Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-07-28 / 29-30. szám
1934 julius 28. flJBUJlAPESI •> Egy hatvanezer pengőn kölcsön viharon és homályos regénye Garantálta-c a főváros a Stux-bankház által Sebestyén szinig-azg-atónalt adott liatvanezer pengős kölcsönt? — Nyolc százalékos kamat, hat százalékos folyósítási jutalékés hasonló jók a köicsön-szerződésben — A legfelsőbb bíróság elutasította Stuxék alaptalan keresetét — Az Uj Budapest tudósítójától. — A polgármester az elmúlt napokban úgy intézkedett, hogy addig is, amig a Városi Szinház hosszabb időre való bérbeadása tárgyában a törvényhatóság első őszi közgyűlése dönt, egy esztendőre Föld Aurélnak, a kiváló szinházi szakembernek adta a Tisza Kálmán-téri műintézet fölött a rendelkezés jogát. A polgármester ezen határozata véletlenül összeesik a legfelsőbb bíróságnak, a királyi kúriának egy ítéletével, amely a Városi Szinház múltjának egyik legsötétebb részéről rántja le a leplet. A Sebestyén-éráról van szó: a Tisza Kálmán-téren eleinte nagy sikereket látott, később tönkrement, sőt csődbe is jutott színigazgatóról, akinek egyik kölcsönügyletét illetően mondotta ki a magyar királyi kúria, hogy a fővárost az általa fölvett kölcsönért semmiféle felelősség és fizetési kötelezettség nem terheli. Még a múlt esztendőben történt, hogy a Stux és Hugó budapesti bejegyzett cég a budapesti királyi törvényszékhez keresetlevelet nyújtott be, annak kézbesítését a polgármesterhez kérvén. Keresetlevelében 56.576 pengő tőkét és annak kamatait kéri a Stux-bankház a fővárostól, előadván, hogy 1930. őszén a főváros tulajdonát képező^ Városi Szinház bérlője, Sebestyén Géza, 00 ezer pengő kölcsön folyósítása iránt fordult a bankházhoz, amely összeg a szinházi üzem fenntartására vált szükségessé. Sebestyén nem jó! A bankház közölte a kölcsönt kérő Sebestyén Gézával — mondja Stuxék keresetlevele, hogy az ő vagyoni helyzete nem nyújt garanciát a kölcsön felvételére, miért is azt a bankháznak megadnia nem állott módjában. Később Sebestyén jelentette a bankháznak, hogy a főváros a kölcsön megadása esetén biztosítja a követelés erejéig a Városi Színházból származó napi bevételeket, illetve az általa a szinház javára szerződésileg kötelezett szubvenciónak egy részét. Napi 5% + cesszló Ily előzmények után jött létre a kölcsön egy polgármesteri rendeletre, amely utasította a szinház vezetőségét, hogy a kölcsön igénybevételének napjától kezdve 1931. máy jus 31-ig a szinház mindennapi brutto bevételéből öt százalékot automatikusan vonjon le és azt a bankház postatakarékpénztári számlájára fizesse be. A polgármester egyben utasította a közművelődési ügyosztályt, hogy a fővárostól a Városi Színháznak járó szubvenciót 1931. junius elsejétől esedékes részleteit a még ki nem egyenlített kölcsönösszeg erejéig a bankháznak utalványozzák. A törvényszékhez benyújtott keresetében előadja ezután a bankház, hogy a polgármesteri rendelet révén biztosítva látták a kölcsönösszeget, amely 60 ezer pengőre rúgott, ezt az összeget 1930. évi szeptember 26-án folyósították is, mégpedig a főváros egyik hivatalnokának, Zachariás G. Sándor dr. fogalmazónak jelenlétében. Sebestyén Géza ezen összeget a Stux-bankház pénztárhelyiségében azonnal átadta Zachariás fogalmazónak, egyben átvette a bankház levelét, amely a folyósítás tényét foglalja magában és annak átvételét aláírásával is elismerte. Sebestyén meg is kezdte a kölcsön viszszafizetését: ettől a naptól kezdve, — amit a bankház keresetlevele is kénytelen elismerni, — tényleg pontosan lefizettetett a Városi Szinház mindennapi bruttó bevételének öt százaléka, mindaddig, amig a Városi Szinház 1930. végéig előadásokat tartott. Uj fii óz s Ferenczy! 1931. elején uj kezekbe került a Városi Szinház: Ferenczy Károly kezébe. Ettől az időponttól kezdve az öt százalékok lefizetése nem történt meg napról-napra, hanem 1931. január 30-án egy összegben 800 pengő fizettetett le a későbbi elszámolás fenntartásával. 