Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-11-10 / 44. szám
4 TU BUDAPEST 1934 november 10. lata, de én nagy megnyugvással tapasztaltam, hogy ez a gondolat gyökeret nem vert és már a pénzügyi bizottság a maga rendkívüli magasszínvonalú tárgyalása alkalmával szerepét úgy fogta fel, hogy ne csak a közeljövő feladatait lássa meg, hanem a messzebbi jövő körvonalait is keresse. Meg vagyok róla győződve, hogy ez az aktivitás fogja betölteni a közgyűlés szellemét és tanúsítván azt a hivatottságot, amelyet a főváros törvényes képviselete érez, ha a főváros jövő nagy kérdéseinek megoldásáról van szó. De bármilyen tervről van is szó, akár egyéves, akár kétéves, vagy messzebbmenő tervről, mindegyiknek alapja csak a szigorú realitás lehet. Ezért éppen úgy, mint már tavaly is tettem, egy egészen futópillantást akarok vetni a gazdasági helyzetre és vizsgálni akarom, vájjon a gazdasági válság melyik pontján vagyunk. Még mindig lefelémenő irányzat mutatkozik-e, vagy pedig stagnálás, vagy pedig elérkezett-e már a felfelémenő irányvonal útja. A világgazdasági helyzetre a közgazdászok megállapítása az, hogyha nem is javult nagyobb mértékben, de általánosságban visszaesés sem tapasztalható. Biztató jelek! — Hazánkban pedig némi tekintetben biztató jelek tapasztalhatók. Az országban az ipar foglalkoztatottsága 1933 tavasza óta állandóan javult. Különösen világosan mutatkozik ez a javulás az ország fővárosában, mint az ipari élet központjában. Budapest ipari munkáslétszáma 1934 júliusban 20.000-el, azaz nyolc százalékkal volt nagyobb, mint a múlt évben és 28.000-el, azaz tizenkét százalékkal nagyobb, mint 1932-ben. A munkásoknak kifizetett bérek összege 1933-hoz viszonyítva hat százalékkal emelkedett! A foglalkoztatott magántisztviselők száma is tizenegy százalékkal nőtt. Az ipari termelés növekedésére utal a budapesti motorikus áramfogyasztás alakulása. A folyó év első hét hónapjában a motoráramfogyasztás 36 százalékkal volt nagyobb, mint 1933 megfelelő időszakában. Túl a mélyponton — Ezekből az adatokból azt a következtetést vonom le, hogy a gazdasági válság mélypontján túl vagyunk és a felfelé haladás irányzata következett el és így ebben a feltevésben építhetjük fel terveinket. — Ha a főváros messzebbmenő programját fel akarjuk állítani, mindenesetre megkülönböztetést kell tenni azon terv között, aminek megvalósítása önálló hatalmunkban áll és aközött, aminek megvalósítására az ország segítségét kell kémünk. Van-e lehetőség további kiadás-csökkentésre ? — Önálló programunknak jelszava és alapja a jövőben sem lehet az expanció gondolata, adóbevételeinknek, tarifáinknak emelésére gondolnunk sem lehet, aminek vezéreszmének kell lenni, az változatlanul a szükségletek megszorítása, a takarékosság. A helyes elvi alap az volna, hogy úgy az állami, mint a fővárosi költségvetésnél a nemzeti jövedelem vétessék alapul és a költségvetések oly mértékben csökkentessenek, mint ahogy a békebeli nemzeti jövedelem (négymilliárd) lecsökkent a mai 2.5 milliárdra. Ennek gyakorlati keresztülvitele azonban lehetetlen. Mr. Tyler az állami költségvetésre vonatkozólag nem látja a további kiadáscsökkentés lehetőségét anélkül, hogy az súlyos nemzeti érdekeket ne érintene. A fővárosban is 1930 óta a csökkenés 56.8 millió, tehát 31 százalék. Ez az aszketizmus a főváros életében már öt év óta tart és a következő két év alatt bizonyára még tartani fog, úgyhogy nekünk a távolabbi programnál a szükségletek szigorú megszorításán kívül olyan programpontokra is van szükségünk, amelyek a közönség megterhelése nélkül a főváros pénzügyi és gazdasági életét jobb helyzetbe hozhatják. A kisszakasz-front fejlesztése — Én is azt vallom, hogy a szervezés helyes megállapításával a vezetők részére a megfelelő szabadság biztosításával a kereskedelmi szellem nagyobb térhódításával az üzemek, különösen a nagyüzemek, a főváros pénzügyi helyzete javításához igen nagy mértékben járulhatnak hozzá. A tarifák kérdésében a főváros egy igen nagyjelentőségű kezdeményezést tett a villamosközlekedésben a kisszakasz életbeléptetésével, komoly tanulmányok szükségesek arra, vájjon nem lehetne-e ezt a kezdeményezést más területeken is a közönség érdekében, de a főváros javára hasznosítani. Késslil a bernhá^é program! — Nem fog elzárkózni a főváros bizonyos okszerű beruházásoktól sem. Az elmúlt év alatt háromszázmillió pengőt fordítottunk beruházásokra, mégpedig felében a folyó jövedelmekből, felében beruházó kölcsönből. Ezek a beruházások nagyrészt már befejezést nyertek, úgyhogy a főváros gazdasági élete is megkívánja, hogy újabb beruházások vétessenek programba. Wolff Károly a pénzügyi bizottságban azt javasolta, hogy már a jövő költségvetésből emeltessenek ki a beruházási tételek és vitessenek át egy kb. húszmillió pengő értékű beruházó kölcsön terhére. Ha ezt a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban már nem is lehet keresztülvinni, mindenesetre egy távolabbi programban kitűnő ez a gondolat. A napokban volt alkalmam a pénzügyminiszter úrral személyesen értekezni és örömmel tapasztaltam, hogy a legnagyobb megértéssel van e kérdés iránt és hajlandó segítséget is adni abban az irányban, hogy a főváros kb. húszmillió pengő értékben megfelelő feltételű beruházó kölcsönt vehessen fel. A főpolgármester hozzájárulásával ki is adtam az utasítást, hogy egy, a legszükségesebb feladatokat magábanfoglaló beruházó program elkészíttessék. Az egerszegi beszéd — Hogy nűlyen nagy jelentősége van Budapestnek, mint az agrártermékek piacának, az világosan kitűnik a földmívelésügyi miniszter úr zalaegerszegi beszédéből, ahol a következők olvashatók: „Budapest egymaga kétszer annyit fogyaszt, mint amennyi a külföldi exportunk, éppen ezért a belső piacra kell a súlyt fektetni." A fővárosnak ez a nagy jelentősége megfelelő elismerést is indokolttá tenne az illetékes körök részéről. De nem szabad egyoldalúnak lenni. Demagógia volna azt mondani, hogy az elmúlt tizenöt év alatt a kormány csupán mezőgazdasági érdekeket istápolt. Csak röviden mutatok rá az ipari munkaszervező intézet létesítésére, a rendkívüli házadómentesség megadására, az ipari záloglevelek létesítésére, az Iparosok Központi Szövetkezetének és a fővárosi Kisipari Hitelintézet eredményes működésére. A kereskedelem meglehetősen mostoha gyermek volt es nem valami nagy támogatásban részesült. Ma ipar és kereskedelem egyképen igen nehéz helyzetben vannak. Az ipar nélkülözi a nagyobb munkalehetőségeket, a kereskedelmet pedig a kül- és belforgalomban mutatkozó megkötöttségek hozzák igen nehéz helyzetbe. Nagy nemzeti érdek az, hogy a két foglalkozási ág, amely a városi lakosságot legélénkebben érinti, minden tényező részéről megfelelő támogatásban részesüljön. És mégis: világváros! — Az elmondottak alkothatnák meg annak a programnak az alapjait, amelyeken a főváros jövő életét a legnehezebb körülmények között is fel lehetne építeni. Egyet eddig megnyugvással állapíthatok meg, nevezetesen azt, hogy a gazdasági válság rettentő pusztítása dacára, Budapest még mindig erős ellenállást tud mutatni és nagy értékeiből eddig még semmit sem voltunk kénytelenek feláldozni. Budapest még mindig az ország dísze, gyönyörű világváros, ezt a jelleget ezt a díszt a jövőben is meg kell őriznünk. Fény mellett az árnyék ... — De a fény mellett ott van az árnyék is. Egy ilyen nagy városban mindig a legnagyobb a lelki- és testi nyomorúság is. Ezek ellen változhatatlan erővel kell küzdenünk a valláserkölcsi élet elmélyítésével és kiterjesztésével, a magyar nemzeti kultúra felvilágosító erejével és az emberszeretet fenséges szolidaritásával. Magnyugvással állapíthatom meg, hogy az emberszeretet müveiben a főváros elől halad és amit itthon a főváros törvényhatósága szociális akciókban ' tett, az a legnagyobb alkotások hatásával ér fel. Hódolat a nemzet jótékony N agyasszonyának — De változatlanul hivatkoznom kell arra, hogy a főváros működése önmagában nem elég, hanem azt támogatniok kell az egyházaknak, amint ezt teszik is s? ezt a támogatást valamennyi egyháznak hálásan köszönöm meg és támogatnia kell a társadalomnak, amely talán még nem tett meg mindent, amit ezen a téren megtehet. A nemzet jótékony Nágy asszonyának, a Kormányzó Ur Főméltóságú hitvesének nemes akciója alkalmat ad arra a társadalomnak. hogy legmesszebbmenő áldozatkészségét e téren kimutathassa. — Ha emberi szolidatásról beszélek, ez alatt nemcsak az Ínségesekkel szemtaiában az embertársak közti szoiidariben való szolidaritást értem, hanem áltásnak szükségességét. Ilyen nehéz viszonyok között, amikor soi'sdöntő időket élünk és könyörtelen ellenségektől vagyunk övezve, belső békekötésre van szükség. Túlságos sok időt töltöttünK el ha',a'mi kérdésekkel és igazgatási formák keresésével. Arra van szükség, hogy minden közületi tényező, áiiami kormányzat és fővárosi kormányzat ezen belül törvényhatóság és adminisztráció, nemes eszmékben egybeforrva, megtalálja az együttműködés útját. Bármilyen nehezek az idŐK, nem csügge dünk, nem tesszük le a dolgozó szerszámot kezünkből, nem adjuk fel egy jobb jövőbe vetett hitünket, mert az ilyen lemondás a vereség beismerése voh.a, egyértelmű a halállal. Mi dolgozni akarunk hittel, kitartással, kristálytiszta önzetlenséggel egy boldogabb jövendőért. IVIercczer Gusztáv tisztító ruháit egy évi jótállással fényteleniti Budapest, II., töpőh-u. 10. Tel.: 50493. Irgalmasokkal szemben. Vidékre is szállít. Gallér, frakkűngck, ruhák tisztitásában vezet íjitmtiKiMiiHtiiiiitiiiitiiintmiiiHiiíimmiiMiimimiiminimiiiiiiHiiimiiiiimmtPtmiimiiimmimmiiiij 1KRÁLGYUIAI | KÓFARAGÓMESTER | 1 síremlék “ “.‘-Ií”1" I | Budapest, Hl.. Lajos-utca 77-79. Tei. 624-88. | ftiHttuMumimtumtfttrtmtuuiRtiniitiiimtuinuuiuuiuiittimiiHituuiiiuuiiiuuuiúiumuuKmiuuiiuic GKáLI RAFAELLO bronsömtö BUDAPEST Lakás PetnehSzy-utca 73 ö. Gyár VI, JÜSZ-UtOa 74. SZ. TELEFON 91-9-12. ESEL6É“ SZEL10ZŐBERENDEZÉSEK SCHUBAUER FERENC magánmérnök Budapest, III., Földmű. 51 Telefon: 62-2—06.
