Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-09-15 / 36. szám

1934 szeptember 15. KOHN GYULA kefe é s ecsetgyáros Araaykoszorus mester QVÁR: VI!., Rózsa-UTCA 20. Telefon: 30—2 — 45. Modern szigeteléseket, asztaitutépításeHet, szinesaszíaíi­burHoiatoHat és e szakmába vágó min­­nemii munkálatokat a legelőnyösebben végzi: CSATŐ PÁ1 Budapest, i, Budaörsiét 19 ■ Tel.: 58-6-81 „CSalíait“ hidegaszfalt törv. védve! UJ BUDAPEST Budapesti figurák írja: HovszkyJános A naiv adózó 2 teljesen ellenkező gyakorlatot honosítot­tak meg. Nem vette figyelembe a pol­gármester a törvénynek azokat az intéz­kedéseit sem, amelyek „a visszatérő szol­gáltatást magyarázó jogügylet esetében az értéket valamennyi szolgáltatásnak a jogügylet egész tartamára összeszámított együttes összegében” határozzák meg és amely intézkedések kimondják, hogy „az értékhatár szempontjából össze keli szá­mítani az ugyanegy tárgyra vonatkozó­­azonos természetű jogügyletnek egész értékét.“ Vonatkozik ez nemcsak bérbe­adásra, hanem például üzemigazgatókkal kötött szerződésre is. — Nekünk az a tervünk, — fejezte be nyilatkozatát Petrovácz Gyula, — hogy ebben az ügyben rendkívüli közgyű­lést hívunk össze és az egész köz­gyűlés minden tagjának a szavazatá­val megtiltjuk a polgármesternek hogy a törvénnyel ellenkező gyakor­latot tovább folytassa. Amennyiben a polgármester ezt a hatá­rozatunkat nem hajtaná végre, vagy — amit nem hiszek — a belügyminiszter ezt a közgyűlési határozatot nem hagyná jóvá, akkor garanciális pörrel fordulunk a köz­­igazgatási bírósághoz. Örömmel konstatáltam a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén, hogy a pol­­. gármester nem akarja ezt a kérdést élére állítani és hajlandó visszatérni a törvény világos rendelkezéseihez. Ezért egyelőre nem adtam be a rendkívüli közgyűlés összehívását kérő ívet és re­mélem, hogy az autonómiában lesz annyi erő és annyi alkotmányos érzék, hogy ezt a kérdést a maga hatáskörében képes elintézni, a maga közegeivel. A pesti emberek általában szeretnek pénzt kapni. — Adni kevésbé, adót fi­zetni pedig irtóznak. — Igaz, hogy na­gyon megszaporodott azoknak a száma, akik még ha meg is volna bennük az aka­rat, nem tudnak adót fizetni, mert na­gyon mélyen csúsztak a jövedelmi rend lépcsőjén. * Most folynak az adófelszólamlási bi­zottságok tárgyalásai az adókerületek­ben. Nehéz munkája van minden egyes bizottságnak. Éles szem, a kerület polgá­rai kereseti viszonyainak ismerete nagy­mértékben szükséges, hogy az igazságos adóztatás érvényesülhessen az egész vo­nalon. * A komoly tárgyalásokat derű is tar­kítja. Az egyik felszólamlási bizottság­nak helyettes elnöke, háztartást nem ve­zető garzonember lévén, vendéglőkben költi el estebédjét és szorgalmas látoga­tója egy józsefvárosi kis kocsmának, ahol kitűnő a koszt és esténkint szól a jó muzsika. Ebben a vendéglőben muzsikáló zene­karvezető fizetési meghagyást kap ott, amelyben a kerületi adófelügyelő­ség értesítette az összegszerű kirovások­ról. Forgatja a lapot és nem érti a hiva­talos nyelvet; gondolkozik, mit csináljon vele. Általában — mint szegény muzsi­kus — életében először kapott értesítést, amelyen nagyobb összegek szerepel­nek. Odamegy a vendéglőben vacsorázó el­nökhelyetteshez és kérdi: — Nagyságos úr kérem, mi ez az izé?... Talán tetszik tudni, mit kell tennem? Az elnök látja a muzsikus cigány ter­hére írt nagy öszegeket, elmosolyodik és ellátja tanáccsal, amit a cigány bol­dog örömmel fogad és aznap este oly vi­dáman muzsikált, mint még soha! * Másnap a tanács értelmében járt el. Jelentkezik ünnepi fekete ruhában, szé­pen borotválva a kerületi adóhivatalban \az adóhivatal vezetőjénél. —* Mi járatban van? — Hoztam ezt a „kis írást“ a nagyságos úrnak. Hun ka­pom a pízt? —• Miféle pénzt? — Hát ami rá van írva! Lesz a rajkóknak öröme! — mondja, hogy gyorsabb kifizetésre, meg arra biztassa a nagy urat, hogy nem fogja eltékozolni a nagy vagyont. A főtanácsos paprikás hangon kér­dezi: — Ki mondta magának, hogy itt kap pénzt? A muzsikus gyanút fog: — Hát J. E. nagyságos úr! —■ Menjen visza és mondja meg a nagyságos úrnak, csináljon viccet a saját bizottságánál! TnatosstíismTEsi VÉGÉRVÉNYESEN ÉS VISSZA­VONHATATLANUL megkezdődött a városháza szezonja. A közművelődési bizottság múlt pénteki ülése volt az évad-nyitás, a közigazgatási bizottság hétfői ülésén pedig már teljesen őszi hangulat uralkodott. Valószínűleg még szeptember utolsó napjaiban meglesz az első közgyűlés is, szóval az egész vonalon folyik már teljes erővel a munka. Borvendég főpolgármester tit­kári szobája délelőtönként tele van ta­nácsnokokkal. Az ügyosztályok veze­tői jelennek meg az immár teljesen felgyógyult főpolgármester előtt, hogy vele megbeszéljék a költségvetést, kap­csolatban a szanálási tervekkel. S ip ő c z polgármester is elfoglalta hivatalát, mint minden alkalommal, ezidén is az a helyzet, hogy reggeltől késő délutánig kénytelen foglalkozni a nyári szünet alatt felgyülemlett ügyekkel és fogadni a látogatókat. 'A­AZ ISTVÁN-NAPI IDEGENJÁ­RÁS súlyos feladatot rótt Liber al­polgármesterre, őneki kellett a polgár­­mester, illetőleg a főváros közönsége nevében üdvözölnie a különféle kong­resszusokat. Liber alpolgármester sokoldalúságára misem jellemzőbb, hogy anyanyelvükön üdvözölte az itt­járó külföldiek különböző előkelő tes­tületéit. Angolul, franciául, olaszul egyforma tökéletességgel tartotta meg ezeket a beszédeket Liber Endre, aki még abban a tekintetben is excel­­lált, hogy nemcsak beszélt, hanem mondanivalója is volt: min­den előadásán végighúzódott egy egy értékes, figyelmet érdemlő gondolat, amely azután a külföldi vendégek han­gos tetszését váltotta ki. íme néhány gyöngyszem a Liber által elmondott beszédekből: A nemzetközi jogi kongresszusnak az Akadémia nagytermében tartott megnyitó ülésén általános taps köze­pette arra a furcsa paradoxonra hívta fel a figyelmet angol nyelvű beszédé­ben Liber alpolgármester, hogy már 1908-ban az egyesület jubiláris gyűlésének színhelye Budapest volt, azóta a világégés és a nem­zetközi jog végzetes alkal­mazása Magyarországot megcson­kította, de annak milliós világvárossá fejlődött fővárosa, mint azelőtt, ma is a nemzetközi kongresszusok kedvelt színtere maradt. Az olasz fül- és gégeorvosok kong­­resszusáyi olasz nyelven üdvözölte a tu­dós külföldi orvosokat Liber alpol­gármester, rámutatva arra, hogy a lá­togatásban anak a szellemi har­móniának és polgári szoli­daritásnak fényes bizo­nyítékát látja, amely a magyar és olasz nemzeteket összefogja. Állan­dó tetszésnyilvánítás közepette fejezte ki azon véleményét az alpolgármester, hogy a magyar-olasz barátság a múlt­ban is és ma is történelmi szükségesség : nemes sarja ér­zelmi tényezőknek ezen erős barátság, amely a hosszú évszázadok folyamán még hatalmasabbá, bensőbbé és köl­csönösebbé tette kulturális és szellemi kapcsolatainkat. * A BEÍGÉRT nagy szenzációk különben elmaradtak, aminthogy álta­lában az előre beharangozott nagy események rendszerint nem szoktak be­következni. Arról beszélt a fáma, hogy példátlanul viharos lesz a közigazga­tási bizottság hétfői ülése, ezzel szem­ben csendes, nyugodt lefolyású volt, elmaradtak a várt viharok, egynéhány közbeszólás mutatott rá csupán az el­fojtott izgalomra, amely a szezonnyitó őszi közigazgatási bizottsági ülést ta­gadhatatlanul megelőzte. Egyébként: minden pozíció szilárd; szilárdabb, mÁnt valaha. Azok a jós­latok, amelyek különféle személyi vál­tozásokat ígértek, teljesületlenek ma­radtak, ami különben a jóslatok ren­des szokása. Most már bizonyosra ve­hető, hogy a nagy garral hirdetett személyi változások egyáltalában nem fognak bekövetkezni, legalábbis egye­lőre nem. A városházán csendes szelek fújdogálnak, izgalom és idegesség az országos politika berkeiben fűti a vá­rosháza helyett a kedélyeket. * HA MÁR SZEMÉLYI DOLGOK­RÓL beszélünk, jegyezzük ide, hogy az első őszi közgyűlés fogja nyugdíjazni M u z s i k ó tanácsnokot, a ferenc­városi elöljáróság érdemes vezetőjét. Muzsikó örökéért megindult a nagy harc. Amennyiben elöljárósági ember­rel töltik be a Ferencváros vezetői pozícióját, minden valószínűség amel­lett szól, hogy B at ti ay Imre, a Lipótváros érdemes elöljáró helyettese kerül át a Ferencvárosba. Szó van azonban arról is, hogy köz­ponti főjegyző legyen elöljáró-helyet­tes a IX. kerületben. Két nevet emle­getnek ezekkel a hírekkel kapcsolat­ban: Vigyázó Gézáét és Per ti k Béláét. A közeljövő fogja megmutatni, hogy a polgármester elhatározásából —- valószínűleg cum iure succesio­­nis — ki kerül a IX. kerületbe? * ILOVSZKY JÁNOS ARANYOS és derűs humoráról ismeretes az U j Budapest olvasóközönsége előtt. Iloyszky azonban nem csak élesszemű megfigyelő, aki az emberek és helyze­tek fonákságait szúrja föl jól kihegye­FotoeikJtek: SZAKÁIL GÉZA .SZAKÜZLETÉBEN BUDAPEST, V., DOfcOTTYA-UTCA 1, SZÁM Amatőrfelvételek kidolgozása LEICA GÉPEK, KELLÉKEK, KIDOLGOZÁSOK SPECIÁLIS SZAKÜZLETE CSALÁDI HAZAK RESZLETFIZETESRE Budapest hornyehen nagy uaiasztexban FŐVÁROSI TISZTVISELŐKNEK Engel László VII, Rottenbiller-u. 6/B Telefon : 39-1-S4 Biehn Janos | ím., Ferenc-Körut 46. m TELEFQH: 87-8-03. Aszfaltozás, szigetelés, fedállemez - tetőfedés, motorfoenzol, paraffin. zett tollára, hanem lírikus is. Igenis, megmondjuk: a humor csak álarc Ilovszkyn, amely ügyesen titkolja az ő valódi egyéniségét, az érzelmes széplelket. A Baross Szövetség című lapban (a Baross Szövetségnek tudvalévőén el­nöke Iíovszky Öméltósága és így került cikke a Szövetség hivatalos lapjába) egy cikket olvastunk az elmúlt héten Iíovszky Jánostól. Mélyér zés ü poéma ez a kis cikk, költemény prózában, amelyre valóban büszke le­het a kitűnő Iíovszky János. A cikk legszebb részét az alábbiak­ban közöljük : .... Fütyül a kalauz, hosszan, el­nyúlóan, majd megszólal a vonatvezető trombitája. Virágcsokrok, kendőlobog­­tatás és sok-sok kiáltás: viszontlá­tásra! Dübörögnek a vonatok és csa­ládok ezrei mennek a nagyvárosok felé. Száguld a vonat, már elmaradtak a virágos balatoni állomások, vége a szép balatoni nyárnak. .... Mind sötétebbek a gyorsjárású felhők, még ki-kisüt a nap a felhő go­­molyagok közül és a nagy víz, a szép Balaton még kékeszöld színben ját­szik ... De érzed-e már a téli világot? Már köd borítá el Badacsony, Tihany, Almádi-Öreghegy tetőit. A hajnalokon már nem változik a víz színe arany­sár ga-lilavörös-fény es ezüstszürkévé, hanem pára üli meg a víz felületét szürkén, néha sötétszürke- feketén. .... Vége a szép balatoni nyárnak! Mikor e sorokat írom, zúg a szél, haj­lik a jegenye. Párás a levegő, közeli eső szagát veri be ablakomon a szél és mégis úgy érzem, mintha a balatoni nyarak jövendőjének előszele volna ez a tél: ez törtetne a szil ágai között, amelynek majdnem földig érő gályái árnyékában oly jóleső volt a forró nyárban a pihenés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom