Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-10-27 / 42. szám

1934 október 27. UJ BUDAPEST 3 A szanálás ás a tiszluiselűi front minősítési táblázaton. munKaidö-moghosszabbitás ás fizotás-níváliáiás: a szanálási menetrend legxozeiebbi állomásai - o nő-tlszluiseiűK látszámánaK tuisensáse a szaná­lási akció tOKráben - A tfszivíselő-társadaiom meg van győződve a főpolgármester máltányosságároi ás Kollegiális árzületárűi a szanálás vágrehaitásánál — Az Uj Budapest tudósítójától. — Abban a tíz napban, amely a költ­ségvetés pénzügyi bizottsági tárgyalá­sát a közgyűlési napirendre való tűzésig elválasztja, a szanálás fellegei sötétítik egyre borúsabbá a városházi horizontot. Bár a szanálás részleteit illetően ágy a belügyminiszter, mint a főpolgármester a legmerevebben elzárkóznak a nyilatkozat-tétel előtt, bizonyos előzetes intézkedésekből, ame­lyek főképen adatgyűjtésre vonatkoz­nak és az egyre pozitivabbá váló vá­rosházi híresztelésekből kialakul a szanálás prognosztikonja. A legélesebb a szanálás kontúrja a közigazgatási és tanügyi személyzet létszám- és f izetés­csökkenését illetően, továbbá azon terv­bevett intézkedések következtében, amelyek a megmaradó fővárosi sze­mélyzet munkaerejének erőteljesebb kihasználását célozzák. A Hivatalvezetők elkészültek a minősítéssel Részben a szanálással, részben a nyugdíjtörvény városházi végrehajtá­sával van kapcsolatban az a főpolgár­mester által iniciált, de a polgármester illetőleg az elnöki és a közoktatásügyi ügyosztályok által végrehajtott intéz­kedés, amely a közigazgatási tisztvise­lők, illetőleg a tanügyi személyzet minősítésére vonatkozik. Az erre vo­natkozó, szigorúan titkos és bizalmas rendelet már hetekkel ezelőtt kiment a hivatalvezetőkhöz, a megfelelő for­mulákkal együtt. A polgármesteri rendelet értelmében a hivatalvezetők tabelláris kimutatásban voltak kötele­sek e hét csütörtökjéig, október 25-ig a minősítési táblázatokat visszaterjesz­teni. A tisztviselői minősítésre négy számjegy szolgál: a legjobb az egyes, amely minden tekintetben kitűnő, •szorgalmas, kipróbált munkaerejű tisztviselők jelzésére szolgál, a legrosz­szabb osztályzat a négyes, amely a hivatali szolgálatnak meg nem felelő, tehát a nyugdíjtörvény rendelkezései alapján kényszernyugdíjazásra íté­lendő tisztviselőket jelzi. A főváros összes közigazgatási és tanügyi alkal­mazottairól összeállítandó általános minősítési táblázat lesz azután a sta­tusrendezéssel kapcsolatosan alapja egyrészről a nyugdíjtörvény városházi végrehajtásának, másrészről azoknak a szanálási intézkedéseknek, amelyeket a tisztviselői létszámcsökkentés alkal­mával a főpolgármester irányadóul fog elfogadni. milyen lesz a státus­­rendezés ? Kétségtelen, hogy a szanálással kap­csolatosan végre fog hajtatni az a státusrendezés is, amelynek előmunká­latai az egész nyáron keresztül tar­tottak Felkay tanácsnok, racionalizá­lási biztos, irányítása mellett. A stá­tusrendezési előmunkálat kapcsán fel­színre kerültek azok a visszásságok, amelyek a béke-esztendők óta a fővá­rosi alkalmazások túltengése terén ta­gadhatatlanul előfordultak. Szó kerül ennek kapcsán annak az anomáliának a megjavítására is, hogy egyes kate­góriákban aránytalanul növekedett a fővárosi alkalmazottak fizetése a béke­esztendők óta, más kategóriákban pe­dig ijesztő mértékben és igazságtalan aránytalansággal lecsökkent. Ezzel a két ténnyel kapcsolatban áll a főpol­gármester azon terve, hogy a státus­rendezés kapcsán egész sereg alsóbb­­fizetésű kategóriát szűkít össze, sőt szüntet meg teljesen, viszont létszám­szaporítással, sőt fizetési revízióval is igyekszik bizonyos felsőbb kategóriák­ban a békebeli állapotokat, amelyek a maiaknál sokkal igazságosabbak és a természetes fejlődésnek megfelelőbbek voltak, helyreállítani. Húsz au alatt meghárom­­szorozúdott az ideiglenes tisztuiseicK szama A szanálási előkészületek során meg­állapítást nyert, hogy míg a főváros­nak 1912-ben 160 fogalmazási szakbeli tiszviselöje volt, ez a szám 1932-ben 2U0-re ugrott. Az árvaszéki fogalma­zási szaknál 22-ről U2-re, a mérnöki és műszaki szaknál 189 ről 206-ra, a vegyészeti szaknál 17-röl 22-re, az állategészségügyi szaknál 16-ról Jj2-re, a számvevőségi szaknál 145-ről 203-ra, a gazdasági szaknál 4-ről 22-re, a nyomdai szaknál 4 rol 25-re, a kezelői szaknál 258-ról 419-re, a kórház-orvosi szaknál l40-ről 258-ra, a gépészeti szaknál 24-ről 52-re ugrott a létszám. Meglepően nagy az ideiglenes hivatal­nokok száma a békéhez arányítottan: 1912-ben 399, 1932-ben 1242! Látjuk tehát az egész vonalon az alkalmazottak számának állandó és fel­tartóztathatatlan szaporodását. 1912- ben 1507 rendszeresített és szerződéses közigazgatási tisztviselője volt Buda­pestnek, 1932-ben pedig 2218. Kétség­telen, hogy ez az egészségtelen fel­duzzadás jelentékeny összefüggésben van Trianonnal és az értelmiség Euió­­paszerte tapasztalható válságával. Az sem vitás, hogy a fővárosi tisztviselők tennivalói a békéhez képest jelentéke­nyen megszaporodtak, de nem kétsé­ges, hogy túlzottan nagy a tisztviselők mai száma és bizonyos, hogy jelenté­keny létszámcsökkentés esetén a jóval kisebbszámú tisztviselői személyzet annál is inkább tudja változatlan ered­ménnyel végezni az adminisztrációt, mert a közigazgatási teendők mennyi­sége a gazdasági válság kimélyülése következtében amúgy is állandóan csökken. 'í^ú Nivellálni kell a fizetéseket l Meg kell azonban azt is állapíta­nunk, hogy ez a feltűnően nagy lét­­szám-megduzzadás a jövedelmi viszo­különben egy okos és komoly gondola­tot vetett fel interpellációjában, azt kérte: állítsanak emlékművet a len­gyel legionárusoknak. Percekig tar­tott a fülsüketítő lárma, amely a köz­gyűlés legviharosabb esztendeire em­lékeztetett, amikor szólásra jelentke­zett Wolf. — Kár volt annak meghalnia, aki­nek a helyére maga jött be a közgyű­lési terembe! — kiáltozták feléje a baloldalról. Wolf István azonban nem hagyta magái, és igyekezett enyhén szólva: kissé túlmagas tenorján túlkiabálni a szociáldemokratákat, ami persze nem túlzottan sikerült neki. Tény az, hogy egyre nagyobb lett a vihar, de a de­rültség is, mert a vihart az egész teremben talán egyetlen ember vette komolyan: maga Wolff István. Neve­tett az egész tisztelt közgyűlés; a pol­gármester, a karzatok, még a gyors­írók is. Mikor megfelelő rendreutasí­tásokkal fűszerezetten befejezte beszé­dét, újabb viharos derültséget keltve elhangzott a legharsányabb kacagást kiváltó baloldali közbeszólás : Budapest egyesítése óta nem volt ilyen széphangú szónokunk! * ÁLTALÁNOS TAPS FOGADJA A DIPLOMATA MEGJELENÉSŰ HO RONY-PÁLFFY főjegyző ur felolva­sását a szavazatszedő küldöttség jelen­téséről, amely szerint a behelyettesí­­tetteket a tanácsnoki állásokra meg is választotta a közgyűlés. H omonnay Tivadar vezeti értük a küldöttséget, V e r o n á c s főgo'ndnok a tőle meg­szokott szigorúsággal lépked a menet élén. A különlegesen meleghangú pol­gármesteri üdvözlő beszédre (Sipöcz polgármester egy évtizeden át volt hűséges és kedves titkárát, Farkas Ákost is köszönti az újonnan megvá­lasztottak között) Thordái tanácsnok, mint rangidős válaszol, komolyan, megfontoltan, a közgyűlés lelkes tap­saitól kísérten. Ezzel véget is ért a