Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)

1934-06-02 / 22. szám

TU BUDAPEST 1934 június 2 Ami rendben van és ami nincs rendben a Vízmüvek Irta: SZŐKE GYULA Azt sem hiszem, hogy a szanálás leghelyesebb módja volna, hogy a kormány eljárása következtében kényszerítve legyünk eddigi kut­­rendszerünket feladni, eddigi ki­adásainkat kidobni és valahonnan máshonnan sokkal nagyobb távol­ságból, ha ugyan található ilyen nagy mennyiségben, a vizet Buda­pestre vezetni. A vizmüvek dolgáról a fenyegető kánikulai vízhiánnyal kapcsola­tosan mindenki beszél, de szinte senki sem törődik komolyan azzal, mi a valóságos helyzet. A mai kort jellemzi, hogy a főváros egyik leg­fontosabb ügyével még egészen komoly férfiak is csak abból a szempontból foglalkoznak, hogy egy-egy megrendelés vagy intézke­dés mikor, miért történt és külön személyes érdekeket keresnek min­den lépés mögött, nem gondolván meg, hogy egy ilyen mü kiépítése egyes ténykedések összetételéből történik és természetszerű, hogy, amíg emberek vannak, a részletek­nél lehetnek olyan tévedések, ame­­bjek nincsenek ugyan az ossz rová­sára, de talán más körülmények között máskép is csinálódhattak volna. Azok pedig, akik elég lelki­­ismeretlenek mindenkit önmaguk­ról megítélni, a jóhiszemű embere­ket _ tudatlan vagy rosszakaratú megjegyzéseikkel és lármájukkal könnyen félrevezetik. A törvényhatósági tanács az egész vizmü-ügyben csak két dolgot lá­tott: bizonyos csőmegrendeléseket és az alagutak építését. Mind a kettő csak részletkérdés és az én igazgatósági tagságom előtti idő­ben keletkezett. Tagadhatatlan, hogy vizet vezetni az ahhoz szükséges csövek nélkül lehetetlen és a szent­endrei szigetről a fővárosba a csö­veket átvezetni, vagy ugyanonnan a budai vízmüveket vízzel táplálni csak úgy lehet, ha a viz vezetésére szolgáló csöveket vagy a Duna­­meder alatt, tehát alagutépitéssel, vagy a Duna fölött valamely hid­­szerü mü felépítésével átvezetik. Ennélfogva úgy a csövek megren­delése, mint az alagút építése szük­ségszerű volt. Miután Magyarorszá­gon, a kartelek hazájában csőkartel is van és külfölről csövek behozatalát a kormány nem engedélyezte, sőt a kereske­delmi minisztérium tárgyalta le a csőkartellel a cső árát, ennél­fogva a főváros igazán nem te­hetett mást. mint hogy a szük­séges csőveket ott megrendelje. Viz alatt alagút építése nem könnyű feladat és össze sem hason­lítható a leanehezebb hegyi alagút építésével. Ehhez a kérdéshez iga­zán csak azoknak szabad hozzászó­lások, akik a dolgot előbb tanul­mányozzák. Amikor felvetődött a kérdés éppen az alagutépitéssel kapcsolatban, hogy a felmerült ne­hézségek ^ eloszlatása céljából uj igazgatóság küldessék ki és annak én is tagja legyek, heteken át ta­nulmányoztam a kérdést és még ükkor is félve mondottam igent az igazgatósági tagság elfogadására, amely egyébként tiszteletbeli állás, mert nem közömbös az, hogy egy ilyen ügyben még a hallgatólagos hozzájárulással is minő következ­ményt hárítunk a fővárosra. És hosszú hónapok tanulmánya után állapítottam meg, hogy melyik az az ut, amelyiken a fő­város járhat és merem mondani, hogy ha azt az utat következete­sen követték volna, sok félreér­tés ellcerültetnék. Természetesen azzal föltétlenül szá­molni kell, hogy egy ilyen munká­nál a legkülönbözőbb meglepetések élhetnek. A Duna med-ének az al­talaja annyira változatos,^ hogy a viznyomás és vizáteresztás szem­pontjából egyes helyeken a. legki­sebb távolságokban más és más ha­tással kell számolni, aminek kö­vetkeztében ^ az ismételten előáll­ható nehézségek nem annyit jelen­tenek, hogy valaki gondatlan, vagy rosszhiszemű, hanem annyit, hogy a föld mélyén és a viz alatt tör­ténő munkálatoknál a termé­szeti erők megnyilvánulásával fokozottabb mértékben kell szá­molni és az emberi véges elme a legpontosabb matematikai szá­mítás mellett sem tud jóslások­ba