Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-02-17 / 7. szám

1934 február 17. ajBTmvPiísr A rejtélyes 25. §. Irta: SZŐKE GYULA dr. A belügyminiszter törvényjavas­lata a Budapest Székesfőváros Köz­­igazgatásáról szóló 1930. évi XVIII. t..c. egyes rendelkezéseinek módosí­tásáról mindenkit meglepett. Egy­részt, mert a módosítandó törvény egyes részeiben még nincs is végre­hajtva, másrészt pedig a törvény­­javaslat teljes titokban készült. Azonkívül külön meglepetést oko­zott, hogy a székesfőváros autonó­miájának további megszükitósét cé­lozza, de emellett a miniszter nem adja indokát annak, hogy miért van szükség törvényjavaslatra egyálta­­ában és főleg miért kell az autonó­mia jogait ismét csorbítani. A tör­vényjavaslat most megjelent indo­kolása és annak az országgyűlés képviselőházában eddig lefolyt bi­zottsági tárgyalása bizonyos mér­tékben rávilágít ugyan a kormány törekvésére, de tárgyi indokot csak akkor fogunk láthatni, ha a 25. §-ban irt tervezetet a kormány közreadja. Ugyanis eszerint a belügyminiszter a székesfővárosi költségvetés egyen­súlyának a biztosítása, a fokozott takarékosság érvényesítése és a közigazgatás célszerű és gazdasá­gos vitele céljából a törvény életbe­léptetésével egyidejűleg tervezetet bocsát ki, amelyet a főpolgármester fog végrehajtani. Az egész törvényjavaslat indoko­lása egyébként annyira nem az élet számára íródott, hogy ha gyakor­lati szemmel tárgyaljuk le a tör­vényjavaslatot, azt vissza kell uta­sítani. A legfontosabb indok ugyanis az, hogy a most módosí­tandó törvény életbelépte óta a közigazgatás működésében párt­politikai szempontok jutottak gyak­ran érvényesüléshez. Ha nézzük a fővárosi törvényhatósági választá­sokról szóló törvényt, amely nem egyéneket, hanem a pártok jelölt­jeit pártlistákra való szavazással választja, nyilvánvaló, hogy a tör­vény rendelkezései érvényesülnek. Természetszerűleg érvényesült ez a törvényhatósági tanácsban is, ahol azonban a kormány pártja a kine­vezett és hivatalból való tagokkal együtt többséget alkotván, akaratát bármikor érvényesithette. A tör­vényhatósági tanács eltörlésével azonban a párt szempontok érvé­nyesülését mindaddig kiküszöbölni nem lehet, amig fennáll az a válasz­tójogi rendszer, melynél az egyének helyett pártokra szavaznak. Ez a szempont tehát tárgyilagos indokul el nem fogadható. Éppen igy nem lehet érv a tör­vényhatósági tanács eltörlésére az, hogy a közigazgatásban ezáltal lai­kus elem érvényesül. Nem tudjuk ugyan, hogy kiket ért a belügymi­niszter laikus elemen, de minden­esetre tudjuk azt, hogy a törvény­­hatósági tanácsban éppen úgy he­lyet foglalnak a legkülönbözőbb képzettségű és foglalkozású szemé­lyek, mint a törvényhozásban, vagy az állami kormányzásban. És ugyan­ez a belügyminiszter és ugyanez a kormányzat sem a kormányzat, sem a törvényhozás működését nem ki­fogásolja azért, mert abban laikus elemek is működnek. Meg kell álla­pi tani, hogy törvény írja elő a köz­­igazgatás terén működő tisztvise­lők képzettségét és amint ezen az alapon jogászok, mérnökök, orvo­sok, gazdák, kereskedők, iparosok vesznek részt a közigazgatásban, törvényhozásban, kormányzásban, éppen úgy kerültek be a törvényha­tósági tanács tagjai sorába külön­böző képzettségű és foglalkozású elemek. És ezek laikusok? Ha az iparosnak egyedül kell döntenie jogi kérdésben, a földmivelőnek or­vosi ügyben, a jogásznak mérnöki munkáról, kereskedőnek valamely ipari tevékenységről, lehet laikus eljárásról beszélni. De amikor egy testületben többségben vannak a közigazgatással foglalkozó és a köz­­igazgatási ügyekben jártas jogi szaktudással biró személyek, a Jlai­kus elem működésének a csődjéről beszélnünk nem lehet. De ez nem is igazi indok. Ugyanis ugyanez a tör­vényjavaslat az eltörölt tanács he­lyett a minden ügyért felelős pol­gármester mellé a törvényhatósági bizottsági tagok sorából szakbizott­ságokat rendel, amely szakbizottsá­gokban pedig ugyanazok, ugyan­olyan képzettséggel és foglalkozás­sal foglalnak helyet, mint eddig a törvényhatósági tanácsban, és a pol­gármesternek ezeket a szakbizott­ságokat meg kell hallgatnia! A másik ilyen könnyen eleső érv az, hogy a tisztviselők egyéni fele­lőssége jobban kidomborodik,^ ha a tanács megszűnik. Nehéz elképzelni, hogy nagyobb felelősséggel legyen képes a polgármester ezután mű­ködni, mint most. holott az eddigi­nél sokkal nagyobb munkát tesznek a vállaira, mint amit eddig is egy ember szinte nem volt képes elvé­gezni. Ha csak elvi felelősségről be­szélünk, vagy politikai felelősséget kívánunk, úgy akadni fog ember, aki annak a viselésére vállalkozik. De ha egyszer komolyan vesszük a felelősség kérdését anyagi, jogi és erkölcsi tekintetben, és a felelős sze­mélyeket felelősségre is vonjuk, nem hiszem, hogy a legjobbak is nem százszor meggondolják, amig a felelősséget magukra veszik olyan kérdésekért, amelynek az elintézé­sében részt venni, különösen pedig személyesen elintézni fizikai idejük sem lehet. Marad tehát két kérdés: az egyik a főpolgármesteri hatáskör kiter­jesztése, a másik am,a bizonyos vé­gig titokban tartott tervezet. A főpolgármesteri hatáskör kiter­jesztése a közigazgatást egy csep­pet sem javíthatja, hanem annak csak ártalmára szolgál. Ha a pol­gármester felelős mindenért, ho­gyan lehet a polgármester munka­társait a főpolgármesternek, vagy a belügyminiszternek kinevezni, aki pedig ezekre a tisztviselőkre fel­ügyelni és őket ellenőrizni tartozik. Nyilvánvaló, hogy a főpolgármes­ter által kinevezett emberek nem a polgármester intenciói után igazod­nak, sem nem az autonómiát szol­gálják, hanem nyilván annak a fő­polgármesternek a véleménye fog előttük lebegni, aki pedig immár az államfői kinevezés következté­ben kizárólag csak a kormánynak az ellenőrző képviselője. Ama bizonyos tervezet pedig már születésével magában hordja a bi­zalmatlanság csiráit. Maga a bel­ügyminiszter elismeri a törvény­­javaslat indokolásában, hogy nem alkalmazta a törvény teljes szigo­rát, az ügyek rendezését az autonó­miától várta. Tehát elsősorban a mi­niszteri felügyelet hiánya volt az, amely a törvény hatály osulását megakadályozta. Ha a belügymi­niszter a törvényben reáruházott jogkört gyakorolta volna és nem várja az autonómiától az ügyek rendezését, hanem a hibákat törvé­nyes hatalmánál fogva kiküszöböli, az indokolásból következőleg ezen törvényjavaslat egész jogosultsága elesik. Lehetetlen dolog, hogy egyes tisztviselők hibáinak a kiküszöbö­lésére, az autonómiák mulasztásai­nak a pótlására, a miniszterek vá­rakozásainak az ellensúlyozására mindig újabb és újabb törvényeket alkossunk ahelyett, hogy az illeté­kes tényezőket a törvény betartá­sára szorítsuk és maga a belügy­miniszter is elsősorban maga be­tartsa azt a törvényt, amely neki nemcsak hatalmat ad, de köteles­ségévé is teszi a köz érdekében ezen hatalom gyakorlását. És mi lehet az a tervezet? Ha olyan rendelkezéseket fog tartal­mazni, amely megfelel a törvényes fölhatalmazás alapján kiadható rendelkezéseknek, úgy kiadhatja a miniszter anélkül is, hogy zsákba­macskát kellene árulnia. Ha a költ­ségvetési egyensúlyt akarja biztm sitani, ha a székesfőváros háztartá­sában és üzemi gazdálkodásában fo­kozott takarékosságot akar keresz­tülvinni a józan gyakorlati élet kö­vetelményei szerint, az autonómia a legnagyobb örömmel fogja üdvö­zölni. Ha a közigazgatásban a cél­szerűség és gazdaságosság követel­ményeit akarja érvényesiteni, a törvényhatóság ezt teljesen ma­gáévá teszi és a miniszter működé­sét önként és hathatósan fogja tá­— Az Uj Budapest tudósitójától. — A közigazgatási bizottság hétfői ülésén több felszólaló hívta fel a figyelmet azokra a hirekre, amelyek szerint a belügyminiszter a fővárosi reformtörvény életbelépéséig nem engedélyezi az üresedésben levő tisztviselői állások betöltését. A fel­szólalások rámutatnak arra, hogy az üresedésben lévő állások be nem töltése a legnagyobb mértékben ag­godalmas az adminisztráció munká­jának folyamatossága szempontjá­ból. A felszólalásokra Huszár főpol­gármester azt a kijelentést tette, hogy neki magának is tudomása van arról, hogy a belügyminiszté­rium az uj fővárosi törvény életbe­lépéséig nem kívánja az állások be­töltését engedélyezni. A főpolgár­mester azon véleményét fejezte ki, hogy addig is, amig a végleges be­töltésre sor kerülhet, az üresedés­ben lévő állásokat behelyettesítés formájában kell betölteni. Mint az Uj Budapest illetékes helyen értesül, a belügyminisztérium azon az állásponton van, hogy nemcsak az állások végleges betöltéséhez, ha­nem a behelyettesítéshez is a bel­ügyminiszter külön engedélye szük­séges. Azoknak a tárgyalásoknak kapcsán, amelyek ebben az ügyben a főváros és a belügyminisztérium között lefolytak, a polgármester máris írásbeli felterjesztést intézett a belügyminisztériumhoz, amelyben azt kéri, hogy az üresedésben levő állásokat a legsürgősebben behelyet­tesítés utján tölthesse be. Felter­jesztésében rámutat a polgármester arra, hogy a legnagyobb mértékben szükséges a vezetői pozícióknak akár választás, akár behelyettesítés utján való betöltése, mert a szóban­­forgó állásokat csak megfelelő ran­gú és felelősségű tisztviselők tölt­hetik be. mogatni. He mire akkor ez a titko­lódzás? Évek óta megszoktuk, hogy úgy­nevezett kerettörvényeket alkotunk, amelyet változó kormányok külön­böző elgondolása tölt. ki a végrehaj­tás során tartalommal. Azonban egyetlen törvényt sem alkottunk még, amellyel az autonómia életébe a trójai falovat kívántuk bevinni. Lehet helyes a belügyminiszter el­képzelése, lehet hogy a gyakorlati élet sok újítást kiván, lehet hogy a törvény alkalmazása igazolja, hogy az több pontjában módosításra szo­rul, de semmiesetre sem lehet az elképzelés, az újítás, a szükséges módositás olyan titok, amelyet hét lakat alatt, kell őrizni és még a tör­vényhozók előtt sem lehet ismere­tessé addig, amig az láttatlanba meg nem szavaztatott. A kormány bizalmat kiván, mi szeretnénk bizalommal lenni. De a bizalomnak kölcsönösnek kell lenni, mert enélkül csak a szakadék na­gyobbodik. Lássuk a tervezetet és rögtön megértjük, miért szükséges a törvényjavaslat. A főváros értesülése szerint a bel­ügyminisztérium a behelyettesítés gondolatától nem zárkózik el és a városházán már a legközelebbi na­pokra várják a miniszter ezirányu kedvező leiratát. A behelyettesíté­sekre ezután — elsősorban az ürese­désben levő négy tanácsnoki állás­ról van szó — azonnal sor fog ke­rülni, ebben az irányban Huszár fő­polgármester máris bizalmas meg­beszélést folytatott Sipőcz polgár­­mesterrel. A négy tanácsnoki állás behelyettesítés utján való betöltésé­vel egyidejűleg sor kerül az ürese­désben lévő kerületi vezetői állások behelyettesítés utján való betölté­sére is. i belügyminiszter hozzájárul az üresedésben levő álláson beheliiettesilás utján ualá betöltéséhez Elsőnek a négy tanácsnoki állásra helyettesit be a főpolgár­mester - A behelyettesítések ügyében a polgármester külön felterjesztéssel fordult a belügyminiszterhez PÁRISI NAGY ÁRUHÁZI 96 filléres újdonságok!______VI., Andrássy-ut 39.______96 filléres újdonságok!

Next

/
Oldalképek
Tartalom