Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-10-27 / 42. szám

2 XU BUDAPEST 1934 október 27. lási és szanálási okokból van szükség. Bornemisza megbízatása illetékes helyen szerzett értesülésünk szerint, két héten helül megtörténik. Ugyanez alkalommal fogják Papp Viktor folyamőr-kapitányt a Vízművek vezérigazgatói pozíciójára meghívni. A Beszkár vezérigazgatói székének be­töltését illetően kialakult az a vélemény, Többheti tárgyalás után már egyes adókerületekben a felszólamlási bizott­ságok munkája befejezéshez közeledik. A tárgyalások serényen folynak. Volt olyan nap, amikor harminc-negyven fél fellebbezését tárgyalta egy-egy bizott­ság. Mindegyik fél szorongva lépett a bizottság tárgyaló asztalához; de akik bizonyítani tudták, hogy a reájuk ki­vetett adó sok, azoknak adóalapját a bi­zottság leszállította. A mai élet keresztmetszete tárul egy­­egy tárgyaláson a bizottság tagjai elé. Szegénység, gazdagság, nyomor, vagy jólét tűnt ki az adatokból. A tárgyalá­sokat érdekes esetek is tarkították, abból írok meg egynéhányat. * Nyugdíjas vasúti kistisztviselő' özve­gye fellebbezett. Elhunyt ura után kap havi százegynéhány pengő nyugdíjat. Jövedelmének fokozása céljából az el­múlt ősszel a külső Józsefvárosban sza­tócsüzletet nyitott, az évek során nehe­zen összekuporgatott 500 pengőnyi meg­takarított pénzéből. Persze nem értvén------x ------** r* -m int Kofolrfo. tett tőke elúszott és így, bár egy eszten­dős szerződést kötött az üzlet bérletére, már a harmadik hónap után könyörög­nie kellett a háziúrnak és a házmester­nek, hogy eresszék ki a bérletből. vmosHMimmi WOLFF KÁROLYNÉ, a Keresz­tény Községi Párt vezére elhunyt fe­leségének emlékezetére kedden dél­előtt a budavári koronázó templom­ban ünnepélyes szentmise volt, ame­lyet Nemes Antal dr. c. püspök mu­tatott be az elhunyt tisztelőinek ha­talmas serege jelenlétében. Az orgo­nán Sugár Viktor kormány főtaná­csos, egyházi karnagy játszott. * AMINT AZ MÁR TÖRTÉNNI SZOKÁS, az első őszi rendes közgyű­lés 'napirendjére felvett tanácsnok­választás még azokat a mezei vada­kat is behozta a közgyűlési terembe, akik egyébként hónapokon át sem néznek feléje a városházának. Zsúfolt volt a terem, de a karzatok is: eljöt­tek a feleségek és jóbarátok, hogy tanúi legyenek, amikor az új tanács­nok új zsakettjében szívre tett kéz­zel leteszi az esküt. Maga a tárgysorozat nem keltett nagyobb emóciókat, a főpolgármester az első őszi rendes közgyűlésen még nem akarta a kedélyeket nagyobb vi­hart keltő problémákkal izgatni. Kis csetepaté volt a Szent-Imre-herceg város elnevezése körül, a szocialisták a régi Kelenföld mellett kardoskodtak, mire azután felállt az öreg Sümegi ’'-beszédet vágott ki, •í-z esztendővel hosz­­'ték volna. hogy az csak a többi üzemi vezetői állás betöltésével egyidejűén és junktimbe hozva lehetséges, de a személyi kérdést illetően döntés még nincsen. Ebben az értelemben megszakítás nélkül folynak a tárgyalások a polgármesterek és a párt­vezérek között. Az új üzemi vezetők még november első felében el fogják foglalni pozícióikat. — Itt ha gyom a berendezé­semet, mindent itt hagyok, csak szabaduljak azonnal a bérletből. A f elszólamlási bizottság előtt két­ségbeesetten könyörög: — Uraim, csak most az egy­szer! Amikor már fillérem sincs, lakásom is ráment az üzletre, albérletben lakom, tessék mentesíteni az adófi­zetés alól... — Gyermekei vannak? — Egy leányom van: 15 éves. Mielőtt férjhez mentem tánc­tanárnő voltam, s most is azzal próbálkoztam egy vidé­kivárosban, de . . . — De? — Leégtem. Ez azonban nem baj. A leányom? ... az egy táncfenomén. Ha majd sok pénzt keres, becsületszavam­ra mondom, tízszer annyit adok a szegényeknek, mint amennyinek elengedését ké­ram} .. . Amikor elmegy, derült az arca, de előzőleg szabályszerű derékhajlításos, a spanyol etikett szerint előírt, mély pu­­kedlit csinál, szoknyája szélét megfog­ja, szét von ja és szertartásos főhajtással — Ha szolgalelkű eleink városré­szeket neveztek el Pesten — harsogta az agg székely — olyan császárokról, akik magyar királyok sem voltak, mert nem koronázták meg őket és nem tették le az alkotmányra az esküt, akkor csak dicsérni való az igyeke­zet, hogy a no.gy világégésben a leg­drágább kincsét: önállóságát vissza­nyert ország visszanéz a múltba és a nemzeti királyokról nevezi el uj vá­rosrészeit! Én mindig örvendek, ha magyarosodni látom a várost és a Szt. Imre hercegről való városrész-elneve­zést külön megköszönöm a polgármes­ter urnák! A jobboldalon és a középen viharos taps köszöntötte Sümegi szárnyaló szavait, akihez beszéde után tömege­sen mentek oda a Wolff-párti bizott­sági tagok is, hogy kezet szorítva vele gratuláljanak neki. * NÉMI IZGALOM IS TERJENGETT azért a levegőben. Mindenki tudta, hogy a tanácsnok-választás sorsa el­intéződött az előző napokon tartott pártértekezleteken, de senki sem volt biztos afelől, hogy nem következik-e be valamiféle meglepetés. Amig a köz­gyűlési teremben afelett folyt a vita, megnagyobbodjon-e a Víziváros Óbuda terhére (Csilléry András agitált a leghevesebben ellene, mint óbudai szü­letés, természetszerűen védte szűkebb pátriáját), itt is, ott is a büffékben összeverődött egy-egy csoport, ame­köszön, s közben mosolygó szeméből ki­csordul két csepp könny. ★ Újból hölgy jön, — Brunhild a. Egy jól megtermett Wagner-énekesnő kismiska hozzá képest. De óriási alak­jához mérten is arányos formájú. Már amikor az ajtón belép, gyorsan beszél: — Jóindulatát kérem az uraknak . . . — Tessék várni, még azt sem tudjuk, mirő van szó, — szól az elnök. — Először a kincs­tári előadó úr ismerteti az adatokat, azután mondja el a mondókáját! A hölgy öszeharapja a száj aszóiét, előretett jobblábával nagyot dobbant, és pihenj állásba helyezkedik. Az előadó el­mondja, hogy találmánya van a hölgy­nek, azt gyártja is, és azért van meg­adóztatva. — Na, most tessék. Hát mit gyártmányoz, nagyságos a s z­­s z o n? Hosszú és furcsa nevű szert mond be a hölgy. — Mire való az? — Korong bádogdobozban... Korong, ha szél van, forog és illatot terjeszt, dezinficiálva a levegőt, ajtónyílás szelére már forog ... Hogyan, — mondja indignálódva — az urak nem ismerik? — Sajnos, nem. — Ejnye! Ha tudtam volna, hoztam volna, hisz egész csa­ládi örökségemet beleöltem a találmányba! Uraim, nem azzal a szándékkal jöttem, hogy üzletet csináljak, de higyjék meg, úgy lesz illatos (???) ez a helyiség, ha forog a korong! ... A tárgyalás folyamán kisült, hogy a családi örökség a hosszú nevű fertőt­lenítő szer keszitesere tényleg elment, mert a melléknelyiségek illatosítását szolgáló készüléket nem igen vették. Nem sok helyen forog a ko­rong. lyekről látszott, hogy nagyobb gondja van, mint a teremben folyó vicinális jelentőségű csetepaté, amely véget is ért a polgármester azon kijelentésével, hogy a tárgyat levette a napirendről. Feltűnést keltett Ernst Sándor másfél órás tanácskozása T o p er­ez er Ákosnéval. Ernst azután visszament a terembe, és az egyik hátsó padsorban R a s s a y Károllyal folytatott beható eszmecserét. Az egyik büffé asztalnál Friedrich István mélyült el buzogány os-keresz­­tes híveivel hosszabb beszélgetésbe, egy 1\násik sarokban pedig Kozma Jenő tartott beható szemináriumot a Községi Polgári Párt jövőjéről. A ter­mek felett pedig a szivarok és cigaret­ták kékes füstjében ott lebegett vala­mi nagy-nagy bizonytalanság. .. * IMMÁR VÉGE A NAPIREND­NEK: a Városi Színház bérletének a dolga váltott ki csupán nagyobb emó­ciót. Közben lelkes tapsot kap S z en­­d y alpolgármester abból az alkalom­ból, hogy először elnököl, és meghatott éljen köszönti Schuler tanácsnok bejelentését a Liber-alapítványról, az után a közgyűlés megválasztotta a ki­jelölő választmányba a három Károlyt: W o l f f o t, R a s s a y t és P e y er t, (családi gyásza óta Wolff ez alkalom­mal jelent meg először a városházán) már folyik is a szavazás a tanácsno­kokra, a főpolgármesteri nagy tanács­kozó teremben, már jönnek is a hírek a megegyezések felborulásáról és egy­... A végén úgy ment el, amint jött... mint Brunhilda, szertartásosan, magasan előrenyujtott nyakkal. * Vidéki színész a következő fél. Szer­ződése nincs, albérletből él, szobáit adja ki. Keservében humorizál. Felesége összecsukható ágyon, ő meg deszkákon, a fürdőkádon alszik. — Hát az egyszerűség ked­véért — miért nem alszik a fürdőkádban? — Uraim, oly kicsiny a kád, hogy, bár összezsugorított az élet, de már annyira nem tudom összehúzni magamat. De egyébként ez az én tragé diám: a családom lecsúszott a hanglétrán. — — ??? — Az apám még tenorista volt, én már csak baritonis­ta, a fiamnak meg olyan mély hangja van, mintha a pincé­ből énekelne. Remélem, hogy új Venczel lesz belőle! * Olasz cukrász. Nyári üzlete volt. Úgy védekezik, mint aki egy krajcárt sem vett be. — Hogyan? Hiszen minden­kinek a szájában nyáron egy tölcsér fagylalt lógott! — De nekem nem! — Miért? — Hát csak nem eszem a sa,­­j át fagylaltomat?! Tetszik tudni a suszter-elméletet: a a suszternek nincs jó cipő­je, a . . . De az elnök kíméletlenül közbevág: — Elég! * Én is úgy gondolom: ennyi eset meg­írása úntig elég. re izgatottabb és türelmetlenebb a karzati hölgykoszorú. Szemben az ehlöki emelvénnyel Farkas Ákosné izgul, (bár erre semmi oka sincs) a maga fiatalos szépségében, két előkelő uridáma: Csorna Kálmánná és É d e s Endré­­né társaságában. Mellettük foglal he­lyet az elegánc báró Babarczy Ist­vánná is, két szép fiával. A baloldali karzaton frissen de ijedősen F elkay Ferencné ül, sógornője Kovács főor­­vosné bizonygatja állandóan, hogy semmiféle aggodalomra nincs oka. A jobboldali karzaton viszont nagy tár­saság közepette a negyedik tanácsnok­­né-szépasszony: T h o r dai Lajosné várja alulról a boldogító jelet, amit a pihegő hírnök hoz, hogy az ő ura is ott van az újonnan megválasztottak között. ESTE TÍZ ÓRA, MÁR RÉGEN vé­ge a napirendnek, interpellációkat és indítványaikat zengik el a városatya urak. Wolf István egységespárti bi zottsági tag beszél, a ferencvárosiak nyugdíjas és méltóságos állomásfőnö­ke, akinek a délelőtt folyamán a közle­kedési bizottság ülésén már volt némi­nemű afférja á szocialistákkal, ahol is kissé vérmesen azt a kijelentést tette az újdonsült városatya, hogy a szociál­demokratákkal más hangon kell tár­gyalni. A szociáldemokraták természetsze­rűen már a délelőtti ülésen sem ma­radtak adósak Wolf Istvánnak, aki Budapesti figurák írja: Iíovszky János Az adóielszólamlási bizottság előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom