Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-09-15 / 36. szám

*X ash * * IIIA '^sodg

SOU'S AXf^M TSOJBAO^ ’^©Jj

XII. évfolyam 36. szám

Budapest, 1934 szeptember 15

UJ BUDAPEST

ELŐFIZETÉSI ARAK:

Egész évre.....................................................30 pengő

Fél évre..........................................................ie pengő

Egyes szám ára 60 fillér

Felelős szerkesztő:

DOBY ANDOR DR mnamaa

Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, IV. KAAS IVOR-UTCA O. Telefon 02-0-23 Postatakarékp. csekkszámla 30913-Egy kérdőiét

Elsimult az ellentét a polgármester és a

kereszténypárt között a középitési bizottság

hatásköre tekintetében *

Miért nem adta be Petrovácz Gyula a rendkívüli közgyűlés egybehivását kérő ivet a főpolgármesterhez ?

Négyszáz változtatást kíván végrehajtani a lalcásügyi szabályrendelet-tervezetén a belügyminiszter, amint azt a polgármesterhez intézett leiratában közölte a főváros közönségével. Hónapokig tartó előkészítés után heteken át tárgyalták a főváros szakbizottságai és törvényhatósági bizottságának közgyűlése a lakbér_ leti szabályrendelet módosítását, az elkészítésre fordított rengeteg munkát, időt és érvet egyetlen tollvonással eltörli most a minisztérium, uj átdolgozásra utasítván rendelete értelmében az autonómia fórumait. A polgármester — mit tehet egyebet? — a fővárosi törvény rendelkezéseihez képest újra az önkormányzati testületek elé terjeszti a rendelet-tervezetet, a belügyminiszter által kívánt módosításokkal együtt

Hogy a lakbérleti szabályzat kardinális pontjait illetőért a belügyminiszter ellentétes álláspontra helyezkedik a főváros felfogásával szemben, az ö dolga. Nem akarjuk ez alkalommal felújítani a liftpénz szedése vagy nemszedése körül a közgyűlésen elhangzott szenvedélyes vitákat, nem melegítjük fel ehelyütt a kapupénz problémáját, ara sem vagyunk kiváncsiak, mit mondanak háziurak a belügyminiszteri módosítások kapcsán és mi a lakók érdekképviseletének véleménye. A lakbérleti szabályzat gazdasági problémáit igazságosan elintézni sohasem lehet, olyan szabályzatot, amellyel úgy a háztulajdonosok, mint bérlők meg lennének elégedve, nem tud produkálni egyetlen szövegező szakértő sem.

A pesti utca argot-ján egyetlen rövid kérdést teszünk fel a belügyminiszter úrhoz a lakásbérleti szebályrendelet tervezet négyszáz módosításával kapcsolatban. Miért kellett lenyelni a békát? Miért volt szükség a fővárosi tiszti ügyészség véré jtékes szövegező munkásságára, a szakbizottság és a külön kiküldött bizottság hónapokon át tartó megfeszített tárgyalására, a közgyűlésen elhangzott mértföldes szónoklatokra, a hírlapi cikkek özönére, a fenyegetésre, hogy fegyelmi felelősség terhével három napon belül terjessze fel a polgármesteri illetékes ügyosztály a közgyűlés által elfogadott tervezetet a minisztériumhoz, — mikor kerek egy esztendőre a háromnapos sürgősség után töviről-hegyére felfordítja a minisztérium kodifikáló osztálya, kapcsolatban az igazságügyminiszterium törvényelőkészítő osztályával, a szabályrendeletet. Nem tudta előre a miniszter ur, hogy a főváros szabályrendelete rossz lesz és ha tudta, miért nem szabályozta törvénnyel vagy a most annyira divatos kormányrendelettel a lakbérleti dzsungelt? Miért kell az autonómiának leírni a leckét amelyre a miniszter bácsi ötöst ad és újra leíratja az egészet? Miért, oh miért? A lakbérleti szabályrendeletnek csúfolt keresztrejtvényben ez a kérdőjel a legtitokzatosabb.

— Az Uj Budapest tudósítójától. —

Sipőcz polgármester és a főváros autonómiája között a szakbizottságok működésére vonatkozó szakaszok értelme zése körül nézeteltérés támadt, amelynek elintézése most van folyamatban. Sipőcz polgármester ugyanis az új fővárosi törvényben a közmunkák vállalatba adására vonatkozóan fölvett szakaszokat úgy magyarázza, hogy a munkálatok kiadása száz százalékig polgármesteri hatáskörbe tartozik és erre vonatkozóan nem kell megkérdeznie a szokbizottságok, közelebbről az építési szakbizottságnak a véleményét. Ez a kérdés a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén is szóbakerült. Borvendég főpolgármester javaslatára a közigazgatási bzottság úgy határozott, hogy a szóbanforgó törvényszakasz értelmezése felől nem kérdezi meg a belügyminisztert, — mint ezt eredetileg tervezték, — hanem Sipőcz polgármester és a fővárosi pártok vezetői egymás között tisztázzák a vitás kérdéseket. A kereszténypárt részéről Petrovácz Gyula vezeti azt az akciót, amely ennek az ellentétnek az elsimítását célozza és pedig olyan értelemben, hogy az építési szakbizottság ezt a régi jogát visszaszerezze.

