Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-12-20 / 49-50. szám

1934 december 20. E9CB51 UJSUBAP£ST 9 Jegyzeten Toperczer Ákosné KQitseguetesi beszédéhez Az Uj Budapest részére irta; CSORNA KÁLmáft Dr. Egy meleg női szív költői meg­­nyilatkozása volt az a beszéd, amellyel Toperczer Ákosné a költségvetés rend­szerint száraz, színtelen vitájának egy félórára fényt, melegséget kölcsönzött. Kedvenc témájával, a székesfőváros szociális működésével foglalkozván, indítványozta, hogy szervezzen meg a polgármester egy olyan ügyosztályközi állandó bizottságot, amely az összes érdekelt ügyosztályok, hivatalok és intézmények, továbbá az érdekelt egye­sületek képviseletének bevonásával, valamint a szociálpilitika téren elis­mert szaktekintélyek részvételével al­kalmas legyen a székesfővárosi szociál­politika ügykörének egész egyetemére kiterjedő tervszerű és eredményes te­vékenység kifejtésére. Indítványozta továbbá egy, a szociálpolitikai igazga­tást. egységes rendszerbe foglaló sza­bályzat. megalkotását is. Hallgatva a színes és megkapó be­szédet., kettős érzés tartott hatalmá­ban. Egyrészt az öröm érzése, másrészt a megnyugvás érzése, hogy az a gon­dolat. amelyet hosszú évek óta írásban és szóban hirdetek — a szétforgácsolt hatósági és társadalmi szociális munka szerveinek és tevékenységének össze­fogása és összeműködtetése — immár utat tört magának a fórumon is és mint mellőzhetetlen követelmény je­lentkezik. Sietek hozzátenni, a gondolat nem az enyém, mert azt már közel két évti­zede érzékelték és feltárták német, osztrák stb. szociálpolitikusok, külö­nösen a gyermekvédelmi tevékenység területein. Az én szerény szerepem csupán arra szorítkozott, hogy a kül­földi példák útmutatása alapján fel­ismerve, nálunk ugyanazon bajok kút­­forrásait, könyveimben és székesfő­város hivatalos szerveihez tett jelen­téseimben és javaslataimban már 6—7 évvel ezelőtt reámutattam a rendszer- és módszerbeli hibákra és azok orvoslási módjára. Mély meg­nyugvással — de a hiúság paránya nélkül vettem tudomásul már a IX. ügyosztály tanácsnokának 1934. május 5-én a gyermekvédelmi bizottság munkaprogrammja tárgyában készí­tett előterjesztésében foglalt azt a megállapítását, hogy osztja felfogáso­mat gyermekvédelmünk hibáit illetően és elfogadja a bizottság munkaprog­­rammjául azt a nézetemet, illetve munkatervemet, amelyet a „Szociális gyermekvédelem” című munkámban kifejtettem. Toperczer Ákosné meg­ragadó beszéde pedig újabbi megerő­södését és. 7)iegtermékenyülését jelenti a gondolatnak, amelynek most már nem is szabad a köztudatból eltűnni. És hogy ez így lesz, arra biztosíték a gondolat felkarolóinak lelkes buzgal­ma, szívóssága és tettereje, amely már­­mekvédelmi ügy ügyosztályközi és mekvédelmi ügy ügyosztályköri és szakértőkkel is kiegészített átfogó jellegű szakbizottsága már működik, ennek az egész szociálpolitikai tevé­kenységre kiterjedő hatályú továbbfej­lesztése pedig csak idő kérdése. Nagy lépés lesz viszont a megvaló­sulás felé az a népjóléti igazgatást rendező szabályrendelettervezet jog­szabállyá válása, amely jogszabálynak majdnem éppen a szociális munkaszer­vek összefogása, célszerű és harmoni­kus összeműködése fogja alapvető gondolatát képezni. Talán nem lesz szerénytelenség, ha megemlítem azt, hogy ennek a szabály­rendelettervezetnek alapot lerakó mun­kálatainál Liber alpolgármester úr felkérésére jelen sorok írója és Szokola Leó ülnök-kollégám hónapokon át tevékenyen közreműködtünk és hogy munkánk során a tervezetbe nem egy ideánk is belekerült. Az a szabályzat — helyesen szabály­­rendelet — tehát, amelynek elkészíté­sét Toperczer Ákosné mély szántású és lendületes beszédében szintén sür­gette, a megvalósulás útján van. Igaz ugyan, hogy az új fővárosi törvények és a megbillent gazdasági viszonyok folytán beállott változások a szabály-Jeszenszky János papi és polgári szabó Trunühahn cég volt papi szabásza. — szolid áraH, pontos kiszolgálás. Budapest, ;u., irányi utca 21. sz. teiemeiet 7. (Irányi-utca és Veres Pálné-utca sarok). ^uiHinjiiiiiiiiiiiiiitiuiuiiiiiiiimmtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimfUiiiiiimiiiimiiiitiumiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiite 1 K líÁLOYl’LA I I EŐFARAGÓMESTER 1 = = 1 síremlék usstst*' I I Budapest, III., Lajos-utca 77-79. Tel. 624-88. | niiiiiiimmiiiHiiiiiiitfttMiiiiiiiiiiHiiiimiiiiimiitiiiniiiiiiwiiiiiiimiiiii/iiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiHC rendelettervezet újabbi átdolgozását teszik szükségessé és a gazdasági viszonyok stagnálása még egy ideig elodázhatja a szabályrendelet végleges kialakulását, de meggyőződésem az, hagy ha Toperczer Ákosné az ő lelkes buzgalmával, energiájával és ékesszó­lásával ébren tartja e fontos kérdést, úgy az nem fog lekerülni a napirend­ről, hanem belátható időn belül meg­valósul. Zoenánctáblák a legolcsóbban Beér Sándor IÁ, Gról Tisza István-u. 5. ! Telefon : 82—4—29. f g B £1 f i í SZELLŐZŐ­­JELIJE BERENDEZÉSEK SCHUSAUER FERENC magánmérnök i Budapest, III., Földmű. 51 T e 1 e f o n : 62 — 2—06. LINGELRúzsa-u. 4. V M VÁSÁR meglepően olcsó árak Gör Piccolő, Jour-kocsi és servir asztal különlegességek. Recamiék, összerakható könyvszekré­nyek — antique és modern — alkalmi bútordarabok nagy választékban, Szendy Károíyéknál Látogatás egy budai uriházban — Az Uj Budapest tudósítójától. — Harangvirág ucca. Az ucca nevéből derű, békesség, verőfény sugárzik. Csöndes kis budai ucca, az elején egyemeletes ház. A babonások szeren­csés hetes száma a kapu felett. Itt lakik Szendy Károly polgár­mester feleségével és két felnőtt fiá­val. Ebből a meghitt családi otthon­ból merít erőt felelősségteljes munká­jának elvégzéséhez, ide tér vissza sze­rettei közé a napi munka után. Egy finom asszonyi kéz nyoma látszik a polgármester lakásán; nemcsak fele­ség, de élettárs is Szendy Károly hit­vese. A polgármester élettársához jött in­terjút kérni az újságíró. Az élettárs­hoz, aki Szendy Károly mellett volt közel huszonöt éve jóban, rosszban, küzdelmekben, sikerekben és néha, ta­lán csalódásokban. Azt szoktetk mon­dani, hogy a házastársak sok együtt­­töltött év után hasonlítani kezdenek, külsőleg is egymáshoz. Valóban, Szen ­dy Károlyné arcán is ott dereng az a komoly, nyugodt mosoly, amelyet úgy ismerünk a polgármesternél. Moso­lyogva válaszol kérdéseinkre is, a köz­életi ember feleségének biztonságával. — Hogy fogadtai, méltóságos asszo­­nyom, a hírt, — tesszkk fel az első kérdést —- hogy férjét a törvényható­ság egyhangú bizalma Budapest pol­gármesterévé választott? Csillog a méltóságos asszony szeme: — Te7'mészetesen nagyon örültem. . . Azutáyi kissé elfátyolosodik a vi­dám hang, ahogy folytatja: —. . . csak attól félek, hogy ezen­túl még kevesebb ideig tartózkodhat otthon. Pedig, hogy szeret itt kenni! Az uram szereti a csö7idet, szeret itt­hon dolgozni, közöttünk. Sokszor haza­hozza a munkáját, aktákat, előterjesz­téseket és késő éjszakáig tamdja, ta- 7iulmányozza azokat... — Sajnos, mióta alpolgármesterré választották, alig va7i itthon. —■ Mi a napi beosztása a polgár­­mester úrnak? —• hangzik a követ­kező kérdésünk. —• Reggel félnyolckor reggelizik az uram. Azután negyednégyig nem lát­juk, akkor jön csak haza ebédelni. —• Megvárják az ebéddel? Á fiai is? — Természetese7i. Együtt étkezik az egész család. Rövid ideig tart az ebéd és félötkor az-uram már elsiet, hazulról. Néha ülésre megy, ha, nincs ülés, akkor is be7negy a hivatalába. Este 10 óra is van, mire hazakerül. —• És akkor elmennek valahová szó­rakozni? . . . —• Ritkán. Vacsorázunk — hideget. Vacsora után sokszor, 7nint 7nár em­lítettem, késő éjszakáig dolgozik . . . Így él a polgármester . . . —• Színház? —• Egyszerű életet élünk, inkább egymásnak, családunk7iak. Hetekint egyszer ehnegyünk az Operába, ahol bérlők vagyunk. Társaságba az utóbbi időben keveset járunk, sok a dolga az uramnak. —• Méltóságos asszo7iyo7n, az előbb e7nlítette, hogy esténkint hideg fel­vágottat vacsoráznak. Egy indiszkrét kérdés ezzel kapcsolatban: mint házi­asszony, hogy van megelégedve fér­jével? Szendy Károlyné jókedvűen felne­vet: — Nincs ellene semmi panaszom. De nem is lehet. Uranmak nincsenek passziói, szerény, minden étel ízlik neki. Igazán könnyű dolga van mel­lette a háziasszonynak. Egyébként ilyen tekintetbeii én is hasonló va­gyok uramhoz. Ő mindig elégedett, jókedvű, panasza soha sincs. Egy kis asztalon nyitott könyv he­ver. A méltóságos asszony felfogja kérdő pillantásomat és már válaszol is a ki nem mo7idott kérdésre: — Most olvasom. Makkal Sándor könyve, a „Sárga vihar”. Sokat olva­­su7ik 7nindketten. Mindenfélét: klasz­­szikusokat és modem könyveket is. Én természetesen többet érek rá olvasni és épp ezért sokszor úgy oldjuk meg a problémát, hogy fel szoktam hívni az uram figyelmét egy-egy jelentö­­sebb irodalmi becsű munkára: olvassa el. Néha azután ö ajánl nekem, köny­veket. Most olvasta az uram Bán­­ffy Miklós „Megszámiáltattál” című művét, különöse7i tetszett neki. —• Ohxisáson kívül egyéb szórako­zás ? —• Tenniszezünk, evezünk. Nyáron Visegrádon szoktunk lenni, vara egy csónakunk, sok időt töltünk a Dunán. A polgármesterné derűs sze7nei el­­méláz7iak. A múltba tekÍ7it visszai, a negyedszázad előtti id,őbe és csönde­sen, halk hang07i folytatja: — A sport hozott össze mi7iket, a tennisz. Ismeretségünk a Magyar At­létikai Club temiiszv er senyein kezdő­dött . . . Tenniszeztünk .. . 1909-ben volt ez . .. Mikor férjhezmentem, az ura7n segédfogalmuzó volt. . . —• A gyerekeiről valamit, méltósá­gos asszonyom! — kérleljük. Az a7iyai büszkeség csendül ki a polgármester hitvesének hangjából: —• A 7iagyóbbik fiam két és fél éve 7nérnök. Kitüntetéssel végezte a Mű­egyetemet. A kisebbik jogász. A kicsi a férjemre, a nagyobbik rám hasonlít. —• Ki nevelte a gyerekeket, méltó­ságos asszonyom, vagy a polgármes­ter úr? — Én. A gyereknevelés az asszony hivatása! — hangzik a határozott vá­lasz. .. . Budapest polgá7°mestere, Szendu Károly, nyugodt, határozott, megelé­gedett ember. Ezt a nyugalmat, meg­elégedettséget az otthonából, a családi környezetből hozza magával, ahol egy derűs, figyelmes asszony ügyel arra, hogy a gond, a ?nindennapi élet bajai 7ie felhözzék be a polgármester ho7n­­iokái. Ez az asszony a polgámnestei fele* sége, élettársa ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom