Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-08-25 / 33-34. szám
XII. évfolyam 33-34. szám Budapest, 1934 augusztus 25 UJ BUDAPEST Fc YÁROSPOUTTM Elöllzetésl Arak : Egész évre .......... 30 pengő Fél évre ...... ...... 15 pengő Egyes szám éra 60 fillér D O B Y ANDOR DR f Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. IV.. kaas Ivor-utca 9. Telefon: S2-8-23 Poslaiakarékp. chequetzámla 30013 &8BEgESHS8l»MagJg^jmJU^^ A kereszténypárt éles állásfoglalása a költségvetés redukciós törekvéseivel szemben * Müller Antal tiltakozik az ellen, hogy újabb takarékossági és szanálási intézkedésekkel temetővé terméketlenitsék a városházi közmunka-frontot Őszi gondok Az István-heti ünnepségek után az egyre rövidebbé váló nyári napok nyomán maholnap beköszöntenek az őszi gondok. Jönnek a súlyosabbá váló kenyérgondok, a tüzelési gondok. Nemcsak a magánháztartás gondjai sűrűsödnek, őszi fellegek gyűlnek a politikai horizonton is, amelyet eddig a nyári éjszakák mélykék azúrja tett nyugalmassá és eseménytelenné. A parázs, ime, már éled a hamu alatt, már lángolnak a szenvedélyek és indulatok, amelyek egyik napról a másikra forróvá, feszültté és fülledtté teszik majd a politikai atmoszférát. Ami külön kis glóbusunkon, a városházán is őszi viharok előjelei mutatkoznak. A nyár alatt sok hangulat forrt ki aktiv gondolattá, a nyári hónapok csöndje sok olyan gondolatot érlelt tetté, amelyek maholnap jelentkezni fognak a fővárosi politikában. Ez a nyár a fővárosnál nem a békés pihenés időszaka volt, a belül forró gondolatoké, az izzó szenvedélyeké, az előkészületeké a nagy és mégnagyobb öszecsapásokra. Kétségtelen, hogy ezek az összecsapások mihamarabb meg fognak történni és az is bizonyos, hogy a várospolitika ősze nyugtalanabb és idegesebb lesz, mint valaha. Hosszú és kemény küzdelmekre, féktelen összecsapásokra, súlyos ütközetekre van kilátás az egész vonalon! Most azután csak az a fontos, hogy ezek a harcok ne meddő küzdelmek legyenek, az óhaj az, hogy olyan háború keletkezzen, amelyből kifakad azután a béke! Mert — legyünk őszinték — Budapest népe nem háborút, hanem békét akar a városházán! A pártok, amelyek most minden eddiginél irtóbb hadjáratra készülnek, túlnyomó nagy részben légüres térben mozognak: elvesztették kapcsolataikat a választó közönséggel, amelyet valóban nem érdekel ez a párviadal! A pártok nem akarnak Antheuszok lenni, hogy uj erőt merítsenek a választókkal való érintkezésből. Tisztelet a kevés számú kivételnek: öncél lett a városi politika, önérdek mozgatja a vezér urakat és közkatonákat egyaránt. Semmi csodálkozni való nincs tehát azon, hogy vajmi kevés figyelem nyilvánul meg a vezér urak egymással folytatott küzdelme irányában Budapest népe részéről. A tömegeket, Budapest népét, nem érdeklik a személyi problémák, nem a pártvezéri küzdelmek, az egész városházi harcból csak az izgatja az embereket: kisebb lesz-e az adó, olcsóbb lesz-e a gáz és a villany. A főváros népe belefáradt _ a politikába, megunta a politikai horizont sivár és meddő jelenségeit, az öncéllá merevedett pártvezéreket, a várospolitika veteránjait, a törtetést a köztisztségek halmozásáért, a versenyfutást a jól jövedelmező igazgatósági stallumokért. A városházán újból kitörni készülő háború, amely a közérdek jelszava alatt politikai koncokért folyik, a főváros közönségének szemében néhány ember magánügye, amelynél a mindennapi kenyérért folytatott küzdelem, az ősz ezer és ezer gondja sokkal, de sokkal fontosabb! Tisztánlátást kérünk ezokból a városi politika összes tényezőitől, figyelmet, fegyelmet és önmegtartóztatást az egész vonalon, főleg abban a tekintetben, hogy a maguk kicsinyes hiúsági szempontjait ne tévesszék össze a közérdekkel, amely az őszi gondok idején mindennél, de mindennél fontosabb! — Az Uj Budapest tudósitójától — Esztendők hosszú sora óta nem stagnált annyira a nyári hónapokban a várospolitika, mint ebben az esztendőben, soha akkora méretű feladatok nem vártak az őszi szezon küszöbén az autonómia fórumaira, mint ezidén, amikor az élet egyre türelmetlenebbül dörömböl az álmos városháza kapuin. Túlmenően azokon a híreszteléseken, amelyek egyes várospolitikai vonatkozásokban is fontos politikai változásokról adnak birt, a kereskedő- és iparos világot az a mérhetetlen tespedés izgatja leginkább, amely a közmunkák terén uralkodik. Most már bizonyosra vehető, hogy az a bizonyos első kapavágás a Tabán területén ebben az esztendőben semmiesetre sem fog megtörténni és az is kétségtelen, hogy a folyó esztendőben már egyetlen városházi ügyosztályban sem fog semmiféle komoly közmunkaalkalom adódni. Az amúgy is felhős városházi horizontot teljesen feketévé sötétítik azok a hírek, amelyek viszont arról számolnak be, hogy a jövő esztendei fővárosi költségelőirányzat készítésénél már előre az az elhatározás, hogy semmiféle közmunka-programot a főváros nem állít be a költségelőirányzatba, hanem az erre vonatkozó elhatározásokat az autonómia a szanáló főpolgármesterre, illetőleg a kormányhatóságokra fogja bízni. Az aktuális várospolitikai és városgazdasági kérdésekről az Uj Budapest munkatársa hosszabb beszélgetést folytatott Müller Antal országgyűlési képviselővel, aki, mint a keresztény kereskedelem és ipar hivatott képviselője, állandóan feszült figyelemmel kiséri a közmunka-front alakulását a városházán. Müller Antal munkatársunk előtt a következő nyilatkozatot tette: — Magam is értesültem azokról a hírekről, amelyek úgy szólnak, hogy a készülőben levő jövő esztendei fővárosi költségelőirányzat közmunkákat egyáltalában nem fog magában foglalni, illetőleg annyira nyers előirányzatot produkál a pénzügyi ügyosztály, hogy az esetleges közmunkalehetőségek meghatározása és azután a befolyó jövedelmekhez képest a tényleges megvalósítása a főpolgármesterre és a kormányhatóságra marad. Pozitív bizonyságom ezekről a tervekről nincsen, annál kevésbé lehet, mert hiszen a polgármester tudvalévőén a költségvetést összeállító rendeletében olyképpen intézkedett, hogy mindaddig, amig a tervezet előtte nem fekszik, semmiféle közlés a nyilvánosság számára nem adható. — Sajnos azonban, hiú a remény abban az irányban, hogy ezek a híresztelések nem felelnek meg a valóságnak. A várospolitika és a városgazdaság minden vonalán azt látjuk, hogy szűkülnek és elsenyvednek a lehetőségek, egyre kevesebb a közmunka és ami van, az sem kerül igazságos módon elosztásra. Túlmenően azon a késedelmen, amelyet a szanálási terv végleges megkezdésén a főpolgármester ur múló természetű betegsége okoz, azt látjuk, hogy egyre kevesebb a munkaalkalom, egyre kevesebb a vállalkozási lehetőség, maholnap ott tartunk, hogy a budapesti városháza, az ország legnagyobb munkaadója, munkavállalati lehetőség szempontjából teljesen a nullával lesz egyenlő. Holott elsőrendű közérdek az, hogy amikor a gazdasági élet majd valamennyi frontján a javulás lehetőségei mutatkoznak, a budapesti municipium ne kezdje lefaragni önmagát, tartson lépést a vágtató élettel, ne legyen mesterséges elsorvasztja a fejlődési lehetőségeknek. A legkomolyabb figyelmébe ajánlom ezeket a megszívlelni való dolgokat a főpolgármester urnák, sót már most bejelentem az Uj Budapest hasábjain, hogy a józsefvárosi Keresztény Községi Párt keddi öszszejövetelén ezeknek a kivánalmaknak fokozott mértékben fogok hangot adni. — A jövőt illetően a lehető legsúlyosabbak az auspiciunnk. de nem kevésbbé terhes a jelen sem. Súlyos aggodalommal állapítom meg, hogy általánosságban a meglevő kis munkaalkalmak elosztása sem igazságos a városházán. Hiába vannak polgármesteri rendeletek, hiába állították fel a kartotékrendszert, hiába veti előre árnyékát a néhány hét múlva, életbelépő uj Közszállitási Szabályzat, a mérnöki ügyosztályok több frontján is tapasztalható, hogy indokolatlan kedvezések történnek egyes jó, vagy még jobb összeköttetésekkel rendelkező vállalkozók javára, teljesen figyelmen kívül hagyva a munkamegosztás elvét. Előttem fekszik egy panasz, amely arról szól, hogy az egyik fővárosi műszaki ügyosztály 780 ezer pengős munkát juttatott a legutóbbi hetekben egy vállalkozónak, aki a legelső helyek egyikén szerepel eddig is a neki juttatott közmunkákat illerően. Igaz, hogy a szóbanforgó vállalkozó a legolcsóbb volt a jelen alkalommal, ez azonban még nem jelenti azt, hogy a még néhány hétig érvényben lévő Közszállitási Szabályzat merev dogmáinak alkalmazásával fel szabadjon rúgni a munkamegosztás elvét, amely előírja, hogy olyan cégek és vállalatok, amelyek általánosságban megfelelnek a követelményekuek, állandóan pályáznak és állandóan a lognloeóbbctk köczá tovinwriak, a írui’. senytárgyalások eldöntésénél még akkor is figyelembe veendők, ha nem a legolcsóbbak, de árajánlatuk és a legolcsóbb ajánlat között nincs akkora differencia, amely számbavehető lenne. — Újólag felhívom a figyelmet az Uj Budapest hasábjain Felkay Ferenc dr. tanácsnok, a közgazdasági ügyosztály uj vezetője, okos ötletére, amely szerint ankét hivandó egybe az uj Közszállitási Szabályzatnak a fővárosi hatóságok által való egységes kezelését illetően. Az efajta kilengéseket, nem akarom ez alkalommal megnevezni, hogy melyik ügyosztályról van szó, mindenáron és minden módon meg kell akadályozni, mert ez alkalmas arra, hogy az amúgy is munka hijján szűkölködő kereskedő- és iparosvilágot még jobban elkeserítse és bennük az ajánlatok eldöntésének pártatlanságába vetett hitet is megrendítse! Mit látunk a városházán? Indokolatlan kedvezéseket, túlhajtott protekciózásokat, mint a fentebb emlitett eset is bizonyítja, ezenfelül azonban az anyagszállitó és munkavállaló kartelek uralmát az egész vonalon, szemben a kézműipar érdekeivel. Ez a helyzet továbbra tarthatatlan. Az uj Közszállitási Szabályzat életbeléptetése kapcsán uj éra kell hogy kezdődjék a városházán, a közmunkák és szállítások terén, ez nemcsak az én, hanem az egész Keresztény Községi Párt kívánsága és elsőrendű posztulátuma a polgármester úrral szemben. — Hogy végezetül ismét visszatérjek a jövőre, — fejezte be feltűnést keltő nyilatkozatát Müller Antal, — közlöm, hogy a Keresztény Községi Párt egységes és erőteljes frontot fog alkotni az uj költségvetés autonómikus tárgyalásai során minden olyan törekvéssel szemben, amely azt célozza, hogy merev tételek és avult dogmák ked-
