Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-11-10 / 44. szám
1934 november 10. ZU BUDAPEST s A pesszimizmus: egyenlő a halállal! Sipőcz polgármester hatalmas expozéja — Az Uj Budapest tudósítójától. — Mint minden esztendőben, ezidén is Sipőcz Jenő dr. polgármester expozéja volt a megnyitó és egyben a legnagyobb eseménye e költségvetés felett megindult közgyűlési vitának. Az expozé méltatásával lapunk vezető helyén foglalkozunk: ehelyütt megfelelő terjedelemben közöljük a polgármesteri beszédet, mely egybevetve a polgármesternek a pénzügyi bizottságban elmondott költségvetési beszédével, teljes képét adja a városháza gazdasági és politikai helyzetének. Természetes, hogy az egész közgyűlés pártkülönbség nélkül meg-megújuló ovációkkal fogadta a polgármester beszédét, melynek befejezése után a közgyűlés minden oldalán percekig zúgott a taps. — A mai világban — mondotta a polgármester — szokásos az, hogy az államkormányzatban és a közületek kormányzásában erősen hangsúlyozzák a tervszerűséget és a céltudatosságot. Divatos az is, hogy a terveket naptárszerinti időszakokra határolják, így például van ötéves terv: az orosz terv, van négyéves hitleri és van hároméves: Roosevelt elnöknek a terve. De van más felosztás is, így például az, amely a tervet kettéosztja: közelebbi vagy azonnali tervre és ■távolabbi tervre. Ilyen például a mai magyar kormánynak a terve és ilyen Bécs városának programja is. — Van azután egy másik felosztási módszer, amely a politikai és gazdasági eseményekhez és a megoldandó feladatokéhoz köti a beosztást. Egy bizonyos, hogy mindenféle tervszerűséget és céltudatosságot látunk. De ennek is megvan az ©ka. A világháború rendkívül sok fizikai értéket tett tönkre, amit helyre kell állí- | tani és ehhez a helyreállító munkához tervszerűségre van szükség. A világháború új eszméket, új közszellemet hozott, különösen a szociális eszmék hatoltak be erősen a társadalmi és gazdasági életbe, úgyhogy a leomlott társadalmi és gazdasági épületet nem is lehet egészen a régi minta szerint felépíteni, hanem új stílusra van szükség. Ehhez pedig tervszerűség, céltudatosság szükséges. A mi hazánkban még egy igen nagyon súlyos ok szól emellett, mert nálunk nemcsak a legtöbb fizikai érték ment tönkre, hanem összeomlott az ország, méreteiben és arányaiban megváltozott az országtest és kegyetlenül szétszaggatott országcsonk részére kellett és kell az új életlehetőségeket megállapítani. Természetesen csak átmeneti időre, mert hiszen mi a történelmi N agymagyar országról sohasem fogunk lemondani! Három időszak — Ha visszatekintünk az összeomlás óta elmúlt 15 évre, megállapíthatjuk azt, hogy az újjáépítés munkája tényleg terv- \ szerű és céltudatos volt. Az elmúlt 15 évin korszakot három nagyobb időszakra oszt-/ hatjuk fel. Az első az összeomlástól, helyesebben a jogfolytonosság helyreállításától tart, egészen a népszövetségi kölcsön felvételéig, a második korszak innen a világgazdasági válság kitöréséig és a harmadik a gazdasági válság korszaka, amelyben még mindig benne vagyunk. — Az első korszakot jellemzi úgy az állami kormányzatban, mint a fővárosi kormányzatban a megzavart rendnek a helyreállítása és a gazdasági életben a legszükségesebb helyreállításoknak a létesítése. Jellemző még erre a korszakra a tőkehiány és általában az anyagi eszközöknek szűk volta. zések egész sora követett. A finánc Leókról beszélt hosszasan Friedrich, travesztálván a Matuska-féle tárgyalás hirhedté vált Leóját, majd emelt hangon jelentette ki: — A tékozló fiú ne tanítsa rendre a takarékos szülőt, a pénzügyi kormányzat, amely már egész Pestkörnyéket felvásároltatja velünk, ne oktassa a háztartási ügyeivel teljesen rendben levő fővárost. — ősszel jön az ősz — folytatta Friedrich — ezt valamennyien tudjuk. A kormány azonban csak nega ti vu mokkái lap dázik és senkisem tudja, miért van szükség a szanálásra. Ezt én nem hittem el Kozma Jenőnek, nem hittem el Wolff Károlyinak, de most nyilatkozik T ab ó dy és azt mondja, hogy nincs szükség a szanálásra. Tabódy pedig csak tudja! Neki elhiszem, hogy itt valóban fölösleges szanálási akció. * EGY NAGYSZERŰ ASSZONY NAGYSZERŰ BESZÉDE következett ezután: Toperczer Ákosnéé. Egy hazájáért és fővárosáért aggódó pompás elme komoly és értékes megnyilatkozása volt ez a beszéd, amely a maga célkitűzéseivel mély filozófiára, tanultságra valló megállapításaival messze kiemelkedett a költségvetési vita szürke szótengeréből. Az az általános figyelem, megűletődött csend, amellyel ezt a beszédet fogadta, az előrehaladott idő dacára is az ő tiszteletére hirtelen megtelt közgyűlési terem, újabb bizonyságát szolgáltatja annak, hogy a Keresztény Magyar Asszonyok Pártszövetségének elnöke nemcsak a főváros, de az ország legnagyobb értékei közül való. Valósággal ünnepelte a közgyűlés a maga egyetlen örökös női tagját, aki, ha — sajnos — ritkán is szólal fel a közgyűlésen, de a beszéde mindig esemény, indítványai és elgondolásai olyanok, mint az élesztő kovász, amely megindítja a nagy szociális akciókat. Toperczerné indítványait egy ügyosztályközi szociális bizottság megalakítására, szociális tanfolyam létesítésére, a szociális tevékenység terén egységes központi irányításra vonatkozóan, egyhangúan fogadta el a törvényhatósági bizottság. * ŰJBÓL SZÁLLONGÓ HÍREK nyugtalanítják a városházi közvéleményt. Arról beszélnek ezek a híresztelések, hogy nagyobb átcsoportosítás készül a városházi ügyosztályok és a kerületi elöljáróságok vezetésében. Űjólag és a leghatározottabban leszögezzük: egyetlen szó sem igaz ezekből a híresztelésekből. Minden marad a régiben, mindenki marad ott, ahol van — még akkor is, ha ez az állapot nem is tetszik egyeseknek. Mert, ami a legfontosabb: mindenki a mostani helyén bírja tökéletesen a polgármester bizalmát! — A második korszak úgy az állami életben, mint a főváros közéletében a beruházások és alkotások korszaka. Egy egészen sajátságos nagy fellendülés indult meg a gazdasági életben, a nemzetközi bizalom kedvező atmoszférát teremtett és nagy alkotási vágy és kedv szállotta meg a közületeket. Az aranykor — A főváros életéből csak egy-kettőt akarok kiemelni. Erre az időre esik meglévő intézményeink teljes helyreállítása és hatalmas fejlesztése, út- és csatornarendszerünk kiépítése, nagyüzemeink teljes modernizálása, közélelmezési intézményeink hatalmas fejlesztése, fedett vásárok és a nagyélelmiszertelep útján szociális intézményeink kiépítése, új szegényházak, árvaházak, népfürdők létesítése, nagyarányú szociális lakásépítés, új templomok építése. Emellett egészen új intézmények is létesülnek, mint a tüdőbeteg diszpenzérek, behozza a főváros az iskolaegészségügyet, gyermeknyaralta, tást, valamint a hatalmas arányú inségakciót, amelyek hatvan-egynéhányezer ingyenebédben érik el tetőpontjukat. 1934: Az első deficit — A harmadik korszakot, a gazdasági válság korszakát természetszerűleg ismét a szükségletek nagyarányú összevonása jellemzi. — Amíg a két első korszakban az államkormányzat és a főváros azonos vágányokon haladt, addig a harmadik korszakban már bizonyos különbségeket állapíthatunk, meg. így elsősorban azt, hogy az államkormányzat a törvényhozástól rendkívüli hatalmat kapott a gazdasági válsággal szemben való küzdelemre, míg a fővárosban ezt a rendkívüli hatalmat a törvényhozás csak évek múlva adta meg, az új fővárosi novellával és akkor sem a törvényhatóságnak, hanem egy központi kormányzati szervnek. A második különbség az, hogy a főváros az öszszes közületek közül a legkorábban ismerje fel a gazdasági válság közeledtét, megérezte a világválság számumát és ehhez képest korábban és fokozatosan tette meg a bajtcsökkentő intézkedéseket, ami bizonyítja azt, hogy míg a világválság 1931-ben már a mélypontját érte el, nálunk mégis a főváros költségvetése csak három év múlva, 1934-ben mutatja fel az első deficitet! A harmadik különbség az, hogy az államkormányzat a pénzügyi válság leküzdésére az igénybevehető eszközök közül mind a kettőt igénybevette, nevezetesen a bevételeket igen tetemesen emelte, viszont a kiadásokat is erőteljesen visszaszorította, míg ezzel szemben a főváros az előbbi eszközhöz nem nyúlt, semmiféle bevételt nem emelt, hanem kizárólag a szükségletek megszorításával igyekezett a pénzügyi válság erejét kisebbíteni. A rendkívüli intézkedések indoka — Egy bizonyos, hogy egyes korszakokban kétségtelen tervszerűség mutatkozik a programoknak a megállapításánál, más kérdés azonban az, hogy a program végrehajtása is mindenkor helyes volt-e. így fel lehet vetni azt a kérdést, vájjon a második korszakban mutatkozó gazdasági fellendülést nem tartottuk-e Tágabb 1 — Ha azt mondom, hogy egy távolabbi időre szóló nagy tervet kell megalkotnunk, akkor csak hű maradok a törvényhatóság hagyományaihoz. A törvény, hatóság a költségvetés tárgyalását mindenkor olyképpen fogta fel, hogy egyéves tervet, a költségvetést, a pénzügyi bízott. Ságban a legalaposabban letárgyalta és azután a költségvetés közgyűlési tárgyalása alkalmával a polgármester és a pártvezérek megnyilatkozásaiban rendsze. állandónak, holott az sajnálatosan csak átmenetinek bizonyult és a harmadik korszakban levontuk-e teljesen a gazdasági válság következményeit. Éppen ez a vitapont az államkormányzat és a törvényhatóság között, mert az államkormányzat a következmények még szigorúbb levonását, az életigények még szűkebbre vonását követeli és ez az indoka az életbeléptetett rendkívüli intézkedéseknek is. A felelősség kérdése — De a felelősség kérdése felett ítéljen a történelem! Egy bizonyos, egyet megállapíthatunk, hogy tervszerű, céltudatos, komoly munka folyt, sokszor álltunk szemben egészen szokatlan, mégsoha elő nem fordidt feladatokkal és bizonyos eredményességet a főváros törvényhatóságától még a legszigorúbb bíródó sem fog megtagadhatni. Tervszerűség és céltudatosság — Amikor a költségvetés tervezetét a törvényhatóságnak bemutatom, fontos az én eszmemenetem szempontjából annak a hangsúlyozása, hogy amiként a múltban tervszerűségre és céltudatosságra szükség volt, úgy erre ma, amikor a gazdasági mélypontban veszteglőnk, szintén még nagyobb szükség van. Van is nekünk tervünk. Itt van elsősorban az egy* éves terv, ami maga a költségvetés. Van továbbá kétéves tervünk, ez a szanálási terv, de az én álláspontom éppen az, hogy ez a két terv nem elegendő, hanem nekünk egy távolabbi, messzebbmenő tervre is van szükségünk. A főváros élete két éven túl is fog terjedni és a pénzügyi és gazdasági rendezés megalapozása mellett szembe kell nézni a főváros életének jövőben mutatkozó fontos feladataival, így, hogy csak példaképen említsek egy-kettőt: a Tabán felépítése mellett út- és csatornahálózatunk kiegészítése, az autobuszpark nélkülözhetetlen fejlesztése, az új szemétlerakodótelep lé1- tesítése, új repülőtér megépítése, vasúti sorompók eltávolítása megoldandó lesz. Csak egészen nagyjában ezek azok a kérdések, melyek előbb-utóbb feltétlenül megoldandók lesznek. >rizontok rint tágabb horizontot nyitott meg, amelynek az egyéves terv csak egy sectoraként szerepel. Az alap: A szigorú realitás! — Az a körülmény, hogy az egyéves terv és a további terv közé az idén a kétéves terv ékelődik be, nem változtat ennek a szükségén. Egyidőben felmerült a törvényhatóság passzivitásának a gondo-
