Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-03-03 / 9. szám

1934 március 3. TU BUDAPEST fl reform-törvény megbukott, mielőtt még életbe lépett volna Lassúbb és nehézkesebb lesz az adm!nisztráció, túl lesz terhe've a közgyűlés és a polgármester, az üzemek teljesen kiesnek a főváros közönségének ellenőrzése alól, a föro'gármesternek ideje sem lesz a szanálási terv megvalósítására — Az Uj Budapest tudósítójától. — A képviselőházban még folyik a fővárosi reformjavaslat vitája, de nem kétséges, hogy a javaslatból törvény lesz. Nem lehetetlen, hogy március végéig a felsőházban is tető alá kerül a fővárosi reform, ami azt jelenti, hogy husvét után már sor kerülhet a kormány szaná­lási tervének a publikálására és az uj törvény szerint a főpolgármes­ter kinevezésére. Ilyen körülmé­nyek között felmerül a kérdés: ho­gyan alakul át a városházi admi­nisztráció az uj fővárosi reform­­törvény életbeléptetésével, melyek lesznek azok a mélyreható változá­sok, amelyek az autonómia képét átformálják? Általános az a véle­mény, hogy a fővárosi reformtör­vény sokkal nagyobb változásokat idéz elő a városházi adminisztrá­ciónak és a székesfővárosi autonó­miának az életében, mint az összes fővárosi törvények 1872. óta. Ezek­ről a kérdésekről beszélgetést foly­tattunk Petrovácz Gyulával, a Ke­resztény Községi Párt vezető tag­jával, akinek képviselőházi beszéde — melyet legutóbbi számában mél­tatott az Uj Budapest — általános négy tetszést aratott minden olda­lon. Azzal a kéréssel fordultunk Petrovácz Gyulához, adjon képet a fővárosi reform életbeléptetése utáni helyzet várható kialakulásá­ról és jelölje meg azokat a kerete­ket, amelyek közé a székesfőváros autonómiájának a most következő lehetőleg egy, de esetleg kétéves interregnum alatt korlátozódnia kell. Petrovácz Gyula a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Mindenekelőtt meg kell álla­pitanom, hogy a városigazgatás sokkal lassúbb tempójú lesz a fő­városi reform életbeléptetése után, mint eddig volt. Állítom ugyanis, hogy a fővárosi reform életbelépte­tése után maga a belügyminisz­ter fogja elsősorban észlelni a törvényhatósági tanács megszün­tetésének súlyos konzekvenciáit. Egyénileg semmi okom sincs arra. hogy a törvényhatósági tanács in­tézményét védelembe vegyem. Nagy megkönnyebbülés lesz szá­momra, ha nem kell majd azt a komoly, nehéz és felelősségteljes munkát végezni a törvényhatósági tanácsban, amely munka a tanács minden egyes tagjának idejét, ide­geit, energiáját hatékonyan igény­bevette. Díjtalanul, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül foglalko­zott a törvényhatósági tanácsnak minden egyes tagja az eléje kerülő ügyekkel és minden egyes problé­mát^ önzetlenül, áldozatkészen és a közügyekért való lelkesedéssel se­gített a megoldáshoz közelebb jut­tatni. Amikor tehát egyrészről megállapítom, hogy csak könnyebbséget fog jelen­teni számunkra a törvényható­sági tanács megszüntetése, ugyanakkor nem hallgathatom el azt a meggyőződésemet, hogy a tanács eltörlésével a közigaz­gatási rendszerben egy betölt­­hetetlen hiány támad, amely óriási zökkenőt fog jelenteni minden egyes ügynek az elinté­zésében. Az uj fővárosi törvény ugyanis egészen apró ügyeket is a közgyű­lés elé utal, ahova azok nem valók. Olyan ügyek amelyek eddig a köz­gyűlésen nem keltettek szélesebb­­körü vitát, mert a törvényhatósági tanács azokat a kérdéseket részle­tesen letárgyalta, most, a közgyű­lésen, órákhosszat tartó vitákat fognak provokálni, aminek követ­keztében a közgyűlés munkamennyisége és a közgyűlések száma is úgy megszaporodik, hogy nem lesz ritkaság permanens közgyűlések tartásának a szükségessége. — Ez nemcsak költséget fog je­lenteni, hanem az ügyek hátrálta­tását is, mert minden hivatalnok­ember, minden adminisztratív tiszt­viselő fázik az olyan ügyektől, amelyek a közgyűlés elé kerülnek és ezért iparkodni fog az ilyen ügyek elintézését halasztani, mind­addig. amig csak halasztani lehet. A belügyminiszter ur azzal érvel, hogy racionalizálni kell a város­­igazgatást. Ez az érv semmiképpen sen tartható fenn, mert — ha racionalizálásról beszélünk, akkor — ezt racionalizálásnak mondani igazán nem lehet. — Vannak viszont olyan nagy­­fontosságú kérdések, amelyek az uj törvény életbeléptetése után a pol­gármester kezébe kerülnek, aki egyéni felelősség cdapján fog intéz­kedni. Ez a változás is rövidesen tarthatatlannak fog bizonyulni. A polgármester is csak ember és bár­milyen kitűnő munkatársai legye­nek, nem láthat át tökéletesen min­dent. Eddig is sok ügy tartozott a polgármester személyes hatáskö­rébe, az uj törvény még egy sereg hatáskört ruház újból a polgár­mesterre, aki a jövőben — me­rem állítani — csak aláiró-gép lesz és képtelen lesz másként, mint felületesen intézni a fő­város közönségének az ügyeit. Természetesen abban az esetben, ha mindent komolyan akar elin­tézni, olyan késedelem fog bekövet­kezni, amely egyenesen meg­akasztja a főváros polgárságának mindennapi életét. Megállapítha­tom tehát. — és azt hiszem, hogy a tapasztalat engem igazolni fog — hogy az uj fővárosi törvény életbe­léptetése az adminisztrációt las­súbbá fogja tenni. Hangsúlyoznom kell még, hogy a polgármester a jövőben megszűnik az autonómia képviselője lenni és ezen a ponton van a mi legnagyobb sérelmünk. A polgármester megválasztásá­nál ugyanis előzetesen is, utó­lagosan is érvényesül a kor­mányzat befolyása, mert nem­csak jelöl a kormány a maga főpolgármestere révén, hanem utólag még az a joga is meglesz, hogy a neki nem tetsző válasz­tást megsemmisítse. — De nemcsak a városigazgatás meglassubbodásában fog jelent­kezni a reformtörvény hatása, ha­nem az üzemek működésének a lassúbbá tételében is. A törvény­­hatósági bizottságnak, vagyis a fővárosi közönség képvisele­tének nem lesz semmiféle szere­pe az üzemek igazgatásában. Az üzem igazgatóját a kormány polgármestere nevezi ki és az az üzemigazgató éppen ezért teljesen független lesz az általa kezelt üzem tulajdonosától, a főváros kö­zönségétől. A miniszteri biztosnak vétó-joga lesz az üzemek intézkedé­sei ellen, tehát bármikor meg­akaszthatja a tervbevett intézkedé­sek foganatosítását. Az üzemi vá­lasztmányok csak tanácsadó-szer­vek lesznek, amelyek hangoztatni fogják ugyan véleményüket, de minden garancia nélkül abban a tekintetben, hogy véleményük meg­hallgatásra talál-e, vagy sem. Ilyen körülmények között ki viseli a felelősséget az üze­mek gazdálkodásáért? Ezen a ponton állandóan viták lesznek, a közgyűlés és a különböző szakbizottságok kénytelenek lesz­nek minden részletkérdéssel be­hatóan foglalkozni, ami egyáltalán nem fog sürgetően hatni az üzem­vitel menetére. — De nézzük, ini lesz az egy-, esetleg kétéves interregnum alatt? Nincs ember, aki lelkiismeretesen vállalkozhatnék ez alatt az idő alatt az uj főpolgármester szere­pére. Ellenőriznie kell, adminisz­trálnia kell, mindenbe bele kell te­kintenie, iratokat kell tanulmá­nyoznia, üzemi jelentésekkel kell dolgoznia. Feladata lesz bizottsági üléseken elnökölni, reprezentálni és a közgyűléseket vezetni. Mikor fog ráérni ez a főpolgár­mester arra, hogy a kétéves sza­nálási tervet végrehajtsa? Ha uj emberrel kísérletezik a kor­mány, akkor annak az uj főpolgár­mesternek ^ lagalább egy esztendőre van szüksége ahhoz, hogy a szeme kinyíljon. A mai főpolgármester­nek is legalább egy esztendőre volt szüksége ahhoz, hogy teljesen tájé­kozott legyen. ~_ így látom én a fővárosi ad­minisztráció jövőjét a fővárosi tör­vény^ életbeléptetése után. Ez a ma­gyarázata annak az éles támadás­nak is, amelyet a ^ törvényjavaslat ellen a képviselőházban intéztem. Most^ amikor már a jövő kialaku­lásáról vagyunk kénytelen beszél­ni, csak azt akarom még hangsú­lyozni. hogy a Keresztény Községi Párt, amelynek programmja a józan konzervativizmuson épül fel, a legnagyobb hűséggel ragaszko­dik az autonómia gondolatához. Ez az állásfoglalás szabja meg kö­vetendő utunkat is. Mi nem leszünk ellenzékiek és nem leszünk kor­mánypártiak. Azokból a támadá­sokból, amelyeket a legutóbbi idő­ben intéztünk a főváros vezetői és a kormány ellen, nem lehet a jö­vőre nézve ilyen általános elvi je­lentőségű megállapítást levonni. Mi minden egyes ügynél külön ál­lapi tjük majd meg, hogy ellenzé­kiek leszünk-e, vagy kormánypár­tiak, aszerint, hogy a tervezeti ren­delkezés a főváros közönségének érdekeit szolgálja-e, vagy sem. ECEI pcáí SZELLÖZÖ­­„lolLIil berendezések Schubauer Ferenc magánmémök BUDAPEST. III., FÖLD-UTCA 31 Telelőn: 62-2-06 3 Budapest XIV Érdekes terv a zuglói elöl­járóság elhelyezésére — Az Uj Budapest tudósitójától. — Csütörtökön, március elsején reg­gel, ünnepélyes keretek között avatta fel Liber alpolgármester a várbeli elöljáróság külön traktusá­ban az uj XI. kerületi elöljárósá­got. Az uj elöljáróság dr. Spann­­berger-Duday Alajos elöljáró-ta­nácsnok vezetésével már meg is kezdte működését, egyelőre a Vár­ban, mert az átalakítási munkák miatt Verpeléti-uti székházát csak április elején foglalhatja el. Miután Lágymányos most már megkapta a maga uj elöljáróságát, felmerül a kérdés: mikor kerül sor az 1930-as fővárosi törvény szerint a legközelebbi uj elöljáróság meg­szervezésére? Köztudomású, hogy a lágymányosi elöljáróság felállí­tása után a zuglói van soron. A zuglói elöljáróság felállítását ille­tően a zuglói Keresztény Községi Párt vezetősége részéről a következőkben informál­ták az Uj Budapest munkatársát: — • Az összes illetékes tényezőkkel megvan a megállapodás arra vo­natkozóan, hogy a XIV. kerület, a zuglói elöljáróság 1935 január else­jén kezdi meg működését. A fővá­ros jövő esztendei költségvetése már olyképpen lesz felállítva, hogy a VII. kerületi elöljáróság műkö­dési és hatáskörének szétválasztá­sával megkapja a. maga uj elöljá­róságát, mégpedig nem kirendelt­ség. hanem teljes hatáskörű elöl­járóság formájában a zuglói peri­féria. —• Arra vonatkozóan, hogy hol helyeződik el Budapest XIV. elöl­járósága, még folynak a meg­beszélések. A főváros vezetősége előtt igen érdekes terv fekszik erre vonatkozóan. Egy építőipari érde­keltség hajlandó a zuglói elöljáró­ság épületét a fővárosnak a Róna­­utcában fekvő egyik telkén felépí­teni, olymódon, hogy a főváros öt esztendeig fizeti a lakbért, a hato­dik esztendőben azután az épület díjmentesen a főváros tulajdonába megy át. Amennyiben a főváros vezetősége és az autonómia fóru­mai ezt az ajánlatot elfogadják, 1935 első napján már tizenkét köz­­igazgatási kerülete lesz Budapest­nek. Szász Albert Oki. mérnök út, vasút, csatorna és magasépítési vállalkozó Budapest, II., Margit-körut 43 Telefon : 51—4—06. Uthengerlést vállal elsőrangú eredeti hengereivel WOLFF EMNŐ Budapest, l„ Kelenföldi-ut 1. Tel.: 59-9-68. Igtjunh „nr-uizet! Megrendelhető Székesfővárosi Ásványvíz-üzemnél (1.. Gellért-rakpart 1. Telefon 53-0-03) l szobás darconlahás fürdőszobával, köz­ponti fűtéssel, meleg­­vizszolgáltatással, ga­­rage-al vagy anélkül május hó l ére bérbeadó. Érdeklődni d. u. 4-6 órák között lehet, 52—8—43 telefonszám alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom