Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-06-16 / 24. szám
1934 jtinius 16 aoo» s Wolff Károly adózási szempontból egyenlő elbánást követel a főváros és a vidék számára Felszólítja a pénzügyminisztert, hogy a házbirtokkal kapcsolatban is eszközöljön bizonyos védőintézkedéseket, mert különben veszedelembe jutnak a városok és megrendül az adózási képesség — Az Uj Budapest tudósítójától — A közigazgatási bizottság junius havi ülésén a fontos és aktuális problémák egész sora került szőnyegre. A bizottság első szónoka, Petrovácz Gyula, általános helyeslés között mutatott rá arra, hogy a főváros életében jelentős változást létrehozó uj fővárosi törvény megsokszorozza a közigazgatási bizottság ellenőrző tevékenységét, annál is inkább, mert ennek a bizottságnak az ülésén fognak minden közigazgatási téma tekintetében a polgármester felé elhangozni azok az észrevételek, amelyek a szanálási időszak alatt is természetszerűen fel fognak merülni. Csilléry Béla dr. pénzügyigazgató jelentéséhez általános figyelem közepette Wolff Károly szólt hozzá. Rámutatott arra Wolff Károly, hogy, amint a pénzügyi szakbizottság is azt már megállapította, a főváros adófizető polgárságát nagyobb terhekkel sújtani már nem lehet, mint amennyi terhet ma visel. Wolff Károly aggódva szögezte le, hogy a folyton növekvő terhek következtében az egész főváros budgetje veszedelembe fog kerülni. Beszéde további során Wolff Károly megállapította, hogy az egész ország területét szem előtt tartva, legnagyobb az adófizetési készség a fővárosban. lyett az Alföld szépségeit zengte, a magyar poézis mindezideig érthetetlen okokból mellőzte Budapestet, talán azért is, mert a magyar költők legnagyobbrésze vidékről származott és nem vertek eléggé gyökeret az ország szivében. Ezen a tagadhatatlanul mutatkozó hiányon segített Havas István szakfelügyelő igazgató, a Petőfi Társaság érdemes főtitkára. az ismert költő, aki Városok városa címmel megénekelte Budapestet. Szebbnél-szebb költemények váltakoznak a kötetben, amelyet a költő következő levél kíséretében küldött be szerkesztőségünkbe: — Budapesttől, kedves fővárosunktól, melynek magyarrá, nemzetivé levéséért negyven éven át dolgoztam: a toll és a tanítás fegyverével, most búcsúzom s ezt a kötetet teszem le közös asztalára, melynél sokan csak vendégeskedtek. Hálás emlékem s emlékjelem az Ő számára is. Érdemes lapja, melynek hűséges olvasója voltam, emlékezzen meg kötetemről, amely a maga nemében eddig egyetlen. Szeretetem szólal meg benne s büszke magyar szivem. A kötet egyik legszebb versét mutatóba itt közöljük: ÓBUDA Bérház-kaszárnya, malmok, törpe liázak, Sikátorok közt csengő villamos . . . Kéménykirályok dölyfösen pipáznak, S a kocsma-cégér váltig hajladoz. Tnlnan Aquincum, Róma kőhalottja, Átnéz a sikra topolyfák sora, Kristályhabját egypár erecske ontja, S izzik a tájon alkony bibora. Hat óra. Gyárak kürtje bug a csendbe*, S Buda, királynék hajdani szerelme, A vén Hármashegy árnyán megremeg. A földnek mintha keble zihálna, Hisz ott látszik, az égő napsugárba* Árpád, akinek hamva itt lebeg. A penzügyigazgató május havi jelentése azt igazolja, hogy az év elejétől kezdődően ötmillió pengőt meghaladóan több az adóbevétel, mint volt a múlt esztendő ugyanezen időszakában. Ez mutatja a székesfőváros adófizető közönségének készségét, de mutatja azt is, hogy végeredményben az adójövedelem kérdésében milyen készsége és teljesítőképessége van a főváros adófizető polgárságának. — Az ötmillió pengő — folytatta Wolff Károly, — azt mutatja, hogy a polgárság mindent megcsinál, amit meg tud csinálni. Rá kell azonban arra is mutatnom, hogy egyenlő elbánást kívánok! Egyenlő elbánást az adókérdések elintézésénél, a székesfőváros részére! A közigazgatási bizottság üléséből teljes tárgyilagossággal kérte Wolff Károly a pénzügyminisztert, tartsa szem előtt azt a körülményt, hogy ne csak a vidék jöjjön tekintetbe bizonyos enyhítések alkalmazásánál, hanem a főváros közönsége is. Ha a földbirtokkal kapcsolatban vannak bizonyos, az adóalanyokat védő intézkedések, a pénzügyi adminisztrációban figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a házbirtokkal kapcsolatban is eszközölni kell bizonyos védő intézkedéseket, mert különben veszedelembe jutnak a városok. — Az Uj Budapest tudósítójától — A Keresztény Tanügyi Bizottság az elmúlt tanévben igen intenzív és sikeres működést fejtett ki pedagógiai munkásságával és a tanügyi tisztikar válságos helyzetének enyhítése céljából is állandóan foglalkozott a szociális problémák megoldásával. Javaslatait a felsőbb hatóságok több Ízben honorálták. A tanügyi tisztikar hálás elismerését óhajtotta kifejezni fáradhatatlan, ügybuzgó elnökének Bedndrz Róbert prelátusnak. Az Erzsébetvárosi Keresztény Kaszinó ez alkalomból zsúfolásig megtelt a tanügyi tisztikar tagjaival. Ott voltak: Bedndrz Róbert prelátus, a tanügyi bizottság elnöke, Szőke Gyula dr. felsőházi tag, Kasics Margit és Temesy Győző törvényhatósági bizottsági tagok. Jablonkay Géza dr. kereskedelmi iskolai c. főigazgató, Tamás Antal, ipariskolai c. főigazgató, Fallenbiichl Tivadar, Lenkei Lehel, Havas Mihály, Gáldi Béla dr., Karácsonyi Geyza, Párkányi Norbert, Forgács Tivadar, Schalter Sándorné dr.-né Gerencsér Istvánné dr.-né, Madarász László, Masson Izabella, Di Sandri Károly, Karácsonyi Pál, Castiglione László, Sattingcr Viktor középiskolai igazgatók, Adamkovics Bertalan, Jáger Péter, Janovics Antal, vitéz Kelemen Béla, Fekete Géza, Lathwésen Gyula, Reischl Rév Tivadar, Rózsa Géza, Szentgáti Károly, Ujlaky Gyula Unghváry Elemér, Urbányi C. József, Zerenszky Károly elemi iskolai igazgatók, Barthonek Katalin ipariskolai igazgató stb. Lrbrínyi C. József örömmel üdvözölte a nagyszámmal megjelent pedagógusokat, akik áldozatok árán is eljöttek tanúbizonyságot tenni, hogy a keresztény nemzeti eszmét szolgáló Keresztény Tanügyi Bizottság zászlója alatt akarnak — Adórendszerünknek, — jelentette ki Wolff Károly, — ma is két alapja van: az ingatlan és a házbirtok. A jövedelmi adóval kapcsolatos tervek nem válnak be úgy, mint ahogy azt az adókérdés szakértői elméleti szempontból tervezték. Ez természetes is. De fix az ingatlan és a ház. A vidéki ingatlanokkal kapcsolatban az a tendencia érvényesül, amely a védő és óvó rendelkezéseket mindinkább ki akarja terjeszteni. Ez a városi lakosság szempontjából jogossá teszi azt a kérdést, hogy a városi lakosok ingatlanának problémája vétessék szintén figyelembe, nehogy túlzás következzék be. Beszéde végén Wolff Károly ismételten hangsúlyozta, hogy ezt a problémát minden pénzügyi kérdéssel foglalkozó szakembernek szem előtt kell tartania. A pénzügyigazgató jelentéseiből egyre inkább domborodik ki a főváros súlya és jelentősége, annál is inkább, mert kétségtelen, hogy az egyenes adóknak mintegy hatvan százaléka folyik be a fővárosban. Ez az adat a főváros nagy jelentőségét igazolja adózási szempontból. Ezt a körülményt Wolff Károly azért tartja különlegesen szükségesnek a közigazgatási bizottságban leszögezni, mert tudja azt, hogy a jövőben ez a kérdés nagyon aktuális lesz. harcolni a jobb jövőért. Masson Izabella, a polgári leányiskolák Pedagógiai Szemináriumának igazgatónője, magasszárnyalásu beszédében a tanévzáró díszes összejövetelt a magyarok aratóünnepével hasonlította össze. Színes beszédében reámutatott a tanító magvető munkájának fontosságára. Végül viharos taps és éljenzés között melegen ünnepelte Bedyiárz Róbert prelátust, elnököt, fáradhatatlan, önzetlen tevékenységéért, amiért a Bizottság minden tagja nevében egyenként és összesen hálás köszönetét tolmácsol. Bednárz Róbert prelátus elnök emelkedett ezután szólásra meg-megujuló tetszésnyelvánitás mellett nagyszabású beszédében többek közt azt mondotta: A Keresztény Tanügyi Bizottság nagyvonalú programja nem fér el szűk keretek között. A keresztény nemzeti eszme egyetemessége megköveteli, hogy az egész társadalomban uralkodóvá legyen. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha a tanügyi tisztikar tagjai ezen eszmék apostolaivá szegődnek és továbbhordozói lesznek az evangéliumi gondolatoknak szerte az egész országban. Nemcsak itt a fővárosban, hanem a vidéken is. A sok nehézség, válság dacára, hogy egyre nagyobbodik a tábor és mind nagyobb a munkakészség azt egyrészt az eszmék vonzó, delejes erejének köszönhetjük, másrészt azon koncentrikus, következetesen céltudatos munkának, mely a magas műveltségű tanügyi tisztikarra vonzó hatást gyakorol. Mi nem akarunk és nem engedünk az iskolába pártpolitikát vinni, csak egy politikának van helye az iskolában, hogy az oktatás magyar, keresztény nemzeti szellemben folyjon. Aki nem akarja úrrá tenni az iskolában az ezeresztendös, keresztény nemzeti szellemet, az nem lehet méltó arra, hogy a magyar tanító tisztes nevét viselhesse, annak nein lehet helye a magyar iskola katedráján. — Budapest az egész ország közszellemére döntő befolyást gyakorol. Volt idő, mikor ezt súlyosan tapasztaltuk. E tapasztalatok alapján kell öntudatos határozottsággal arra törekedni, hogy elsősorban Budapest legyen keresztény és nemzeti, szomorú esonkaságunkból csak ezen az utón remélhetünk feltámadást. Azt akarjuk, hogy az iskolából a tanítóság száműzze a kozmopolitizmust és a jövő generáció csak magyarul gondolkodjon, Ha pedig a régi, ősi magyar iskolát állítjuk vissza, akkor vallásos, megbízható polgárokat is nevelünk a hazának. Reá kell helyezkedni sokkal nagyobb intenzitással a nevelésnél s tradicionális alapokra, ha nem akarjuk, hogy a jövő nemzedéket idegen szellemmel mételyezzék meg. A családvédelmi ankétünk is arra a megállapításra jutott, hogy a családi nevelés válsága tulajdonképen a család válságára vezethető vissza. Erőssé akarjuk tenni a magyart, akkor az ifjúságba kell beleplántálni az ősi magyar erényeket a vallásos és hazafias nevelés által. — A magyar tanítónál, nagyobb, nemesebb nemzetfenntartó munkát nem végezhet sem politikus, sem közgazdász, sem bankár — folytatta Bednárz: Miután a tanító apostol, szent hivatást tölt be, azért ne akarjon az tanító lenni, akinek a lelkében nem él a keresztény nemzeti eszme, szivében nem lángol a hazaszeretet tüze. Ezen magasztos eszmék áldozatkész, lelkes szolgálatára hívjuk szeretettel az egész magyar tanügyi tisztikart. Gáldy Béla dr. főgimnáziumi igazgató megállapítja, hogy úgy a központi szervezet, mint a kerületi körök érdemes pedagógiai teljesítményt végeztek az. elmúlt tanév folyamán, úgy, hogy köznevelés szempontjából is kívánatos lenne, hogy minden pedagógus vegye ki a részét itt a folyó munkából. Szőke Gyula dr. felsőházi tag nagyszabású beszédében reámutatott arra, hogy nemzeti létünk vitális érdeke a magas színvonalon álló iskola. Tizesztendei iskolaszéki elnöki működése alatt volt alkalma betekintést szerezni a tanintézetek munkájába. Megállapíthatja, hogy büszkék lehetünk arra, hogy gyermekeinket olyan hazafias tanügyi tisztikar vezeti az életbe, mely hivatása magaslatán áll. Szeretné ha a fővárosban és az egész országban mindenki hallaná, hogyha a tanító munkáját támogatjuk, azzal a jövő generáció helyes nevelését segítjük elő. A tanítótestület a nehéz gazdasági viszonyok dacára nemcsak fenntartja a nívót, hanem azt emeli is. A tanítóság nem a nemzet napszámosaként dolgozik, hanem olyan teljesítményt végez, mint a hadsereg előőrsei. Mi segítségére akarunk jönni a tanügyi tisztikarnak a nehéz munka végzéséhez és arra kérek minden hazafiasán gondolkodó és érző magyar tanítót, hogy még több áldozatot is hozzon, akkor is legyen résen, akkor is végezzük híven nagy nemzeti missziónkat. A polgárság azon lesz, hogy könynyitsük a tanügyi tisztikart nehéz életkörülményein, hogy minél nyugodtabban tudja végezni nemzeti hivatását. Megvagyunk győződve, hogy a jó tanító munkája pótolhatatlan a magyar nemzet életében. A tanítóság van hivatva arra, hogy hozzásegitse a nemzetet a mielőbbi feldámadáshoz. Temesi Győző dr., Karácsonyi Geyza és Lenkei Lehel mondottak még lelkes beszédet. Keresztény is nemien szellem a főváros Iskoláiban A tanügyi tisztikar tanévzáro összejövetelén fáradhatatlan elnökét, Bednárz prelátust ünnepelte
