Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-11-10 / 44. szám
2 ILF BUDAPEST 1934 november 10, célt akarja szolgálni, ~ hogy az autonómia védekezhessék a centrális hatalam esetleges túlkapásai ellen.-—- Normális időkben, amikor az autonómia jogai minden irányban tökéletesen érvényesülhetnek, nem volna szükség erre a megszorításra, most azonban bizonyos veszedelmek fenyegetik az autonómiát, amiből viszont az következik, hogy a Keresztény Községi Párt az egész közgyűlésnek a támogatására számít Woiff Károly indítványának az elfogadása tekintetében. Ha az adminisztráció a költségvetési tételeket a közgyűlési vitában kialakuló szellemnek megfelelően használja fel, akkor feleslegessé válik minden további közgyűlési intézkedés. Ellenkező esetben azonban a közgyűlésnek nemcsak joga, hanem kötelessége is minden ilyen hitelátruházási esetet megvizsgálni és a végrehajtást a maga hozzájárulásától tenni függővé. Nagy fegyver lesz ez az autonómia kezében. Petrovácz Gyula elmondotta még az Uj Budapest munkatársának, hogy a szanálást illetően a Keresztény Községi Párt vezetősége még mindig a várakozás álláspontjára helyezkedik éspedig azért, mert egyelőre — bár már több, mint hat hónap telt el az új törvény életbelépése óta — nem történt egyetlen egy olyan komoly intézkedés sem, amelyből a szanálás irányára és lényegére nézve következtetéseket lehetne levonni. Idegen szó. Valahonnan a Rombachutca és Király-utca tájékáról, a belső Erzsébetváros kereskedő-világából kelt útra évtizedekkel ezelőtt e kifejezés, amely egy vásárló-típus szabatos megjelölésére szolgált. Abban az időben e szónak más jelentősége nem is volt. Pusztán annyit jelentett, hogy mielőtt vásárlását megejtette, sorra járta a snovlírozó az általa kiszemelt üzleteket, kiszimatolta, megnézte az áruk minőségét, megtudakolta a neki tetsző cikkeknek árait, azokat felírta, vagy gondolatban elraktározta és „majd az urammal megbeszélem, melyiket vegyem“, vagy „a sógornőmmel visszajövök“ kijelentéssel az üzletekből távozott. Egy-egy snovlírozó tömérdek üzletet végigjárt: kiszedte az elárusítók pájsliját, kibeszéltette az árukat bemutató kisasszony tüdejét. De végeredményben mégis valahol, mint vásárló horogra akadt. Rendesen ott, ahol a legjobban becsapták. Ma is van még olyan üzlet, ahol 38 pengőt kérnek egy rongy szőttesért és 8 pengőért odaadják. A snovlírozót, — de magát a szót is — amikor a pénz b öviben volt, amikor az elmúlt évtized derekán az üzletekben a vásárlók tömegesen jártak, — elfelejtették, mintha a gazdasági forgalom az életből kisodorta volna. * Most a kereskedők panasza szerint ismét mind gyakoribb jelenség a boltokban. Melegedni jár, vagy, mert a mozi még nem kezdődött, hát az üres félórát arra használja fel, hogy ami iránt vágyakozik, azokat nemcsak a kirakatokban szemléli meg, hanem külön-külön is megmutogattatja magának és megintmegint „a sógornőmmel visszajövök“, stb. kiáltással hagyja el a boltokat. * A jelen időkben a snovlírozó típust nemcsak az üzletekben találjuk, hanem a politikai életben is. Azelőtt úgy volt, hogy, mondjuk, a keresztény választó vagy a kormánypárthoz, vagy az ellenzékhez tartozott. Ma? ... Sok embernek nincs meggyőződése: ma elmegy szimatolni a kormánypártba, a kereszténypártba, de azért más jobboldali párt berkeiben is kering. Sok zsidó választó a szabadelvű pártban fizet tagdíjat, a demokratapártba jár, de a kormánypártban is sokszor mutatkozik, lelkesen dícsér ott minden kormányzati ténykedést, snovlírozik és a végén, — nem fog leszavazni a nemzeti szocialista pátra, de a kormánypátra sem. * De akad kedves snovlírozó is, — Farkas Ákos tanácsnok személyében. Hétfőn a nyomor-közgyűlésen (de találó meghatározás!) mint újonnan választott tanácsnok, a közgyűlési terem melletti társalgó ajtón át úgy este fél 10 tájban többször bepillantott a terembe, mikor nyitja meg újra Liber alpolgármester az indítványok összeegyeztetése miatt felfüggesztett ülést. — Mit nézel, Ákos? — Ma vagyok először abban a helyzetben, hogy szavazhassak! Izgat már a szavazás ténye, szimatolom, mint tanácsnok, mikor szavazhatok — először! Tehát Farkas Ákos is snovlírozott, de végül mégsem szavazhatott, mert a polgármester egyesített indítványát — egyhangúlag elfogadták! Kenese deficitmentes Véglegesen megbukott a téli becsukés terve — Az Uj Budapest tudósítójától. — A nyári szezon végeztével most állította össze a Segítőalap vezetősége az ezévi kenesei szezon mérlegét. Kiderült, hogy a nagy nyári látogatottság következtében Kenese ezidén deficitmentes, úgyannyira, hogy a kenesei intézőbizottság azon gondolkozik, hogy a fővárosi tisztviselők számára a tavasszal leszállítja a penzió-árakat. A deficit örvendetes eltűnése az okosan keresztülvitt takarékossági politikának a következménye, amelynek révén a folyó évben kerek 55 ezer pengővel csökkentek a telepi kiadások. Noha még mindig van egy irányzat, hogy a téli hónapokra csukják be Kenését, minden valószínűség amellett szól, hogy erre nem fog sor kerülni. Nem pedig részben azért, mert ha be is csukják a telepet, azt gondozni kell, nem lehet elbocsájtani a személyzetet sem és így még mindig nagyobb a ráfizetés, mintha nyitva van és rendelkezésre áll a telep a vendégeknek. De nem lehet idegenforgalmi szempontból sem becsukni Kenését, mert ma — különösen Balatonfüred pangása idején — Balatonkenese az egyetlen hely a magyar tenger mellett, ahová télen is le lehet vinni külföldieket. Mindenesetre helytelen és a Segítőalap bürokratikus vaskalaposságára vall, hogy a főváros nem csinál megfelelő propagandát a téli Balatonkenesének. Kétségtelen, hogy megfelelő propaganda esetén nemcsak a karácsonyi hétre lenne zsúfolt Balatonkenese, hanem a tél azon többi hónapjában is, amikor szánkózni, síelni, fakutyázni lehet a gyönyörű telepen. városházi notem NEGYEDÖTKOR, amikor S ip ö ez polgármester felsietett hétfőn délután az elnöki emelvényre, hogy megnyissa az Ilovszky János által találóan nyomor-közgyűlésnek elnevezett rendkívüli közgyűlést, alig néhányan lézengtek a bizottsági tagok közül a teremben. Hiába, a nyomor nem személyi kérdés, itt nem kell szavazni, ez nem érdekli városunk kisebb és nagyobbrendű atyjait! Pedig a beszédek valóban érdemesek voltak arra, hogy többen is hallgassák a komoly adatokkal felfegyverkezett szónokokat, mint amennyien tényleg kíváncsiak voltak rájuk. A jól fegyelmezett szociáldemokratáknál természetesen az egész párt végigülte a vezérszónok több, mint egyórás beszédét, a jobboldalon azonban már kevesebb figyelem jutott Müller Antal valóban értékes és nagytudású felszólalásának. Hiába, no! A Váci-utcai színházban is csak az izgalmas előadásoknak van közönségük. Az efajta szürke téma, mint például a mindennapi tejünk, vagy a krumpli-tragédia nem csábítja a t. c. publikumot. Hétfőn is inkább a kulisszák mögötti játék volt az érdekesebb, az a pártközi tanácskozás, amely Sipőcz vezetésével folyt le. Valljuk meg különben: örök gyarlósága a közéleti embereknek, hogy közönyösen nézik azokat a dolgokat, aynelyek általánosságban mozognak, bármennyire fontosak is legyenek egyébként, viszont rögtön felcsillan az érdeklődés, ha személyi kombináció, pletykálási és intrikálási lehetőségek, és ami a legfontosabb: szavazás reménye csillan föl a napok ködös szürkeségében! * A SZERDAI RENDES KÖZGYŰLÉSEN viszont, amely már a költségvetés jegyében indult, zsúfolt ház hallgatta végig a szónoklatokat. Legalább is az első kettőt: Sipőcz Jenőt és Wolff Károlyét. Később fokozatosan csökkent a hallgató közönség száma, a szerdai nap utolsó szónokára már alig négyen vagy öten voltak kiváncsiak — beleértve az elnökséget, az előadót, sőt a karzatot is! Sipőcz polgármester költségvetési expozéját az a minden oldalról megnyilvánuló figyelem és érdeklődés fogoAta, amely az efajta kivételes eseményeknek hivatalból kijár. A városháza krónikásának érdemes feljegyeznie, hogy a polgármester kijelentései minden oldalon tetszést váltotak ki, volt olyan mondata, amelyhez C s ill ér y András együtt tapsolt Friedrich Istvánnal, R as s ay Károlylyal és Büchler Józseffel. Ügy tetszett: egyetlen óriási zenekar volt a tisztelt közgyűlés, melynek karmestere: a polgármester, tetszéséhez képest csalja ki a fortékét, vagy a fortissimokat a zenekar, az az pardon: közgyűlés egyik vagy másik oldaláról. Lelkes tapsvihar és ahogy a gyorsírók jegyezni szokták: hosszantartó éljen zés fogadta a közgyűlés minden oldalán a polgármesteri expozét. Ilovszky János odakiáltott az elnöki emelvény felé: — Gratulálunk a tizenötödik jubiláris költségvetési beszédhez! ■K* * * A MÁSIK NAGY SZÓNOKLAT a szerdai napon Wolff Károlyé volt. Talpig gyászban, de töretlen energiával és harci kedvvel mondotta el szintén jubiláris költségvetési beszédét a Keresztény Községi Párt elnöke. A beszéd első része egy hazáját féltő államférfiú történelmi értékű megnyilatkozása volt, másik része egy állambölcseleti magaslatokon mozgó nagyszabású kritikája a közületi életnek. Költői szépségekben bővelkedett a beszéd, amikor például szegény Magyarország golgotás kenyérér ő l beszél, de nem nélkülözte az éles megfigyelésre valló megjegyzéseket sem. így például azt a megjegyzést tette Wolff, hogy Sipőcz polgármester a Hoff mann meséi szemüvegén át nézi a világot. De mindjárt kifejezte azon véleményét is, hogy a polgármester optimizmusát ő helyesnek tartja, mert mindig az optimizmus vitte elő r e a világot és kétségbe kellene esnünk sorsunk felett, ha nem vigasztalna a jobb jövőbe vetett hit. Wolff beszédének ezen részét a következő alcím alá lehetne foglalni: A szanálás kritikája . . . * A CSÜTÖRTÖKI NAP VISZONT a jó szónokok napja volt. Elsőnek egy fiatal fronharcos beszélt: Martsek é n y i Imre, aki mindenesetre a közgyűlés legfiatalabb és legjobb torkú szónokai közé tartozik. P olats c he k professzor, az ismert gégegyógyász, aki három padsorral ült Martsekényi előtt, sóhajtva meg is jegyezte: — Na, ez sem lesz soha az én paciensem! A pártvezéreket megillető feszült figyelem és érdeklődés kísérte a következő felszóledó, Friedrich István beszédét. A Keresztény Ellenzék vezére kivette a gomblyukából azt a négy buzogányt, amely pártját szimbolizálja és ezekkel a buzogányokkal osztott súlyos csapásokat jobbra és balra. Friedrich plasztikus és színes szónoklatát gyakran megszakította a derültség vihara, majd meg az általános helyeslés a törvényhatósági bizottság minden frontján. Azzal kezdte beszédét Friedrich, hogy a főpolgármester beteg, minden jókívánsága felgyógyulást illetően az övé, de mindenkié, aki ebben a közgyűlési teremben helyet foglal. Általános helyeslés fogadta Friedrich ezen loyális megnyilatkozását, amelyet azután a maró és szarkasztikus meg jegy-A snovlirozó
