Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-10-27 / 42. szám
2 XU BUDAPEST 1934 október 27. lási és szanálási okokból van szükség. Bornemisza megbízatása illetékes helyen szerzett értesülésünk szerint, két héten helül megtörténik. Ugyanez alkalommal fogják Papp Viktor folyamőr-kapitányt a Vízművek vezérigazgatói pozíciójára meghívni. A Beszkár vezérigazgatói székének betöltését illetően kialakult az a vélemény, Többheti tárgyalás után már egyes adókerületekben a felszólamlási bizottságok munkája befejezéshez közeledik. A tárgyalások serényen folynak. Volt olyan nap, amikor harminc-negyven fél fellebbezését tárgyalta egy-egy bizottság. Mindegyik fél szorongva lépett a bizottság tárgyaló asztalához; de akik bizonyítani tudták, hogy a reájuk kivetett adó sok, azoknak adóalapját a bizottság leszállította. A mai élet keresztmetszete tárul egyegy tárgyaláson a bizottság tagjai elé. Szegénység, gazdagság, nyomor, vagy jólét tűnt ki az adatokból. A tárgyalásokat érdekes esetek is tarkították, abból írok meg egynéhányat. * Nyugdíjas vasúti kistisztviselő' özvegye fellebbezett. Elhunyt ura után kap havi százegynéhány pengő nyugdíjat. Jövedelmének fokozása céljából az elmúlt ősszel a külső Józsefvárosban szatócsüzletet nyitott, az évek során nehezen összekuporgatott 500 pengőnyi megtakarított pénzéből. Persze nem értvén------x ------** r* -m int Kofolrfo. tett tőke elúszott és így, bár egy esztendős szerződést kötött az üzlet bérletére, már a harmadik hónap után könyörögnie kellett a háziúrnak és a házmesternek, hogy eresszék ki a bérletből. vmosHMimmi WOLFF KÁROLYNÉ, a Keresztény Községi Párt vezére elhunyt feleségének emlékezetére kedden délelőtt a budavári koronázó templomban ünnepélyes szentmise volt, amelyet Nemes Antal dr. c. püspök mutatott be az elhunyt tisztelőinek hatalmas serege jelenlétében. Az orgonán Sugár Viktor kormány főtanácsos, egyházi karnagy játszott. * AMINT AZ MÁR TÖRTÉNNI SZOKÁS, az első őszi rendes közgyűlés 'napirendjére felvett tanácsnokválasztás még azokat a mezei vadakat is behozta a közgyűlési terembe, akik egyébként hónapokon át sem néznek feléje a városházának. Zsúfolt volt a terem, de a karzatok is: eljöttek a feleségek és jóbarátok, hogy tanúi legyenek, amikor az új tanácsnok új zsakettjében szívre tett kézzel leteszi az esküt. Maga a tárgysorozat nem keltett nagyobb emóciókat, a főpolgármester az első őszi rendes közgyűlésen még nem akarta a kedélyeket nagyobb vihart keltő problémákkal izgatni. Kis csetepaté volt a Szent-Imre-herceg város elnevezése körül, a szocialisták a régi Kelenföld mellett kardoskodtak, mire azután felállt az öreg Sümegi ’'-beszédet vágott ki, •í-z esztendővel hosz'ték volna. hogy az csak a többi üzemi vezetői állás betöltésével egyidejűén és junktimbe hozva lehetséges, de a személyi kérdést illetően döntés még nincsen. Ebben az értelemben megszakítás nélkül folynak a tárgyalások a polgármesterek és a pártvezérek között. Az új üzemi vezetők még november első felében el fogják foglalni pozícióikat. — Itt ha gyom a berendezésemet, mindent itt hagyok, csak szabaduljak azonnal a bérletből. A f elszólamlási bizottság előtt kétségbeesetten könyörög: — Uraim, csak most az egyszer! Amikor már fillérem sincs, lakásom is ráment az üzletre, albérletben lakom, tessék mentesíteni az adófizetés alól... — Gyermekei vannak? — Egy leányom van: 15 éves. Mielőtt férjhez mentem tánctanárnő voltam, s most is azzal próbálkoztam egy vidékivárosban, de . . . — De? — Leégtem. Ez azonban nem baj. A leányom? ... az egy táncfenomén. Ha majd sok pénzt keres, becsületszavamra mondom, tízszer annyit adok a szegényeknek, mint amennyinek elengedését kéram} .. . Amikor elmegy, derült az arca, de előzőleg szabályszerű derékhajlításos, a spanyol etikett szerint előírt, mély pukedlit csinál, szoknyája szélét megfogja, szét von ja és szertartásos főhajtással — Ha szolgalelkű eleink városrészeket neveztek el Pesten — harsogta az agg székely — olyan császárokról, akik magyar királyok sem voltak, mert nem koronázták meg őket és nem tették le az alkotmányra az esküt, akkor csak dicsérni való az igyekezet, hogy a no.gy világégésben a legdrágább kincsét: önállóságát visszanyert ország visszanéz a múltba és a nemzeti királyokról nevezi el uj városrészeit! Én mindig örvendek, ha magyarosodni látom a várost és a Szt. Imre hercegről való városrész-elnevezést külön megköszönöm a polgármester urnák! A jobboldalon és a középen viharos taps köszöntötte Sümegi szárnyaló szavait, akihez beszéde után tömegesen mentek oda a Wolff-párti bizottsági tagok is, hogy kezet szorítva vele gratuláljanak neki. * NÉMI IZGALOM IS TERJENGETT azért a levegőben. Mindenki tudta, hogy a tanácsnok-választás sorsa elintéződött az előző napokon tartott pártértekezleteken, de senki sem volt biztos afelől, hogy nem következik-e be valamiféle meglepetés. Amig a közgyűlési teremben afelett folyt a vita, megnagyobbodjon-e a Víziváros Óbuda terhére (Csilléry András agitált a leghevesebben ellene, mint óbudai születés, természetszerűen védte szűkebb pátriáját), itt is, ott is a büffékben összeverődött egy-egy csoport, ameköszön, s közben mosolygó szeméből kicsordul két csepp könny. ★ Újból hölgy jön, — Brunhild a. Egy jól megtermett Wagner-énekesnő kismiska hozzá képest. De óriási alakjához mérten is arányos formájú. Már amikor az ajtón belép, gyorsan beszél: — Jóindulatát kérem az uraknak . . . — Tessék várni, még azt sem tudjuk, mirő van szó, — szól az elnök. — Először a kincstári előadó úr ismerteti az adatokat, azután mondja el a mondókáját! A hölgy öszeharapja a száj aszóiét, előretett jobblábával nagyot dobbant, és pihenj állásba helyezkedik. Az előadó elmondja, hogy találmánya van a hölgynek, azt gyártja is, és azért van megadóztatva. — Na, most tessék. Hát mit gyártmányoz, nagyságos a s zs z o n? Hosszú és furcsa nevű szert mond be a hölgy. — Mire való az? — Korong bádogdobozban... Korong, ha szél van, forog és illatot terjeszt, dezinficiálva a levegőt, ajtónyílás szelére már forog ... Hogyan, — mondja indignálódva — az urak nem ismerik? — Sajnos, nem. — Ejnye! Ha tudtam volna, hoztam volna, hisz egész családi örökségemet beleöltem a találmányba! Uraim, nem azzal a szándékkal jöttem, hogy üzletet csináljak, de higyjék meg, úgy lesz illatos (???) ez a helyiség, ha forog a korong! ... A tárgyalás folyamán kisült, hogy a családi örökség a hosszú nevű fertőtlenítő szer keszitesere tényleg elment, mert a melléknelyiségek illatosítását szolgáló készüléket nem igen vették. Nem sok helyen forog a korong. lyekről látszott, hogy nagyobb gondja van, mint a teremben folyó vicinális jelentőségű csetepaté, amely véget is ért a polgármester azon kijelentésével, hogy a tárgyat levette a napirendről. Feltűnést keltett Ernst Sándor másfél órás tanácskozása T o p erez er Ákosnéval. Ernst azután visszament a terembe, és az egyik hátsó padsorban R a s s a y Károllyal folytatott beható eszmecserét. Az egyik büffé asztalnál Friedrich István mélyült el buzogány os-keresztes híveivel hosszabb beszélgetésbe, egy 1\násik sarokban pedig Kozma Jenő tartott beható szemináriumot a Községi Polgári Párt jövőjéről. A termek felett pedig a szivarok és cigaretták kékes füstjében ott lebegett valami nagy-nagy bizonytalanság. .. * IMMÁR VÉGE A NAPIRENDNEK: a Városi Színház bérletének a dolga váltott ki csupán nagyobb emóciót. Közben lelkes tapsot kap S z end y alpolgármester abból az alkalomból, hogy először elnököl, és meghatott éljen köszönti Schuler tanácsnok bejelentését a Liber-alapítványról, az után a közgyűlés megválasztotta a kijelölő választmányba a három Károlyt: W o l f f o t, R a s s a y t és P e y er t, (családi gyásza óta Wolff ez alkalommal jelent meg először a városházán) már folyik is a szavazás a tanácsnokokra, a főpolgármesteri nagy tanácskozó teremben, már jönnek is a hírek a megegyezések felborulásáról és egy... A végén úgy ment el, amint jött... mint Brunhilda, szertartásosan, magasan előrenyujtott nyakkal. * Vidéki színész a következő fél. Szerződése nincs, albérletből él, szobáit adja ki. Keservében humorizál. Felesége összecsukható ágyon, ő meg deszkákon, a fürdőkádon alszik. — Hát az egyszerűség kedvéért — miért nem alszik a fürdőkádban? — Uraim, oly kicsiny a kád, hogy, bár összezsugorított az élet, de már annyira nem tudom összehúzni magamat. De egyébként ez az én tragé diám: a családom lecsúszott a hanglétrán. — — ??? — Az apám még tenorista volt, én már csak baritonista, a fiamnak meg olyan mély hangja van, mintha a pincéből énekelne. Remélem, hogy új Venczel lesz belőle! * Olasz cukrász. Nyári üzlete volt. Úgy védekezik, mint aki egy krajcárt sem vett be. — Hogyan? Hiszen mindenkinek a szájában nyáron egy tölcsér fagylalt lógott! — De nekem nem! — Miért? — Hát csak nem eszem a sa,j át fagylaltomat?! Tetszik tudni a suszter-elméletet: a a suszternek nincs jó cipője, a . . . De az elnök kíméletlenül közbevág: — Elég! * Én is úgy gondolom: ennyi eset megírása úntig elég. re izgatottabb és türelmetlenebb a karzati hölgykoszorú. Szemben az ehlöki emelvénnyel Farkas Ákosné izgul, (bár erre semmi oka sincs) a maga fiatalos szépségében, két előkelő uridáma: Csorna Kálmánná és É d e s Endréné társaságában. Mellettük foglal helyet az elegánc báró Babarczy Istvánná is, két szép fiával. A baloldali karzaton frissen de ijedősen F elkay Ferencné ül, sógornője Kovács főorvosné bizonygatja állandóan, hogy semmiféle aggodalomra nincs oka. A jobboldali karzaton viszont nagy társaság közepette a negyedik tanácsnokné-szépasszony: T h o r dai Lajosné várja alulról a boldogító jelet, amit a pihegő hírnök hoz, hogy az ő ura is ott van az újonnan megválasztottak között. ESTE TÍZ ÓRA, MÁR RÉGEN vége a napirendnek, interpellációkat és indítványaikat zengik el a városatya urak. Wolf István egységespárti bi zottsági tag beszél, a ferencvárosiak nyugdíjas és méltóságos állomásfőnöke, akinek a délelőtt folyamán a közlekedési bizottság ülésén már volt néminemű afférja á szocialistákkal, ahol is kissé vérmesen azt a kijelentést tette az újdonsült városatya, hogy a szociáldemokratákkal más hangon kell tárgyalni. A szociáldemokraták természetszerűen már a délelőtti ülésen sem maradtak adósak Wolf Istvánnak, aki Budapesti figurák írja: Iíovszky János Az adóielszólamlási bizottság előtt