Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-10-13 / 40. szám

4 TU BUDAPEST 1934 október 13, Feltűnően megszaporodott az árvaszék ellen indított kártérítési perek száma ■ ■ — tmu m A méltatlanul meghurcolt főtisztviselőket meg kell védeni az alaptalan perlekedőktől! .— Az Uj Budapest tudósítójától. — A budapesti bíróságokon feltűnően ■megszaporodott azoknak a pereknek a száma, amelyeket a főváros árvaszéke és annak főtisztviselői ellen indítot­tak. Olyanok, akiknek kiskorúsága idején vagyonát kezelte az árvaszék, és azután a rossz konjunktúra, ille­tőleg a gyámjuk, vagy a saját maguk rossz spekulációja következtében tönk­rementek, az árvaszéket és az árva­szék ügyükben eljárt funkcionáriusait akarják elkeseredésükben balsorsuk miatt felelősségre vonni. Jelenleg is több százezer pengő értékű per van folyamatban, elsősorban a budapesti királyi törvényszék előtt, ezeknek a pereknek felperesei mind azt vitatják, hogy az árvaszék téves intézkedése, vagy nem kellő fokú gondossága volt az oka vagyonuk elvesztésének. Természetes, hogy a bíróságok egy­általában nem osztják a pereskedők azon nézetét, amely szerint az árva­szék felelős a többnyire szegényjogon perlekedők anyagi pusztulásáért. Né­hány nappal ezelőtt helyezkedett épen a budapesti törvényszék egy konkrét ügyben azon álláspontra, hogy az ár­vaszék az összes érdekeltek egyöntetű előadása alapján hozta meg sérelmes döntését és hogy a gyámolt mindazon kára megtérítését, amelyet neki gyám­ja az általa ezen minőségében végzett ténykedéseivel okozott, elsősorban a volt gyám ellen tartozik érvényesíteni és csakis a gyám ellen lefolytatott peres eljárás befejezése után fordul­hat a gyámhatóság tagjai, a gyómiha­­tóság és az önkormányzat ellen. Vizs­gálni kell azt is — mondja a törvény­szék — vájjon a kár bekövetkezte okozati összefüggésbe hozható-e a gyámhatóság azon intézkedésével, hogy a sérelmezett osztályos egyezsé­get jóváhagyta. Az árvaszék, illetőleg az eljáró árvaszéki tisztviselők csak akkor vonhatók felelősségre a törvény­szék álláspontja szerint, ha az árva­szék ismeretében volt a jóváhagyandó osztályos egyezség káros voltának, illetőleg tudta, hogy az nem felel meg a kiskorú érdekének, vagy ezt kellő gondosság alkalmazása mellett fel kel­lett volna ismernie. Arra is rámutat a bíróság, hogy a gyám ellen indított per jogerős befejezése előtt az árva­szék ellen indított per időelőtti és így azt már a sortartási kifogás következ­tében is el kellett utasítani. Az árvaszék, illetőleg az egyes ár­vaszéki főtisztviselők ellen indított perekről különben illetékes helyen a következőket mondották az Uj Bu­dapest munkatársának: — Megdöbbenéssel tapasztaljuk újabb időben, hogy a gyámhatóságok tagjai és a gyámhatóságot íentartó törvényhatóságok ellen indított kár­térítési perek száma állandóan növek­szik. Ennek a sajnálatos jelenségnek az okát elsősorban a gazdasági viszo­nyok nagyfokú leromlásában kell ke­resni, amely körülmény igen sok esetben egymaga idézte elő a gyámol­tak és gondnokoltak anyagi tönkreme­netelét anélkül, hogy abban a gyám­­hatósági tagok cselekvése vagy mu­lasztása szerepet játszott volna. Gaz­dasági okokra vezethető vissza, hogy egyre többeyi hajlandók teljesen alap­talan pereket megkockáztatni abban a reményben, hogy a közhatóságon meg lehet venni valamit, esetleg egyez­ségi úton lehet tőle valamit kicsikarni. — Az ilyen alaptalan perek ellen való védekezés módja az lenne — főleg amennyiben a gyámhatóságok államosítása bekövetkezik — ha a ma­gánjogi törvénykönyv javaslatának a píró felelősségéről szóló azt a rendelke­zését, hogy ellene kártérítési felelős­séget csak abban az esetben lehet ér­vényesíteni, ha a kárt okozó cselek­mény miatt őt a büntetőbíróság el­itélte, vagy ha a fegyelmi bíróság jogerős határozattal vele szemben a hivatali kötelesség vétkes megszegését megállapította: kiterjesszék a csa­ládjogi jurisdikciót ellátó gyámható­sági tisztviselőkre is. Drága-e a budapesti taxi ? A taxisok brutto bevételük 36 százalékát fordítják közteherré és azt mondják, hogy a viteldij­­leszállitás tönkretenné őket — Az Uj Budapest tudósítójától. — Az autonómia különböző fórumain ál­landóan vita tárgya az autótaxik ügye. Legutóbb a közigazgatási bizottság ehavi ülésén tette szóvá Petrovácz Gyula a pol­gármesteri jelentés azon megállapítását, hogy a mai taxi-tarifák leszállításától el kell tekinteni, még pedig figyelemmel a gazdasági és pénzügyi adottságokra és. legfőképen a taxi-vállalkozókat és kisipa­rosokat sújtó közterhekre. Petrovácz sze­rint helyesen tennék a taxi-vállalatok, ha bevezetnék a 40 filléres kezdőtarifát, mert ebben az esetben nem állnának olyan rettentő hosszú ideig a standokon a taxik és nem volna olyan kevés a fuvarjuk. Azt is közölte Petrovácz, hogy Bécsben az 50 garasos tarifának 30 garasra való leszállítását tervezik és az a kezdeménye­zés nem is a közönség, hanem a taxivál­lalatok köréből indult ki. — A, probléma nem olyan egyszerű — mondották a taxi-érdekeltségek részéről az Uj Budapest munkatársának — Becs nem szállította le az autótaxi-tarifát, nem is gondolnak a tarifa leszídlításcLra. Bécs­ben;’ ezidőszerint 75 groschen az első díj­­szabás szerint az első ötszáz méter vitel­díja. Az „50 groschnis tarifa” elnevezés nem az alapdíj magassága után van meg­állapítva, hanem az első díj szabásnak to­vábbi kilométereihez mérten 50 groschnis tarifa az elnevezés. Az első kilométer Budapesten 65 fillérbe, Bécsben 1 schil­­lingbe kerül, vagyis a helyzet az, hogy Budapesten olcsóbb a taxi ma is, mint Bécsben. Berlinben az a helyzet, hogy egy évvel ezelőtt, az olcsóság jelszavából kiindulva, az 50 Pfenniges alapdíjat 25 pfennigre mérsékelték, abból az elgondo­lásból kiindulva, hogy ezzel a forgalmat meg tudják növelni. Ez a kísérlet csúnya kudarccal végződött és ma már megint 50 Pfenniges alapdíjjal járnak a taxik, már a taxaméter-órát is átalakítva erre a tarifára. — A berlini példából is látjuk — foly­tatta informátorunk —, de egyébként egy meggondolás alapján is könnyen belát­ható, hogy az autótaxi-tarifa leszállítás­­az autótaxik forgalmát emelni nem lehet. Az autótaxik forgalmának emeléséhez a gazdasági élet javulása szükséges, mert hiába történik egy 5—10, vagy akár 20 filléres csökkentés is a viteldíjban, ha nincsen szükséglet, ami az autótaxi hasz­nálatát indokolttá teszi. A szabadpályán lévőknek nemcsak a keresete csökkent, de munkájuk is egészen minimális, úgyhogy az autótaxikra — mint gyors közlekedési eszközre — szükségük nemigen van, a tisztviselőknek pedig a fizetésük csök­kent oly mértékben, líogy az az összeg, amit régebben többek között autótaxira is fordítottak, nem áll rendelkezésükre. Akik a mai viszonyok között autótaxit igénybevesznek, azoknál az a pár filléres engedmény nem számít, viszont az autó­­taxi-vállalatok ezzel tönkremehetne, ami senkinek érdekét nem képezi, különösen pedig akkor nem, amikor az autótaxi­­vádlalatok a közterhek viseléséből nagy részt vesznek, olyannyira, hogy ezidősze­rint az autótaxi bruttó bevételének mint­egy 36 százaléka fordíttatik közteherré. DEBRECEN ÉTTEREM 88 Tel.: 81-5-66 , 34-3-06 Süt menü, a polgári étteremben p Minden szombaton disznótoros vacsora, pénteken este halászlé. 1.20 c C C I fit“ SZELLŐZŐ­­>, L 3 L L II L BERENDEZÉSEK SCHUBAUER FERENC magánmérnök Budapest, III., Föld»u. 51 T e 1 e f o n : 62—2—06. Menczer Gusztáv tisztító ruháit egy évi jótállással fényteleniti Budapest, II., Tűrűh-u. 10. Tel.: 50-4-93. Irgalmasokkal szemben. Vidékre is szállít. Gallér, frakk*ingek, ruhák tisztításában vezet A modern városi útépítés alapelvei Viola főtanácsos nagyfontos­­ságu tanulmánya — Az Uj Budapest tudósítójától. — Viola Rezső dr. műszaki főtanácsos, a főváros ut és csatornaépítési ügy­osztályának vezető-helyettese, a mo­dern városi útépítés alapelveiről nagy­­érdekességű cikket irt a Lamotte Ká­roly dr. tanácsnok és Illyefalvy I. La­jos dr. statisztikai hivatali igazgató szerkesztésében és a főváros statiszti­kai hivatalának hivatalos kiadásában megjelenő Városi Szemle legutolsó számába. Az értékes cikkből kitűnik, hogy Viola főtanácsos nemcsak szor­galmas és erélyes főtisztviselő, hanem egyben nagytudású és koncepciózus szakember is, akinek minden jussa megvan ahhoz, hogy mennél hamarább a tanácsnoki kart díszítse a maga kü­lönleges értékű egyéniségével. Megállapítja cikkében Viola főtaná­csos, hogy a mai modern városok he­lyes kialakítása és felépítése a cél­irányos és kielégítő ut és közlekedő rendszereken nyugszik, annál is in­kább mert a városi utak építése alap­vető alkotó részét képezi a, városépí­tésnek. A városi utakat alapvetően, mint forgalmi útvonalakat és lakó-uccákat különböztethetjük meg. E jellegzetes elkülönítés különösen az utóbbi évti­zed óta nyert fontosságot oly mérték­ben, hogy az újabb városszo.bályozási tervekben ezek szerint állapítják meg az útvonal rendszer hálózatot, illetve az utak szélességeit. Cikke további során rámutat Viola főtanácsos az utak vonalvezetésének, emelkedési viszonyainak és szélességi méreteinek fontosságára, majd rátér arra, hogy az altalaj ülepedése, moz­gása, nagy feltöltési és víztelenítési munkálatok gyakran szükségessé te­szik az ut ideiglenes burkolását, mie­lőtt végleges jellegű szilárd burkolatot nyerhetne. Az ideiglenes burkolásokat úgy kell alkalmazni, hogy a végleges kiépítésnél a gyaloguti szegély magas­sága ne változzon. Az ut kellő állé­konyságának egyik főfeltétele a jó al­építmény. A modern burkolatok külö­nösen teherbíró altalajokat igényelnek. Részletesen közli Viola főtanácsos a kocsiut-burkolatok egyes fajtáit: a makadám-utakat, a kötött makadámo­­kat, az aszfalt utakat, a kő„ keramit és faburkolatokat, hogy a városi gya­logutak felülete, egyenletes, sik és annyira érdes legyen, hogy csúszást ne idézzen elő, legyen továbbá por és sármentes és könnyen tisztítható. Mi­után nagyrészben a városi gyalogutak alatt helyezik el a közmű vezetéket, szükséges, hogy oly burkolási módoza­tokat alkalmazzanak, amelyek könnyen felbonthatók és beépíthetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom