Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-12-01 / 47. szám

Uf BUDAPEST 1934 december 1. | I I TIHTW HTITl 2 Történelmi elhivatottság ültette az is­meretlen tiszti ügyészrt 1920-ban a kor­mánybiztosi, majd a főpolgármesteri és a polgármesteri székbe, történelmi missziót teljesít Sipőcz Jenő, amikor most — mint annyira meghatóan fejezte ki magát installációs beszédében — egyéni érde­kei háttérbe tolásával vállalta újra a fő­polgármesteri tisztséget, mert az volt az érzése, hogy hazajanale es fovarosanak most akkor tesz szolgálatot, ha új és fe-Budapesí székesfőváros történetében példa nélkül álló az a határtalan bizalom és a szeretet legmagasabb fokának meg­nyilvánulása, amellyel dr. S ip ó' c z Jenő főpolgármestert a közgyűlés összes párt­jai, nemkülönben az egész magyar köz­vélemény körülövezi. A főpolgármester először, mint kor­mánybiztos, majd mint három cikluson át megválasztott polgármester, a székes­­fővárost keresztény és nemzeti alapon vezette. Világnézeti alapunkon áll és mégis miért e nagy népszerűség, a más elvi alapokon álló pártoknál és felfogású pol­gároknál? Azért, mert benne a harcos katona ál­­hatatossága, a legszebb közéleti erény, a becsületesség, valamint a legnagyobb emberi érték, a jó szív maradéktalanul meg van. * Sipőcz Jenő: kimondottan jó em­­^ “ETi a jóságát a szegényemberek lelösségteljes állását elfoglalja. Senki sem tudja, mit rejt az idők mé­­he! Nem tudhatjuk, micsoda új megpró­báltatások várnak sokat szenvedett ha­zánkra, a romokból alig felépült fővá­rosunkra. Bizonyos azonban, hogy nin­csen ma lakója Budapestnek, aki hálatelt szívvel ne gondolna arra, hogy ezekben a súlyos időkben új pozícióban, de a régi hűséggel és kötelességtudással áll a vár­tán Sipőcz Jenő. iránt sokszor láttam, tapasztaltam. És láttam nála sokszor azt a gyer­­mekiesen gyengéd — meglett férfikorban ritkán mutatkozó vonást — ahogy édesanyjának a kezét, vagy arcát meg­csókolta, * Sopron visszacsatolásának országos ünnepén Sipőcz Jenő polgármester, Wolff Károly, C s i 1 1 é r y András, Sagmiiller József és Zilahy Kiss Jenő tanácsnok, későbbi alpolgármester és jó magam alkottuk azt a küldöttséget, amely Sopronba utazott, hogy a „C i v i­­tas fidelissima“ lélekemelő ünnep­ségén Budapest székesfővárost képvi­selje. Sopronyi-Thurner Mihály pol­gármester fogadott bennünket. — Meg­állapított programmunk volt, de közvet­lenül ebéd után akadt egy lyukas óra, amikor is csoportosan, ünnepi fekete ru­hánkban, cilinderben, a „V á r k e r ü 1 e t“ —. —».AQMvwwjim, xij v/xuuiiivudíi u va­rosi huszár: Juhász János István. A díszebéd, amelyen résztvettünk, nagyarányú volt, de az ételeket bizonyá­ra szerelmes szakácsné készíthette, mert jó sós volt. Én bizony szomjas lettem ... de Zilahy Kiss Jenő is. Nem akartunk a csoporttól lemaradni és így megkezdődött kettőnk között a diplomáciai tárgyalás, hogy mi módon csaljuk be egy jó pohár borra a társasá­got szomjúságunk csillapítására. Aka­dályként csak a kedves, jó papunkat, S a g m ü 11 e r bácsit sejtettük, a lila cingulusával, mert egész úton a vasúton a breviáriumot forgatta. Gondoltuk, ha neki teszünk propoziciót és ő benne lesz a pakliban, akkor rendben lesz a dolog. — Apát úr — mondom tapogatózva — szomjúhozom ! — T e i s ? — mondja örömtelt arccal. —■ A szám összetapad, Jánoskám, én tu­dok egy jó kocsmát, ahol jó bort is mér­nek ... várjál, majd én proponálok, — mondja és előre megy, oda csatlakozván Sipőczhöz. * Egy félemeleten lévő vendéglőbe