Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-10-27 / 42. szám
1934 október 27. UJ BUDAPEST 3 A szanálás ás a tiszluiselűi front minősítési táblázaton. munKaidö-moghosszabbitás ás fizotás-níváliáiás: a szanálási menetrend legxozeiebbi állomásai - o nő-tlszluiseiűK látszámánaK tuisensáse a szanálási akció tOKráben - A tfszivíselő-társadaiom meg van győződve a főpolgármester máltányosságároi ás Kollegiális árzületárűi a szanálás vágrehaitásánál — Az Uj Budapest tudósítójától. — Abban a tíz napban, amely a költségvetés pénzügyi bizottsági tárgyalását a közgyűlési napirendre való tűzésig elválasztja, a szanálás fellegei sötétítik egyre borúsabbá a városházi horizontot. Bár a szanálás részleteit illetően ágy a belügyminiszter, mint a főpolgármester a legmerevebben elzárkóznak a nyilatkozat-tétel előtt, bizonyos előzetes intézkedésekből, amelyek főképen adatgyűjtésre vonatkoznak és az egyre pozitivabbá váló városházi híresztelésekből kialakul a szanálás prognosztikonja. A legélesebb a szanálás kontúrja a közigazgatási és tanügyi személyzet létszám- és f izetéscsökkenését illetően, továbbá azon tervbevett intézkedések következtében, amelyek a megmaradó fővárosi személyzet munkaerejének erőteljesebb kihasználását célozzák. A Hivatalvezetők elkészültek a minősítéssel Részben a szanálással, részben a nyugdíjtörvény városházi végrehajtásával van kapcsolatban az a főpolgármester által iniciált, de a polgármester illetőleg az elnöki és a közoktatásügyi ügyosztályok által végrehajtott intézkedés, amely a közigazgatási tisztviselők, illetőleg a tanügyi személyzet minősítésére vonatkozik. Az erre vonatkozó, szigorúan titkos és bizalmas rendelet már hetekkel ezelőtt kiment a hivatalvezetőkhöz, a megfelelő formulákkal együtt. A polgármesteri rendelet értelmében a hivatalvezetők tabelláris kimutatásban voltak kötelesek e hét csütörtökjéig, október 25-ig a minősítési táblázatokat visszaterjeszteni. A tisztviselői minősítésre négy számjegy szolgál: a legjobb az egyes, amely minden tekintetben kitűnő, •szorgalmas, kipróbált munkaerejű tisztviselők jelzésére szolgál, a legroszszabb osztályzat a négyes, amely a hivatali szolgálatnak meg nem felelő, tehát a nyugdíjtörvény rendelkezései alapján kényszernyugdíjazásra ítélendő tisztviselőket jelzi. A főváros összes közigazgatási és tanügyi alkalmazottairól összeállítandó általános minősítési táblázat lesz azután a statusrendezéssel kapcsolatosan alapja egyrészről a nyugdíjtörvény városházi végrehajtásának, másrészről azoknak a szanálási intézkedéseknek, amelyeket a tisztviselői létszámcsökkentés alkalmával a főpolgármester irányadóul fog elfogadni. milyen lesz a státusrendezés ? Kétségtelen, hogy a szanálással kapcsolatosan végre fog hajtatni az a státusrendezés is, amelynek előmunkálatai az egész nyáron keresztül tartottak Felkay tanácsnok, racionalizálási biztos, irányítása mellett. A státusrendezési előmunkálat kapcsán felszínre kerültek azok a visszásságok, amelyek a béke-esztendők óta a fővárosi alkalmazások túltengése terén tagadhatatlanul előfordultak. Szó kerül ennek kapcsán annak az anomáliának a megjavítására is, hogy egyes kategóriákban aránytalanul növekedett a fővárosi alkalmazottak fizetése a békeesztendők óta, más kategóriákban pedig ijesztő mértékben és igazságtalan aránytalansággal lecsökkent. Ezzel a két ténnyel kapcsolatban áll a főpolgármester azon terve, hogy a státusrendezés kapcsán egész sereg alsóbbfizetésű kategóriát szűkít össze, sőt szüntet meg teljesen, viszont létszámszaporítással, sőt fizetési revízióval is igyekszik bizonyos felsőbb kategóriákban a békebeli állapotokat, amelyek a maiaknál sokkal igazságosabbak és a természetes fejlődésnek megfelelőbbek voltak, helyreállítani. Húsz au alatt megháromszorozúdott az ideiglenes tisztuiseicK szama A szanálási előkészületek során megállapítást nyert, hogy míg a fővárosnak 1912-ben 160 fogalmazási szakbeli tiszviselöje volt, ez a szám 1932-ben 2U0-re ugrott. Az árvaszéki fogalmazási szaknál 22-ről U2-re, a mérnöki és műszaki szaknál 189 ről 206-ra, a vegyészeti szaknál 17-röl 22-re, az állategészségügyi szaknál 16-ról Jj2-re, a számvevőségi szaknál 145-ről 203-ra, a gazdasági szaknál 4-ről 22-re, a nyomdai szaknál 4 rol 25-re, a kezelői szaknál 258-ról 419-re, a kórház-orvosi szaknál l40-ről 258-ra, a gépészeti szaknál 24-ről 52-re ugrott a létszám. Meglepően nagy az ideiglenes hivatalnokok száma a békéhez arányítottan: 1912-ben 399, 1932-ben 1242! Látjuk tehát az egész vonalon az alkalmazottak számának állandó és feltartóztathatatlan szaporodását. 1912- ben 1507 rendszeresített és szerződéses közigazgatási tisztviselője volt Budapestnek, 1932-ben pedig 2218. Kétségtelen, hogy ez az egészségtelen felduzzadás jelentékeny összefüggésben van Trianonnal és az értelmiség Euiópaszerte tapasztalható válságával. Az sem vitás, hogy a fővárosi tisztviselők tennivalói a békéhez képest jelentékenyen megszaporodtak, de nem kétséges, hogy túlzottan nagy a tisztviselők mai száma és bizonyos, hogy jelentékeny létszámcsökkentés esetén a jóval kisebbszámú tisztviselői személyzet annál is inkább tudja változatlan eredménnyel végezni az adminisztrációt, mert a közigazgatási teendők mennyisége a gazdasági válság kimélyülése következtében amúgy is állandóan csökken. 'í^ú Nivellálni kell a fizetéseket l Meg kell azonban azt is állapítanunk, hogy ez a feltűnően nagy létszám-megduzzadás a jövedelmi viszokülönben egy okos és komoly gondolatot vetett fel interpellációjában, azt kérte: állítsanak emlékművet a lengyel legionárusoknak. Percekig tartott a fülsüketítő lárma, amely a közgyűlés legviharosabb esztendeire emlékeztetett, amikor szólásra jelentkezett Wolf. — Kár volt annak meghalnia, akinek a helyére maga jött be a közgyűlési terembe! — kiáltozták feléje a baloldalról. Wolf István azonban nem hagyta magái, és igyekezett enyhén szólva: kissé túlmagas tenorján túlkiabálni a szociáldemokratákat, ami persze nem túlzottan sikerült neki. Tény az, hogy egyre nagyobb lett a vihar, de a derültség is, mert a vihart az egész teremben talán egyetlen ember vette komolyan: maga Wolff István. Nevetett az egész tisztelt közgyűlés; a polgármester, a karzatok, még a gyorsírók is. Mikor megfelelő rendreutasításokkal fűszerezetten befejezte beszédét, újabb viharos derültséget keltve elhangzott a legharsányabb kacagást kiváltó baloldali közbeszólás : Budapest egyesítése óta nem volt ilyen széphangú szónokunk! * ÁLTALÁNOS TAPS FOGADJA A DIPLOMATA MEGJELENÉSŰ HO RONY-PÁLFFY főjegyző ur felolvasását a szavazatszedő küldöttség jelentéséről, amely szerint a behelyettesítetteket a tanácsnoki állásokra meg is választotta a közgyűlés. H omonnay Tivadar vezeti értük a küldöttséget, V e r o n á c s főgo'ndnok a tőle megszokott szigorúsággal lépked a menet élén. A különlegesen meleghangú polgármesteri üdvözlő beszédre (Sipöcz polgármester egy évtizeden át volt hűséges és kedves titkárát, Farkas Ákost is köszönti az újonnan megválasztottak között) Thordái tanácsnok, mint rangidős válaszol, komolyan, megfontoltan, a közgyűlés lelkes tapsaitól kísérten. Ezzel véget is ért a főváros első őszi rendes közgyűlése, este tizenegy óra, mire elsötétülnek a fényes csillárok. * KLASSZIKUS SZAVAKKAL vette át Liber alpolgármester a székesfőváros közönsége nevében Liszt Ferenc emléktábláját, amelyet az Országos Liszt Ferenc Társaság állított azon a házon, ahol egykor Lisztnek és egyben a Zeneakadémiának otthona volt. — Egy új emléktábla, — mondotta Liber — egy új hagyomány közkinccsé válását jelenti, valami szellemi erőközpontot, melyből a múltban felgyűlt energiák áradnak át a jelenbe és indítanak visszaemlékezésre, követésre, cselekvésre. Liszt Ferenc nevét idézi ez a tábla, a magyar föld nagy szülöttét, akinek a nagyvilág száz nagyvárosa volt diadalmas pihenője, sok ország volt megbecsülést nyújtó otthona és mégis élete végéig szerette ezt a kicsiny, szegény, a nyugati műveltség lépcsőjén csak késedelemmel felemelkedő nemzetet, szerette szülőföldjét, hazáját. Itt működött Liszt Ferenc, zajos ünneplések, hangos kódolások helyett csendes eredmények, maradandó alkotások jelzik működését. A magyar lélek magyar hivatást talált magának és magyar odaadással állott annak szolgálatába! * ÉLÉNK MEGBESZÉLÉS TÁRGYA VOLT a közgyűlésen a kijelölő választmány jelölése a tanácsnoki állásokat illetően a második és harmadik helyekre. Második helyen G o s zl eth Ernő dr., Schmaderer Oszkár dr., Haidekker János dr., Rosta János dr. és Vigyázó Géza dr., harmadik helyen Beliczay Imre dr., Antal f y Géza, B attlay Imre, G alln er Ferenc dr. és Zielinski Tibor főjegyzőket jelölte a héttagú aeropag. Különöse feltűnést keltett Rosta, Vigyázó, Beliczay, Gallner és Zielinski soronkívüli jelölése, akiket a ranglista mellőzésével vettek fel a második, illetőleg harmadik helyre. Ez a kitüntetés azt jelenti, hogy rövidesen előkerül az ő számukra a marsai l-b o t, amelyet minden főjegyző a tarisznyájában visel. * REKTI FI RÁCIÓVAL TARTOZUNK Baján Gyula kollégánknak a lése kapcsán, hogy amikor eléje, mint múlt heti Városházi Notesz azon köza Fővárosi Közlöny szerkesztője elé került a közigazgatási bizottság október havi üléséről szóló gyorsírói jegyzet, ő javította volna ki Petrovácz Gyula felszólalásában a cavate-t (ássatok) cavete-re (óvakodjatok). A pontos és szigorú vizsgálat megállapította, hogy a gyorsírók jól jegyeztek, a gépíró-kisasszonyok voltak azok, akik cavate helyett cavete-t írtak és éppen Baján Gyula volt az, aki a maga különleges klasszikus műveltségével felismerte és percipiálva Petrovácz szójátékát, helyesen cavate-re, ahogy a gyorsírók is jegyezték, javította vissza a kisasszonyok által leírt cavete-t. Nincs kétség az iránt, hogy a kitűnő Baján Gyula valóban hivatása magaslatán állva a maga precíz gondosságával működött közre azon, hogy az időközben a Fővárosi Közlönyben is megjelent szöveg hajszálnyi pontossággal fedje azt, amit Petrovácz elmondott. Közölnünk kell a cavate-esettel kapcsolatban azt is, hogy a bizottsági ülést jegyző újságírók közül is többen voltak, akik rögtön észrevették, hogy itt cavate-ről és nem cavete-ről van szó. Elsősorban R átkai Károly dr., az Esti Kurír fővárosi rovatvezetője, aki különleges latin tudós. Éppen Rátkai kollégánk volt az, aki felhívta a többi újságírók figyelmét arra, hogy nem cavete-ről, azaz óvakodásról, hanem cavate-ről van szó, vagyis a főpolgármester azon rendeletéről, amelyben az alagút további fúrását határozta el. Így tehát semmi akadálya nincs annak, hogy a cavate, vagy ha jobban tetszik, cavete-ügy aktáit a lovagiasság szabályai szerint lezárjuk.
