Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-02-03 / 5. szám
XII. évfolyam 5. szám Budapest, 1934 február 3 UJ BUDAPEST Tek, Fővárosi nv , Bpest, VIII " r'*r*!V2ky-u. 1. .KÖZÖAXJDASÁGÍ VHETILAP Előfizetési Arak: í qész évre . . . ’............................30 penoő Félévre............................................. 15 pengő Egyes szám Ära fiO fisiér FELELŐ» S.ZEKKESZIŐ: OOBV ANDOR I)“ Szerkesztőség és kladohlvaial: Budapest. 6V. Haas Ivor-utca 9. telefon: si-8-23. Podaakarékp chequeszamla 30013 Túlérzékenység Tu/érzékenység alatt a tudomány a szenzibilitásnak azt a fokát érti, amely már nem a rendesnél fokozódottabb ingerlékenység, hanem a külső behatások iránt beteg idegességben megnyilvánuló ellenszenv. Ebben a növényvilágban mimózaszerűségnek nevezett túlérzékenységben szenved a tisztelt kormány minden olyan hanggal és véleménynyilvánítással szemben, amely a fővárosi reform-törvényre vonatkozik, tekintet nélkül arra, hogy a megnyilatkozás tiszteletreméltó magánvélemény, ártalmatlan újságcikk, vagy az alkotmány megvédésére alakult szövetség határozata-e. Efajta túlérzékenységi tünet a rendőrség azon intézkedése, amelyig el betiltotta szerdán este a Nemzetpolitikai Társaságnak a fővárosi autonómiával foglalkozó előadását. A betiltás indokolása teljesen formai: nem a szabályos határidőn belül jelentették azt be a rendőrségen, lényege azonban mindenesetre egy ideges türelmetlenség, mintha egy kizárólag jobboldali, tehát minden radikális, felforgató gondolattól mentes, törvényes jogszabályok alapján működő ifjúsági egyesületnek saját tagjai számára tartott szemináriuma is veszedelmes lehetne akár politikai, akár erkölcsi, akár nemzetvédelmi okokból. Vagy talán az előadás címe, amely a halálra ítélt fővárosi autonómiáról akarta Nagy László dr. törvényhatósági bizottsági tag szavai nyomán informálni a társaságot, volt szálka az illetékesek szemében és helyesebb lett volna a Nemzeti Színház valamelyik kitűnő művészével elszavaltatni azt a költeményt, amely a száraz ágon, hallgatag ajakkal ülő madarak csüggedtségének oka iránt érdeklődik. Kár a boszorkányoktól rettegni, amelyek nincsenek és ne menjen éjszaka az^ erdőbe, aki a kísértetektől fél. Kétségtelen, hogy a Keresztény Községi Párt és a fővárosi közgyűlés ellenzéki pártjai együttes és hatalmas akciót indítottak a fővárosi reform-törvénynek a képviselőház előtt fekvő javaslata ellen. Ez a harc azonban szigorúan és minden vonatkozásban parlamentáris, tiszteli a törvényeket és az alkotmányt, amelynek védelmében indult meg, becsüli önmagát, de ellenfelét, a kormányelnök urat is. akinek intenciói vitathatatlanul jóhiszemüek és tisztességesek és semmi körülmények között egyetlen vonallal sem fog ezen küzdelmében letérni az alkotmányosság és a fennálló törvények tisztelete, de még a jóizlés útjáról sem. Nincs szüksége demagógikus eszközökre, mert harcában kezdettől fogva a népszerűség és a milliós főváros minden polgárának együttérzése kiséri. Nem. szorul lovagiatlan fegyverekre, ezt nem engedi meg egyik küzdőfél gentleman-mivolta sem, viszont tudva tudja, hogy ez a küzdelem csak egyetlen porondon: a parlamentáris tényezők fórumán dőlhet el. Ezért felesleges zártkörű előadásokat betiltani, szükségtelen félreverni a harangokat, nincs itt semmi veszedelem, csak árnyék a falon, amely csendes és ártalmatlan, beír ismételi a hires babiloni jóslatot. Gyógy-javallat: A túlérzékenységnek az orvosok szerint nem a külső behatásoktól való tartózkodás, hanem az idegesség más módon való csillapítása a módszere. Előbb kishorusitani, azután gondnokság alá akarja helyezni a kormány Budapestet Petrevácz Gyufa: Budapest megreudszabályozása mindig népszerű mentőöv volt békéiéiben levő kormányok számára - B keresztény Községi Párt éles állásfoglalása a reform-törvény sérelmes szakaszaival szemben — Az Uj Budapest tudósitójától. — A fővárosi reform-törvény ellen minden fronton megindult a küzdelem. A képviselőház csak február közepén ül ismét össze, de az egyesített közjogi és közigazgatási bizottság már csütörtökön megkezdte a kormány fővárosi reformjavaslatának megvitatását. A városházi pártok részéről az uj fővárosi reformtörvény ellen indított küzdelmet az Alkotmányvédő Szövetség irányitja, amely vitarendező bizottságot küldött ki és egyben azt is elhatározta, hogy a különböző pártok részéről benyújtott indítványokat és módosításokat a harc egyöntetűségének biztosítása, érdekében összeegyezteti. Nt, Alkotmányvédő Szövetség a harcot az autonómia megszüntetésének megakadályozására koncentrálja, de természetesen folyik a küzdelem az egyes kevésbé jelentős, de mégis számottevő rendelkezések módosítása érdekében is. A fővárosi reformtörvény ellen megindított küzdelemmel kapcsolatosan a Keresztény Községi Párt álláspontját Pesrovácz Gyula, aki az Alkotmány védő Szövetség munkájában tevékeny részt vesz, a következőkben fejtette ki az Uj Budapest munkatársa előtt: — A Keresztény Községi Párt minden egyes tagja tisztában van ma már a kormány igazi szándékaival, amelyek a fővárosi reformtörvény mögött meghúzódnak. Átolvasva a javaslatot, világossá vált, hogy lényegileg nem a jelenlegi fővárosi törvényt akarja a kormány megreformálni, hanem — a törvényhatósági tanács megszüntetésére vonatkozó rendelkezés kivételével — kizárólag arról van szó, hogy a kormány a maga befolyását a városházán intézményesen akarja biztosítani. Még a törvényhatósági tanács megszüntetése is ennek a gondolatnak a folyománya, mert hiszen a felhozott argumentumok kivétel nélkül politikai természetűek, amennyiben azt akarják igazolni, hogy a törvényhatósági tanács azért nem felelt meg a hozzá fűzött várakozásoknak, 'mert túlzott politikai befolyások alatt működött. — Felpanaszolják például, hogy a törvényhatósági tanácsban a pártok legtekintélyesebb exponensei foglaltak helyet, amiből azt a következtetest vonták le, hogy nem a polgármester intézkedett, hanem a tanács, vagyis a tanácson keresztül a városházi pártok. Ez az indokolás természetesen nem helytálló, amit egymagában az a tény is bizonyit, hogy az egész ellenzék is szembenáll a kormány reformtörekvéseivel, nemcsak a Keresztény Községi Párt. Az ellenzékről nem lehet állítani, hogy a törvényhatósági tanácsban a maguk pártérdekeit tudták volna érvényesíteni a polgármesterrel szemben. De egyébként is számtalanszor fordult elő, hogy az ellenzéki pártok részéről előterjesztett indítványokat a többség magáévá tette, ami azt bizonyít ja, hogy a városházi ügyeket nem pártpolitikai alapon kezelte a tanács. Nagyobb jogosultsággal hangoztatják kormánykörökben a törvényhatósági tanács ellen azt a vádat, hogy nem engedett vakon a kormány kívánságainak. Sokszor voltunk kénytelenek megtagadni a kormány anyagi természetű kívánságainak a teljesítését, vagy ha teljesítettük is valamelyik kívánságát, olyan kritikával kisért ük, hogy az a kormányra nézve nem volt kellemes. Érvül hozták fel, hogy a törvényhatósági tanács beiktatása megfosztotta a közgyűlést a letárgyalásra váró ügyek alapos ismeretétől. A kormánynak ezzel az érvével szemben áll az a tény, hogy minden fontosabb kérdés a közgyűlés elé kerül. És a közgyűlés minden egyes tagja részletes ismertetést kapott kézhez, tehát módjában állott a döntésre váró előterjesztéssel alaposan megismerkedni, már csak azért is, mert a megelőzően lefolyt tanácsi vita során minden fontosabb részletkérdés tisztázódott. De hogy áll ez a kérdés a vidéken? Az alispáni jelentéshez^ való politikai hozzászólás után általános szokás, hogy a napirend többi négyszáz pontját hozzászólás nélkül fogadják el a haza,siető megyebizottsági tagok. Itt inkább lehetne a tárgyismeret hiányáról panaszkodni, mint a fővárosnál. — A reform-törvény benyújtását nem lehet mással magyarázni, mint azzal, hogy Budapest megreudszabályozása mindig népszerű mentőöv volt bukófélben levő kormányok számára. Sajnos, a parlamentben él az a mentalitás, amely Budapestnek nem barátja s amely mindig szívesen látja, hogy Budapestet, a magyar kultúra díszét megalázzák, degradálják, kiskorusitsák, vagy megrendszabályozzák. Ha a kormánynak sikerült volna a városházán a maga befolyását érvényesíteni, akkor ez a javaslat nem született volna meg. Ha a tattersalli kudarc nem érte volna a kormányt, akkor a főváros törvényhatósági tanácsa továbbra is megmaradhatott volna. Azok a pénzügyi szempontok sem helytállók, amelyeknek az előtérbe tolásával egyszerűen gondnokság alá akarja helyezni a kormány Budapestet. Köztudomású, hogy a főváros pénzügyi helyzete kifogástalan volt mindaddig, amig a kormány intézkedései a főváros háztartásának pénzügyi ! egyensúlyát fel nem borították, A főváros vezetősége minden vonalon igyekezett takarékoskodni, amennyire ez csak lehetséges volt, amit ugyanazokról, akik most ebben a tekintetben reformokat kívánnak, egyáltalán nem lehet elmondani. — A reform legsúlyosabb része az, amely az üzemi igazgatásra vonatkozik. A reform-törvény szerint az üzemekhez mindenkinek van köze, csak a főváros polgárságának nincsen. A főváros vagyonával, a főváros értékeivel, az üzemekben fekvő óriási tőkével és energiával mindenkinek jogában áll rendelkezni, csak mag'ának a székesfőváros polgárságának nem. Nem a főváros polgárságának az akarata állítja a főváros élére az üzemigazgatót. Az üzemigazgató nem is függ egyetlen autonóm szervtől sem. Az üzemi tanácsban, amelynek nyolc tagja lesz, az autonómia csak négy taggal kap képviseletet és határozatait nem tartoznak figyelembe venni sem a tisztviselők, sem az üzeni vezetői, viszont a kormány által kiküldött úgynevezett kormánybiztosnak nyepozvolim joga lesz minden határozattal szemben. A belügyminiszter a kormánybiztoson keresztül nemcsak felügyel az üzemre, nemcsak ellenőrzi az üzem gazdálkodását, hanem maga veszi kézbe az üzemvezetést is. Az üzemet megszervezett spiclirendszer veszi körül szakértők ürügye alatt. A kormánynak nem elégségesek a főváros szakértői, hanem még külön szakértő-gárdával kívánja akadályozni és megnehezíteni az üzemek közérdekű munkáját. — A reform-törvénynek legominózusabb szakasza a 22. §, amely lehetővé teszi a törvényhatósági bizottság föloszlatása esetében kormánybiztosnak a kiküldését, aki a közgyűlés összes jogait a maga sze mélyében gyakorolja, tehát az autonómiát bármely percben felfüggesztheti. Ez a szakasz váltja ki a legnagyobb felháborodást. A legélesebb küzdelmet indítjuk meg e szakasz eltörléséért. A másik szintén végtelenül sérelmes szakasz a 25. §, amely a belügyminiszter egyelőre titokban tartott tervezetének a végrehajtását teszi kötelességévé a főpolgármesternek. Arról, hogy mi ez a tervezet, milyen keretek között mozog, melyek a határai, mi a tartalma, mi az indokolása, semmiféle felvilágosítást sem nyújt sem a reform-törvény, sem a hozzá fűzött hivatalos indokolás. Ellenben tény az, hogy e tervezet végrehajtásánál a főpolgármesternek teljesen szabad keze van, mert a mellérendelt véleményező 11-es bizottság véleményét egyáltalán nem tartozik respektálni és határozatai ellen semmiféle jogorvoslatnak sincsen helye. — Mindezek alapján nekünk oda kell törekednünk — fejezte be nyilatkozatát Petrovácz Gyula — hogy az úgynevezett szanálási tervezetre
