Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-06-09 / 23. szám

1934 junius 9 UJ BUDAPEST á A fővárosi közüzemek szanálási tervezete Irta: SZŐKE GYULA A szanálási tervezet az uj főpolgár­mesternek rendkívül széleskörű felha­talmazást adott a közigazgatás ren­dezésére, a pénzügyi helyzet megjaví­tására, az üzemi gazdálkodás átalakí­tására, szóval a főváros életének uj alapokon való megszervezésére. A sza­nálási tervezet egyébként nem hozott semmi újat, azon keretben mozog, ame­lyet a belügyminiszter az országgyűlés mindkét házában ismételten körvona­lazott. Amikor az uj törvény s a szanálási tervezet Borvendég Ferenc főpolgár­mester kezében elindult a hatályosulás útjára, az az őszinte kívánság kiséri, hogy a főpolgármester közismert jóindu­lata, tudása, szorgalma és erélye mellett álljon az egész fővárosi szervezet igyekezete, támogatása, szorgalma és jó törekvése, és álljon az egész törvényhatóságnak a fővá­ros szeretetéből folyó tevékenysége, amelyek együttes munkával képe­sek lesznek a fővárost a nehéz vi­szonyok között is a boldogulás ut­ján vezetni. A szanálási tervezet nem beszél rész­letekről. Megállapítja, hogy a költség­­vetés keresztülvitelénél a bevételi és kiadási lehetőségek szorgosan figye­lembe veendők. Ennek során szükség esetére a közigazgatásban a személyi és dologi kiadások apasztandók, az al­kalmazottak létszáma megállapítandó és azok összes illetményei rendezendők. Mindez már régóta fennálló és végre­hajtandó rendelkezés. Az üzemek életére vonatkozólag a helyzet szorgos mérlegelésével kell dön­tenie az üzemek tevékenységének kor­látozása, az üzemek összevonása, vagy azok megszüntetése tekintetében, meg kell gondos mérlegeléssel állapítania az üzemek szolgáltatásaiért szedhető járulékok mennyiségét, felül kell vizs­gálnia a Vásárpénztár r.-t. felszámolá­sát, és az üzemek vizsgálata tekinteté­ben szükséges javaslatot a felügyelő egyetlen szóval sem emlé­kezett meg elődjéről. Hat órakor már le is oltódtak az üléste­rem csillárjai, mindenki hazament — egyáltalában nem v id ám ab­­b a n, ah o g y a köz g y ü lésre eljött.,. * A N ÉV M AGY ÁROS IT AS 1 AK­CIÓ a törvényhatósági bizottsági tagok között is megkezdődött. Spur Kálmán clr. ügyvéd, a Keresztény Községi Párt érdemes tagja, nevét a belügyminiszter engedélyével B o c s ár y-S p u r-ra változtatta át. * RÄTKAI PIROSKA, Rátkai Ka­roly dr. kollégánknak az Esti Ku­rír kitűnő és népszerű városházi szerkesztőjének leánya junius 16-án délelőtt %12 órakor tartja eskü­vőjét a kelenföldi református temp­lomban F. Szabó Sándor refor­mátus lelkésszel. A polgári eske­­tést a városházán Sipőcz Jenődr. polgármester, az egyházi szertar­tást Sebestyén Andor lelkész végzik. Tanuk lesznek R a s s a y Karoly dr. főszerkesztő és F. Szabó Géza országgyűlési képviselők. * UNGER BÉLA DR. józsefvárosi elöljáró-tanácsnok házasságot, kö­tött Torr Júlia urhölggyel. * ABBÓL AZ ALKALOMBÓL, hogy a legzavarosabb fantazmagóriák kelnek hétről-hétre szárnyra a. pesti Dunapart építését illetően, elevenít­jük fel a következő kedves kis anekdótát, amelyben az a legérde­kesebb',' hogy megtörtént: ...Néhai Glück Frigyes bácsi­ról van szó, aki tudvalevőleg alapí­tója annak a korszakos gondolat­hatósághoz kell mielőbb beterjeszteni. Az üzemek beruházásait felfüggesztheti és az önálló városi közszolgáltatásokat, illetékeket, vámokat, helypénzeket és dijakat a viszonyokhoz képest újból megállapíthatja. Miután az uj törvény a főpolgármesternek a főváros helyze­tének javítása céljából legfeljebb két évre átmenetileg teljes hatalmat bizto­sit, ezek a rendelkezések csak annyiban hatnak az újság ingerével, hogy a törvényhatóság közgyűlése helyett a főpolgármester intézkedik. És valljuk meg, erre a büntetésre bi­zonyos mértékben rá is szolgáltunk. Unosuntalan sürgettük a tisztviselői állások és fizetések rendezését és a köz­­igazgatásnak megfelelő átszervezését. Szinte már kellemetlen módon követel­tük az üzemek dolgának a rendezését, az üzemi szabályzat elkészítését és a könyvvitel, valamint mérlegkészítés el­veinek egységes megállapítását. Örök rejtély maradt, hogy mindez, mely irodák labirintusain akadt meg. Az elnökletem alatt működött üzem­vizsgáló bizottság hosszú hónapok mun­kája után javaslattal fordult a most megszűnt törvényhatósági tanács, a közgyűlés és a belügyminiszter elé az üzemek rendezése tárgyában. Az auto­nómia szervei ezeket a javaslatokat egyhangúan elfogadták, a belügymi­niszter némi módosítással magáévá tette és mint rendeletet küldötte vissza a fővárosnak. A legszorgosabb kutatás sem képes megállapítani, miért maradt ez a rendelet jórészben csak álom és nem vált valósággá. Amikor tehát a belügyminiszteri sza­nálási tervezet a főpolgármesternek az üzemek körül a rendkívüli hatalmat megadja, módot ad neki, hogy azokat az akadályokat elhárítsa, amelyek talán mulasztásból, talán más okból az üze­mek terén való rendcsinálást megaka­dályozták. A törvényhatóság közgyü­nak, hogy a Vigadó-tér előtt meg kell építeni a pesti S zent már k­­teret. Olyképpen gondolta mind­annyiunk kedves Frici bácsija, hogy a Vigadó épületének az árkádjait ki kell nyitni, le kell spongyázni onnan a csúnya üvegtáblákat, meg kell vásárolnia a fővárosnak a Vi­gadó-téren levő két biztosító-palo­tát: az Első Magyart és a Phönixet és azután: el kell tüntetni a Hang­­lit. A Hangli helyén nagy négy­szögletű kőkockákat kell lerakni, hogy a tér a legapróbb nüanszai­­ban is hasonlítson velencei kollégá­jához. Az álmodozásnak egyéb részletei is voltak: ezek közül legfontosabb a villamos eltüntetése a pesti Du­­napartról, ami azóta is frázis ma­radt a fantaszták ajkán, akik fele­lőtlenül ábrándoznak a főváros zse­bére. Glück Frigyes valósággal apostola volt, valljuk be: halva szü­letett ideájának, alig akadt társa­ság, amelyben az ő jovális módján előadást ne tartott volna élete cél­járól: a budapesti Szent Márk-tér megépítéséről. Egyik alkalommal egy vendéglős­társaságban beszélt a Dunapart átépítéséről Frici bácsi, Gun del Károly megkérdezte tőle; — Hát azután, Frici bácsi, hová teszed a Dunapartról a villa­most? — Hová teszem? — zsörtölődött Glück Frigyes. — Hát a Mária Va­­léria-utcába! — Jó, jó, — válaszolta mosolyog­va Gundel, — de hogyan viszed a villamost a Mária Valéria-utcába, — hiszen akkor annak a korzót keresztben kell átmetsze­ni valahol! — Ugyan, ugyan! — mordult fel Frigyes bácsi — te is csak azért nehezíted a dolgokat, hogy elvedd az ember kedvét! Ilyen kicsi­ségekkel, mint a villamos áthe­lyezése, én igazán nem törődhetem! lése ugyanis már kormányhatósági jó­váhagyással határozott az üzemek mun­kájának a korlátozása, az üzemek ösz­­szevonása, vagy megszüntetése kérdé­sében és ha ez pontosan keresztül­vitetik, alig hisszük, hogy a főpolgármester­nek még ebben a tekintetben to­vábbi tennivalója volna. Megszűnt mind az az üzem és műhely, amely a magángazdaságnak oktalan konkurrenciát csinált, össze lett vonva mind az az üzem, amely akár a költsé­gek nagysága miatt, akár más gazda­sági okokból kiilön-külön nem felelt meg a céljának, vagy nem szolgálta a köz javát, de a működésnek a fenntar­tására a fővárosnak szüksége van. Kor­­látoztatott mindazon üzemek munkája, amely munkarésszel az üzem nem szol­gálta annyira a közérdeket, mint ártott a magángazdaságnak. Ezt az egész kérdést, amely minden tényező közmegelégedésére elintéz­­tetett, újrakezdeni csak a köznyu­galom és béke zavarása volna. Még hallunk, és pedig sokszor hangos szónokokat, akik mást mondani nem tudván, a közüzemeket szidják, mint, amelyek a magángazdaságnak ártal­mára vannak. Megtörtént a napokban is, hogy egy kisiparos nagy beszédet mondott a közüzemek ellen, mint ame­lyek a keresztény kisiparnak megélhe­tését lehetetlenné teszik, akik ezért kénytelenek még a keresztény vallásos szervezeteket is otthagyni. Kérdésemre beismerte, hogy a fővárosnál a magán­­gazdaságra kártékony üzemek meg­szűntek, de még nem szűnt meg az ál­lami ruházati intézet, azonkívül nagyon sok konfekciós üzlet, termézetesen ma­gánemberek, akik nem szakértő vállal­kozók, és nekünk, mint fővárosi kor­mányzó pártnak, a Keresztény Községi Pártnak, ezt is mind meg kellett volna szüntetnie! Sajnos, ezeket nagyon nehéz felvilágosítani, mert nem akarnak felvilágosodni. És ezeket füti az a vallásellenes propa­ganda is az üzemellenes hangulat mel­lett, amelynek egyszer már sikerült a fővárost és az országot felforditani és amellyel szemben a kormány még min­dig nem látta be, hogy a mi támogatá­sunk az egyetlen eszköz, amely ezután is, mint az utóbbi másfél évtizedben rendfenntartására a lelki élet vezetésé­vel rendelkezésére áll. Itt tehát a főpol­gármesternek legfeljebb az a teendője, hogy kellő módon nyilvánosságra hozza a már elvégzett munkát, hogy a közvélemény láthassa a rendezés megtörténtét és legyen vége az uszításnak. Hátra van azonban az üzemek belső életének az átszervezése, az alkalma­zottak létszámának, fizetésének és mel­lékjövedelmének megállapítása, az üze­mek gazdasági működésének rendszere­­sitése, könyvitel, péntárkezelés, kalku­láció egységes alapra helyezése, szám­adások egyszerűsítése és világossá tétele, mérlegkészítés egységesítése, a vagyonbecslés és vagyonleltár helyes felvétele és állandó nyilvántartása, amelyekből következik az a világos, át­tekinthető üzemvitel, amelynél az üz­leti rentabilitás a közérdek szolgálata és a főváros polgársága igényének a kielégítése megállapítható. Mindezek nélkül lehetetlen arról nyilatkozni, hogy az üzemek szol­gáltatásáért járó díjazás leszállit­­ható-e, vagy felemelendő és a szol­gáltatás mérve csökkenthető-e, vagy bővíthető. Erre a rendezésre különben van már példa a Gázmüveknél, ahol az egész munkavezetés a modern kereskedelmi elgondolás alapján történik. Ha a főpolgármester mindezt helye-Hasznos tudni, »agy Schmidthauer keserűvize, gyorsan elhárítja a sok evéstől és ivástól eredő kellemetlen érzéseket sen elintézni kívánja, úgy az uj törvény alapján alig van szükség a 4600—1933. M. E. számú rendeletnek a fővárossal szemben való érvényesítésére. A főpolgármester által kiadandó ren­delkezés keresztülvitelét a teljhatalmú főpolgármester ellenőrzi, a számvevőség és a fővárosi számszék segítségével, ahol a legkülönbözőbb szakemberek is tanácsadói megbízást kapnak. Még ezenkívül a belügyminiszter minden üzembe elküldheti az ő megbízottját, valamint minden üzem választmányába két-két szakembert beültetnek. Ha most ezek mellé még a Felügyeleti Hatóság által megkívánt kimutatások és adat­szolgáltatások is készítendők és végre­­hajtandók, ennek a hatóságnak az in­tézkedései is, — amely lehet, hogy nem is lesz egybevágó a főpolgármester rendelkezéseivel — nagyon nehezíti a végrehajtó szervek működését, mert az üzemek vezetősége a sok ellenőrzés szolgálatára kell, hogy álljon, ahelyett, hogy a teendőit végezné. A Felügyeleti Hatóság működése tehát az adott viszonyok között, he­lyesen a főpolgármester számára való tanácsadásra vonható össze, amellyel sokkal több szolgálatot tesz a köznek, mintha a külön foly­tatandó vizsgálatok alapján ő is kü­lön rendelkezik. Ennek a munkának gyorsan kell le­folynia! Nemcsak azért, mert a törvény is legfeljebb két évre tervezte, és nem is azért, mert már türelmetlenek va­gyunk, hanem azért, mert a főváros anyagi ügyeinek a rende­zése, amelyet immár évek óta ma­gunk is sürgetünk, nem húzható to­vább és a bizonytalanság a közben már nem növelhető. És ezt a munkát hozzáértő embereknek kell végezni! Az üzemek megszüntetése során bőséges tapasztalatokat szerez­tünk arra, hogy az egyes ügyek elinté­zéséhez legkevésbbé értő emberek ki­küldése a fővárosnak mennyi kárt oko­zott. Bírói ítélet mutatott rá, hogy a Pe­dagógiai Filmgyár felszámolóinak a hozzá nem értése a fővárosnak milyen kárt okoz. Magam ismételten hangoztattam, hogy a Vásárpénztár r.-t. felszámolásának a legrosszabb időben való kimondása és keresztülvitele a fővárosnak rendkívül nagy kárára van. A belügyminiszter helyesen értékelte ezt, amikor a főpol­gármester gondjaira bízta ennek az ügynek az újból való felülvizsgálását. Nem szabad ezeket a rendezési kérdése­ket politikai, de főleg pártpolitikai szemüvegen át nézni. És amint helyte­lenül történt az meg, hogy a Vásár­pénztár kérdésében velünk szemben, akik az óvatosságot ajánlottuk, a he­lyes gazdasági felfogás helyett a meg­ijedt intéző körök a saját tévedéseiket érvényesitették, a Keresztény Községi Párt tovább is változatlanul kitart amellett a felfogása mellett, hogy az szolgálja igazán a főváros érdekét és a polgárság javát, az működik valóban szociálisan és gazdaságosan, aki párt­befolyásoktól menten tárgyilagosan nézi az üzemgazdálkodás és közigazga­tás kérdéseit és nem a leghangosab­bakra hallgat, hanem azokra, akik az egyes ügyeket szakszerűen, csendben bírálják. Nagy munka vár az uj főpolgármes­terre, ugyancsak nagy a feladata a pol­gármesternek és az ő munkatársainak, valamint a törvényhatóság közgyűlésé­nek is. Remélem, hogy a nagy feladat jelentőségét helyesen értékelve az ösz­­szes erők együttesen fognak kölcsönös megértéssel dolgozni a főváros helyze­tének a javítására! nem minden nap tsmad lűz, de minden percben keletkezhet S"véde'“ Tűzoltó bomba „KROMOFA6“ vegy. gyár, VI., Reiter Ferenc-utca 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom