Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-07-28 / 29-30. szám

UJ BUDAPEST 1934 julius 28. Az ötvenezres Az uj Közszállitási Szabályzat és a tőváros Irta: MÜLLER ANTAL Előttem a magyar királyi keres­kedelemügyi miniszter és a magyar királyi belügyminiszter 50.000/1934. K. M. számú rendelete, amely a két miniszter együttes aláírásával a közszállitásokról és a hazai beszer­zés kötelezettsétjéről szól. Röviden a Közszállitási Szabályzat revíziójá­nak nevezett kormányrendelet, amely a legutolsó, a 100-ik pragrafus szerint 1934. október elsején lép életbe, megszünteti a régebbi Köz­szállitási Szabályzat (121.000/1929. K. M% számú rendelet), valamint a Köz­szállitási Szabályrendelet (88.500/ 1929. B. M. számú rendelet) érvé­nyességét azzal, hogy a hatályban levő általános részletes és különle­ges feltételek, amennyiben a jelen rendelet rendelkezéseibe nem ütköz­nek, további intézkedésig hatályban maradnak. Ha nem lennének elkoptatva a nagy szavak a politikai élet fóru­main, akkor azt mondanám, hogy a három hónap múlva érvénybe lépő uj Közszállitási Szabályzat forduló­pontot jelent a magyar ipar, első­sorban a kézműipar életében. Az Uj Budapest hasábjain nem szükséges az uj Közszállitási Szabályzatot is­mertetnem, ezt elvégezte már régeb­ben a lap érdemes szerkesztője azok­ban a cikkeiben, amelyekben a mi­niszter által annakidején leküldött, akkor még csak tervezetként sze­replő rendelet egyes vonatkozásait ismertette, különösen abból a szem­pontból, hogy azok a fővárosi intéz­mények, hivatalok és üzemek meg­világításában mennyiben hasznosak a közre. Arra is rá kell mutatnom, hogy az Uj Budapest a szabályzat megjelenését közvetlenül megelőző tárgyalásokról, amelyek a kereske­delmi minisztériumban az Országos Ipartanács kebelében folytak, min­denkor megemlékezett, hűségesen beszámolva arról is, hogy szerény erőmhöz és tehetségemhez képest, mint a kereskedelem és ipar hivatott képviselője, hogyan küzdöttem eze­ken a tárgyalásokon, de általában az önkormányzat fórumain is, hogy az uj Közszállitási Szabályzat az le­gyen, aminek készült: komoly és hi­vatott védelmezője a hatóságoknál a kisipar érdekeinek a kartelirozott. nagyipar és bankérdekeltségek fa­lanxaival szemben. Az Uj Budapestnek nincs helye arra, hogy különben is a kizárólag az iparosokat érdeklő részleteket: ho­gyan kell letenni a bánatpénzt, mi­képpen kell kibocsájtani az ajánlati felhívást, mi a döntés határideje, melyek a figyelembe nem vehető ajánlatok és az odaítélés általános elvei, mi az a megosztott odaítélés, hogyan kell a szerződéseket meg­kötni, hogyan tárgyalhat a hatóság az ajánlattevővel, melyek a jogor­voslati fórumok, hogyan kell a szál­lítási munkát megkezdeni és általá­ban a szerződést teljesíteni, hogy ál­lunk a számlák kifizetésével, melyek a kizárási eljárásnak különböző fó­rumai, — ismertesse újólag. Ehe­lyütt az uj Közszállitási Szabályzat­nak inkább azokkal a rendelkezései­vel foglalkozom, amelyek az autonó­mia vonatkozásaiban is fontosak és érdekesek. Arra akarok ezenfelül rá­mutatni, hogy az autonómia külön­böző fórumain helyetfoglaló iparos érdekeltségeknek, akár hivatalos megbízásból, akár egyéni címen fog­lalnak helyet a törvényhatósági bi­zottságban, illetőleg a szakbizottsá­gokban, önmagukkal és az iparos­­társadalommal szemben lelkiismereti kötelességük vigyázni arra, hogy az uj Szabályzatot a városházán a leg­­messzebbmenően, a legpontosabban, az iparos és kereskedő érdekeknek a legmegfelelőbben hajtsák végre. A száz paragrafusból álló szabály­zat 51. pontja a kisipar részére biz­tosított kedvezményekkel foglalko­zik. Az uj Szabályzat ezen paragra­fusát tartom én a kisipar szempont­jából a városházán a legfontosabb­nak. Tudják iparostársaim, de mind­azok az önkormányzati fórumok is, amelyeken több, mint egy évtizede állandóan szót emeltem a kisiparos­érdekek mellőzése miatt, mennyire fontos, hogy végre van norma, amelyhez a városházi hatóságok kö­telesek tartani magukat. Az én sze­rény véleményem az, hogy ez az 51-ik paragrafus, főleg annak 1. pontja a kézműipar reneszánszát je­lenti, Budapesten. All ez különösen a felruházó iparra: a szabókra, cipé­szekre, stb., de az asztalos-, bádogos­­stb. iparosokra is, mindazokra, ame­lyeket ez a nagyszerű 51. pragrafus részletesen felsorol. Uj éra kezdődik a kisipari foglalkoztatás szempont­jából a városházán, meglazulnak a régi kartel-összeköttetések, hogy egyik napról a másikra azután tel­jesen meg is szűnjenek. Az autonó­mia fórumait áthatja a kisipar vé­delmének az az érdeke, amelyet ez a kisipar a főváros egyik legfontosabb és legmegbízhatóbb adófizető társa dalmi rétege, már régen megérde melt volna. Az 51. paragrafus 1. szakaszánál nemkevésbbé fontosabb a 2. szakass sem, amely a helyi vállalkozók szá­mára nyújt előnyt megfelelő minő­ség és nem lényeges árkülönbözei mellett. A főváros ajánlati feltéte­lei régebbi idő óta magukban fog­lalták^ a helyi vállalkozók kötelező előnyét más helységbeliekkel szem­ben, azonban ez az elv legutóbb el­halványult, hogy csak a Mátyás­templom kőfaragási munkáit említ­sem,. A budapesti vállalkozóknak a jövőben nem kell attól félniök, hogy kisebb munkabérrel dolgozó vidék vállalkozók előnyben részesülnek ve­lük szemben. Mit említsek még, mint igen fon­tosak? Talán a 47. paragrafust, amely a valószerüség és olcsóság elveinek szerencsés öszetétele. Emlitsem-e a 65. szakaszt, amely az ajánlatban megjelölt munkabérek fizetését te­szi kötelezővé a munkásokat ille­tően, kötbér kikötésével, megakadá­lyozva ezzel a munkások kiuzsorázá­­sát? Emlitsem-e a 81. szakaszt, amely közli, hogy 30 nap alatt ki kell fi­zetni a kiállított számla összegét? Utaljak-e a 85. paragrafusra, amely a hazai beszerzés kötelezettségét írja elő, minden eddiginél erősebb és ha­tékonyabb formában1? Mint előbb is kijelentettem, nincs szándékomban végigmenni részlete­sen a Közszállitási Szabályzat fon­tosabbnál-fontosabb rendelkezésein. Hála és köszönet a belügyi és a ke­reskedelmi minisztereknek, akik ezt a rendeletet annyi esztendei haloga­tás után végre csakugyan kiadták és meghatározták annak életbelépési terminusát is (hány olyan érvényes és szabályszerű utón létrejött tör­vény és rendelet van, amely még mindig nincs életbeléptetve, holott azokra igen nagy a szükség!). Be hála és köszönet az iparos osztály minden igaz barátjának és harcosá­nak, akik vállvetett erővel harcolták ki ezt a rendeletet, amelyről cikkem utolsó szavaiban is csak azt ismétel­hetem: a kisipar reneszánszát je­lenti! Db komoly ellenvetése nem lehet. Át­szállás a Margithid lépcsőjénél a legegyszerűbb, de némileg kényel­metlen megoldás. A közvetlen be­­f'ordulóval a Margithidról és eset­leg az Üstökös-utcán is, átlag rövi­­debb az ut. Minkenképpen jobban eloszlik a forgalom és megmarad a Török-utca fordulója. A Gellért gyógyszálló egy nagy „kurszalon“, — itt pezsgő az élet, — nem lehet nyugalom. A komoly, tömeges gyógyfürdővendég befoga­dására a Császárfürdőnek van al­kalmas környezete és légköre. Több gyomor többet fogyaszt és jár eb­ből^ a kurezalonba. Nem beszélek uj gyógyszállókról, csak elég legyen — megfelelő helyen — az ágy, az anyagi megértés, a zavartalan átjá­rás az utcán, valamint lehetőleg a terászos átjáró a szállóból a für­dőbe, meg a lombos napos parkba. így képzelem el ezt a Császárfürdő­ben, — alig számottevő költséggel. A József hegyi-, a Pusztaszeri- és a Doberdo-ut védelmi vonalaiba, legrövidebben — pont a Császár­fürdő parkos hegyoldalán vezet majd fel az ut. az 1908 év óta vajúdó Kavics-utca rendezésével. Nem téte­lezzük fel — az úgynevezett vezér­kari határról a légi támadást, a Má­tyáshegy, meg a Szemlőhegy virá­nyos berkein keresztül. Minderről megfeledkezett a ház­­adómentesség tárgyában kiadott rendelet. A Császárfürdő fejleszté­sének előmozdítása még a megfon­tolás tárgyát sem képezi, és hol ma­rad Óbuda gyáriparának építkezé­se? Hogyan épüljenek be az engedé­lyezett hajmeresztőén üres, ember­öltőn szomszéd nélkül maradó tűz­falak. ha nem házadómentesség gél? Mikor szűnnek meg, a sáncépités korából öröklött, szűk, zártsorú ut­cák? És hol van az ellenséges repü­lőgépek kellő fogadására kész úthá­lózat, meg a kellő vegyipar Buda­pesten? Óbudai problémák Aé** r r f *» Hí rr £ „ t ■ ■■ rr Ifi ■ Csaszarfurdo es a jovo háborúja Irta: nemes NÁTLY IGNÁC ny. ezredes Meg kell világítanunk — újabb vörös, oláh, trianoni behódolások elejét veendő — az álcivilizáció és a kereskedelmi konkurrencia okozta világháborúban alkalmazott légi tá­madások ellenszerét, a vegyi gyár­iparból kifejlődött gázvédelmet, — legalább is, szép székesfővárosunkra vonatkozóan. Mérges és egyéb gázok nagymeny­­nyiségben a levegő áramlásával, kü­lön szerkezetekkel, gránátokkal, gyújtókkal és az eddigi lövegekkel, bombákkal egyetemben is, a kívánt helyre irányíthatók. A mérges gá­zok megtámadják a lélegzési szer­veket, a szem kötőhártyáját, sőt a test bőrét. A köd- vagy felhőképző gázok kizárólag, valamely tárgy — város, gyár, hid — vagy hadműve­let leplezésére szolgálnak és gyak­ran puszta megjelenésükkel nagy riadalmat, okoznak. Nehezebb faj­súlyú gázok a föld lejtője és alja felé, a könnyebbek, valamint a me­legek felfelé terjeszkednek, — a szel­lő szétoszlatja. — a köd, viz magá­hoz vonzza őket. Szélcsendes hely, pince, mély ut, szűk magas zártsorú utca, vagy udvar — mérges gázok elárasztásával — hetekig meg köze­líthet etlenné válhat, gázálarc nél­kül. A budai hegylánc, a Duna és^ a nagyrészt északnyugati légáramlás, némileg természetes védelmet nyúj­tanak a gázokkal szemben. Buda­pest nagy körutainak, a Dunapar­­toknak, valamint a közvetlen hegy­vidék úthálózatának gondos kiépí­tése a legfőbb tényezők Budapest egész területének védelmében, min­denféle harci támadás tekintetében. A harci gázok nélkülözhetetlenné váltak, — ezért ma már mindenki­nek ismernie kell, legalább az alap­fogalmakat. Egyébként a gázálarc megfelelő ruházat és vegyszer alkal­mazásával — kellő védelmet nyújt­hat — mindenféle gázmérgezés ellen. # Óbuda a jövő háborúját tekintve — és az élet állandó háború — két részre osztható: az iparosvárosra és a fürdővárosra. A Császárfürdő a szűk Zsigmond-utcában lezsinegeli Óbuda életerét, forgalmát, azért jo­gos a Császár fürdő halálra ítélését követelni, — de csak azért, hogy ha­mujából Phőnixként — Budapest második felhőkarcoló palotája — felemelkedhessék, munkát és életet osztogatva. Csodájára járjon a vi­lág Óbuda fürdővárosának, Gülbaba sírjától Schmidt Miksa viharverte klastromáig. A Császárfürdő fürdővárosi jelle­gét másképpen, mint a közúti for­galom teljes kizárásával a Zsigmond­­utca szíik részéből nem lehet meg­oldani. Ennek ilyértelmü átvezetése ellen az Újlaki rakpartra, senkinek Tóth Lajos pala- és cserépfedő-mester Vállal: Eternit-, cserép-, facement- és bőrlemezfedést, tetők jókarbantartását és tatarozását BUDAPEST, IX., KÖZRAKTÁR U. 24 Telefon: 87-7-27 STESHER és SZEMPER Cégtulajdonos; Steiner Mór Disz-, templom-, szobafestőn és mázolóh Budapest, IX., ILIoi-ut 57 Telefon: 30-6-29 Rekord-rolifilm 26° Sch. 6X9. 8 SeSvéteBes P 1.40 Amatőr felvételek kidolgozása elsőrendű kivitelben REKORD foto szaküzlet, VS8, Kyár-utca 10. Telefon 40—4—03 LOPOS GYULA BUDAPEST Hl-, BÉCSI-UT 85. SZ. Iskolapadok, tornaszerek, játszótéri beren­dezések, teniszütők és hajlitoit sportcikkek TELEFONSZÁM: 62—5—05 JOBB A RADIO T U N G S R A M RÁDIÓCSŐVEL

Next

/
Oldalképek
Tartalom