Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-06-02 / 22. szám
XII. évfolyam 22. szám Budapest, 1934 junius 2 UJ BUDAPEST &L!k- FSv&roslNyilvános Könyv ' r'-. Boe fl t .^ovizlnr-u, VÁROSPOLITIKAI V> ÉS _________________ Eiodzetéül Arak: FgéüZ évre ....................................30 pengő Félévre........................................... 15 pengő Egyes szám éra 60 fillérI FELI LŐ s SZEHKI SZlö: DOBY ANDOR D«2 >zerkrszioseg és kindohivnial : őudnpesl. ív. >. aas Ivor-uica g. relelon: S2-8-23. Posta akarákp. ( hequeszemla 30013 Borvendég főpolgármestersége * h k@r@iiténypárt álláspontja A diktátor Hannibal ante portás — napok, esetleg órák kérdése, hogy életbelépjen a legújabb fővárosi törvény és ma mar fölösleges vitatkozni azon, pénzügyi vagy politikai okok játszottak-e szerepet a törvény ezen formában való létre jövetelét illetően. A törvényt ma már úgy kell elfogadni, ahogy van: titkos és nem titkos rugóival, indokaival és céljaival együtt. Az uj törvény megsokszorozódott főpolgármesteri hatalma mar az ajtó előtt kopogtat: nincs más tennivaló, kinyitni az ajtót és szembenézni vele! Kétségtelen, hogy az uj főpolgármester a szanálási egy, vagy két esztendő alatt teljhatalmú diktátora lesz Budapestnek. Így akarták ezt a törvényhozók, igy szól a törvény 27-ik paragrafusa. Mint minden diktatúra, az uj törvény által teremtett szanálási diktatúra is annak végrehajtójától függ és ebből a szempontból nem közömbös, hogy éppen Borvendég Ferenc lesz Budapest uj főpolgármestere, a városháza diktátora. Borvendég Ferenc egy életet töltött el az autonómia szolgálatában, magába szívta a több, mint harminc esztendő alatt az önkormányzati elvet, amelyet hosszú közszolgálati pályája alatt mindenkor igyekezett megvédelmezni és megvalósítani. Emlékszünk arra az időre — alig néhány esztendeje! — amikor Borvendég Ferenc alpolgármesteri pozícióját akarta egy kérdésben odadobni az autonómia védelmében. Hiába figyelmeztették őt barátai„ hogy nem tud szembeszállni az autonómia védelmében a kormány akaratával, csak saját személyének okozhat jóvátehetetlen károkat. Borvendég nem hallgatott a baráti szóra, küzdött tovább, milliókat, súlyos milliókat mentett meg az autonómiának erélyes és makacs állásfoglalásával es célját mégis sikerült elérnie, mert a centrále-kérdésben, amelynek ideiglenes megoldása most van aláírás alatt, végerecF ményben nem a kormány győzött, hanem Borvendég Ferenc szívós kitartása. Egy életpályát, annak minden díszével és keserűségével semmiféle hatalomért és pozícióért megtagadni nem lehet, és nyugodtak vagyunk abban az irányban, hogy Budapest uj főpolgármestere nem felejti el azokat az évtizedeket, amelyeket az autonómia bástyái között, annak védelmében eltöltött. Ezért no ijesztgessen bennünket senki az önkormányzat pusztulásával Borvendég főpolgármestersége alatt. Hiszszűk, hogy ez az önkormányzat a szanálási időszak alatt erősebb, tartalmasabb és bevehetetlenebb lesz, mint valaha! Amikor ezzel a meggyőződéssel köszöntjük Budapest uj polgármesterét, kell, hogy legyen néhány őszinte és meleg szavunk a távozó számára is! Búcsúzunk Huszár Aladártól, aki másfél esztendős főpolgármestersége alatt mély és kilörülhetetlen nyomokat hagyott, nemcsak mindannyiunk szivében, hanem e város történetében is! Nemes és úri egyénisége, minden szépért és jóért lelkesülő szive, eréllyel párosult szeretetreméltósága csak híveket és barátokat szerzett neki a rövid másfélesztendő leforgása alatt. Meggyőződésünk, hogy a távozó főpolgármester értékes és komoly egyéniségét továbbra is Budapest szolgálatába tudja állítani a kormány akarat! — Az Uj Budapest tudósítójától — A szerdai minisztertanács véglegesen döntött a városháza sorsáról. A szanálási tervezetet nem tárgyalta ugyan a minisztertanács, de ennek az a magjmrázata, hogy Keresztes-Fischer belügyminiszter teljes felhatalmazást kapott Gömbös miniszterelnöktől a főváros szanálását célzó munkaprogram kidolgozására. Egyébként is Keresztes- Fis eher belügyminiszter ezt a szanálási tervezetet a legközelebbi napokban bemutatja a városházi pártok vezetőinek, akiknek mólót nyújt arra, hogy észrevételeiket megtegyék és a iővaros szanálásának módozataira nézve álláspontjukat kifejthessék. Döntés annyiban történt, bogy a minisztertanács elfogadta Keresztes-Fischer belügyminiszternek azt az előterjesztését, amely szerint a távozó Huszár Aladár helyett Borvendég Ferenc lesz a főpolgármester, aki az uj fővárosi törvény értelmében úgyszólván korlátlan jogot kap a szanálási művelet végrehajtására. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter győzelmét jelenti ez a minisztertanácsi határozat, amelynek megszületésében jelentékeny része volt Imrédy pénzügyminiszternek, aki az állampénzügyi helyzetnek a fővárosi pénzügyi problémák megoldásával való összefüggésére hivatkozva támogatta a belügyminiszternek azt a felfogását, hogy egyedül Borvendég Ferenc lehet a szanálást végrehajtó uj főpolgármester. Nem kétséges, hogy Borvendég Ferencre a főpolgármesteri székben rendkívül súlyos feladatok várnak. Ezeket a feladatokat teljes sikerrel csak úgy hajthatja végre, ha sikerül megnyernie a székesfővárosi autonómia támogatását. Felmerült tehát a kérdés: milyen álláspontra helyezkedik Borvendég főpolgármesteri kinevezésével a székesfőváros autonómiája és ennek keretén belül a Keresztény Községi Párt vezetősége? Petrovácz Gyula, a Keresztény Községi Párt vezető tagja, ebben az ügyben a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Számomra nem jelent meglepetést Borvendég főpolgármesteri kinevezése. Nem hozott pedig meglepetést azért, mert én voltam az első, aki éppen az Uj Budapest hasábjain a legrészletesebben kifejtettem, hogy a főváros pénzügyi helyzetének a szanálását legsikeresebben Borvendég Ferenc hajthatja végre. Amikor a kormány az uj fővárosi törvényt benyújtotta, joggal támadt az az aggodalom, hogy a kormány reformtervei mögött politikai tendenciák húzódnak meg. Amikor ezt a kérdést felvetettük, Keresztes- Fischer belügyminiszter részéről olyan értelmű választ kaptunk, hogy a kormányt egyedül a fővárosi pénzügyi helyzet szanálásának a szükségessége indította az uj törvény által nyújtott rendkívüli eszközök igénybevételére. — Ha ez az indokolás valóban őszinte, akkor a szanálási művelet végrehajtására csak az kaphat megbízást és erre a munkára csakis olyasvalaki vállalkozhatik, aki a főváros pénzügyi helyzetét alaposan ismeri és akit politikai természetű hátsó gondolatok nem vezetnek. Ha ebből a szempontból nézzük a kormány döntését, amely Borvendég főpolgármesteri kinevezésére vonatkozik, akkor a kormánynak ezt az elhatározását bizonyos fokig megnyugvással fogadhatjuk. Mindenesetre sokkal helyesebb eljárás volt Borvendég Ferencet ültetni a főpolgármesteri székbe, akinek megvannak a szanálási művelet végrehajtásához szükséges képességei, mint valamelyik miniszteriális referenset felruházni az uj törvényben biztosított rendkívüli eszközök igénybevételének a jogával. — A fővárosi autonómia életében szerepet játszó pártokat személyes természetű szempontok egyáltalán nem vezetik. Előttünk nem a személy volt a fontos, akire a szanálás munkáját bízza a kormány, hanem egyedül az a szempont, hogy olyan személyiség kerüljön a főpolgármesteri székbe, aki a székesfőváros autonómiájának a légkörében nevelkedett, aki ismeri ennek a hatalmas és szép világvárosnak igényeit, sebeit és követelményeit, aki éppen az autonómia szolgálatában szerzett tapasztalatokkal és szaktudással tud majd segíteni a hajakon. A szanálás ugyanis nem jelenthet észnélküli operálást minden vonalon, mert éppen az ellenkező célt érnénk el akkor, ha egyoldalú fiskális szempontok szerint hajtaná végre valaki ezt a szanálási műveletet. A kormánynak sem lehet ugyanis az a célja, hogy a szanálásnál érvényesülő túlzott takarékossági szempontok érvényesítésével Budapest székesfővárost, ezt az egyre nagyobb idegenforgalmi eredményekkel büszkélkedő világvárost vidéki színvonalra siilyeszsze le és balkánizálja. Én bízom abban, hogy Borvendég Ferenc a főpolgármesteri székben össze tudja egyeztetni a kormány szempontjait a főváros speciális szempontjaival. Én a magam részéről mindenesetre a jóindulatú várakozás álláspontjára helyezkedem. — Ami a főváros szanálására vonatkozó munkaprogramot illeti, ebből a szempontból még nem tudok nyilatkozatot tenni, mert még nem ismerem a belügyminiszter tervezetét. Annyit mindenesetre máris hangsúlyozni kívánok, hogy a szanálási művelet végrehajtásánál nem szabad fővárosellenes álláspontra helyezkedni. Nem szabad ugyanis elfelejtkezni azokról a tanulságokról, amelyeket a legutóbbi zárszámadási eredmények tártak elénk. Ebből a szempontból utalnom kell a bevételi hátralékok folyton emelrcedő tételeire, amelyekből meg lehet állapítani egyrészt a gazdasági viszonyok folytonos romlását, másrészt a polgárság teherviselő képességének a csökkenését. Ezen az alapon fejtette ki a pénzügyi szakbizottság legutóbb azt a véleményét, hogy a főváros polgárságát sújtó közterhek csökkentésére kell törekedni, mert a közszolgáltatások árának és az adóknak jelenlegi mértékben való fenntartásával nemcsak a polgárok exisztenciáját veszélyeztetjük, hanem éppen a főváros háztartásának az egyensúlyát is, amit pedig a szanálási művelettel stabillá akarunk tenni. Azért tartom szükségesnek ezeket a megállapításokat élesen hangsúlyozni, mert nem vezetne célra az a szanálási művelet, amely a közterhek emelésével akarná a bevételeket fokozni abból a célból, hogy ezzel a remélt jövedelemtöbblettel billentse helyre a fővárosi háztartás megingatott egyensúlyát. — Még egy szempont van, amit a szanálási művelet megindításakor föl kell említenünk. Ez a fővárossal szemben fönnálló állami tartozások rendezésének a szükségessége. A kormány nem követelheti a fővárosi pénzügyi helyzet szanálását anélkül, hogy ugyanakkor ne gondoskodnék az állami tartozások kiegyenlítéséről. Ebben a tekintetben nemcsak a gáz- és villany tar to zásokra gondolok, hanem például a fertőtlenítő intézeti dijak, a kórházi ápolási dijak, valamint a MÁV és egyéb állami hatóságok által a főváros javára beszedett vámok és egyéb illetékek tekintetében fönnálló tartozásokra is. Ezen a területen igen sok kimunkálni való van.
