Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-02-17 / 7. szám
Utbengerlést vállal elsőrangú eredeti hengereivel W ÖLFF ERNŐ Budapest, I., Kelenföldi-ut 1. Tel.: 59-9-68. Szász Albert oki. mérnök út, vasút, csatorna és magasépítési vállalkozó Budapest, II., Margít-körut 43 Telefon : 51-4-06. Mi nagy siher: De. tíetyet oa jfáuségmk! belvárosi színház HÖSZÉNBANYA ’S TÉGLAGYÁR TÁRSULAT PESTEN (DRÄSCHE) BUDAPEST, ¥., líLOTHIM 3 TELEFON: 25-5-54, 25-5-55 ÉS 25-5-56 ionig, Imiéi „síeli mérnö&íöh, építési vóllalhczóh BUDAPEST, Vili., Népszinház-u. 13 Telelőn: 43-1-44 Em m m csm úm piúJÁBói Bskűs-e még. Idmkg /tateftja? vagy: Zepfikk @$i,UtHisiák! ltja: liavsaty jáms ITT BUDAPEST 1934 február 17. Két év előtt a karácsonyi segélyek kifizetése körül úgy látszott, hogy nehéz- í ségeket akar támasztani a pénzügyi kormányzat. Ekkor cikket írtam e rovatban és ama véleményemnek adtam kifejezést, hogy a karácsonyi segélyek kifizetésével részben ellensúlyozni lehet azt az oktalan és túlzó takarékosságot, amelyet a pénzügyek terén a nagyjövedelmii, de zsíros kalapu Teleszky János javaslatára indítottak meg. E cikknek ezt a címet adtam: Teleszky János zsíros kalapja nem lehet irányadó a közalkalmazottak karácsonyi segélye kiosztásában. * Az egyik hétfői lap eheti számában Ugrón Gábor és Teleszky János kalapja cim alatt beszámolót irt az egyik nagybank évi közgyűléséről, amelyben megírja, hogy a közgyűlés utáni optimista hangulatban U gron Gábor igy szólt a ruhatároshoz: — Nézze kére m, adja ide a kalapom. Nem bánom bármelyiket adja, csak Teleszkyét ne... A lap szerkesztője a cikk végén zárójelben megjegyzést irt: Ha Teleszky János kalapja nem is vadonatúj, de ma már hasonlíthatatlanul jobb az immáron történelmi jelentőségű „teleszky - k a la p“ - n á 1. * A két év előtti naplóm után sokszor találkoztam a napi sajtóban és vicclapokban Teleszky zsíros kalapjával. Az. elmúlt ősszel az Uj Nemzedék ve- * zéroldalán öklömnyi betűkkel irta meg: „Teleszky uj kalapban jelent meg a 33-as bizottság ülésé n.“ Azután sokáig nem találkoztam a kalappal, csak most megint, mikor is Ugrón Gábor tiltakozott Teleszky kalapja ellen a bankközgyülés ruhatárában. * Sajnos, a takarékosságnak az a rendszere, amelyet Teleszky zsíros kalapjával akartam annakidején szimbolizálni, ma még élesebb, mint a múltban. A nagykapitalizmus mohósága nagyobb, mint valaha! A kartelek dominálnak. A tisztviselői fizetések többszöri zsugorításon mentek keresztül. És e zsugorításnak útját nem lombos, virágos fák jelzik, hanem kopasz, cégtáblanélküli boltok, lakások, műhelyek, üres színházak, mozik és egymás után bezáró kávéházak, vendéglők, amelyeknek helyiségein a partécédula sokszor hónapokig rajta van: Kiadó! * Emlékezzünk vissza a zsíros kalap hatékony előtünése előtt mi volt a helyzet. Forgalom, élet, jókedv, rohanó autósorok és a városatyáknál invázió azon kérelmezőkből, akik az akkor épülő városi házakban akartak lakást kapni. — Kedves városatya Kollegám, mondjad: j á r-e még Hozzád valaki, hogy protegáld Schuler Dezső tanácsnoknál a Hunyadi-utcában, a Simorutcában, vagy a Bécsi-uton elnyerendő lakás ügyében? — Igen, jár, de szükséglakásért, vagy szegényházi bentlakásért, vagy mit tudom én milyen csomag- vagy ebédjegyért! * A hétfői lap szerint Teleszky, ha nem is vadonatúj, de tűrhető kalapban járkál. És ez ok arra, hogy optimisták legyünk. Jó: legyünk optimisták. Én hajlamos is vagyok természetemnél fogva az optimizmusra, de úgy érzem, hogy a történelmi teleszkykalap zsírosabb, mint valaha. Mégis elfogadnám az optimizmust, ha tudnám, hogy a sok cédula a kiadó lakásokról, üzletekről, műhelyekről és kapualjakról rövidesen eltűnik. És elfogadható lenne az optimizmus, ha látnám, hogy az emberek templom után megint tömegekben járnak sörözni a vasárnapi asztaltársaságokba és minden vasárnap a vendéglőhelyiség nagyterméből kihallatszana az ünnepi szónok rikácsoló vagy orrhangja, vagy vékony tenorja: — Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bár nem vagyok szónok, azonban mégis úgy érzem, hogy netalán meg kell emlékeznünk mai névnapján Szeraíin őnagyságáról (lelkes éljenzés), Pufi barátunk bájdus feleségéről, akit,.. Vagy kiliallatszanék: — Engedtessék meg nekem, hogy... Ezek voltak a jó idők, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, amikor a hivatalnok, a kispolgár, az iparos, a kereskedő és munkás el-eljárkált vasárnaponként templom után a kis vendéglőbe, ahol a hálás publikum ünnepi hangulatban ünnepelte a Zoltán, a Sándor, a Ludmilla, a Xavér vagy Szeraíln névnapokat, vagy azt az alkalmat, hogy az asztaltársaság elnöke a múló influenzájából felgyógyulva újból megjelent a vajdasága alá tartozó társaságban, mert ez nagy ok volt az ivásra. Ilyenkor dupla sör fogyott és a vendéglős, legalább is a Józsefvárosban nagy örömmel dörzsölte a kezeit kint a söntésben s Jóska, a csapos felé fordulva elmondotta maga is a külön tósztját a sörös Lizit magasra emelve: „D e r Herr F a j d a (vajda) soll lang leben! Isten segítse — őt mit ganzen Familie! Éljen !“ ImmMUNOTESl ODAKÜNN A TÉLVÉGI NAPSUGÁR a tavasz közeledtét hirdeti: idebenn a közigazgatási bizottság tanácstermében izgalomtól a pattanásig feszült a levegő. Az elnöki székben Huszár főpolgármester, szájában az elmaradhatatlan szivarral prezideál, jobbján S ipö ez polgármester, balján Liber alpolgármester, Sipőcz mellett Kozma Jenő, C sill ér y András, Lázár Ferenc, Liber mellett a magas közhivatali funkcionáriusok, C s illér y pénzügyigazgató, F er enczy főkapitány, P o l ó n y i főügyészhelyettes. Zsúfolt az újságírói karzat is: mindenki érzi, hogy nagy dolgok vannak a levegőben, amelyekről alig egy-két óra múlva már hasábokat és oldalakat fognak közölni a fürge estilapok. A jelenlevők névsoránál talán érdekesebb a távollevők név s or a. Hiányzik Wolff Károly, akit annyira kimerített a parlamenti egyesített bizottságok vitája a fővárosi reformtörvény felett, hogy nem jött el gyengélkedése miatt az ülésre. Nincs itt Borvendég alpolgármester sem, aki betegen fekszik lakásán és távol van Szemet h y tiszti főügyész, aki a főváros egy milliós polgári perében, mint a város ügyvédje, a táblán fungál. * DE MÁR KEZDŐDIK IS AZ ÜLÉS, amelynél viharosabbat és izgalmasabbat alig jegyeznek fel a közigazgatási bizottság annaleszei. C s ill é r y az első szónok, aki éles és támadó hangon kritizálja a fővárosi adminisztrációt, utána P et - r ov ácz Gyula, aki nem kevesebb agresszivitással mutat rá a városvezetés hibáira, majd a szociáldemokrata B á n ó c z i László mondja ki aperte, ami régóta benne él a köztudatban: mint szállongó pletyka, gazdátlan hir: — Kik azok, akik az önkormányzat. bizalmából elnyert magas pozíciókban résztvettek az önkormányzat megcsonkításában? Hir szerint Borvendég alpolgármester és Szemethy tiszti főügyész résztvettek a fővárosi reformtörvény előkészítésében. Fontos közérdek tudni, igaza k-e a h ir ek, vagy se m? Alig fejezi be szavait Bánóczi, máris magához inti az elnöklő főpolgármester V ár ad y tiszti főügyészhelyettest, aki a főügyészt képviseli a bizottság ülésén. Másodpercek alatt az egész terem tudja, hogy Bánóczi felszólalása kapcsán aziránt intézkedett a főpolgármester, hogy Szemethy tiszti főügyész azonnal jelenjen meg a bizottság színe előtt. Alig félóra és Szemethy főügyész már helyet is foglal a patkóalakú asztalnál. Hihetetlenül izgatott: egyik cigarettát a másik után szívja el, alig tesz egy-két szippantást, máris következik az uj cigaretta. Hangja azonban, amidőn a főpolgármester nyilatkozattételre szólítja fel, rövid és határozott: — A leghatározottabb nemmel válaszolok arra a kérdésre, hogy a fővárosi reformtörvénnyel kapcsolatban akár közvetve, akár közvetlen utón tettem-e valami lépést, adtam, vagy adattam-e valami adatot, vagy információt! Amikor főügyésszé megválasztottak — folytatja emelt hangon a főügyész, — a közgyűlés előtt székfoglaló beszédemben az autonómia hívéül szegeztem le magamat. Ez a felfogásom nem változott, az önkormányzat hive vagyok mais! Általános tetszésnyilvánítás mindenvonalon. Helyeslőén bólint a polgármester is, tudomásul veszi a nyilatkozatot a felszólaló Bánóczi László, de ekkor már u j iz g alom füti a termet. * AZ ÚJSÁGÍRÓI KARZATRÓL cédulával tudatják a pártvezéretekéi az alig pár perces bécsi híreket, a véres zavargásokat, a polgárháború kitörését. Ferenczy főkapitány, amikor Huszár főpolgármester átnyújtja neki a cédulát, i zg at ott an pattan fel a helyéről és percek alatt eltávozik az ülésről. A polgármester nyugodt és szonórus hangú felszólalása ideigóráig nyugalmat teremt, de már mindenki lázas izgalommal gondol a külpolitikai fel lege kr e, amelyek feketén tornyosulnak. • • • így folyt le a közigazgatási bizottság 193í-ik évi februári ülése. Talán a legutolsó. Ki tudja megmondani? * SCHNELLER GUSZTÁVOT, a Leszámitolóbank érdemes nyugdíjas igazgatóját, Remény i-S chnell e r Lajos dr.-nak, a Községi Takarék vezérigazgatójának édesapját általános részvét mellett helyezték örök nyugalomra hétfőn délután a tabáni temető halottasházából a Németvölgyi temetőben levő családi sírboltba. A temetésen a Községi Takarék és a Leszámitoló-bank személyzete testületileg megjelent, azonkívül a főváros vezetőségének számos tagja, akik mély részvéttel és baráti együttérzéss e l kondoleáltafc a gyászbaborult vezérigazgatónak. * A RÉGI BUDAPEST EGYIK LEGTISZTELETREMÉLTÓBB JELENSÉGE hunyta le szemeit az elmúlt napokban a Rókusbán, meghalt Rózsavölgyi Antal, az elöljárói kar dísze, hosszú ideig doyenje, a főváros hivatali életében anynyira előkelő szerepet játszó R ózsavölgyi - testvérpárnak fiatalabbik tagja. Hetvenöt esztendőt élt az öregur, akinek földi maradványait nagy és igaz részvét közepette helyezték örök nyugalomra pénteken délután. Negyvenkét esztendőt töltött az elhunyt Rózsavölgyi Antal a főváros szolgálatában: ebből huszonkettőt mint elöljáró, előbb a Terézváros, azután a Józsefváros vezére. Pontos, nagyszerű tisztviselő volt Rózsavölgyi Antal, távol a napi politikai élettől, csak hivatali kötelezettségeinek élt. őróla valóban el lehet mondani, nemcsak okos és bölcs elöljárója, de szerető atyja is volt kerületének. Özvegyén kívül fia gyászolja, Rózsavölgyi István dr. tanács jegyző, a városrendezési ügyosztályt jogi alosztályának érdemes vezetője. ÉRDEKES TALÁLKOZÁSA a véletleneknek, hogy ugyanabban a komor, sárga épületben hunyta le szemeit a nyugalmazott. tanácsnok, ahol. tizenkét esztendővel ezelőtt bátyja, Rózsavölgyi Gyula nyugalmazott alpolgármester. Egy pillanatra idézzük fel azokat a szomorú időket, a tanácsköztársaság nehéz hónapjait, amikor az egyik közös kórterem ágyán utolsót lédekzett a nagy alpolgármester. Azért a közös kórteremben, mert szerénysége és hajthatatlan igazságérzete még azt sem engedte, hogy külön szobában haldokoljon abban a kórházban, amelynek évek hosszú során keresztül hatalmas felettese volt... * A HALOTTAK GYORSAN LOVAGOLNAK — de mégsem annyira gyorsan, hogy a szükebb hivatali és baráti kör meg ne emlékezzen a halál évforduló napjáról. A múlt esztendő február 14-én hunyt el tragikus hirtelenséggel Ágoston Géza, ezen a napon, az első évfordulón, az árvaszék egész személyzete a Kerepesi temetőbe zarándokolt, hogy elhelyezze koszorúját, a frissen hántolt síron. A halálesetet megelőző napon ünnepélyes rekviem volt a Szervita atyák templomában, ahol ez alkalommal Csorna Kálmán dr. árvaszéki elnök vezetésével a hivatal teljes létszámú tisztikara megjelent, azonkívül az elhunytnak nagyszámú tisztelője és barátja.
