Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-10-06 / 39. szám
2 XU BUDAPEST 1934 október 6. nácskozás, majd félbeszakad, még mindig eldöntetlen: ki légijén a Keresztény Községi Párt elnöke, a keresztény Budapest vezére? Szmrecsányi lenne a hivatott vezér, egyik vezető alakja ő volt az alig lezajlott községi választásoknak, amely szinte ellenfél nélkül juttatta az urnák előtt a keresztény eszmét diadalra Budapesten. Hozta a sok egymást nem is ismerő embert a közgyűlési terembe. Ki fogja rendszerbe szedni a politikailag iskolázatlan tömegeket, ki teszi őket kormányképessé, hogy a bűnös Budapestből kialakuljon a keresztény Budapest? Szmrecsányi azonban nem vállalkozik a feladatra, nem mondja meg, mégis mindenki tudja: Svájcban már készül végzetes útjára Károly király és ha visszajön, nem hiányozhat mellőle Szmrecsányi . . . Egyik drágaemlékü bírótársa, az azóta megboldogult Fertsek Gyula hozta ekkor szóba a szerény és viszszavonult Wolff Károly nevét. A budaiak: élükön Rassay Károllyal (aki kereszténypárti mandátumot kapott 1920-ban Budapest parlamentjében) és Ereky Károllyal buzgón álltai Fertsek Gyula indítványa mellé. így lett az eladdig ismeretlen és sem az országos, sem a városi politikában szerepet nem játszott Wolff Kár olyból a keresztény Budapest vezére! . . . Ekkor találkozott vele másodízben az újságíró, aki, midőn meghallgatta a frenetikus tapsokkal fogadott elnöki megnyitóbeszédet, benső megelégedéssel nyugtázta a három év előtti megállapítását, szónokot hallott, mint évtizedek során át ke veset, s egy történelmi karrier elindulásának volt a tanúja ... * vmosM ummi A VÁROSHÁZA NAGYHETE MEGKEZDŐDI T, kedden tartotta első ülésén, immáron a nyilvánosság előtt, a pénzügyi szakbizottság, L ib er elnöklésével, S ip ő c z pénzügyi expozéjával. Borvendég is megjelent az ülésen, ahol különben a beteg Kozma Jenő kivételével, valamennyien ott voltak a szakbizottság igen tisztelt tagjai. A szokottnál is ünnepélyesebb csend követi a megnyitást jelző csengőt, általános figyelem fogadja a polgármester higgadt és optimista beszédét, és érdeklődés feszül az egész vonalon, amikor a községi kormánypárt részéről Ugrón Gábort illeti elsőnek a szó. A vita általában '•magas nívójú, mindvégig nyugodt és emelkedett szellemű. Ha egy-két szónok magasabbra is stimmeli a hangját, azt korántsem a szenvedély fűti, hanem a szónoki hatás megkövetelte hangmoduláció. A szociáldemokrata Révész Mihálynak csak úgy helyeslőén bólogatnak, mint a kereszténypárti vezérszónoknak : E rnszt prelátusnak, aki a maga kemény és határozott stílusában éles ellenzéki beszédet mond. Szóval: teljes a harmónia, szebb már nem is lehet az egyetértés! A keddi nap jobboldali vezérszónoka, Ilovszky János, akiről a pénzügyi bizottság ülésén derült ki, hogy mindenki szereti. Nem egy érdekes és fontos kijelentése van, amit az ellenzék: demokraták és szociáldemokraták egyaránt lelkesen megtapsolnak. Ilovszky meg is érdemli azt a szeretetet és figyelmet, amely feléje árad. Nem érinti a napi politika kérdéseit, gazdasági problémákat taglal, íme, néhány mozaik-kavics egy arcképhez, amely egy darab történelem sorsunk forgásában. Tizenhét esztendő távlatából, a változatlan nagyrabecsülés és a bajtársi együttérzés melegségével üdvözöljük a hatvan észtén dős Wolff Károlyt, elfogulatlanul és önzetlenül, mert soha nem kértünk és nem kaptunk tőle az égvilágon semmit. Az ő deresedő feje volt és ma— Az Uj Budapest tudósítójától. — Még a folyó esztendei költségvetés tárgyalása alkalmával vitéz Barczy Bar ezen Gábor törvényhatósági bizottsági tag javaslatára elhatározta a közgyűlés, hogy száz vitézi telket aocsát a Vitézi Szék rendelkezésére és egyben utasította a polgármestert, hogy erre vonatkozó konkrét javaslatát terjessze az autonómia fórumai elé. A pénzügyi bizottságban tartott expozéja során ezen a héten azután Sipőcz polgármester bejelentette, hogj a vitézi telkek adományozása ügyében a polgármesteri előterjesztés készülőben van, és az most már a legrövidebb időn belül a szakbizottságok elé jut. — Meglehetősen nehéz munka volt —• mondották illetékes helyen az Uj Budapest munkatársának — ' .■oknak a területeknek a kijelölése, ahol a főváros a száz vitézi telket kiosztja. Az érdekeltek részéről különféle kívánságok merültek fel, voltak, akik Budán, voltak, akik Pesten akartak telekhez egyszerűen és mégis hatásosan a józan és megfontolt kereskedőember szemüvekén keresztül. Komoly és megérdemelt sikere van minden párton! * DRÁMAI MOMENTUMOKKAL VOLT TERHES az a rendkívüli közgyűlés, amelyet Wolff Károly és társai kérelmére hívott össze a főpolgármester szerda délután. Éles peng e-h arc volt az a párviadal, amelyet egyrészről Wolff Károly és Sipőcz Jenő, másrészről Friedrich István és Borvendég Ferenc vívtak egymással. Az első a cizellált jogi okfejtések, törvényhelyidézések, logikus okfejtések párviadala volt, a másik inkább a szenvedélyek harca, melynek viharában csaptak össze az egymással szembenálló felek. Hogy a szerdai közgyűlés drámai momentumai egyáltalábannem megnyugtatóak a költségvetési vita alakulására a főváros közgyűlési termében, az a fentiek után egyetlen pillanatig sem vitás. * MÉG AZOK ELŐTT IS, akik tudatában vannak annak, hogy S z end y alpolgármester a közgyűlés minden pártján közszeretetnek örvend, feltűnő volt az a viharos taps, amely minden oldalról fogadta Borvendég főpolgármester bejelentését Szendy alpolgármesteri megválasztásának kormányzói megerősítéséről. Ha feltűnő volt ez a lelkesedés, nemkevésbbé tűnt ki Szendy alpolgármester beköszöntő beszéde a szokványos installációs beszédek közül. A Keresztény Községi Párt és a I Keresztény Ellenzék Szendy azon ki* jelentésének tapsolt a legviharosabrad a legnagyobb érték a keresztény Budapest politikájában. Azokat a szavakat idézzük végezetül, amelyeket Wolff Károly Ernszt Sándor hatvan esztendős születésnapján mondott: — A hatvanadik év nem jelenti még egyszersmind azt is, hogy az ember munkaképesség és erőkifejtés szempontjából energiáiból veszített volna! Adja Isten, hogy úgy legyen! jutni. Azt hisszük, hogy az összes kívánságokat sikerült közös nevezőre hozni és úgy Budán, mint Pesten ki vannak már jelölve azok a területek, amelyeket a Vitézi Szék redelkezésére fog bocsájtani a főváros. — A főváros által a vitézeknek juttatandó területek kizárólagosan házhelyek lesznek, amelyeknek területe átlagosan 100—150 négyszögöl nagyságú. Arra vonatkozóan, hogy kik fogják kapni ezeket a telkeket, természetszerűen egyelőre nem történt semmiféle diszponálás, ez végeredményben nem is autonómia, hanem a Vitézi Szék feladata. Még csak anynyit jegyzünk meg, hogy a száz vitézi telket a főváros tulajdonában és birtokában levő ingatlanokon jelöljük ki, vagyis a vitézi telkek adományozása nem jelent készpénzkiadást a főváros számára. Értesülésünk szerint a vitézi telkek ügyét a városrendezési szakbizottság legközelebbi ülése fogja tárgyalni. ban, amely szerint az új alpolgármester alázatos hívője a keresztnek, amely kilencszáz esztendő óta Magyarország vezérlő eszméje. Percekig zúgott a taps már a beszéd kezdeténél is, amikor az új alpolgármester félre nem érthető határozottsággal jelentette ki, hogy ő az autonómia embere. Programmot ismert szerénységével természetszerűen nem adott, nem is adhatott Szendy Károly. E tekintetben csupán annak megállapítására szorítkozott, hogy hűséges, becsületes és ha ő is úgy akarja, erélyes munkatársa kíván lenni a polgármesternek ... * EGYÉBKÉNT AZ URAK A KÉSŐI kánikulának megfelelően túlnyomórészben világosszürke nyári ruhában jelentek meg, világos öltözet volt a hölgytagokon is, sőt a karzat is nyári toalettekben pompázott. A közgyűlési padsorokban elsőízben jelent meg törvényhatósági bizottsági tagi minőségében Huszár Aladár, mint az Országos Társadalombiztosító Intézet elnöke. Huszár Aladár előbb Wolff Károllyal tárgyalt, majd a kormánypárti padsorokban telepedett le, és láthatóan nagy érdeklődéssel figyelte az előtte lejátszódó kemény harcokat. Feltűnést keltett, hogy Friedrich és néhány párthíve nem a balközép, hanem a jobbközép felső soraiban foglalt helyet. Az öreg közgyűlési augurok ebből az átköltözésből azt a jóslatot vonták le, hogy Friedrich közeledik a baloldalról a jobbközép, sőt a szélső jobb felé... * EGYÉBKÉNT NEM IS ANNYIRA POLITIKAI, mint inkább kúriai tár-Kincs egyezség Kgotaiival— Az Uj Budapest tudósítójától. — Jelentette az Uj Budapest, hogy a felszámoló bizottság jogi képviselője az Ágotay Béla által a Pedagógiai Filmgyár Rt. felszámolói ellen indított perben ötvenháromezer pengős ellenkövetelést támasztott Ágotay volt filmgyári vezérigazgatóval szemben. Kimutatták a törvényszék elé terjesztett előkészítő iratban a Pedagógiai Filmgyár Rt. felszámolói, hogy Ágotay soha sem volt jogérvényesen megválasztott vezetője a részvénytársaságnak, soha nagyobb fizetése havi 440 pengőnél nem volt, jogalap nélkül vett igénybe lakást, vett fel közlekedési és karácsonyi segélyt nemkülönben remunerációt. Azt is megírtuk, hogy még október havában meglesz a törvényszéki tárgyalás Ágotay volt vezérigazgató 53.669 pengő erejéig indított perében. A pertől függetlenül kísérletek történtek abban az irányban, hogy a sok port felvert ügyben egyezség létesüljön Ágotay Béla és a felszámolók, illetve a főváros között. A múlt héten tartotta a felszámoló bizottság rendes közgyűlését, amelyen jelentést tettek a likvidáció állásáról, és egyben szóbakerült az a lehetőség is, hogy Ágotayval egyezséget kössenek a felmondási perben. A felszámoló bizottság azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy Ágotayval nem egyezkedik, és utasította jogi képviselőjét, hogy a bíróság előtt tovább folytassa a pert. Tóth Lajos | pala- és cserépfedő-mester | | Vállal: Eternit*, cserép*, facement* és bőrle* 1 | mezfedést,tetők jókarbantartását és tatarozást 1 I Budapest, IX, KOzrahtar.u. 24. Telelőn 87-7-26 1 3HIUIIUIIUIIHIIilllllilll|IIHItl|||||||IIIIIIItllWllllllllHÍllH{|(IH(lllllllltllHII(IIIIIIIIIIUI<<4ltf1(HUtW((MffNMfö gyalási képe volt a szerdai rendkívüli közgyűlésnek. Wolff Károly ez alkalommal nem mint politikus, hanem mint jogász akart szemmelláthatóan excellálni: beszéde a jogászi tudásnak, a magasrangú bíró kongniciójának, a lehiggadt jogbölcseletnek olyan mestermunkája volt, amely mintha nem is egy politikai párt vezért pozíciójából, hanem egy koronaügyészi székből hangzott volna el. Dacára a szenvedelmes témának, mindvégig hűvös és tárgyilagos akart és tudott maradni Wolff Károly, aki azt hangoztatta, hogy nem személyi csatát akar megvívni, az ország ősi alkotmányát védi, amidőn annak sérelme ellen felszólal. Klasszikus állambölcseleti előadás volt Wolff Károly beszédének a vége. Prófétai magaslatokba emelkedett ennek során Wolff Károly, midőn kitárt karokkal, a szónoki páthosz nemes révületében figyelmeztette a törvényhatósági bizottságot: — Az autonómia a nemzet életének letéteményese! ♦ HA WOLFF KÁROLY BESZÉDE elsőrendű jogászi munka volt, nemkevésbbé brilliáns jogászi teljesítménynek tetszik előttünk az a replika, amellyel Sipőcz Jenő válaszolt az elhangzott felszólalásokra. Újból bebizonyította: ha Sipőcz Jenő nem lenne a székesfőváros polgármestere, az ország legelső ügyvédei sorába tartozna! Annyi elméleti tudás, józan bölcseség, az alkotmánynak és a törvényeknek olyan tisztelete csillogott ebben a beszédben, amelyet e sorok írója, aki évtizedek során át hallgatta a polgármester majd valamennyi megszólalását a nyilvánosság előtt, még I sohasem hallott tőle! Száz-százötven négyszögöt nagyságúak tesznek a iöváros vitézi tetkei Elkészült a polgármesteri előterjesztés, amely száz házhelyet hocsájt a világháború vitéz katonái birtokába
