Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-06-09 / 23. szám
UJ BUDAPEST 1934 junius 9 í A Hunnia R, T, feltűnő gavallériája a fővárossal szemben November elsejére felmondta a VII. kerületi elöljáróság épületének bérletét, csah azért, hogy az előálló kényszerhelyzetben a főváros becsértéken alul vásárolja meg az ingatlant, amely a hivatalos becsértéhnek alig felét éri... — Az Uj Budapest tudósítójától — Több Ízben foglalkoztunk a VII. kerületi elöljáróság fogas problémájával, amely jelenleg az egyik legsürgősebb és legnehezebb témája a városgazdasági ügyosztálynak és az önkormányzat fórumainak. A polgármester előterjesztését, amely úgy szólt, hogy a beérkezett egyéb eladási ajánlatok mellőzésével a Csengery-utca 11. számú ingatlant vásárolja meg elöljáróság1 céljaira a főváros, kétszer egymásután minden indokolás nélkül levették a törvényhatósági tanács ülésének napirendjéről. A városgazdasági ügyosztálynak most az az utasítása, hogy a jövő héten újjáalakuló városgazdasági szakbizottság tárgyalja le előbb a polgármesteri előterjesztést és csak azután vigyék azt a többi szakbizottság és immáron nem a törvényhatósági tanács, hanem a közgyűlés elé. Egy meglepő felmondás Közben az történt, hogy a folyó év novemberében jár le az az egy esztendő, ameddig a törvényhatósági tanács a Csengery-utca 11. számú házban, ahol az elöljáróság most is el van helyezve, a bérletet engedélyezte. Tulajdonképpen tehát május 15-ig kellett volna döntenie a fővárosnak afölött, hogy továbbra is az immár több, mint 15 esztendeje használt épületet megvásárolja-e a főváros, vagy pedig viselve szerződés szerint az épület visszaalakitási költségeit, uj székházat építsen vagy vásároljon az elöljáróság céljaira. A főváros a féléves felmondási terminussal május 15-én nem élt. Élt ellenben a háztulajdonos Hunnia r.-t., amely a lakbérleti szabályzat rendelkezéseinek megfelelően, szabályszerűen felmondta a fővárosnak a Csengery-utca 11. számú ház bérletét a folyó esztendő november hó elsejére. A helyzet tehát az, hogy november elsejéig vagy meg kell vásárolnia a fővárosnak az épületet, vagy ki kell költözködnie onnan és az épületet vissza keH alakítania. A háztulajdonos részvénytársaság részéről kétségtelenül ügyes sakkhuzás volt a felmondás, mert a fővárost a legsúlyosabb dilemma elé állította. Nem vitás ugyanis egyetlen pillanatig sem ^ az, hogy november elsején a főváros még akkor sem tud onnan kiköltözni, ha más épületet vásárolna időközben, mert hiszen ott is fel kell mondani a lakóknak, át kell alakítani az épületet, ami bizony időbe kerül, és november elseje előtt semmi körülmények között meg nem valósítható. A helyzet tehát bonyolultabb, mint valaha: olyan színe van a dolognak, hogy a főváros kényszerhelyzet előtt áll, amelyből más^ kiút, mint a Csengery-utca 11. számú háznak megvásárlása, nincsen! Nemzeti ajándék? Ily körülmények között pontosabban meg kell vizsgálni azt az eladási ajánlatot, amelyet az egyetlen igazgatósági taggal, bizonyos Fodor Gyula nevezetű úrral rendelkező Hunnia r.-t. a fővárosnak tett. A polgármesteri előterjesztésben ez az ajánlat azt a szépségflastromot viseli a homlokán, hogy ez az egyetlen ingatlan a megvásárlás szempontjából szóbajöhető ingatlanok között, ahol a tulajdonos részéről kért vételár kisebb, mint a bérjövedelem hét százalékával tőkésített ingatlan-érték. A Csengeryutca 11. számú háznál ez a differencia kerek 38 ezer pengőre rúg. Felmerül a kérdés, hogy amikor általánosságban 5—6 százalékos jövedelmezőséget szoktak az ingatlanok értékelésénél tekintetbe venni, miért dob el nagylelkűen harmincnyolcezer pengőt a Hunnia Építő r.-t., miért olyan gavallér, hogy a tényleges becsértéknél ennyivel olcsóbban akarja az ingatlant eladni, mintegy nemzeti ajándékot nyújtva át a főváros urainak? A menyasszony tuíszép... Ha a szakember szemüvegén nézzük a dolgokat, rögtön nyilvánvaló, hogy a menyasszony tulszép, az ajánlat közelről nem is annyira a Hungária r.-t. nagylelkűségéről, mint inkább jó üzleti érzékéről tanúskodik. Az első kérdés, miért történt a felértékelés a Csengery-utcai ingatlannál csak a hét százalékos jövedelmi kulcs alapján és a beiért ékre vonatkozó szokásos beépített köbméter-mennyiségről, miért nem történt említés? A Csengery-utcai ház 450 ezer pengő értékét úgy hozták ki, hogy a horribilis 63.645 pengőt, a főváros által fizetett bérösszeget tőkésilették. Ha utánanézünk az adóhivatali iveken, meggyőződhetünk róla, hogy a háznak a főváros bérbevétele előtt cca 45 ezer korona volt az évi bérjövedelme. Ha tekintetbe vesszük, hogy a ház. amennyiben a főváros azt meg nem vásárolja, bérház céljaira lesz visszaalakítva és nem hagyjuk számításon kívül a lakbéreknek cca 35—40 százalékos visszaesését, könnyen kiszámíthatjuk, hogy maximum 30—32 ezer pengőt fog jövedelmezni az ingatlan, úgyhogy ennek a háznak a forgalmi értéke, teljesen összhangban a telek nagyságával és a mintegy 14 ezer beépített köbméterrel, többre, mint 220 ezer pengőre, semmi körülmények között nem tehető. Hiba a felértékelésben! Meggyőződésünk, hogy a városgazdasági szakbizottságban már észre fogják venni figyelmeztetésünk kapcsán a Csengery-utca 11. számú ház felértékelése körül mutatkozó hibát és azt is kétségtelennek tartjuk, hogy a továbbiak során már a megfelelő helyes értékeléssel fog a Csengery-utca 11. számú ház futni. Ez az érem egyik oldala. Az érem másik oldala annak megállapítását kell, hogy tartalmazza, mi az oka annak, hogy a békebeli 45 ezer koronás bérjövedelemmel szemben 63 ezer pengőre ugorhatott — Az Uj Budapest tudósítójától — llovszky János kormányfőtanácsos, a főváros törvényhatósági bizottságának örökös tagja, Nyár a Balaton mentén címmel nagysikerű előadást tartott csütörtökön, este a budapesti rádióban. llovszky János elsőrendű irói vénáját, természetes humorát, mély életfilozófiáját nem szükséges bemutatnunk az UJ Budapest olvasóközönségének, amely benne egyik legkedvesebb és legnépszerűbb íróját tiszteli. A csütörtöki rádióelőadás azonban azok számára is meglepetés volt, akik llovszky irói működését és előadói készségét nagyra értékelik. Az ő szokott módján, ügyes és finom hasonlatok révén vezette rá hallgatóközönségét llovszky János annak az igazságára, hogy majd mindenki gazfel a főváros által fizetett lakbér, súlyosbítva a visszaalakitási kötelezettséggel, amely szakvélemény szerint igen költséges, jóval lolosóbb azonban, mint amennyit a polgármesteri előterjesztés erre a célra feltüntet? Meg kell állapítani a lehető legsürgősebben, mikor és hogyan jött létre a Csengery-utca 11. számú ház bérleti szerződése, mi volt az oka annakidején, hogy a bérbevétel a békebeli béreknél magasabb áron történt, mily körülmények játszottak közre abban, hogy 15 évi használat során nem sikerült a bérösszeget a környékbeli házak lakbéreinek nívójára leszállítani és amennyiben nem sikerült, miért nem fordult a főváros a szerződés l átralevő időtartamára gazdasági lehetetlenülés címén bérleszállitási kérelmével a bírósághoz? És a többi? Általában az a helyzet, hog*y egykéi esettől eltekintve (mint például a V/B. kerületi adóhivatal Tátrautcai helyiségeinek felmondása, ahol az eddig fizetett 17.500 pengővel sz-mben a Lipót-köruti Nova-házban évi 8000 pengőért kapott sokkal szebb helyiséget a főváros) még mindig tulmagas béreket fizet a főváros magánházakban elfoglalt hivatali helyiségeiért. A főváros ezevi költségelőirányzatának megfelelő fejezetéből kiderül, hogy éppen a legmagasabb tételeknél (a Stefánia-uti és Üllői-uti adóhivatal, a számszék stb.) semmi engedményt nem sikerült a főváros illetékes szerveinek a lakbérek leszállítását illetően elérniük. A zárószámadás szerint az elmúlt esztendőben 26.210 pengő volt az a megtakarítás, amelyet a főváros a magánházakban elhelyezett hivatalok bérénél megtakarított, azonban végeredményben ez teljesen megtakarításnak nem vehető, mert a helyiségek számában történt fluktuáció stb. voltak jelentékeny mértékben előidézői annak, hogy ez a negyedmilliós tétel mintegy tiz százalékkal csökkent. Meggyőződésünk, hogy a szanálási tervezet végrehajtása során a lőpolg’ármester megtalálja a módját annak, hogy a magánházakban elhelyezett fővárosi intézmények bére: megfelelő szakszerű revízió alá vétessenek és a főváros anyagi érdekei úgy itt. mint a VII. kerületi elöljáróság problémájának megoldásánál megóvassanak. dasági tanácsadónak jálsza meg magát, a reális lehetőségek felett pedig majd mindannyian napirendre térünk. Itthon félig üresen állanak a fürdőhelyek, amelyek a maguk részéről mindent megtesznek a vendégek befogadására, de a végén elpártolunk a magyar fürdőhelyektől, mert berendezésüktől, fejlettségüktől egész szezónra való napfényt és kényelmet kívánunk. — Mi kell a fürdőhöz? — folytatta lelkes hangon llovszky János. — Elsősorban viz, napfény, jó levegő! Hát mondhatja-e valaki, hogy a Balaton mellett nem süt jól a nap, hogy a Balaton mellett nem jó a levegő és mondhatja-e valaki azt, hogy a Balatonnak a bőrt selymessé, bársonyossá tevő finom és jó hullámos vizében nem jó fürödnif Tud-e valaki úgy fürödni a Wolfgangsee vagy ftäfyyem é utóm! ho/umííiÉub ML/iu I líovsakif. jáuos tádiód'áúdása a Genfi tó hideg vizében, vagy nem tudom, hogy a világ mely távoli részében, mint a Balatonban? Ezért kell nekünk a fürdőinket megbecsülni, annál is inkább, mert az idegenek, akik hála Istennek most már szép számmal keresik fel Magyarországot, hangoztatják, hogy fürdőzés szempontjából a Balaton tava minden európai tóval felveheti a versenyt, sőt felül is múlja! Előadása végén rámutatott llovszky arra, hogy sürgősen építtetni kellene legalább két 35—40 kilométerrel haladó gyorsjáratú 80—100 személ3*es motoroshajót, amelyek a Balaton két legtávolabbi pontja: Balatonkenese és Keszthely között vinnék a felső és alsó balatoni medence állomásainak érintésével az egész Balatont viziuton megismerni akaró fürdőközönséget. Előadását llovszky a következő szavakkal fejezte be: — Hölgyeim és líraim! Nyaraljunk itthon! Szász Albert Oki. mérnök út, vasút, csatorna és magasépítési vállalkozó Budapest, II., Margit-körut 43 Telefon : 51—4—06. LISKA JENŐ oki. gépészmérnök vállalkozó BUDAPEST, VIII., BAROSS-D. 77. szekesfamros! rcimon WEINGRUBER VÁROSLIGET NAPONTA KATONAZENE Jhiíis 9-én és 11-én délután Vs3 órakor UgeiOuersenyeK
