Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-12-01 / 47. szám

XII. évfolyam 47. szám

•*/ F ■ ~ r i Nyilvános iu

III.,Revitzky-Budapest, 1934 december 1

ELŐFIZETÉSI ARAK:

Egósz évre........................................................30 pengő

Fól övre.............................................................ie pengő

Egyes szám ára 60 fillér

Felelős szerkesztő:

DOBY ANDOR DR-Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, IV.. KAAS IVOR-UTCA 0 Telefon : 82-8-23 Postatakarókp. csekkszámla 30913.

A FÉRFI ÉS A SORS

*

Emlékek és emlékezések

Szanál az autonómia !

Az Uj Budapest részére irta : SZŐKE GYULA Dr.

A székesfőváros közgyűlése egyhangúlag fogadta el a Keresztény Községi Párt elnökének, Wolff Károlynak az indítványát a főváros 1935. évi deficites költségvetésének egyensúlyba hozása érdekében. Ugyancsak egyhangúlag elfogadta Wolff Károlynak azt a másik indítványát is, hogy a szanálás érdekében úgy a pénzügyi bizottságban, mint a közgyűlésen benyújtott indítványaink tárgyalás és sürgős javaslattétel végett a polgármestemek kiadassanak.

A közgyűlés ezzel a határozattal a talpára állott s megmutatta, hogy önállóan tud élni és önállóan akar is élni!

Amikor a kormány a főváros pénzügyeinek a rendezésére az új törvénnyel diktátori hatalommal ruházta fel a főpolgármestert, csak azt a letargikus állapotot nézte, amelyben a hirtelen feltörő gazdasági és pénzügyi nehézségek következtében a törvényhatóság szenvedett. Csak az előző két év háztartási tnanya állott a szeme előtt ás a költségvetések azon helytelen szokása, hogy azokba az évenként keresztülviendó beruházásokat is beillesztvén, azok meglehetősen felduzzadtak és így a mostani költségvetést a sok beruházási kiadás deficitesse tette. Mi azonban látjuk, hogy ezek a hibák könnyen kiküszb ölhet ők és csak formális kérdések. Az adóhátralékok egy bizonyos mértékben később is befolyhatnak, amint be is folytak, tehát a számadási hiány fedezve van. A beruházások, amelyek évtizedekre szólnak, nem fedezhetők egy év bevételeiből, hanem azt több évre elosztva kell ennek a nemzedéknek viselni, amely nemzedék sokkal hosszabb ideig azokat élvezi is. Ezeknek a tételeknek a költségvetésből való kiemelése pedig egyensúlyba hozta a költségvetést és mutatja, hogy egyébként a pénzügyi gazdálkodás igenis a való élethez igazodik. Ha figyelembe vesszük, hogy a gazdasági helyzet elnehezedése következtében a főváros az ő költségvetését kétszázmillió pengőről százötvenmillió pengőre szállította le és úgy vitte keresztül a megtakarításokat, hogy a szükséges beruházásokra mégis jutott pénz, a szegényekről, betegekről, öregekről és gyermekekről mégis gondoskodott, sőt ezt a gondosságát még fokozta is, úgy bizonyosra vehetjük, hogy a közgyűlés egyhangú állásfoglalása annak az igazolása, amit a Keresztény Községi Párt minden viszonyok között alaptételként hangoztat állandóan, hogy: az önkormányzat nem egy közigazgatási forma, amelyet egyesek tetszése szerint kell minél rövidebb idő alatt változtatni, hanem az önkormányzat a nemzet ezeréves életének egy része, az az életmegnyilvámdás, amely a polgárokat a saját érdekeik istápolása, a törvényhatóságban élő közérdek képviselete és az egész ország érdekének az érvényesítése céljából minden nehézségek közepette is önzetlenül összetartja és közös munkára serkenti.

A főváros önkormányzati életet él és bizonyságát szolgáltatja, hogy a diktatúra nálunk felesleges!

