Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-09-29 / 38. szám
XII. évfolyam 38. szám Budapest, 1934 szeptember 29 7 UJ BUDAPEST Friedrich István feltűnő nyilatkozata a várospolitika aktuális kérdéseiről A kathoíikus nagygyűlés és a városháza Az Uj Budapest számára irta : SZŐKE GYULA A most lezajlott jubiláris országos kathoíikus nagygyűlés és az eucharisztikus körmenet ékes tanúsága annak az öntudatra ébredésnek és erőnek, amelyet az ország kathoíikus népe és közöttük a főváros kathoíikus lakossága képvisel. Amikor ezt a nagy eredményt tárgyilagosan megállapítjuk, önként vetődik fel előttünk az a gondolat, hogy ha a keresztény világnézet, amely a forradalom óta a városházán uralkodik, az összes keresztény vallásfelekezetek vezérelve, melyben a főváros egész keresztény polgársága egyesül, miért látszik ismételten veszélyeztetve ennek a fővárosban való érvényesülése és miért kelnek szárnyra újból és újból a hiáb-hirek, amelyek a keresztény városháza bukását jósolják? A közvélemény látja, mert megfigyelte azt a küzdelmet, amelyet a keresztény gondolatért folytatunk, amely kormányzati elvként uralkodik a fővárosban és kell hogy urallcodjék még azokban a polgártársainkban is, akik nem tartoznak a keresztény vallások egyikéhez sem, mert nekik is látniok kell, hogyf a főváros rendje, békéje és boldogulása csak azon az erkölcsi alapon állhat fenn, amely az állam és a társadalom legelső sejtjében, a családi élet szentségében leli gyökerét, a tiszta ember-szívben találja lakhelyét. Ennek az erkölcsnek a kisugárzása képes a nehéz gazdasági viszonyok között a nyugalmat biztosítani, amely a szorgalmas munka mellett a keresztény szeretet gyakorlásával fenntartani tudja a lakosság türelmét az idő javulásáig. Akik a zavarosban szeretnek halászni, akik embertársaik verejtékéből és véréből kívánnak aranyyat gyűjteni, észrevették, hogy az erkölcsök romlásával, a családi szent hagyományok elpusztulásával, a szülői és felsőbbségi tekintély lerontásával tudják azt a Icözállapotot előidézni, amelyben ők könnyű megélhetéshez és meggazdagodáshoz juthatnak. A léha előadások és mozik, az erkölcstelen könyvek és újságok, a túlhajtott szórakozások, táncok és éjszakázások, az arra rá nem szorultak és érdemtelenek munkanélküli segítése, a ki nem érdemelt jövedelmek juttatása és elnyerése mindmind csak a hit és erkölcs pusztítására irányulnak; mert ha ezt ki tudják ölni a nép leikéből, akkor jött el az ö órájuk! Ez ellen harcolunk a sajtóban és beszédekben, a törvényhatóságok és törvényhozás termeiben, a gyakorlati élet minden munkájában, a vallás parancsainak a teljesítésével, aj családi élet tisztaságának ápolásával és a gyermeknevelés magasztos munkájával. És amint a szülői tiszteletnek és megbecsülésnek a gyermekek szívében élő valósággá kell lennie és a szülői szeretetnek a gyermekekkel szemben a legszentebb érzelemmé kell magasztosulnia, éppen úgy kívánjuk, hogy — Az Uj Budapest tudósítójától. — | Általános fetünést keltett Petrovácz Gyulának az Uj Budapest legutóbbi számában megjelent nyilatkozata, a mely szerint a főváros közönsége és a Keresztény Községi Párt elvárja a polgármestertől, hogy megvédje a maga jogait. Petrovácz nyilatkozatának az a része, amelyben az alkotmányvédő blokk feltámasztását tartja szükségesnek maradék autonómiánk megvédelmezésére és a fővárosi polgárság alkotmányos jogaiért folyó küzdelemre, élénk visszhangot keltett nemcsak várospolitikai, hanem országos politikai körökben is. Azok a megnyilatkozások, amelyek Petrovácz Gyula elgondolását vonták maguk után, mind arra konkludáltak, hogy a városháza rövidesen erős politikai viharok szintere lesz, ahol hatalmas küzdelmet fognak vívni az autonómia és a szanáló kormányhatalom erői. Ebben a küzdelemben, amely az autonómia valamennyi pártjának csatasorba-állásával fog elkezdődni már a jövő héten, jelentős szerep vár Friedrich István harcos egyéniségére. A Keresztény Ellenzék a nyári szünetet a fővárosi kerületi és a vidéki szervezkedés csendes és szívós munkájával töltötte el. Az uj csaták és uj harcok küszöbén az Uj Budapest szerkesztősége szükségesnek tartotta, hogy az aktuális várospolitikai problémákról kérdéseket intézzen Friedrich Istvánhoz. Első kérdésünkre, hogy mi a véleménye az Uj Budapest legutóbbi számában Petrovácz Gyula által felvetett azon ideáról, amely szerint szükséges az alkotmányvédő blokk feltámasztása, Friedrich István a következő nyilatkozatot tette munkatársunknak. — Alkotmányvédő Blokk? Jó, csak hívjuk újból össze. Talán most több lesz belőle, mint akkor, amikor a legutolsó fővárosi törvény parlamenti tárgyalásakor megalakult. Akkor ugyanis egy-két Ülésen üzengette a háborút a kormánynak, de nemsokára a vezetők jó példaadása, a törvényhozás és kormányzás minden tényezőjének az élete élő példa legyen a család szentsége, a szentségi házasság, a keresztény szeretet és az önzetlen közéleti munka megvalósítására! Amidőn tehát a törvényhatóságban az összes keresztény vallások hívei együttes munkával, nagy összetartással és elteljes begyulladás lön az egyik frontszakaszon és az egész alkotmányvédelmi felbuzdulás lelohadt. Régi hazai szokás szerint, illusztris honfiaink inkább megmaradtak a magas kormány gyümölcsfájának a terebélye alatt, semhogy átlendültek volna az ellenzéki kültelkekre. A jó magyar politikus-testvér inkább békét kötött mameluk bent az egységben, mint frontharcos az ellenzéken. — Igen,, ezek az édes honatyák úgy akarták a veszélyben volt alkotmányt, az azt veszélyeztető kormány ellen megvédeni, hogy közben azért bentmaradnak a kormány támogatók között. És miután ez nem ment, hát kitaláltak valami jó hangulatos formulát, amelynek lobogója alatt azután mesterien lebonyolították a Rückwártskonzentrierungot. Mialatt Sipöcz Jenőt az alkotmányvédelmi barrikádokra küldték. Valahogy úgy gondolták a csatát legracionálisaban végigküzdeni, hogy a polgármestert kicsalogatják a barikádokra, ők meg közben megkötik a békét saját szempontjaik érvényesülése alapján. — Sipöcz nem ment a barrikádokra! Nagyon helyesen tette. Azt mondotta: én is szívesen részt veszek a rohamban, kedves barátaim, ha kell, hősi halált is halok, de csak utánatok, elhivatott vezérek! Amint egy is megpörkölődik közületek az ütközetben, ott leszek oldalatokon. De ameddig ti életbiztosítási kötvénnyel a zsebetekben fújjátok a harci riadót és a hátizsákotokból kikukucskál a már előre elkészített fehér lobogó, én is csak a lábhoz tett fegyver álláspontján állok. — Szóval én nem valami nagy elragadtatással gondolok vissza az alkotmányvédő blokkra, mert én a harc embere vagyok és nem bírom sehogyse elviselni azokat az álharcosokat, akik csak azért éneklik a határozó akarattal a keresztény világnézet érvényesülését sürgetjük, nemcsak a közömbösöket kívánjuk a főváros jó közigazgatása, gazdasági és szociális élete javára megnyerni, de az eltévelyedetteket is meggyőzni arról, hogy a társadalom és állam boldogulásának nincs más alapja, mint a krisztusi tanok követése. Ez a gondolat hassa át a főváros egész véres csata dalait, csak azért hadonásznak fringiájukkal, hogy az első invitáló szóra nyakukba boruljanak ellenfeleiknek. De mindezek dacára, ha netalán az alkotmányvédő blokk mégis csak összeverődne megint, én politikai barátaimmal együtt természetesen anyuik küzdelmeiben minden fenntartás nélkül résztveszek. — És ha nem is tud megint összeverődni az egész blokk úgy, ahogy azt akkoriban elképzeltük és csak valami csonka formájában lenne redivivus, akkor is ott leszünk mindig azok mellett, akik régi alkotmányunk maradékait megvédeni készek. De ezt nem is kell itt ezeken a hasábokban külön megüzenni Petrovácz Gyula barátomnak. Ő nagyon jól tudja enélkül is, hogy nem vagyok én olyan halvérű pacifista, akit nagyon hívni kellene oda, ahol a dolgozó társadalom jogaiért küzdeni kell vagy lehet. Ha lesz harcoló blokk, benne leszünk. Ha nem lesz, akkor azokkal megyünk, akik harcra készek. Ha pedig megint általános nyilt és titkos lapulás fog bekövetkezni, mi egyedül is állni fogjuk a harcot. Tizenöt év alatt eléggé szoktuk már meg ezt is! Második kérdésünk arra vonatkozott: Mi Nagyméltóságod véleménye az általános politikai helyzetről, a szanálási előkészületekről és a főváros jövő esztendei költségvetéséről? — Az általános politikai helyzet tekintetében — mondotta Friedrich István — nem osztom azok véleményét, akik az uralkodó csendet és mozdulatlanságot állandóan magasztalják, mert én ezt a nyugalmat nem a megelégedettség és lelki kiegyensúlyozottság jeleinek látom, hanem a tanácstalanság, tehetetlenség és kunktátoroskodás következményeinek. Van ugyanis egy olyan kormányunk, amely rokonszenvez a most divatos parancsuralmi rendszerekkel, viszont keresztény polgárságát! Erre akarjuk megnyerni a főváros egész lakóságát. És meg vagyok arról győződve, hogy amint együttes munkánkban minden ellentörekvés dacára évek hosszú során át érvényesült a keresztény szeretet és nemzeti irányzat a városházán, ezzel a nagy nyilvános kathoíikus vallomással ez az érvényesülés csak erősödni fog. ■u^lT