bocsátkozni, amint azt a kül­földi szakértők kudarca fénye­sen igazolta. Ha most már a magyar szakembe­rek és ebben is lehetőleg gyakorlati emberek összefogása igyekszik a ne­hézségeket legyőzni, ezt a munkát nem ócsárlással kell nehezíteni, ha­nem buzdítással kitartásra ösztö­nözni. Minden komoly embernek számolni kell azzal, hogy ilyen nagy alagutat a Duna medre alatt most építenek először és tehát csak elméletre és nem tapasztalatra tá­maszkodva lehet a munkát végezni. Mind a két kérdés azonban szinte jelentéktelen volna, ha a szentendrei szigeten a kormány által is ióváiha­­gyott és szükségesnek elismert ku­tak kiépítése megkezdődött volna. Mert akkor egészen természetes volna, hogy a kutakból nyerendő viz elvezetésére úgy a csövek, mint az alagút szükséges. Ámde a kor­mány különös elgondolása ugyan­akkor, amikor a vízművek bővítését szükségesnek mondja ki és hozzájá­rul úgy a tervekhez, mint az ecél­­ból felveendő kölcsön felvételéhez, megakadályozza a gyakorlati ke­resztülvitelt azzal, hogy a földmű­velésügyi miniszter sem a vízjogi engdélyt ki nem adja immár negye­dik éve, sem pedig a kisajátítási jo­got meg nem kaptuk mindeddig azokra a területekre, amelyeken a kutak építendők volnának. Ezekből a területekből mintegy 550 kát. hold kisemberek tulajdona, 86 kát. hold pedig a szigetmonostori kincstári erdőterülethez tartozó mezőgazda­­sági ingatlan. A földművelésügyi miniszter ra­gaszkodik ahhoz, hogy a főváros vegye meg az egész 861 hold kincstári erdőt, mert ő nem enged abból 86 holdat ki­sajátítani. Amikor a polgármester a közgyűlé­sen való jelentéstétel helyett ennek az ingatlannak a kényszerű megvé­teléről kezdett tárgyalni, kitűnt, hogy olyan feltételeket szabtak, ame­lyek mellett Magyarország leg­jobb szántóföldjeit is meg lehe­tett volna vásárolni. Azzal indokolták: mi ezeket a terü­leteket adjuk a kisemberektől kisa­játítandó területekért cserebirtokul. A hatóság nem vette észre, hogy ez az indokolás gyakorlatilag keresz­tülvihet etlen. A kisembereknek a szántóföldjük helyett a fel nem osztható erdő nem olyan csereterü­let, amelynek az elfogadására őket kötelezhetnék. Különben is erdő csak akkor vágható ki, ha mi he­lyette máshol erdősítünk. De ez az erdőtalaj annyira gyenge homok, jórészben futóhomok, hogy lelkiis­meretesen azt csereterületül még akkor sem adhatnók, ha a kormány az erdő kipusztitását megengedné. Mire való akkor ennek a birtok­nak a megvételé^ erőszakolni és még ráadásul azt is kikötni, hogy a főváros öt község kegyúri terheit vállalja magára örök időre? Nincs a fővárosnak itt helyben elég kegyúri kötelezettsége? Vagy talán azért akarják, hogy más községe­két is vegye magára, mert itt a kö­telezettségét jól teljesíti? r Megen­gedhetetlen, hogy különféle egyéb kérdéseket igy kerülő utón össze­kapcsoljanak és a főváros vezetősé­gét olyan helyzet elé állítsák, hogy vagy kénytelen a földet minden­áron megvenni, csakhogy a víz­mű építése előrehaladjon, vagy pedig a vízmű kibővítését abba­hagyja, ami pedig annál is in­kább lehetetlen, mert a májusi nagy melegek megmutatták, hogy a mai berendezéseink és mai kutjaink a legmelegebb nyár vízszükségletét nem tudják kielégíteni. A kormány most szanál bennün­ket. Nem hiszem, hogy komolyan a szanálás egyik módjának tekintse, hogy meg nem lévő pénzünkből min­denáron olyan kincstári földbir­tokot akarjon velünk megvé­tetni, amelyre nekünk szüksé­günk nincsen, és még erre fel drága kölcsönből fizessük ki a vételárat. — Az Uj Budapest tudósítójától — A képviselőház belügyi költség­­vetési vitájában Keresztes-Fischer belügyminiszter bejelentette, hogy a gyámügyi közigazgatás reform­járól szóló törvényjavaslatot csak az ősz folyamán fogja a parlament elé terjeszteni. Maga a törvényter­vezet, amelyet Kádár Levente mi­niszteri tanácsos készített, teljesen készen áll a minisztérium törvény­­előkészitő