Uj Budapest, 1935 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1935-05-25 / 21. szám
1935 május 25. ujüSumpEsr 5 A Belváros a belvárosiaké ! Irta: SZŐKE GYULA ár. tekintjük, amelyet programmszerűen keresztül fogunk vinni. Ebben a munkában pártkülönbség nélkül minden jó emberre, minden törvényhatósági bizottsági tagra, a kerület választmányára, az egész polgárságra,, az autonómia képviselőire és elsősorban a polgármesterre és munkatársaira Icltétlenül számítunk. Ez nem A Keresztény Községi Párt és magam is évek óta sürgetjük a kerületi választmányok életrehívását és állandóan rámutatunk azokra a hiányokra, amelyek abból keletkeznek, hogy egyrészt a főváros egyes városrészeinek különleges célkitűzéseit szolgálni hivatott kerületi választmányok munkába állítása egyáltalán meg nem történt, másrészt hogy a törvényhatósági bizottság különböző albizottságait csak akkor hívják össze ülésre, ha a nyári szünet előtt nagy pénzértékü ügyeket gyorsan keresztül kell hajtani. ügy érzem, hogy nemcsak a kormányhatalom fogja fel másképpen az autonómia hivatását, mint azt évszázadok önálló közigazgatási élete kitermelte, de a közigazgatás választott tisztviselői is nem a törvényhatósági bizottságban, tehát a polgárság alkotta szervekben, vagy- nem legalább azokban is, hanem csak önmagukban: a polgármesterekben és tanácsnokokban, esetleg még a kerületi elöljárókban látják az egész autonómia megtestülését. Ezek az általános tételek jutnak eszembe, amikor ismételtenf hallok és olvaisok a Belváros rendezéséről, anélkül, hogy a Belvárosban egy emberöltő óta, vagy még régebbi idő óta élő polgárságnak módúkban volna nyilatkozni azokra a tervekre, elgondolásokra és próbálgatásokra, amelyek nagytitokban, párnázott ajtók mögött, valamely hivatalban, rendesen egy-egy kívülálló befolyásolására készülnek. Emlékezzünk vissza, amikor élet-fialálharc dúlt azért, hogy egy-egy villamos sínpárt lefektethessenek a Belváros valamely utcáján. Azután a Dunapar- tért folytak harcok.. Majd a Károlyi- palota miatt nem lehetett az Egyetem-utcán vezetni a Veress Pálné- utcai egyik sínpárt. Később hiába sürgettük a belvárosi utcák burkolásáruik a javítását és kicserélését. Hiába' beszélünk a Belváros forgalmának egészséges irányú fejlesztéséről, az Eskíi-tér és az Erzsébetin d feljárójának rendezéséről: a pesti oldal egyetlen történelmi jelentőségű részének, a Belvárosnak építészeti védelméről. A belváros polgár csak akkor sóhajt nagyokat, amikor látja, hogy most már a villamos is legfeljebb keresztül fut a Belvároson, az új autóbuszok pedig csak tömegtalálkozást rendeznek az Apponyi-téren; amikor látja a Kálvint-tér rendezésének sikertelenségét és az Eskü-tér köiiili évtizedek óta tartó próbálkozást; kénytelen élvezni új stílusok szánalmas építési giccseit, amelyek a Belváros tiszteletreméltó hagyományait durván széttépik és látja, hogy a Belváros elnéptelenedik. El akarják tolni az ősrégi belvárosi föplébánia-templomot az Erzsé- bet-híd útjából. Arról ma már késő beszélni, hogy a kilencszáz év óta álló templom hogy kerülhetett a három évtized óta épült híd útjába: tényleg ott van, és most valamely operációt kell elkövetni, mert a templom útban van. Elbontják — eltolják — felemelik — áthidalják — és akkor mindezekből a kísérletekből kettőt látunk: az egyik, hogy sem a Belvárost, sem annak katholi- kus népét, sem egyházközségét meg nem kérdik. Az eddig tűrhető vakolatot a templom külsejéről leverték és most ott állanak a megkopasz- tott falak és várják azoknak az elgondolását, akik ezen templomhoz való minden közelebbi kapcsolat és szeretet nélkül róla mintegy útban lévő és onnan eltávolitandó tárgyról panaszkodnak. Van erre vonatkozólag már, még a háború előtti időből, közgyűlési határozói, van megállapodás a Kegyes tanítórenddel a telekcsere alkalmából, van kötelezettség-vállalás a katholikus egyházzal és a belváros katholikus polgárságával szemben. Csak teljesíteni kell a vállalt kötelezettséget, be kell tartani az adott szót, tisztelni kell a vallások érzelmét és mindjárt megértjük, hogy mi teendő. Mondják: az idő nem alkalmas! A rendezést én jó időben vetettem fel, már viszonylagos jó időben, 1927-ben és meg vagyok győződve arról, hogy ha akkor komolyan foglalkoztak volna a dologgal, ma már a kérdés meg volna oldva. Ma nem az idő nem alkalmas, hanem a főváros vagyoni helyzete nem alkalmas arra, hogy ilyen nagy beruházási kötelezettséget teljesítsen. Nem alkalmas, mondják, mert a templom-probléma megoldása nem sürgős. Ugyanakkor mások alkalmasnak mondják, mert építő munka és azzal kapcsolatban nemcsak a különböző iparoknak, de a művészeteknek is nagy kereseti lehetőségeket biztosítanak. Alkalmasnak mondják, mert meg lehetne javítani ezzel a rendezéssel az Erzsé- bet-híd szinte lebonyolíthatatlan forgalmát. És alkalmasnak mondják, mert ott az egész környék rendezése evvel lehetővé válnék. Ha a polgármester és a többi, az ügy iránti szeretettel érdeklődő munkatársa kezébe venné a dolgot, meg lehetne állapítani, hogy alkalmas-e az idő és a gazdasági helyzet és alkalmas-e a főváros pénzügyi adottsága. Most a törvényhatósági választások során némelyek firtatják, hogy a katholikusok mely pártra szavaznak a Belvárosban. Ezzel megindították a Belváros polgárságának felekezetek szerint való tagolódását, éspedig megindították olyanok, akik sem nem belvárosiak, sem nem ka- tholikusok a vallás tanainak a követése és parancsainak a megtartása szempontjából. Ugyanakkor örömmel állapítom meg, hogy a Belváros igaz katholikusai, akiknek nem üzlet a katholikusság, amellett a ferde és csak a vallások magasztosságát önző érdekből zavaró mozgalom mellett szó nélkül mennek el: átláttak a szitán. Mi tudjuk, hogy mi a kötelességünk. Mi a Keresztény Községi Párt igazságaitól el nem tántorodunk Ígéretek fejében sem. Mi a keresztény egység gondolatát el nem hagyjuk sem fenyegetésekre, sem csalogatásokra. Mi ideálokért élünk és dolgozunk és a keresztény és nemzeti eszme ideálját szolgáljuk akkor is, ha sokan már megunták annak szolgálatát, vagy úgy látják, hogy másutt jobb. Azonban mi a köz szolgálatának tartjuk a templom-problémájának a rendezését is és ezt olyan feladatnak — Az Uj Budapest tudósítójától. — A polgármester az elmúlt napokban adta vállalatba az Újvidék-utcai fővárosi bérház egy részének elöljárósági épületté való átalakítását. A kőművesmunkák az épületen már meg is kezdődtek, a magasépítési ügyosztály egymásután írja ki a berendezésre vonatkozó versenytárgyalásokat, úgy hogy rövidesen az elöljáróság céljaira használható állapotba kerül az épület. Az új fővárosi elöljáróság felállításának munkálatait Schmáderer Oszkár dr. tanácsnok intézi, akinek egyelőre a VII. kerületi elöljáróságon van a hivatala. — A vállalkozó — mondotta Schmáderer tanácsnok az U j Budapest munkatársának — úgy informált, hogy három hónapra van szüksége, amíg a kőműves-munkát elvégzi, és az új elválasztó falak any- nyira kiszáradnak, hogy a berendezési munka megkezdhető lesz. Ezekszerint őszre marad a zuglói elöljáróság működésének megkezdése. A kerületi urak szeptember 1-ében határozták meg azt a dátumot, amikor a főváros XIV. kerülete ünnepélyes formák között megkezdi majd működését. — Működésem egyelőre abban merül ki, hogy elkészítem az új elöljáróság személyzeti beosztását. A polgármester úr megbízásából mint elöljáró én fogok szolgálatot teljesíteni Zuglóban, lesz egy helyettesem, főjegyzői rangban és egy másodhelyettesem tanácsjegyzői rangban. Körülbelül 70 tisztviselő és altiszt fogja szolgálnia közönség érdekeit a zuglói elöljáróságon, ebből 20—25 embert a területében nregkisebbülő erzsébetvárosi elöljáróság ad át, a többi, 35—40 alkalmazottat pedig majd az elnöki ügyosztály rendeli ki. pártkérdés, ez az igazság, a kötelesség teljesítése! Mi tudjuk, hogy minket: katholi- kusokat és belvárosi polgárokat a köz szolgálatában nem lehet megzavarni, de a félénkeket és tévelygőket, vagy várakozókat az együttes közös munka és annak megmutatása tudja megnyugtatni, hogy az autonómia hivatott vezetői nem egyesek érdekeiért és szólamaiért, hanem a köz érdekében, az igazság mellett állanak. Reméljük, hogy a polgármester mielőbb megindítja az előkészítő tárgyalásokat az érdekeltek bevonásával, hogy velünk adjon feleletet a Belváros nagy kérdéseire, mégpedig a budapesti Monroe-elv jegyében: A Belváros a belvárosiaké! — Az átalakítási munkálatok olymódon vannak folyamatban, hogy az előljárósági épületben magánlakás egyáltalában nem lesz, az Újvidék-utcai fővárosi bérháznak az a szárnya, amelyben magánlakások maradtak, annyira el lesz választva a hivatalos helyiségektől, hogy a bérház lépcsöházának külön bejáratot is építenek az utcáról. Az elöljárósági épület második és harmadik emeletén a kerületi adóhivatal nyer elhelyezést, amely most a Stefánia-úton egy bérvillában végzi hivatalos teendőit. Az épület földszintjén lesznek elhelyezve az anyakönyvi hivatal és a népjóléti intézmények, ?í,.: str Elmondotta még munkatársunknak Schmáderer tanácsnok, hogy az illetékes tényezők új elnevezést keresnek a főváros XIV. kerülete számára. Valószínűleg valamelyik szentről nevezik el a főváros legifjabb kerületét, amint az legutóbb a Szent-Imre-várossal is történt. Egy bizonyos, a Zugló név nem fog megmaradni, annél kevésbbé, mert tulajdonképen nem is tudják, hogy ez a szó: „Zugló“ mit jelent. Eredetileg Szuglónak hívták Zuglót, amint, hogy még most is van ott egy utca, amely nem Zugló-utca, hanem S z u g 1 ó- u t c a. TELEFON ; 37-4-03 SZABÓKY GYÖRGY PARKETT ÉS PADLÓZÁS1 VÁLLALAT BUDAPEST, IX., ÜLLŐI-ÚT 73 Vállalok mindennemű parkett-munkát, új él régi fektetést, gyaluláat, eresztést, kefélést, a legkedvezőbb feltételek mellett. Szakvélemény- nyel és költségvetéssel díjtalanul szolgálok. CCETI szellőzőjjCuCLUh berendezések SCHUBAUER FERENC magánmérnök Budapest, 111., Föld-u. 51. TELEFON: 62—2—06. 1—1 i Uj nevet keres a főváros Zugló számára Szeptember 1.-én lesz a XIV. kerületi elöljáróság ünnepélyes felavatása