— Az Uj Budapest tudósítójától. —

Furcsa találkozása a véletleneknek, vagy inkább: játéka a sorsnak, hogy az a Sipőcz Jenő, akit a főváros törvényhatósága 1920 szeptember elsején egy ragyogó őszi napon a belvárosi plébánia-templom harangjainak kongása közepette főpolgármesterből polgármesterré választott, mint önmagába visszatérő kör, tizennégy esztendei polgármesterség után, 1934 november 28-án ugyanabba a főpolgármesteri székbe intalláltatott a főváros törvényhatósági bizottság által. Az a bánatos szordinó, amely az új főpolgármester beköszöntő beszédén szerdán délután tagadhatatlanul végigvonult, azt bizonyítja, hogy Budapest új főpolgármestere nem szívesen hagyta ott a tiannyira megszokott polgármesteri széket. Az új főpolgármester ennek az érzésének hangot is adott installációs beszédében, amikor azt mondotta, hogy ha ő a polgármesteri állást, amely a politikai változásoktól független, nyugodt munkalehetőséget biztosított számára, engedve a magas helyről jött bizalomnyilvánításnak, egyéni érdekei háttérbe tolásával, lelki küzködések után vállalta: erre csak nagy hazafiúi közérdek tudta rábírni. Az az érzése volt Sipőcz Jenőnek, hogy hazájának és fővárosának most akkor tesz szolgálatot, akkor teljesíti kötelességét, ha ezt a nehéz, felelősségteljes állást elvállalja.

*

— Sipőcz Jenő polgármesterré választásával, — állapította meg e sorok írója 1920 szeptember 2-án egy napilap hasábjain — második nagy diadalát ünnepli a kereszténypárt a városházán. Az első diadal az volt, midőn a választásokon óriási többségben kaptak megbízást a keresztény és nemzeti eszme harcosai, a második diadal pedig a mai, amikor egyhangúlag tudta diadalra vinni jelöltjét a polgármesterválasztás alkalmával a párt.

— Sipőcz Jenővel, a komoly és kötelességtudó városi kistisztviselő került a polgármesteri székbe, — mondottuk akkor. — Elődei: a klikkek és törzsfőnökök jelöltjei, kisebb vagy nagyobb kaliberű politikusok voltak, Sipőcz Jenő a legjobbak közül való, akit két eszme hevít: a keresztény és nemzeti eszme és a hivatali kötelességtudás.

E sorok írója volt az első, aki 1919 őszén nála nevesebb jelölteket mellőzve, őt kívánta a kormánybiztosi állásra, ugyancsak mi voltunk az elsők, akik a keresztény kurzusnak a városházán való biztosítását az ő polgármesterségéhez láttuk, kötve.

Sipőcz Jenő, mint a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának fővárosi előadója, 1920 március 30-án lett a főváros kormánybiztosa. Simony i-Semadam Sándor miniszterelnök néhai Usetty Ferenc felszólalására a következő szavakkal jelentette be Sipőcz kinevezését a nemzetgyűlés március 29-iki ülésén:

— Közölhetem a tisztelt Nemzetgyűléssel, hogy éppen most írtam alá Sipőcz Jenő kormánybiztosi kinevezését és így ő már holnap hivatalba lép. Minden reményem megvan arra, hogy a községi képviselőválasztásokról szóló törvényjavaslatot husvét után benyújthatom és így a választásokat május első napjaiban meg lehet tartani.

*

1920 március 28-án A főváros a válaszúton címen Sipőcz Jenő dr. fővárosi tisztiügyész többek között egy cikkében a következőket írja:

— Budapest népe harc után van és harc előtt áll! Az elmúlt harc fényes diadala volt a keresztény nemzeti eszmének. Ami még előtte áll, az próbaköve lesz kitartásának, állhatatosságának. A harc óriási érdekekért és a becsületért folyik! Az elmúlt idők községi választásai nem mérhetők ehhez. Akkor kerületi klikkérdekek mérték össze fegyvereiket. Ma egy fenséges eszme lép a küzdőtér porondjára. A régi választások mellett közönyösen, értetetlenül ment el a budapesti keresztény polgár. Most majd százezrek fognak benne résztvenni az egész ország lázas érdeklődése mellett!

*

A beiktató közgyűlés! 1920 szeptember elsején. Lapozzunk vissza erre a tizennégy évvel ezelőtti időre.

— Már jóval négy óra előtt zsúfolva volt a közgyűlési terem, — írtuk a közgyűlésről akkoriban. — Teljes számmal vonult fel az ellenzék és a jobboldalt komoly, öntudatos, imponáló tömegben foglalta el a Keresztény Községi Párt. Az első sor bal sarkán ül Wolff Károly, a pártvezér, mellett Csilléry és Usetty, a párt alelnökei foglalnak helyet. A hivataluknál fogva bizottsági tagok, a demokrata oldalra szorultak, ot ülnek Nádosy főkapitány, Szentgály Antal, a Közmunkák Tanácsának elnöke és Pintér Jenő tankerületi főigazgató.

Néhány szó Sipőcz Jenő első polgármesteri programmbeszédéből:

— Egész Budapest polgármesterének tekintem magam és a főváros összes lakosságának érdekét viselem szívemen. Működésemben a keresztény nemzeti szellem fog irányítani. Ez az eszme kapcsolja össze a múltat a jelennel és a jövővel. Ez az eszme mélyen bent gyökerezik ezeréves történelmünkben és legszentebb hagyományainkban, viszont egyedül alkalmas arra, hogy lelket emelő erejével és gazdag erkölcsi tartalmával a jelen speciális kérdéseit megnyugtatóan megoldja, e szellemben kívánok működni e helyen, de csakis addig, amíg ez irányban az általam vallott szellemben működhetem, mert más szellemben működni sem tudnék, sem nem akarnék...

. .. Ezeket mondotta ezelőtt tizennégy esztendővel Sipőcz Jenő. Ha végigtekintünk a tizennégy esztendőn, most, midőn Sipőcz Jenő polgármestersége lezárult, megkérdezhetjük: betartotta-e Ígéretét Sipőcz Jenő? Változott-e az ő elmúlt tizennégy esztendő alatt? Nem ugyanaz, az elveihez hűséges, kitartásában váltópolgármesteri programmbeszédében mutatkozott?

*

Még egy idézet 1921-ből, az Uj Budapest első évfolyamának első számából, ahova Sipőcz polgármester Budapest jövője címmel írt vezető helyen cikket:

— Eljutottunk ahoz a ponthoz, hogy jövő cselekvésünket nem tudjuk valamely sablonra alapítani, nem tudjuk adott mennyiségekhez mérni, hanem szinte a képzetemre vagyunk utalva, az adott viszonyok realitásának helyére az inspiráció lép. Eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol már semmi más nem segít, mint a fanatikus hit és az elszánt akarat. Nem szabad meginogni, hinni kell és erős akarattal kell dolgozni, még akkor is, ha az eredmény a minden oldalról támasztott nehézségek és akadályok miatt nem is áll arányban a ráfordított munkával. Ez a nagy munka ma úgyszólván kizárólag azok vállán nyugszik, akik az ezeréves alapon, a keresztény nemzeti eszme segítségével kívánják a jövőt megalapítani. A munka súlyos, szinte emberfeletti, de magas a pályabér is: a keresztény nemzeti alapon álló Nagymagyarországnak és dicső fővárosánálc újjáépítése.

*

Az önmagába visszatérő kör lezárul, Sipőcz főpolgármester visszatért abba a pozícióba, amelyet 1920 nehéz és sötét augusztusában elhagyott. A tizennégy évvel ezelőtti horizont — közvetlenül a trianoni békediktátum után, a halálos sebektől végző nemzet első talpraállásának heroikus erőfeszítései idején — nem volt sokkal felhősebb, mint a mai, amikor az országot fenyegető veszélyek közepette sokszorosan szükséges, hogy hű és megbízható kezek biztosítsák a kormányzat szempontjából a békét és a nyugalmat a budapesti városházán.