osztályában és csupán az igazságügyminisztériummal lefoly­tatandó bizonyos tárgyalások az oka annak, hogy azt a miniszter nem tehette le a képviselőház asztalára. A minisztérium törvényjavaslata közelről érinti a főváros árvaszékét és gyámügyi intézményeit és annak sorsát ez okból élénk érdeklődéssel kisérik a városházán is. A törvény intencióiról és fővárosi kihatásai­ról illetékes helyen a következőket mondották az Uj Budapest munkatársának: — A törvényjavaslat világosan megállapítja, hogy a fővárost kiveszi a reformból, amely tulajdonképpen nem egyéb, mint a gyámügyi igaz­gatás teljes államosítása. Arról van szó, hogy a nyolcvanegy magyarországi árvaszék közül hat­van megszűnne és a létesítendő alsófoku közigazgatási bíróságokkal kapcsolatosan csak a nagyobb tör­vényhatóságok székhelyein működ­nének ezután az árvaszékek. — A fővárost a javaslatnak csu­pán azon intézkedése érinti, amely szerint a jövőben az árvaszéknél való működés az egységes ügyvédi és bírói vizsga letételéhez lesz kötve. Természetesen ez a rendelkezés nem érinti a már szerzett jogokat és csak a jövőre vonatkozik. Ä minisz­ter véleménye szerint erre az intéz­kedésre az árvaszék nívójának eme­lése céljából van szükség, azon kö­rülmény hangoztatásával, hogy az árvaszék nem közigazgatási szerv, Végül azt sem hiszem, hogy a kor­mány a szanálás legjobb eszközéül azt tartaná, hogy a törvény világos rendelkezése ellenére a szükséges vízjogi és kisajátítási engedélyt ki ne adja. A vizmüvek igazgatósága legutóbb tartott ülésén ezt az egész kérdést behatóan tárgyalta, a szükséges ja­vaslatokat a polgármester elé ter­jesztette. Szeretném hinni, hogy úgy a polgármester, mint a kormány azokat megszív­leli és módot ad most már a ki­bővítési munkálatok komoly folytatására, amely egyszer és mindenkorra megszünteti a rosz­­indulatu pletykákat és biztosítja a főváros vízellátását. hanem bírói funkciókat végző hi­vatal, — A fővárost közelről érinti a törvénytervezet azon intézkedése, amely az autonómiákat gyermekvédelmi hivatalok felállítására utasítja. A törvénytervezet szerint a főváros köteles lesz meglevő gyermekvédel­mi szerveit külön szabályrendelettel gyermekvédő hivatalba tömöríteni, amely az elhagyott, züllött kiskorúak ügyében lesz igen fontos szere­pet betöltő hatóság. A törvénytervezet ebből a szempont­ból messze kiható szociális jelentő­ségű és teljesiti azokat a kívánalma­kat, amelyek a főváros szociálpoli­tikájának fejlesztése tekintetében az autonómia különböző fórumain évtizedek óta felmerültek. — Szó van arról is, hogy^ a gyám­ügyi igazgatás államosítása kap­csán úgy a vidéken, mint a főváros­ban megszűnnek a gyámpénztárak. A gyámpénztárak mai formájukban feleslegesek, Ausztriában, ahonnan a gyámpénztári intézményt átvet­tük, már 1925-ben megszüntették ezt az elavult intézményt. Mint értesülünk, a főváros illeté­kes tényezői az uj törvénytervezet kapcsán memorandumban hívják fel a belügyminiszter figyelmét azokra a teendőkre^ amelyeket az árvaszék racionalizálása, továbbá a gyermekvédelmi hivatalok felál­lítása szempontjából szükségesnek tartanak. Amon Antal és Fiai ut-, csatorna- és Delon­­épltésl vállalkozó Budapest Vili., futrt utca 10 Telefon: 30-3-Ö5--------------------------------------------­­■■■■ ■HliW—mi --------------------------------------------------­A belügyminiszter gyermekvédelmi hivatal felállítására kötelezi a fővárost Az uj gyámügyi törvényjavaslat az árvaszékek álla­mosítása alól kiveszi a fővárost, de Budapesten is ügyvédi és bírói oklevél kell a gyámügyi szolgálathoz CMDERONI ÉS TÁRSA lófszerészek Budapest, V., Vörösmarty-tér 1. Telefon: Auf. 811 48. Szemüvegek, orrcsiptefők, lor­­gnettek. színházi- és verseny­látcsövek a legjobb kivitelben. renukepeszefi cikkek. A Székesfővárosi Seottöalap szállítója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom