Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-10-06 / 39. szám

2 XU BUDAPEST 1934 október 6. nácskozás, majd félbeszakad, még mindig eldöntetlen: ki légijén a Ke­resztény Községi Párt elnöke, a ke­resztény Budapest vezére? Szmrecsányi lenne a hivatott ve­zér, egyik vezető alakja ő volt az alig lezajlott községi választásoknak, amely szinte ellenfél nélkül juttatta az urnák előtt a keresztény eszmét dia­dalra Budapesten. Hozta a sok egy­mást nem is ismerő embert a közgyű­lési terembe. Ki fogja rendszerbe szedni a politikailag iskolázatlan tö­megeket, ki teszi őket kormányképes­sé, hogy a bűnös Budapestből kiala­kuljon a keresztény Budapest? Szmre­csányi azonban nem vállalkozik a fel­adatra, nem mondja meg, mégis min­denki tudja: Svájcban már készül végzetes útjára Károly király és ha visszajön, nem hiányozhat mellőle Szmrecsányi . . . Egyik drágaemlékü bírótársa, az azóta megboldogult Fertsek Gyula hozta ekkor szóba a szerény és visz­­szavonult Wolff Károly nevét. A bu­daiak: élükön Rassay Károllyal (aki kereszténypárti mandátumot kapott 1920-ban Budapest parlamentjében) és Ereky Károllyal buzgón álltai Fertsek Gyula indítványa mellé. így lett az eladdig ismeretlen és sem az országos, sem a városi politikában szerepet nem játszott Wolff Kár oly­­ból a keresztény Budapest vezére! . . . Ekkor találkozott vele másod­ízben az újságíró, aki, midőn meg­hallgatta a frenetikus tapsokkal foga­dott elnöki megnyitóbeszédet, benső megelégedéssel nyugtázta a három év előtti megállapítását, szónokot hallott, mint évtizedek során át ke veset, s egy történelmi karrier elin­dulásának volt a tanúja ... * vmosM ummi A VÁROSHÁZA NAGYHETE MEGKEZDŐDI T, kedden tartotta első ülésén, immáron a nyilvánosság előtt, a pénzügyi szakbizottság, L i­­b er elnöklésével, S ip ő c z pénzügyi expozéjával. Borvendég is meg­jelent az ülésen, ahol különben a be­teg Kozma Jenő kivételével, vala­mennyien ott voltak a szakbizottság igen tisztelt tagjai. A szokottnál is ünnepélyesebb csend követi a megnyitást jelző csengőt, általános figyelem fogadja a polgár­­mester higgadt és optimista beszé­dét, és érdeklődés feszül az egész vo­nalon, amikor a községi kormány­párt részéről Ugrón Gábort illeti elsőnek a szó. A vita általában '•magas nívójú, mindvégig nyugodt és emelkedett szel­lemű. Ha egy-két szónok magasabb­ra is stimmeli a hangját, azt koránt­sem a szenvedély fűti, hanem a szó­noki hatás megkövetelte hangmodu­láció. A szociáldemokrata Révész Mihálynak csak úgy helyeslőén bólo­gatnak, mint a kereszténypárti vezér­szónoknak : E rnszt prelátusnak, aki a maga kemény és határozott stílu­sában éles ellenzéki beszédet mond. Szóval: teljes a harmónia, szebb már nem is lehet az egyetértés! A keddi nap jobboldali vezérszóno­ka, Ilovszky János, akiről a pénz­ügyi bizottság ülésén derült ki, hogy mindenki szereti. Nem egy érdekes és fontos kijelentése van, amit az el­lenzék: demokraták és szociáldemok­raták egyaránt lelkesen megtapsol­nak. Ilovszky meg is érdemli azt a szeretetet és figyelmet, amely feléje árad. Nem érinti a napi politika kér­déseit, gazdasági problémákat taglal, íme, néhány mozaik-kavics egy arc­képhez, amely egy darab történelem sorsunk forgásában. Tizenhét eszten­dő távlatából, a változatlan nagyra­becsülés és a bajtársi együttérzés me­legségével üdvözöljük a hatvan észtén dős Wolff Károlyt, elfogulatlanul és önzetlenül, mert soha nem kértünk és nem kaptunk tőle az égvilágon sem­mit. Az ő deresedő feje volt és ma­— Az Uj Budapest tudósítójától. — Még a folyó esztendei költségvetés tárgyalása alkalmával vitéz Barczy Bar ezen Gábor törvényhatósági bizott­sági tag javaslatára elhatározta a közgyűlés, hogy száz vitézi telket ao­­csát a Vitézi Szék rendelkezésére és egyben utasította a polgármestert, hogy erre vonatkozó konkrét javas­latát terjessze az autonómia fórumai elé. A pénzügyi bizottságban tartott expozéja során ezen a héten azután Sipőcz polgármester bejelentette, hogj a vitézi telkek adományozása ügyében a polgármesteri előterjesztés készülő­ben van, és az most már a legrövidebb időn belül a szakbizottságok elé jut. — Meglehetősen nehéz munka volt —• mondották illetékes helyen az Uj Budapest munkatársának — ' .■oknak a területeknek a kijelölése, ahol a fő­város a száz vitézi telket kiosztja. Az érdekeltek részéről különféle kívánsá­gok merültek fel, voltak, akik Budán, voltak, akik Pesten akartak telekhez egyszerűen és mégis hatásosan a józan és megfontolt kereskedőember szemüvekén keresztül. Komoly és meg­érdemelt sikere van minden párton! * DRÁMAI MOMENTUMOKKAL VOLT TERHES az a rendkívüli köz­gyűlés, amelyet Wolff Károly és társai kérelmére hívott össze a fő­polgármester szerda délután. Éles peng e-h arc volt az a párviadal, amelyet egyrészről Wolff Károly és Sipőcz Jenő, másrészről Fried­rich István és Borvendég Fe­renc vívtak egymással. Az első a cizellált jogi okfejtések, törvényhely­idézések, logikus okfejtések párviada­la volt, a másik inkább a szenvedé­lyek harca, melynek viharában csap­tak össze az egymással szembenálló felek. Hogy a szerdai közgyűlés drámai momentumai egyáltalábannem megnyugtatóak a költségveté­si vita alakulására a főváros közgyű­lési termében, az a fentiek után egyetlen pillanatig sem vitás. * MÉG AZOK ELŐTT IS, akik tu­datában vannak annak, hogy S z en­­d y alpolgármester a közgyűlés min­den pártján közszeretetnek örvend, feltűnő volt az a viharos taps, amely minden oldalról fogadta Borvendég főpolgármester beje­lentését Szendy alpolgármesteri meg­választásának kormányzói megerősí­téséről. Ha feltűnő volt ez a lelkese­dés, nemkevésbbé tűnt ki Szendy al­polgármester beköszöntő beszéde a szokványos installációs beszédek kö­zül. A Keresztény Községi Párt és a I Keresztény Ellenzék Szendy azon ki­­* jelentésének tapsolt a legviharosab­rad a legnagyobb érték a keresztény Budapest politikájában. Azokat a sza­vakat idézzük végezetül, amelyeket Wolff Károly Ernszt Sándor hatvan esztendős születésnapján mondott: — A hatvanadik év nem jelenti még egyszersmind azt is, hogy az ember munkaképesség és erőkifejtés szem­pontjából energiáiból veszített volna! Adja Isten, hogy úgy legyen! jutni. Azt hisszük, hogy az összes kí­vánságokat sikerült közös nevezőre hozni és úgy Budán, mint Pesten ki vannak már jelölve azok a területek, amelyeket a Vitézi Szék redelkezésére fog bocsájtani a főváros. — A főváros által a vitézeknek jut­tatandó területek kizárólagosan ház­helyek lesznek, amelyeknek területe átlagosan 100—150 négyszögöl nagy­ságú. Arra vonatkozóan, hogy kik fog­ják kapni ezeket a telkeket, termé­szetszerűen egyelőre nem történt semmiféle diszponálás, ez végered­ményben nem is autonómia, hanem a Vitézi Szék feladata. Még csak any­­nyit jegyzünk meg, hogy a száz vi­tézi telket a főváros tulajdonában és birtokában levő ingatlanokon jelöljük ki, vagyis a vitézi telkek adományo­zása nem jelent készpénzkiadást a fő­város számára. Értesülésünk szerint a vitézi tel­kek ügyét a városrendezési szakbizott­ság legközelebbi ülése fogja tárgyalni. ban, amely szerint az új alpolgármes­ter alázatos hívője a ke­resztnek, amely kilencszáz eszten­dő óta Magyarország vezérlő eszméje. Percekig zúgott a taps már a beszéd kezdeténél is, amikor az új alpolgár­mester félre nem érthető határozott­sággal jelentette ki, hogy ő az auto­nómia embere. Programmot is­mert szerénységével természetszerűen nem adott, nem is adhatott Szendy Károly. E tekintetben csupán annak megállapítására szorítkozott, hogy hű­séges, becsületes és ha ő is úgy akar­ja, erélyes munkatársa kíván lenni a polgármesternek ... * EGYÉBKÉNT AZ URAK A KÉ­SŐI kánikulának megfelelően túlnyo­mórészben világosszürke nyári ruhá­ban jelentek meg, világos öltözet volt a hölgytagokon is, sőt a karzat is nyári toalettekben pompázott. A köz­gyűlési padsorokban elsőízben jelent meg törvényhatósági bizottsági tagi minőségében Huszár Aladár, mint az Országos Társadalombiztosító In­tézet elnöke. Huszár Aladár előbb Wolff Károllyal tárgyalt, majd a kormánypárti padsorokban telepedett le, és láthatóan nagy érdeklődéssel figyelte az előtte lejátszódó kemény harcokat. Feltűnést keltett, hogy Fried­rich és néhány párthíve nem a bal­közép, hanem a jobbközép felső so­raiban foglalt helyet. Az öreg közgyű­lési augurok ebből az átköltözésből azt a jóslatot vonták le, hogy Friedrich közeledik a baloldalról a jobbközép, sőt a szélső jobb felé... * EGYÉBKÉNT NEM IS ANNYIRA POLITIKAI, mint inkább kúriai tár-Kincs egyezség Kgotaiival— Az Uj Budapest tudósítójától. — Jelentette az Uj Budapest, hogy a felszámoló bizottság jogi képviselője az Ágotay Béla által a Pedagógiai Filmgyár Rt. felszámolói ellen indított perben ötvenháromezer pengős ellen­­követelést támasztott Ágotay volt film­gyári vezérigazgatóval szemben. Ki­mutatták a törvényszék elé terjesz­tett előkészítő iratban a Pedagógiai Filmgyár Rt. felszámolói, hogy Ágotay soha sem volt jogérvényesen megvá­lasztott vezetője a részvénytársaság­nak, soha nagyobb fizetése havi 440 pengőnél nem volt, jogalap nélkül vett igénybe lakást, vett fel közlekedési és karácsonyi segélyt nemkülönben re­­munerációt. Azt is megírtuk, hogy még október havában meglesz a tör­vényszéki tárgyalás Ágotay volt ve­zérigazgató 53.669 pengő erejéig indí­tott perében. A pertől függetlenül kísérletek tör­téntek abban az irányban, hogy a sok port felvert ügyben egyezség létesül­jön Ágotay Béla és a felszámolók, il­letve a főváros között. A múlt héten tartotta a felszámoló bizottság ren­des közgyűlését, amelyen jelentést tet­tek a likvidáció állásáról, és egyben szóbakerült az a lehetőség is, hogy Ágotayval egyezséget kössenek a fel­mondási perben. A felszámoló bizott­ság azonban arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy Ágotayval nem egyez­kedik, és utasította jogi képviselőjét, hogy a bíróság előtt tovább folytassa a pert. Tóth Lajos | pala- és cserépfedő-mester | | Vállal: Eternit*, cserép*, facement* és bőrle* 1 | mezfedést,tetők jókarbantartását és tatarozást 1 I Budapest, IX, KOzrahtar.u. 24. Telelőn 87-7-26 1 3HIUIIUIIUIIHIIilllllilll|IIHItl|||||||IIIIIIItllWllllllllHÍllH{|(IH(lllllllltllHII(IIIIIIIIIIUI<<4ltf1(HUtW((MffNMfö gyalási képe volt a szerdai rendkí­vüli közgyűlésnek. Wolff Károly ez alkalommal nem mint politikus, ha­nem mint jogász akart szemmellátha­­tóan excellálni: beszéde a jogászi tu­dásnak, a magasrangú bíró kongnició­­jának, a lehiggadt jogbölcseletnek olyan mestermunkája volt, amely mintha nem is egy politikai párt ve­zért pozíciójából, hanem egy korona­ügyészi székből hangzott volna el. Dacára a szenvedelmes témának, mindvégig hűvös és tárgyilagos akart és tudott maradni Wolff Károly, aki azt hangoztatta, hogy nem személyi csatát akar megvívni, az ország ősi alkotmányát védi, amidőn annak sé­relme ellen felszólal. Klasszikus állambölcseleti előadás volt Wolff Károly beszédének a vége. Prófétai magaslatokba emelkedett en­nek során Wolff Károly, midőn ki­tárt karokkal, a szónoki páthosz ne­mes révületében figyelmeztette a tör­vényhatósági bizottságot: — Az autonómia a nemzet életének letéteményese! ♦ HA WOLFF KÁROLY BESZÉDE elsőrendű jogászi munka volt, nem­kevésbbé brilliáns jogászi teljesít­ménynek tetszik előttünk az a rep­lika, amellyel Sipőcz Jenő válaszolt az elhangzott felszólalásokra. Újból bebizonyította: ha Sipőcz Jenő nem lenne a székesfőváros polgármestere, az ország legelső ügyvédei sorába tar­tozna! Annyi elméleti tudás, józan bölcseség, az alkotmánynak és a tör­vényeknek olyan tisztelete csillogott ebben a beszédben, amelyet e sorok írója, aki évtizedek során át hallgatta a polgármester majd valamennyi meg­szólalását a nyilvánosság előtt, még I sohasem hallott tőle! Száz-százötven négyszögöt nagyságúak tesznek a iöváros vitézi tetkei Elkészült a polgármesteri előterjesztés, amely száz házhelyet hocsájt a világháború vitéz katonái birtokába

Next

/
Oldalképek
Tartalom