1931 január 30-a óta azonban a Városi Szinház bruttó napi bevételeiből a bennünket megillető öt százaléknak megfelelő összegek hozzánk be nem folytak — állapítja meg a kereset, — sőt elérkezvén az 1931 junius elseje, az akkor esedékessé vált szubvenció részleteket sem fizette le a székesfőváros, hanem az időközben vagyontalansági esküt tett Sebestyén Gézával bírói egyezséget kötött és ennek alapján 273.136 pengő erejéig zárlatot vezettetett a Sebestyén által tőle bérelt Budai Színkör összes jövedelmeire. -Elismeri a Stux-bankház keresete, hogy a bírói egyezség összegében az ő követelésüket is felvette a főváros, mint Sebestyén Géza által a főváros részére megtérítendő összeget, arra azonban a főváros ezután egyetlen fillér fizetést sem teljesített. Miértis az időközben lefizetett részletek betudásával 56.576 pengő tőkének és kamatainak, valamint a perköltségeknek megfizetésére kérte a törvényszék által a fővárost a Stux-bankháiz kötelezni. Egy Ígéret. • . A bankház keresetére a főváros nevében Günther Ferenc dr. tiszti ügyész hosszú előkészítő irattal válaszolt. A főváros jogi képviselőjének véleménye szerint a szubvenció lekötése csupán a Sebestyén Géza szerződésének épségben tartása mellett és fennállásának idejére szólhatott. Az engedményezést a főváros csak bizonyos feltételekkel vette tudomásul: mindenesetre jogi és logikai képtelenség volna — mondja Günther tiszti ügyész — amit nem lehet jóhiszeműen állítani, hogy az engedményezés tudomásulvétele írásban több kötelezettségei róhatna a fővárosra, mint írás nélkül. Rámutat a főváros jogi képviselője arra, hogy éppen azért kellett a főváros jóindulatú támogatása és tudomásulvétele az engedményezéshez, mert a főváros volt Sebestyén Géza legnagyobb hitelezője és a fővárosnak Sebestyén cirka 200 ezer pengővel tartozik: a főváros akarata nélkül nem öt százalék, de egy fillér sem juthatott volna felperesnek, A főváros nyilvánvalóan áldozatot hozott, hogy Sebestyén Géza — Az Uj Budapest tudósítójától. — Több alkalommal megemlékezett az Uj Budapest arról a huzavonáról, amely a fővárosi törvényható- I sági bizottság által még a múlt esztendő novemberében letárgyalt uj lakbérleti szabályzat körül folyik. Az igazságügyminisztérium heteken át zárt ajtók mögött tanácskozott az uj szabályrendelet ügyében,, amely azonban mindezideig nem érszinészei és zenészei fizetésüket megkaphassák és hogy ő szerződéses kötelezettségének megfelelhessen, ami a fővárosra nézve azonban semmi anyagi előnyt nem jelenthetett. Ami a Ferenczy által fizetett 800 pengőt illeti, hangsúlyozza a főváros, hogy a fizetést nem a főváros teljesítette, Stuxék és Ferenczy Károly között jogviszony létesült, nevezetesen utóbbi készfizető kezességi nyilatkozata. Stuxék Ferenczynek további 100 ezer pengő kölcsön folyósítását helyezték kilátásba, de sem a Ferenczyvel létesített uj jogviszonyt, sem az egyéb dolgokat annakidején egyáltalában Stuxék nem tartották szükségesnek a fővárossal közölni. Pervesztés 3 fórumon A törvényszék, az ítélőtábla, sőt legutóbb a kúria is, teljes egészében elutasították Stuxék keresetét. A felsőbíróság előtt az időközben az Elektromos Művek főügyészévé avanzsált Günther Ferenc helyett Fértsék Leó tiszti ügyész látta cl nagy szakértelemmel a főváros jogi képviseletét. A kúriai ítélet megállapítja, hogy az engedményezés, illetőleg a főváros részéről elvállalt kötelezettség csak a főváros és Sebestyén között létrejött szerződés tartamára állhatott fenn, ennélfogva a bérleti szerződésnek a szerződő felek hibáján kiviil idő előtt történt megszűnése folytán a fővárost további kötelezettség nem terhelheti. Stux és a jutalék — A szerződés idő előtti felbomlását — állapítja meg bölcsen a legfelsőbb bíróság, — nem a fővárosnak valami hibája vagy mulasztása idézte elő. Ha mégis az alperes főváros lett volna az, aki a szerződés felbontását kérte anyagi és a főváros közönségének kulturális érdekei megóvása céljából, kötelezettségvállalása ellenére is jogosan tette meg a kezdeményező lépéseket. A fővárosnak ezen lépése után számot kellett vetnie a Stux-bankháznak azzal, hogy a juttatások, a százalékos levonások és a bérlőt illető szubvenciók csak addig szolgálnak az ő biztosítására, amig a bérlővel létesült szerződéses viszony fennáll. A főváros tehát az egész vonalon pernyertes lett a Stux-bankházzal szemben. Még csak azt jegyezzük ide, hogy az 1930. szeptember 26-án kifizetett 60 ezer pengős kölcsön után a bankház évi nyolc százalékos kamatot, továbbá hat százalékos, azaz 3600 pengőre rugó jutalékot számított, illetőleg vont le magának. Hogy a váltóbélyegek, ^ sőt a postatakarékpénztári befizetési lapok költségét is Sebestyén Gézának kellett viselnie, az a fentiek után egyáltalában nem kétséges. kezeit le a fővároshoz és igy augusztusban sem lesz életbeléptethető. LiDer Endre alpolgármester az uj lakbérleti szabíiiyzat jóváhagyásának késlekedéséről a következőket mondotta munkatársunknak: — Állandóan figyelemmel kisértem az uj lakbérleti szabályzatot, Liber Mármesier sem tudia, mién hasik az ni lahhérieii szabizai löuanapgása tz Meléplelés MMbDi terminusa: 1935. müs i. amelyet a múlt esztendő novemberének utolsó napjaiban permanens üléseken tárgyalt le a főváros törvényhatósági bizottsága, azért, mert a kormány állandóan sürgette^ a szabályrendelet záros határidőn belül való felterjesztését. Háromnegyed esztendeje azonban semmi érdemleges intézkedés nem történt a jóváhagyás tekintetében. — Az igazságügyminisztériumban tudomásom szerint hosszas tárgyalások folytak az uj lakbérleti szabályzat ügyében. Hogy miért volt szükség ezekre a tárgyalásokra, nem tudom megmagyarázni, hiszen annakidején, mikor az uj szabályzat megalkotására a polgármesteri előterjesztést a szakbizottságok elé vittük, előzetesen a legalaposabban és legrészletesebben megtárgyaltuk az ügyet az összes illetékes fórumokkal. Értesülésem szerint azonban ezek az igazságügyminiszteri tárgyalások már vég’etértek és a lakbérleti szabályzat aktája visszakerült a belügyminisztériumba. — Állandóan sürgetjük a lakbérleti szabályzat kormányhatósági jóváhagyását: legutoljára két vagy három héttel ezelőtt küldtünk újabb sürgető felterjesztést a belügyminiszter úrhoz. Amennyiben a nyári hónapokban vissza nem érkezik a szabályrendelet, azt novemberre nem tudjuk életbeléptetni, hiszen az esetleges változtatásokat, amelyeket a belügyminiszter elrendel, újra végig kell vinnünk az autonómia fórumain. Mivel pedig a februári negyedben szintén nem léptethető életbe a szabályrendelet, mert ez nem költözési negyed, a jövő esztendő májusa előtt nem lesz uj lakbérleti szabályzata Budapestnek! A gróf és a Vásárpénzlár a Kúria eiuiasiioita a vasarpenztar 16.600 pengős Meiasat — Az Uj Budapest tudósítójától. — Hosszú évek óta húzódó, bonyolult peres ügy került a minap a Kúria Ternovszky tanácsa elé. A pert a Budapesti Székesfőváros Vásárpénztár Rt. inditotta gróf Benyovszky Móric siklósi földbirtokos ellen. A per során a Vásárpénztár azt adta elő, hogy a gróf haszonbérlőjének, Fehér Lőrinc dr.nak 1927 december havában 32.000 pengő kölcsönt, mint állathizlalási hitelt folyósított és erre kézizálogul lekötötte a haszonbérlő később leszállitandó 30 marháját és 250 darab sertését. Gróf Benyovszky Móric a 32.000 pengő átvétele körüli időben nyilatkozatot adott a Vásárpénztárnak, amelyben kijelenti, hogy a Budapesti Vásárpénztárnak a Fehér Lőrinc bérlővel szemben fenálló követelésére az elsőbbségi jogát elismeri. Utóbb azonban Fehér-tői Erzbrucker József vette át a haszonbérletet, az élő és holt felszereléssel együtt. Ezek között 30 darab szarvasmarhát és 100 darab sertést. A vételárat Fehér Lőrinc haszonbértartozása fejében a gróf kapta meg. A per során a Vásárpénztár azt vitatta, hogy az elsőbbségi jogra való nyilatkozat Benyovszkyt kötötte az eladott állatokra, különben is a Vásárpénztár által folyósított kölcsönből a gróf 20.000 pengőt kapott. A Kúria azonban elutasította a Vásárpénztár keresetét, megállapítva azt, hogy annak jogos alapja nem volt, mert gróf Benyovszky a Vásárpénztár és Fehér Lőrinc haszonbérlő között létrejött hitelügyletbe nem folyt be, és igy a két fél közötti tárgyalásról nem lehet közvetlen tudomása. Arra pedig nincs adat, hogy a gróf a bérlemény területén levő és állitólag lekötött élőfelszerelés tekintetében ^ annak bármily módon való értékesítése esetén mondott volna le, mint haszonbénbeadó a Vásárpénztár javára törvényes elsőbbségi jogáról, hanem csupán arról, hogy esetleges kényszereladás esetében a Vásárpénztár követelése Benyovszky törvényes zálogjogát megelőző rangsorban nyer kielégítést.