tér­tünk be, Cilinderesen. Persze, hogy nagy feltűnést keltettünk. A vendéglő tele volt, csak egy igen hosszú „Stammtisch“ törzs­asztalnak egyik vége volt üres, míg a másik végén jóképű, idős polgárok „snapszliztak“. Qtí telepedtünk le, illen­dően köszöníve a polgárokat. Persze, hogy öt perc múlva a söntésben, a hu­szártól megtudták, hogy Sipőcz és a bu­dapesti küldöttség ül az asztaluknál. Az egyik német polgár hangosan je­gyezte meg: —• Der Bürgermeister aus Budapest, derm us s ein guter Mensch sein ! * Azóta is jó embernek hívom oipoczot, J&s mint az események mu­tatják — nem ok nélkül! December bű 2-án, 5-én és 8-án délután v23 Órakor ligetouersenyeh 6éuiztfgz8iéü, csatornázási, íiiisi szerelésiéi a raegköanyiíett fizetési feltételekkel. Költségvetés, tervezés díjmentesen. Tóth Zoltán csatornázási vállalkozó BUD APES, VII., BAROSS-TÉR 15 MEGJELENT A „GAZDASÁGI, PÉNZÜGYI ÉS TŐZSDE* KOMPASZ“ £934-35. évi évfolyamának második réssé két kötetben TARTALMAZZA: az összes buda­pesti ás vidéki ipari, kereskedelmi, biztositó, stb. vállalatok legújabb adatait. A már előzőleg megjelent két kötettel együtt — amely a buda­pesti és vidéki pénzintézetek adatait közölte — most már négy kötetből áll a nagymérvben kibővített komp­lett kompasz. Mind a négy kötet ára együtt 60 pengő Megrendelhető: a Pesti Tőzsde ki­­adóhivatalában Budapest, VI., Anker­­köz 2. I 4. Tel! 22-0-96 6e 21-3 86 wtoomtnmmi A CSILLÁROK VAKÍTÓ FÉNYÉ­BEN a tragikus sorsú Borvendég Ferenc alig néhány hónappal ezelőtt történt installációja után ismét főpol­gármestert iktatott a törvényhatósági bizottság közgyűlése szerdán délután S ip ő c z Jenő személyében. Néhány ecsetvonás az installációs közgyűlésről: zsúfolt terem, még zsú­folta, bb karzatok, zászlók és díszruhás hajdúk az elnöki emelvény mellett, fényképezőgépek kattogása, a magné­ziumlámpák kellemetlenül fellobbanó fényében. Az elnöki emelvénnyel szem­ben, a karzat díszhelyén az új főpol­gármester felesége és édesanyja, B ár­­czy István nyugalmazott főpolgár­mester társaságában. V er onács mester a rendezés te­kintetében kitett magáért: újítása volt, hogy az elnöki emelvénnyel szemközt levő karzat két nagy címerét, az ország és a főváros címerpajzsait villanylámpa-girland övezte, a nemzeti színekkel, illetőleg a főváros színeivel. A fővárosi főtisztviselők részére fenntartott padsorokban egy előkelő megjelenésű idős úr foglal helyet: Tatits Árkád miniszteri osztályfő­nök, a belügyminiszteri városi főosz­tályának vezetője. * FÉL ÖT ÓRA MÚLT NÉHÁNY PERCCEL, amikor Liber alpolgár­mester az elnöki emelvényre siet és megnyitja a rendkívüli közgyűlést. Farkas Ákos tanácsnok már olvassa is a belügyminiszteri leiratot, amely magában foglalja a kormányzói kéz­iratot az új főpolgármester kinevezé­séről. Az elnöklő alpolgármester kije­löli a küldöttség tagjait, akik az új főpolgármestert a terembe hozzák. A küldöttség vezetője Csilléry András dr. Az utolsó tizenöt esztendő­ben Csilléry volt a vezetője azoknak a küldöttségeknek, amelyek S ip ő ez Jenőt 1920-ban főpolgármesterré tör­tént választása idején, majd három alkalommal polgármesterré történt vá­lasztásakor a terembe hozták. A terembe lépő főpolgármestert minden pártról percekig tartó taps köszönti. A főpolgármesteren fekete díszmagyar van, egyetlen érdemrendet visel; nyakában zöld szalagon a má­sodosztályú érdemkeresztet, a fekete attila jobboldalán pedig a hozzátartozó csillagot. Az új főpolgármester elfogódottan, de csengő hangon ismétli az eskü szö­vegét, amelyet ismét F ar kas tanács­nok olvas fel. Azután Liber alpolgár­mester üdvözlő beszéde következik, amelyben ott dobog elmondójának jó és nemes szíve. A közgyűlés minden oldalán megtapsolják Liber Endrét. * KÜLÖN TANULMÁNY Sipőcz Jenő beszéde. Mindennek mondható, csak nem a szokásos főpolgármesteri installációs beszédnek. A búcsú szavai­val kezdi az új főpolgármester: nem a törvényhatóságtól búcsúzik, mert an­nak életében tovább is résztvehet, de búcsúzik a polgármesteri széktől. — A polgármesteri állás az én sze­memben —- mondja Sipőcz Jenő — igen-igen nagy valami! A polgármes­ter a törvény szerint első tisztviselője a törvényhatóságnak, de valójában en­nél sokkal több, a főváros törvényható­ságának és ezen keresztül a főváros népe bizalmának letéteményese, az ön­­kormányzat kikristályosodása. Ezt a gyönyörű állást kaptam én ajándékba a főváros népétől és pedig kaptam há­rom cikluson keresztül. Olyan kitünte­tés ez, amely csak keveseknek jut osz­tályrészül! * MINTHA A KÖZELMÚLT ERŐS KRITIKÁJA csendült voItm ki az új főpolgármester következő szavaiból: —• A törvény egyéni hatalmat ad, de ezt nem fogom egyéni kísérletezé­sekre felhasználni. Nagy meggondo­lásra van szükség! A főpolgármester hatalma rendkívüli, de nem kizáróla­gos, vagyis nem zárja el a törvényha­tóságot, hogy maga is ne keresse a kibontakozás útját és módját. * PERCEKIG ZÚG AZ ÉLJEN ÉS A TAPS: vége a beszédnek, vége a rendkívüli közgyűlésnek is. Rövid szü­net: majd kezdődik a költségvetés folytatólagos tárgyalása ... * EGYÉBKÉNT A KÖLTSÉGVE­TÉS szürkén folydogáló vitájából a hétfői nap folyamán Miklós Ferenc felszólalása érdemel említést. A nép­szerű belvárosi bizottsági tag rövid, de nemes egyszerűséggel a közművelő­dési ügyosztály teljes feloszlatását kí­vánta azon a címen, hogy ennek az ügyosztálynak az ügykörébe tartozó tárgyak könnyen szétoszthatók más ügyosztályok között. N émethy ta­nácsnok a közgyűlési teremnek a fő­­tisztviselők részére fenntartott első padsorából sápadtan hallgatta Miklós Ferenc indítványát. A keddi napon már meglehetősen ellaposodott a költségvetési vita. Az üzemek kerültek sorra és mig az ügy­osztályok költségvetésének részletes tárgyalása nívós és érdekes volt, az üzemekhez alig akadd nagyobbstilű felszólalás. A délután öttől éjjel tizen­kettőig tartó szófecsérlésből messze kiemelkedett Spur Kálmán beszéde, aki hatalmas felkészültséggel és tu­dományos megalapozottsággal vetette fel a nemzeti munkaalkotmány eszmé­jét. A fiatal budai városatya kétség­telenül a jövendő várospolitikájának egyik reménysége. Beszéde élénk ér­deklődést váltott ki és sok vitára adott alkalmat még a büffékben is. Szerdán, csütörtökön és pénteken a törvényhatósági bizottság folytatta és befejezte a költségvetési vitát. A szer­dai közgyűlésen nem akadt érdemle­ges felszólalás, a csütörtöki ülésen vi­szont Láng Lajosnak a fővárosi tör­vényhatóság egyetlen ellenzéki felső­házi tagjának közel egyórás beszéde vonzott nagy hallgatóságot. Láng La­jos ellenzéki, de tegyük hozzá: jóin­dulatúan ellenzéki beszédet mondott. Feltűnést keltett Láng Lajos követke­ző megjegyzése: —■ A főváros üzemi politikáját csak az találja rendbenlevőnek, aki azt nem ismeri és csak az dicsérheti, aki ezzel önmagát akarja dicsérni... * SZIVHEZSZÓLÓ SZAVAKAT TA­LÁLT az uj főpolgármestert köszöntő beszédében Csorna Kálmán dr. aki az árvaszék vezetőségének ólán üdvö­zölte Sipőcz Jenöt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom