Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-10-13 / 40. szám

1934 október 13. ZU BUDAPEST 3 A süttői rejtély Joga van-e a polgármesternek kikötnie a verseny tárgyalásokon a budapesti mübelytelepet ? — Az Uj Budapest tudósítójától. — Egy versenytárgyalás furcsa és szo­katlan körülményei tartják izgalom­ban a városházát napok óta. Úgy a vá­rosházán, mint szakmai körökben fel­tűnést keltett Keresztes-Fischer bel­ügyminiszter leirata, amelyben uta­sítja a polgármestert, hogy a Mátyás­templom restaurálása kapcsán szüksé­gessé váló kőfaragó munkálatokat Müller Ernő süttői telepű kőfaragó­­mesternél rendelje meg. A polgár­­mester ugyanis még a tavasz folya­mán kiírt versenytárgyalási hirdet­ményében kikötötte, hogy csakis bu­dapesti műhelytelepen szabad ez a munkát elvégeztetni. Erre a munká­ra pályázott Müller Ernő kormány­főtanácsos is, aki ezt a kikötést nem vette figyelembe. A polgármester az árlejtési eljárást megsemmisítette, így került a beadott fellebezések foly­tán az ügy a belügyminiszterhez, aki a polgármester intézkedését megvál­toztató határozatának indokolásában azt mondja, hogy a fővárosnak nem állt jogában kikötnie a csak buda­pesti vállalkozók alkalmazását. A belügyminiszter döntése vissza­tetszést szült vállalkozói körökben is. A fővárosi közmunkáknál érdekelt vállalkozók a belügyminiszter prece­densnek tekinthető döntését azért tartják főleg sérelmesnek, mert ily körülmények között alig lesz versenytárgyalás, amelyen vidéki vállalkozók ne vegyenek részt és a vfdék alacsonyabb munkabérei következtében ne legyenek abban a helyzetben, hogy olcsóbb ajánlatot a teremben. Egyetlen szótöbbséggel fogadták tehát el a költségvetést az urak. Majdnem az történt, hogy — nem fogadják el a költségvetést (amire különben már volt példa, éppen az idén, amikor a közgyűlési terem­ben a szavazás alkalmával véletlenül nagyobb számban voltak jelen a bal­oldaliak, mint a jobboldaliak). Egy szavazat kapcsán azonban ez a nem várt komplikáció elmaradt és az iz­galom, amely egy percre lázbahozta a kedélyeget, a másik percben már nyomtalanul el is tűnt... * HAGYOMÁNYOS SZOKÁS SZE­RINT nyárutói utolsó ülését Balaton­kenesén tartotta vasárnap a segítő­alapi intéző-bizottság. Liber alpol­gármester kíséretében az elnöki ügy­osztály vezető tisztviselői is lementek a napfényes kettős ünnepen Kenesére, ahol is megtárgyalták mindazokat a teendőket, amelyek a kenesei telep jö­vőjét illetően szükségeseknek látsza­nak. Nagy megelégedéssel konstatál­ták az intéző-bizottság tagjai a telep most lezárult nagyszerű szezonját, majd vidám társasági élet következett, tarokk és bridge, amelyben a fővárosi urakon kívül résztvettek az akarattyai tisztviselőtelep villatulajdonosai is, élükön Karafiáth Jenő dr. nyug. igazságügyminiszterrel és Csilié ry Béla pénzügyigazgatóval, a fővárosi törvényhatóság közszimpátiának ör­vendő hivatalából való tagjával. * ÚJ NÉVTÁBLÁKAT LÁT MIN­DENÜTT a városházán az újságíró. Természetesen nincs arról szó, hogy tegyenek a fővárosnak, mint buda­pesti kollégáik. De politikai téren is jelentős a bel­ügyminiszter döntése, amelyben ille­tékes körök a főváros autonómiája és a Közszállítási Szabályzat pregnáns megsértését látják. A süttői rejtélyről Petrovácz Gyula, aki mint építészmérnök is, különle­ges szakértője a problémának, a kö­vetkező nyilatkozatot tette az Uj Bu­dapest munkatársának: — Végeredményben a közigazgatási bíróság fogja eldön­teni törvényen alapuló volt-e a bel­ügyminiszter döntése a Mátyástem­plom toronysisakjának ügyében. A Budapesti Kőfaragók Ipartestülete élt panasszal a belügyminiszteri le­irat ellen a közigazgatási bírósághoz, amely az utolsó szót fogja kimondani ebben az ügyben. Túlmenően azonban a konkrét eseten, felmerül a kérdés: joga van-e kikötnie a polgármesternek a fővárosi közmunkáknál a csak buda­pesti vállalkozók alkalmazását ? A kér­dés az: van-e törvényes joga a belügyminisz­ter úrnak ráoktrojálni a fővárosra, hogy a főváros adófizető polgárai­nak a pénzével vidéki iparosokat tá­mogassunk azon idő alatt, amíg a budapesti iparosok nyomorban ten­gődnek? Nem mondom, hogy a vidéki iparo­sok a legrózsásabb helyzetben van­nak, de a legelemibb önvédelmi joga és köte­lessége a fővárosnak, hogy elsősor­új tisztviselők lepték volna el a hiva­tali szobákat. A tisztviselők a régiek maradtak, csak a nevük új: meg­­magyarosodott. Bizony igen gyakran előfordul, hogy az új nevet nehéz megtanulni, nem ugyan az új név különleges hang­zása miatt, inkább azért, mert ha megszokta az ember, hogy valakit húsz éven át egy néven szólítson, akkor bi­zony nehezen apercipiálja, hogy új neve van a barátunknak. Egy ilyen kedves és mosolygós név­csere történt a pénzügyi bizottságban, ahol a közjogi és illetőségi ügyosztály részletes költségvetéséhez történt fel­szólalások után az elnöklő Liber al­polgármester ennunciálta: — Az elhangzott felszólalásokra Szlovák tanácsnok úr fogja meg­adni a szükséges felvilágosításokat. . . Kitört a derültség a teremben, Ilovszky János odakiáltotta az el­nök felé: — Nem Szlovák már a Pali, alpol­gármester úr! Liber Endre mosolyogva javította ki magát: — Azaz nem Szlovák, hanem S z e­­p e s y tanácsnok úr! Most már azután harsogott a de­rültség a teremben. Egyszerre hár­­man-négyen is kireparálták Liber al­polgármester tévedését: — Szegesváry! Szeges­­v ár y ! Most már azután Liber alpolgármes­ter is végérvényesen javította ki nyelvbotlását: — Azaz Szepesváry tanácsnok fogja megadni a felvilágosításokat.. . ban a budapesti iparosok munkaal­kalmaira legyen figyelemmel és csak azután törődjön, ha erre van pénze, a vidékiekkel, akik végered­ményben elsősorban a saját törvény­­hatóságaik közmunka-alkalmaira varr­nak utalva, amely közmunka-alkalma­kat viszont a helyi szabályok és a Köz­szállítási Szabályzat szerint egyetlen esetben kaparinthatja el előlük fővá­rosi vállalkozó: ha megfelelő helyi vál­lalkozó nem jelentkezik. — Külön kérdés: miért nem sem­misítette meg a belügyminiszter a fő­város által kiírt versenytárgyalást és miért nem kötelezte a polgármestert az általa sérelmezett feltétel nélkül való kiírásra, miért mondotta a bel­ügyminiszter, hogy miután a főváros kikötése ab ovo nem volt érvényes, a polgármesternek a vidéki vállalkozó számára kell kiadni a munkát? Sú­lyosbítja a helyzetet, hogy Müller Ernő ajánlata nem volt a leg­olcsóbb ajánlat, mert abban a fázis­adó nincs benne, holott a többi aján­latban a fázisadó is benne volt. Ha a Müller-féle ajánlathoz a tíz szá­zalékos fázisadót hozzáadjuk, akkor az ajánlat drágább, mint a budapestiek ajánlata. Az a körülmény pedig, amelyre a belügyminiszter hivatkozik, hogy a szóbanforgó vidéki kőfaragó­mester a Csaba-utcában kőfaragó­telepet létesített és ott budapestiekkel fogja ezt a munkát elvégeztetni, is­mét szabályellenes, mert ezt minden körülmények között utó­ajánlatnak kell minősíteni, tehát mint utóajánlatot sem lehet a bel­ügyminiszter úrnak ezt a körül­ményt tudomásul venni. Azzal, hogy a vállalkozó utólag kije­lenti : ö mégis Pesten végezteti a mun­­kát, az egész okoskodás, a megsemmi­sítés egész alapja önmagában dől meg. — A közigazgatási bizottságban azt a tanácsot adtam a polgármesternek, hogy a jövőben csak zártkörű árlejtést tartson a főváros és a zártkörű ár­lejtésre csak budapestieket hívjon fel. Ismétlem: ezekben az ínséges idők­ben a még kivitelre kerülő munkák­nál elsősorban budapestieket kell al­kalmazni, ez olyan tgtel, amelynek al­kalmazásában, meggyőződésem szerint, pártkülönbség nélkül egyetért velem a törvényhatósági bizottság minden egyes tagja. Hangsúlyozom, hogy a Mátyás-templom toronysisakjának res­taurálása kapcsán felmerült közszál­lítási szabályzati ügy szorosan össze­függ az Uj Budapest-hen többízben tárgyalt és általam is megvilágított problémával, azzal tudniillik, hogy a polgármesternek az új fővárosi törvény értelmében kötelessége meg­hallgatni az ötvenezer pengőnél na­gyobb értékű közmunkáknál az ille­tékes szakbizottságot. Amikor fontos közszállítási ügyekben ilyen erőszakos intézkedéseket látunk a belügyminiszter úrtól, akkor két­szeresen fontos, hogy az önkormány­zat jogai el ne homályosíHassanak, mert minden olyan vállatbaadási in­tézkedés, amely az önkormányzati fórumok megkerülésével történik, mint a Mátyás-templom toronysisak­jának szomorú esete is mutatja, ár­talmára van a közérdeknek! „Antónia“ kókuszizappan Kizárólag az I. emeleti 25 filléres osztályon (Lotz'lerem) PilMS! úti nutz CSÖLÉGÍ HAZAK RÉSZLETFIZETÉSRE Budapest KörnuéKón nagy váiasztéHban FŐVÁROSI TISZTVISELŐKNEK Engel László VII, Roltenbiller'u. 6/B TGlefOn ' 85-1-C4. Modern szigeteléseket, aszíaltutépitéseket, szfnesasztalt­burKoiatonat és e szakmába vágó min' nemű munkálatokat a legelőnyösebbcnvégzi; CSATÓ FÁI Budapest.>, Budaörsi ül 1B - Tel.: 58-6-81 „CSatfalt" hidegaszfalt törv. védve! Remetehegy platóján Doberdó-út 10—16. sz. alatt, József főherceg és Schmidt Miksa kastélyai közvetlen szomszédságában, szépfek­vésű, befásított 300 négysögöles üres villatelkek és villa­épületek eladók A percellák a 72-es villamostól néhány percnyire, főútvonalon terülnek el, könnyen megközelíthetők. — Remek kilátás, elsőrangú hegyi levegő. Bővebbet a helyszínen, vagy Telefon: 83-2-89. alatt. KÖSSIV GYULA kefe és eesetgyáros Aranykoszorus mester GYÁR: UH., RÓZSA-UTCA 20. Telelőn: 30—2 — 45. Fotócikkek SZAKÁLL GÉZA SZAKÜZLETÉBEN BUDAPEST, V., DOkOTTYA-UTCA 1, SZÁM Amatőrfelvételek kidolgozása LEICA GÉPEK, KELLÉKEK, KIDOLGOZÁSOK SPECIÁLIS SZAKÜZLETE___________ iimiiisuieio mérnökök, építési vállalkozók BUDAPEST, Vili., NÉPSZINHÁZ-UTCA 13. TELEFON: 43-1 - 44. Jeszenszky János papi és polgári szabó Trunkiiahn cég volt papi szabásza. — Szolid Oran, pontos kiszolgálás, Budapest, iu„ irányi utca 21. sz. félemelet 7. (Iranvi utca és Veres Pálné-utca sarok).

Next

/
Oldalképek
Tartalom