főváros első őszi rendes közgyűlése, este tizenegy óra, mire elsötétülnek a fényes csillárok. * KLASSZIKUS SZAVAKKAL vette át Liber alpolgármester a székes­­főváros közönsége nevében Liszt Fe­renc emléktábláját, amelyet az Orszá­gos Liszt Ferenc Társaság állított azon a házon, ahol egykor Lisztnek és egyben a Zeneakadémiának otthona volt. — Egy új emléktábla, — mondotta Liber — egy új hagyomány közkinccsé válását jelenti, valami szellemi erő­központot, melyből a múltban felgyűlt energiák áradnak át a jelenbe és indí­tanak visszaemlékezésre, követésre, cselekvésre. Liszt Ferenc nevét idézi ez a tábla, a magyar föld nagy szü­löttét, akinek a nagyvilág száz nagy­városa volt diadalmas pihenője, sok ország volt megbecsülést nyújtó ott­hona és mégis élete végéig szerette ezt a kicsiny, szegény, a nyugati mű­veltség lépcsőjén csak késedelemmel felemelkedő nemzetet, szerette szülő­földjét, hazáját. Itt működött Liszt Ferenc, zajos ünneplések, hangos kó­dolások helyett csendes eredmények, maradandó alkotások jelzik működé­sét. A magyar lélek magyar hivatást talált magának és magyar odaadással állott annak szolgálatába! * ÉLÉNK MEGBESZÉLÉS TÁR­GYA VOLT a közgyűlésen a kijelölő választmány jelölése a tanácsnoki ál­lásokat illetően a második és harma­dik helyekre. Második helyen G o s z­­l eth Ernő dr., Schmaderer Oszkár dr., Haidekker János dr., Rosta János dr. és Vigyázó Gé­za dr., harmadik helyen Beliczay Imre dr., Antal f y Géza, B attlay Imre, G alln er Ferenc dr. és Zie­linski Tibor főjegyzőket jelölte a héttagú aeropag. Különöse feltűnést keltett Rosta, Vigyázó, Beliczay, Gall­­ner és Zielinski soronkívüli jelölése, akiket a ranglista mellőzésével vet­tek fel a második, illetőleg harmadik helyre. Ez a kitüntetés azt jelenti, hogy rövidesen előkerül az ő számuk­ra a marsai l-b o t, amelyet min­den főjegyző a tarisznyá­jában visel. * REKTI FI RÁCIÓVAL TARTO­ZUNK Baján Gyula kollégánknak a lése kapcsán, hogy amikor eléje, mint múlt heti Városházi Notesz azon köz­­a Fővárosi Közlöny szerkesztője elé került a közigazgatási bizottság ok­tóber havi üléséről szóló gyorsírói jegyzet, ő javította volna ki Petro­­vácz Gyula felszólalásában a cavate-t (ássatok) cavete-re (óvakodjatok). A pontos és szigorú vizsgálat megálla­pította, hogy a gyorsírók jól jegyez­tek, a gépíró-kisasszonyok voltak azok, akik cavate helyett cavete-t írtak és éppen Baján Gyula volt az, aki a ma­ga különleges klasszikus műveltségé­vel felismerte és percipiálva Petro­­vácz szójátékát, helyesen cavate-re, ahogy a gyorsírók is jegyezték, javí­totta vissza a kisasszonyok által le­írt cavete-t. Nincs kétség az iránt, hogy a kitű­nő Baján Gyula valóban hivatása ma­gaslatán állva a maga precíz gondos­ságával működött közre azon, hogy az időközben a Fővárosi Közlönyben is megjelent szöveg hajszálnyi pontos­sággal fedje azt, amit Petrovácz el­mondott. Közölnünk kell a cavate-esettel kap­csolatban azt is, hogy a bizottsági ülést jegyző újságírók közül is többen voltak, akik rögtön észrevették, hogy itt cavate-ről és nem cavete-ről van szó. Elsősorban R átkai Károly dr., az Esti Kurír fővárosi rovatvezetője, aki különleges latin tudós. Éppen Rát­­kai kollégánk volt az, aki felhívta a többi újságírók figyelmét arra, hogy nem cavete-ről, azaz óvakodásról, ha­nem cavate-ről van szó, vagyis a fő­polgármester azon rendeletéről, amely­ben az alagút további fúrását határoz­ta el. Így tehát semmi akadálya nincs an­nak, hogy a cavate, vagy ha jobban tetszik, cavete-ügy aktáit a lovagias­ság szabályai szerint lezárjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom