának volt a polgármestere, aki szívén viselte szülővárosának a sorsát, de szívén viselte a város minden lakosának a megélhetését és boldogulását is. Kiváló érdemeinek legpregnánsabb elismerése az, hogy a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem a múlt hónapban fényes ünnepségek közepette az orvosi fakultás diszdoktorává avatta öt. — Abban a nagy munkában, amelyet Sipőcz Jenő dr. az elmúlt tizenöt esztendőn át végzett, a főváros alkalmazottai mindig őszinte nagyrabecsüléssel, hűséges ragaszkodással és szeretettel vették körül és mindenben követték útmutatásait, irányításait, ami egészen természetes, mert mindig megértő hivatali főnök volt, aki az alkalmazottak iránt érzett jóindulatának és szereteté- nek tanujelét adta mindenkor, amikor erre mód és alkalom kínálkozott.-— Az a soha el nem szakítható kapocs, — folytatta meghatottan Liber Endre — amely valóban bensőséges érzések alapján Sipőcz Jenőt a főváros alkalmazottaival elválaszthatatlanul ösz- szeköti, az a végtelen nagy tisztelet és mélységes nagy hála, amely a tisztviselők lelkében él és élni fog mindenkor, vezette a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségét arra az elhatározásra, hogy a főpolgármester úr plakettjét elkészítteti és ezzel lehetővé teszi azt, hogy annak a kiváló, jóságos és szerető hivatalfönöknek, aki tizenöt éven át volt irányítónk és vezetőnk, képmása ott legyen az asztalunkon, hogy mindennapi munkánk közben és mindig eszünkbe jusson a z ö nemes példája, amelyet az ő fővárosi szolgálata alatt adott nekünk. Sok száz tisztviselő máris megszerezte ezt a plakettet és tisztelettel őrzi azt, szeretettel megőrzi és hálás szívvel gondol Sipőcz Jenőre. — De elkészítettük a plakett mellett Sipőcz Jenő mellszobrát is. Hirdesse ez a szobor is a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének helyiségeiben örök időkön át az emlékét annak a tizenöt esztendőnek, amelyet Sipőcz Jenő a főváros élén annyira eredményes munkával és olyan gazdag sikerrel töltött el. Ha a mindennapos munka elvégzése után eljövünk ebbe a helyiségbe, mindig jó érzéssel fogunk rátekinteni erre a szoborra, mert ez a szobor előttünk mindig a fáradhatatlan, buzgó és eredményes munkának, de egyúttal a jóakaratú, igazságos, munkatársait megbecsülésével és szereteté- vel jutalmazó, fenkölt érzésű hivatalfönöknek a kifejezője lesz! Az általános éljenzéssel és tapssal fogadott elnöki felköszöntö után S z e n d y Károly polgármester mondott nagyhatású beszédet, amelyben a főváros közönségének és a főváros tisztviselő-társadalmának nevében üdvözölte -Sipőcz főpolgármestert. Ezután Sipőcz Jenő dr. emelkedett szólásra és a következő beszédet mondotta: —‘ Mindenek előtt hálásan köszönöm azt a sok kedves, meleg szót, amely az elnök úr és a polgármester úr részéről felém elhangzott. Szívem mélyéig érintettek ezek a szavak. — Reá nézek erre a plakettre és azt látom, hogy nevem mellé két évszámot véstek: 1920. és 1935. Két határkő ez a két évszám, s ezek közé egy ember életének dereka esik, nemcsak biológiai értelemben, hanem a munka értelmében is, mert ez a korszak az ember életében, amikor már lehiggad, amikor már biztos célkitűzései vannak, amikor nem engedi már magát tévútra vezetni s amikor a legtöbb munka és legtöbb felelősség hárul reá. — Ez a tizenöt év tényleg alkalmas arra, hogy engem jellemezzen. Azt hiszem azonban, hogy nem tudna engem jellemezni pusztán ez a két évszám, ha nem állítanók be ezt a korszakot hazánk és fővárosunk történelmi időszakába. Mert hiszen vannak hatalmas, nagy egyéniségek, akik reá tudják nyomni egyéniségük bélyegét korukra, de mi mégis szerényen azt vagyunk kénytelenek mondani és nekünk azt kell mondanunk, hogy a korszak nyomja reánk a maga egyéniségének bélyegét. Ez az a korszak, — amit az elnök úr és a polgár- mester úr olyan jól méltóztattak jellemezni, — amely a magyar történelem egyik legsúlyosabb korszakának nevezhető. A kezdő dátum körülbelül azt jelenti, hogy hazánk összetört, szétdara- boltatottj és rendkívüli megaláztatásoknak voltunk kitéve, a mélypontról kellett magunkat tizenöt év alatt felküz- deni, de olyan lelki körülmények között, amelyek munkánkat roppantul megnehezítették. — Miért én kapom ezt a valóban rendkívül nagy kitüntetést, hogy egy plakett készült rólam és szoboi’-képmá- somat helyezték el ebben a teremben? Annak tulajdonítom ezt a kitüntetést, hogy ezt a korszakot az első perctől az utolsóig végigharcoltam. Köszönöm a Gondviselésnek, vagy a sorsnak, hogy megadta nekem azt a lehetőséget, hogy vezető állásban éljem végig ezt a korszakot —- természetesen telve munkával és felelősséggel. — De azt hiszem, a legbiztosabb jogcíme f annak, hogy én ehez a nagy kitüntetéshez jutok, az, hogy valódi szeretet és valódi ragaszkodás él az én kedves kartársaim kebelében és szívében. Ez a legbiztosabb jogcím, amelynek én ezeket a gyönyörű kitüntetéseket köszönhetem—- Annak a megítéléséhez, hogy mit végeztem ezalatt a korszak alatt és mi lesz majd munkám eredménye, mit lehet majd abból leszűrhetni — bizonyos történelmi távlat kell, amely majd leméri az események és cselekedetek értékét. Egyhez azonban nem távlat, hanem közelség' kell: a szeretet- hez! Minél közelebb vagyunk valakihez, annál bensőbben és mélyebben szeretjük és ezt a szeretetet érzem ki kedves munkatársaim leikéből és szívéből. Ezt a közelséget látom a szeretetben, amely engem is áthat. Lelki testvériség köt bennünket össze. Azt hiszem ez a szeretet és baráti ragaszkodás az igazi jogcím, amelynek én ezt a plakettet és szobrot köszönhetem. — Milyen megnyugvás nekem most ez a plakett, amelyet mindennap látni fogok szerény lakásomban. Ez engem mindig arra fog emlékeztetni, hogy azok a kedves kartársaim, akik legközelebbről láttak engem, 15 év alatt igazságos férfiúnak ítéltek, aki nem élt vissza a hatalommal és ha a hatalommal élt, mindig a haza, a főváros és a kartársak javára igyekezett ezzel a hatalommal élni. — Meg kell emlékeznem az összes fővárosi tisztviselőkről, mert ebben a munkában nekik is hatalmas részük volt, kinek-kinek természetesen annyi, amennyit részére foglalkozási köre és hatásköre biztosított. Külön hálával kell megemlékeznem a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségéről, amelynek létrehozatalában szerényen én is közreműködtem és amelyet hézagpótló, a kort szinte megelőző intézménynek tekintek, amelynek rendkívül nagy része van abban, hogy a fővárosi tisztviselői karban megmaradt az a nemes közszellem — a legnehezebb viszonyok között is —, amely nemes tradíciója volt mindenkor ennek a testületnek. I— Amit szeretünk, ami értékes nekünk, azt igyekezzünk összefogni valami tartályban, hogy el ne folyjon, ki ne áradjon kezünk közül. Ilyen értékesnek tartom a fővárosi tisztviselők nemes, patinás közszellemét és az Isten ujjának, a Gondviselés müvének tekintem azt, hogy a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége megszületett és megkapta azt a külső szervezetet, amely alkalmas volt arra, hogy a legnehezebb viszonyok között is megőrizze érintetlenül, híven az ősi tradíciókat az utókor számára. — Azok a hagyományok, amelyeket nekünk meg kell őriznünk és amelyek a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének legfőbb hagyományai: a törhetetlen ragaszkodás hazánkhoz, fővárosunkhoz, a keresztény nemzeti gondolathoz, a puritánsághoz, az önzetlenséghez, az élet legnemesebb felfogásához. Nagyon fontosnak tartom, hogy olyan korban, amikor eszmék harcoltak egymással szemben, ez a szövetség egységes világnézetet tudott biztosítani a fővárosi tisztviselők és alkalmazottak részére. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy korban, amely igen sokszor a züllés jeleit mutatta, amelyben igen sokszor szegénységgel, pauperizmussal kellett küzdeni, ez a tisztviselő kar mindig megőrizte a legmagasabb értékű eszményeket, á tisztaságot, puritánságot, ■ önzetlenséget és a nemes eszmékért való lelkesedést. Székesfővárosi Pavillon Weingruber Városliget Maponta katonazene F olocíkkek Szakáll Géza szaküzletében BUDAPEST, V., DOROTTYA-UTCA 1. Amatőrfelvételek kidolgozása LEICA GÉPEK, KELLÉKEK, KIDOLGOZÁSOK SPECIÁLIS SZAKÜZLETE Proczeller Bálint kövezö mester Budapest, X., Korponal-u. 11. Telefon: 48-1-32. Junius hó 27 én délután '1*3 órakor