Petrovácz Gyula,

a Keresztény Községi Párt vezető tagja, akivel ebben az ügyben beszélgetést folytattunk, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának:

— A közmunkák vállalatba adása ügyében az új fővárosi törvény világos rendelkezései ellenére éles véleménykülönbség támadt az autonómia képviselői és a városházi adminisztráció vezetői között. Az 1872. évi fővárosi törvény úgy intézkedett, hogy minden néven nevezendő közmunkának vállalatba adása előtt a középítési bizottságot meg kell kérdezni. Hosszú éveken keresztül általános gyakorlat volt, hogy a polgármester a legapróbb munkák vállalatba adásánál is mindig megkérdezte a középítési bizottság magánépítési albizottságát, ahol minden ilyen kérdést részletesen le kellett tárgyalni. Ennek a bizottságnak a javaslata azután a polgármester elé került, aki azt legtöbbször respektálta. Erre az eljárásra az 1870. X. t. c. 19. szakasza is utasítást adott, amennyiben kimondotta, hogy a középítési bizottságot illeti a kezdeményezés, a terv és a javaslat készítése — a főváros közönségét illető minden

építkezési ügyben. Ez a szakasz ma is érvényben van, mert nem változtatta meg sem az 1930. évi XVIII. t. c., sem az 1934. évi XII. t. c. Az 1930. évi XVIII. t. c, úgy intézkedett, hogy

a polgármester a szakbizottságokat meghallgatja.

Ebből az a gyakorlat fejlődött ki, hogy a polgármester vállalati szerződések kérdésében egyáltalán soha meg nem hallgatta a középítési bizottságot, ami szintén anomália, mert az egyik végletből a másik végletbe való átmenetet jelenti. E két véglet között akart az 1934. évi XII. t. c. egészséges középútat teremteni, éspedig olyan értelemben, hogy

az apró-cseprő munkálatok vállalatba adását, — százezer pengő értékhatár alatt minden feltétel nélkül a polgármester hatáskörébe utalta át, a százezer pengőnél nagyobb értékeket képviselő közmunkák ügyében a törvényhatósági bizottság közgyűlése illetékes dönteni,

viszont a tárgyalás során éppen Wolff Károly indítványára felvétetett a törvénybe egy új szakasz, amely szerint ötvenezer pengő értéket meghalaaó közmunkák ügyében a polgármester a maga intézkedéseinek foganatosítása előtt köteles a szakbizottságokat meghallgatni. Ezek a szakaszok világosan vannak megfogalmazva. Az új törvény 6. § ának n. bekezdése a következőképpen szőj:

„A közgyűlés határoz mindennemű szerződés, vagy egyéb jogügylet megkötése kérdésében, ha annak értéke a százezer pengőt meghaladja.“

— Viszont a 7. §. 1. e pontja erf. mondj a:

,,A polgármester határoz a költségvetés keretén belül százezer pengő értéket meg nem haladó mindennemű szerződés vagy egyéb jogügylet megkötése tárgyában.”

— Végül a 4. §. második bekezdése tartalmazza Wolff Károly módosítását, amely így szól:

,,A polgármester a reá ruházott hatáskörben is az ötvenezer pengő értéket meghaladó intézkedései tekintetében az ügy tárgya szerint illetékes szakbizottságokat meghallgatni köteles.“

— Nekem volt egy módosításom az e’őző két szakaszhoz, amelyben a mindennemű szerződés kifejezés mellé zárójelben fe akartam vétetni a következő magyarázó kifejezéseket: ...„adásvétel, vállalatbaadás, bérleti szerződés megkötése stb.” A belügyminiszter ezt a módosítást azért találta feleslegesnek és csakis azért nem került be ez a módosítás a törvénybe, mert a belügyminiszter és a jogásztagok szerint ez a kifejezés, hogy „mindennemű szerződés“ — annyira

félreérthetetlen és félremagyarázliatatlan kitétel, hogy ezt minden urxativ felsorolás csak gyengítené.

— Ilyen törvényhozási világos rendelkezések után el sem tudtuk képzelni azt, hogy

akadhat bármilyen rabulisztikus magyarázat, amely a mindennemű szerződéskötés fogalmából az építési i szerződések kötését ki akarná kapcsolni.

Mégis azt kellett tapasztalnunk, hogy állítólag a tiszti főügyész úr törvénymagyarázata alapján a polgármester úr olyan gyakorlatot honosított meg és ezt Liber alpolgármester úr a középitési szakbizottság ülésén világosan ki is jelentette, — hogy az építések vállaltba adását, illetve az építési szerződések megkötését nem fogják a középitési szakbizottság elé terjeszteni. Miután ebben az eljárásban

a törvény határozott megsértését láttuk és miután a városházi tisztviselők részéről éppen azoknak a jogoknak az elkonfiskálását voltunk kénytelenek tapasztalni, amely jogokat az új törvény az előzővel szemben az autonómiának részben visszaadott, a középítési bizottság minden tagja, pártkülönbség nélkül, egyhangúlag tiltakozott e helyt nem álló törvénymagyarázat és az ebből folyó gyakorlat ellen.

Az első ilyen eset a Mátyás templom torony sisakjának a vállalatba adása volt. Ott tiltakozásunkkal elértük, hogy ezt a munkát nem adta vállalatba a polgármester és nem teremtett ezzel precedenst. A nyári szünet alatt különösen az iskolaépítések és útburkolatok Atdlalatba adásánál négy-öt olyan precedenst teremtett a polgármester, amelyek a törvénnyel