Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-09-29 / 38. szám

2 UJ BUDAPEST 1934 szeptember 29: retorikai produkcióiban az ezeréves alkotmányos hagyományokról és a klasszikus jog hazájáról zengedez. To­vábbá a régen levitézlett egységes­pártból úgynevezett nemzeti egységet akar formálni. Szóval a kört akarja négyszögesíteni. — Azután a városi politikában Kozma Jenő pártjára támaszkodik, de azért szívesen látja, ha közben o,z egy­ség kurucai ezt a pártot tűz alá veszik. A fővárosra meg ráfogta egyszerűen, hogy szanálni kell. Erre kinevezték az egyik alpolgármestert szanáló diktátor­­főpolgármesterré. Csakhogy rövidesen kitűnt, hogy tényleg nincs szanálni­­való. Erre hát hozzá akarnak fogni a városháza politikai problémáinak a megoldásához. Ekkor azonban megint arra jönnek rá, hogy Borvendég min­den, csak nem politikai stratéga. Vége: teljes káosz, szánalmas fortvurstli­­zás. — Hegyek vajúdtak hónapokig és egy nyomorúságos egérkét szültek. Egy tízmilliós deficit jelentéktelen kérdését, amelyet a háttérben buj­káló lesipuskások azért fújták fel elefánttá, hogy annak hátán belova­goljanak a kiiildözött autonómia helyére. És mert az elefánt itt áll a városháza­­kapuja előtt, hátán már ott büszkél­kednek a kiszemelt vezérkurucok, csak kivkellene nyitni a kaput, de erre nem vállalkozik senki se. Micsoda felsülés! Micsoda komédia! — Most itt vagyunk a rendkívüli közgyűlés előtt! Kíváncsi vagyok, hogy kik fogják a kormány OTBA-intéz­­kedéseit megvédeni? Melyek azok a politikai erőtényezök, amelyekre Borvendég generalisszimusz a háborúban támaszkodni kíván? Kik lesznek a kurucok? Csupa olyan kér­dés, amelyekre felelni senki se tud. Olyan nagy a homály. És ezt mind együttvéve úgy hívják konszolidált honunkban, hogyű újjáépítés! Végezetül az iránt intéztünk kér­dést Friedrich Istvánhoz: lehetséges­nek tartja-e a közgyűlési teremben szorosabb együttműködés kifejlődését a Keresztény Községi Párt és a Keresztény Ellenzék között? — Ügy mint a múltban — fejezte be nyilatkozatát Friedrich István — természetesen a jövőben is készek va­gyunk adandó alkalmakkor a Keresz­tény Községi Párttal együtt harcolni. íme, most is itt van mindjárt az OTBA-ügy, amelynek tárgyalásakor egy fronton leszünk. Valószínűnek tar­tom, hogy a jövőben is fognak ilyen alkalmak adódni. Annál is inkább, mert azt sejtem, hogy a legközelebbi jövő nagyon mozgal­mas életet fog hozni a közgyűlési terembe. El fog dőlni rövidesen, hogy a diktá­tor-főpolgármester csakugyan fog-e olyan nagyon diktálni? Mekkora a pou­­voir-ja? Jobb lesz-e az ő parancsural­ma, mint amilyen az önkormányzat volt? Azután arra is kíváncsi vagyok, hogy az Eszterházy-uccára vagy pedig az Akadémia-uccára fog-e támaszkod­ni, vagy csak egyedül és kizárólag az Uri-ucca az, amire támaszkodik? —- Mondhatom fatálisán suta az egész helyzet. Stílustalan és összevissza kuszáit. Csupa Janus-arc, csupa tépelödő Ham­let, csupa farizeus mindenütt. Igazán nem lehet azon csodálkozni, ha a dolgozó társadalom nagy része undorral fordul el mindattól, amit ebben az egységespártosított honban országos vagy városi politikának csúfolnak. Babarczy tanácsnok az uj elemi iskolai tantervről A tehánről vagy a főváros közlekedési rendjéről tanitsanak-e többet a budapesti iskolákban? — Az Uj Budapest tudósítójától. — Az a népvándorlás, amely szeptember első napjaiban indul meg minden eszten­dőben a közoktatási ügyosztály felé, megszűnt: megkapták beosztásaikat a kenyerükért aggódó ideiglenesek és he­lyettesek. Babarczy István báró, az ügy­osztály új vezető tanácsnoka, tanács jegy­ző korában hosszú időt töltött a tan­ügyi osztályban is és így természetes, hogy az ö szakértelme és mindenre kiter­jedő figyelme jelentékeny mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a tanügyi beosz­tás nagy munkája az új éra alatt min­den zökkenő nélkül folyt le. Az ügyosz­tály legközelebbi célkitűzéseiről Babarczy István báró tanácsnok a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — Most, hogy végétért a beosztás nagy munkája, a hetekig tartó megfeszített el­foglaltság után kezdhetünk hozzá tulaj­donképen az előttünk tornyosuló problé­mák megoldásához. E tekintetben a leg­fontosabb, hogy folytassuk és befejezzük a Szendy alpolgármester úr által kezde­ményezett nagy munkát: az elemi iskolai tanterv megfelelő módosítását. — A helyzet e tekintetben az, hogy a kultuszminisztérium által készített állami tanterv, amely az egész országban egy­séges, nem felel meg a budapesti tanulók életszempontjainak. Mást kell tanulnia egy istenhátamögötti kis alföldi faluban a hatesztendős elemi iskolai tanulónak, mint a fővárosban. Az állami tanterv szerint például, hat héten át kell foglal­kozni az elemi iskolában a tehénnel, ez­zel szemben Budapesten sokkal fontosabb a közlekedési rend megtanulása, amire vonatkozóan az álalmi tanterv nem tan'­­talmaz intézkedést. Számos ilyen ellentét van az állami tanterv és a fővárosi köz­oktatás szempontjai között, amelyeket természetszerűen ki kell küszöbölni a bu­dapesti elemi iskolák tantervéből. •— A munka első fejezete, az adatgyűj­tés, már véget ért, most kezdődik az anyag feldolgozása és annak kapcsán a készítendő új tantervnek az állami felü­gyeleti hatósáiggal való megbeszélése. SZEHESMKISI FÜLŰM WEIR6RUBER UáROSLIBET m?mu flTOiiZEÜE! "'Illilllillilllllllllíllill!iiiiiiiiiliülilüililliíijllilllllli imimmimmmiiiimniimiimiiiimiiiiiiiiiimmimimimimmmimmmiiiHmimc iHunvadiüinos termiszgfesüeserüníz az emészíőszervek leg­kiválóbb gyógyvize. Egy háztartásban sem hiá­nyozhat. Hatásában felülmúlhatatlan, SeXLEHHER AR8R$S. BBBAPESf mmsMnmTEsi Liber alpolgármester hatodik gimnazista korában, amikor tudvalévőén budapesti árvaházi növendék volt. A képet abból az alkalomból közöljük, hogy a nemesszívű alpolgármester harmincezer pengős ala­pítványt tett az árvaházak részére, hogy megfizesse adósságát a maga jóságos ér­zülete szerint árva-testvéreivel szemben. * A JÖVŐ HÉT ELEJÉN kezdődik a városháza izgalmasnak ígérkező nagyhete. Délelőtt tizenegy órakor ma,ga S ip ő ez polgármester fogja megnyitni o,z újonnan megalakult pénzügyi szakbizottság első őszi ülé­séi, hogy elmondja expozéját a jövő | esztendei előirányzatot illetően. Ezen az őszön színesebbek és egyben for­­róbbbak is lesznek a költségvetési vita napjai, mint a boldogult törvényható­sági tanács idejében, amikor tudni­illik szigorúan zárt ajtók mögött folyt az a vérszegény költségvetési vita, amelyről a sajtó munkatársai csak a sovány kommünikékből, illetőleg az egyes tanácstagok pártállás szerint megvilágított előadásából szerezhettek tudomást. A pénzügyi szakbizottság­ban a költségvetési vita mindvégig nyilvános lesz, érdemes lesz tehát a szónokoknak beszélni. Hogy azután érdemes lesz-e jegyezni és a lapokban közzétenni az elhangzott beszédeket, az más lapra tartozik . . . AZ ELMÚLT HÉTEN a következő névmagyarosítási engedélyek érkeztek le a városházára: Hügel Jenő dr. tanácsjegyző H er - nád y-ra, Vagner Leó dr. tanácsi fo­galmazó Vásárhely i-re, Frisch­feld Ede műszaki főtanácsos Füs­tös y-re, Kimer Vilmos dr. árvaszéki jegyző D ö b r ö s y-re, Günther Tiva­dar dr. tanácsi főjegyző Buday- G ünth e r-re változtatta nevét a bel­ügyminiszter engedélyével. * CSANÁDY GUSZTÁV dr. tanács­­jegyző, a polgármesteri hivatal érde­mes és népszerű vezetője, aki tudva­lévőén augusztxis utolsó napjaiban há­zasodott meg, szabadságáról hazaérke­zett és átvette hivatala vezetését. AZ ELNÖKI ÜGYOSZTÁLY MÁR ELKÉSZÜLT azzal az előterjesztéssel, amellyel a törvényhatósági bizottság közgyűlése nyugdíjazni fogja a ferenc­városi elöljáróság érdemes vezetőjét: M uz s ik ó István tanácsnokot. Az első őszi közgyűlésen már tárgyalja a törvényhatósági bizottság a nyugdíja­zást, amely a közgyűlés után azonnal érvénybe is lép. A nyugdíjazással kapcsolatban meg­említjük, hogy azok a hírek, amelyek a ferencvárosi elöljáróságról történt elhelyezést, illetőleg odahelyezést már az új elöljáró személyével hozzák összefüggésbe, alaptalanok. A polgár­­mester még nem döntött a tekintetben, hogy ki kerül a IX. kerületi elöljáró­ság élére és így pletyka az a hír is, mintha egy másik kerületet ma is ve­zető tanácsnok kerülne a Ferencváros­ba. Illetékes helyről szereztük azon ér­tesülésünket, hogy a polgármester a fe­rencvárosi elöljáróság vezetői pozíció­ját nem tanácsnoki áthelyezéssel kí­vánja betölteni. * ABBÓL AZ ALKALOMBÓL, hogy immáron mindenki visszaér­kezett szabadságáról, essen szó azokról, akik ezen a nyáron egy­általában nem voltak szabadságon: Szendy Károlyról, N é m ethy Károlyról és Rosta Jánosról. i Szendy Károly alpolgármester sza­badságát alaposan elrontotta az a pa­nasz, amelyet megválasztása ellen nyújtott be egy nyugdíjas városi mér­nökember a közigazgatási bírósághoz. Hogy ez a panasz alaptalan volt, az az első látásra kiderült, a polgármester azonban, akinek jogtisztelete a maga hűvös érinthetetlenségében a legmaga­sabb csúcsokon is felülemelkedő nívón mozog, arra az álláspontra helyezke­dett, hogy a panaszt nem utasítja visz­­sza, amire pedig joga lett volna, ha­nem érdemi elbírálás céljából felter­jeszti a közigazgatási bírósághoz. Ez a polgármesteri intézkedés kéthe­tes késedelmet jelentett Szendy Károly polgármester számára, aki ily körülmények között m in d ö s s z e h á r o m napot tölthetett visegrádi nyaralójában. Közben elmentek sza­badságra S ip ö c z és L i b e r is és Szendynek az egész hosszú nyáron át el kellett új hivatalát látnia. Nem volt szabadságon N é m ethy tanácsnok sem. Lázas betegség szegez­te öt szabadságideje legnagyobb részé­ben ágyba, amikor pedig meggyógyult, itt volt a Városi Színház ügye, mely­nek fontossága nem engedte Budapest­ről távozni a népszerű tanácsnokot, aki ily körülmények között pasaréti­­úti villájából egyáltalán ki sem tudott mozdulni. Ami Rosta János dr. főjegyző, a közélelmezési ügyosztály fiatal és máris népszerű vezetőjét illeti, őt a genius loci: a hely szelleme ih­lette meg, amikor —- egyáltalán nem ment szabadságra. Rosta főjegyző ugyanis Vájná Öméltósága hivatali szobájának a lakója, az immár nyuga­lomban lévő Vájná Ede pedig arról volt nevezetes, hogy sohasem ment sza­badságra, Rosta tehát a hagyó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom