Uj Budapest, 1934 (12. évfolyam, 1-50. szám)
1934-05-12 / 19. szám
XII. évfolyam 19. szám Budapest, 1934 május 12 Egyet tzám Ara 60 fillér DOB Y ANDOR D« Szerkesztőség ét kiadóhivatalt Budapest. IV.. hans Ivor-utca 9. Telefon: 82-8-23. Poslaiakarékp. chequetzamla 30013 A Baross Ünnepélyes külsőségek között jubiláris közgyűlését tartotta szerdán este a Baross-Szövetség, és azokra a megnyilatkozásokra, amelyek az immáron tizenöt esztendeje egyre hatalmasabb lendülettel működő ipari és kereskedelmi egyesülés ünnepi estéjén elhangzottak, fokozott érdeklődéssel figyel fel a társadalom. Esztendőről esztendőre messzebb hangzó szószék a Baross- Szövetség közgyűlése, szemünk láttára izmosodik és terebélyesedik ez az egyesület, tegnap még reménységek és akarások szülőágya, ma az ország legnívósabb és legnagyrahivatottabb ipari és kereskedelmi közössége, holnap talán — úgy lehet — gerince annak a társadalmi átalakulásnak, amelyet Itália felől a fasizmus, Berlinből a nemzeti szocializmus, az osztrák határról pedig a Quadragesimo anno szellemében a rendi alkotmány sáncai felől érlelnek az uj idők uj szelei. Nem véletlen, hogy ez a társadalmi egyesülés Baross Gábor nevét viseli homlokán, a vasminiszrét, aki ötven esztendővel ezelőtt ellentmondást nem tűrő akarattal látott hozzá a magyar közlekedésügy megszervezéséhez. Azok a kaotikus állapotok, amelyek a nyolcvanas év végén hazánk vasut-politikájában uralkodtak, rendnek és szervezettségnek tűnnek fel az ipar és kereskedelem terén uralkodó mai zilált és kavargó közállapotainkhoz képest. Az anyaföldben pihen, ami a vasminiszterből halandó volt, de géniusza még mindig hatékony, lendülő akarata, és célkitűzései tovább élnek abban a szellemben, amely a róla elnevezett szövetség minden lépését irányítja. Királyi hercegek és miniszterek, polgármesterek és országgyűlési képviselők koszoruzták külső díszes keretül a, Baross-Szövetség ünnepi estéjét. Ennek az estnek a belső tartalmát azonban túlmenően a külső deklarációkon, az a májusfa adta meg, amely Ilovszky János poétikus gondolataként, a vacsorázó asztalok előtt a Vigadó nagytermében diszlett. Az ősi magyar szokás, amely régi pogány vallások atavisztikus emlékeként a tavasz beköszöntését tiszteli a májusfában, egy nemzet szimbólumává nemesbedett a Baross-Szövetség ünnepi estéjén, talán öntudatlanul, de hangosan és félremagyarázhatatlanul azt hirdetve, hogy a Baross- Szövetség májusfája ébredő és ébresztő akarata a magyar társadalomnak, jelképe az élni tudó és élni akaró magyar iparnak és kereskedelemnek, boltív és alapzat, amelyre bátran és biztosan épülhet az uj Magyarország! Hagyjuk e pillanatban a személyi momentumokat, ne beszéljünk arról, hogy a Baross-Szövetség vezetőiben a magyar jövő embereit látjuk. Dicsérettel kell azonban megemlékeznünk arról a lobogó energiáról, nem,szűnő akaratról, páratlan szívósságról, amellyel ez a vezetőség barázdát szántott a magyar ugar közönyében, hogy elvesse a kisded makkot, amely, íme előttünk szökken merész sugárba. A Baross-Szövetség májusfájára ünnepi ajándékul azzal a meggyőződéssel tesszük ezt a néhány sort, hogy az apostolok, a magvetők áldásos munkájából fejlődik a buzakalász életet adó, aranyló termése! M előirt, de be nem folgt jövedelmek okozlak a főváros muliévl ötmillió pengős deikltjét Az 1932-es deüicittel, a vósárpénziári veszteségekkel és a folyó évben várbaló deficittel együtt a főváros Költségvetési hiánya 25 millió pengő — A polgármester az elmúlt esztendőben is mindent megtett a Kiadások lefaragására, de az előirt és be nem folyt bevételek hiányával nem tudott megbirkózni — Egyinillíárd és 30 millió pengő a főváros tiszta vagyona, no millió pengő a főváros adóssága a múlt év utolsó napján — Az Uj Budapest tudósítójától — Sebő Béla, a főváros érdemes főszámvevője Áldozó csütörtök napjára készült el a főváros elmúlt évi zárószámadásával, amely rövidesen az autonómia fórumai elé kerül. A főszámvevő dicséretes nyíltsággal tárja fel a főváros elmúlt évi háztartásviteléiben tátongó szakadékokat, rámutat a kevesebb bevétel okaira, viszont a legteljesebb tárgyilagossággal megemlékezik arról is, hogy a főváros vezetősége mindent elkövetett, hogy a folyton csökkenő bevételekhez arányitottan mindig megfelelő mértékben apaszthassa a kiadásokat is. A bevételeket illetően a főszámvevő jelentése külön veszi az előírás szerinti bevételeket az igazgatás egyes ágainál, továbbá az üzemi bevételeket. A bevétel előirás szerint 162,146.294 pengő volt, ténylegesen azonban kevesebb folyt be 1,046.132 pengővel. A közszolgáltatásoknál nagy a csökkenés az alkalmazottak kereseti adójánál (1,726.000 pengő). Emelkedés mutatkozik az általános kereseti adónál (2,947.000 pengő), a községi pótadónál (1,617.000 pengő) és a fogyasztási adónál (1,623.000 pengő). A legnagyobb a csökkenés a forgalmi adó-részesedésnél, ahol kerek 2,582 ezer pengővel csökkent az elmúlt esztendőben a főváros bevétele. Ily körülmények között nem marad egyéb hátra a főváros vezetősége számára, mint hogy a lehetőség szerint takarékoskodjon. Hogy ez a takarékosság mennyire sikerült, mutatja az a körülmény, hogy a kiadások a zárószámadás valamennyi fejezetében alatta maradtak a költségvetésben előirányzott összegeknek. A kiadások előirás szerint az elmúlt évben 155,697.153 pengőt tettek ki, 11,093.819 pengővel kevesebbet, mint amennyit az elmúlt esztendei költségvetés ténylegesen előirányzott. A legnagyobb a csökkenés a pénzügyi osztálynál: 4,777.000 pengő, a köz jótékony Ságnál és szociálpolitikánál: 1,502.000 pengő, a közegészségnél: 1,439.000 pengő. A zárószámadás rámutat arra, hogy ezek a megtakarítások a polgármester által már az év kezdetén életbeléptetett takarékossági rendszabályokra vezethetők vissza. A főváros vezetősége által életbeléptetett takarékossági rendszabályokat részletesen ismerteti a főszámvevő azzal a nem titkolt célzattal, hogy a háztartási deficit okait illetően mentesítse a főváros pénzügyi vezetését. Közli a főszámvevő, hogy a polgármester zárolta a dologi kiadásokra előirányzott hitelek tiz százalékát s elrendelte, hogy az előirányzott kiadások közül azokat, amelyeket a költségvetés szerint valamely külön megjelölt bevételi forrásból kell fedezni, csak a már tényleg befolyt bevétel erejéig szabad teljesíteni. Közli a főszámvevői jelentés a polgármester azon intézkedését is, hogy az előirányzott összes hitelek felhasználását a polgármesteri pénzügyi ügyosztály külön ellenőrizte. A pénzügyi egyensúly biztosítására a polgármester olyképpen intézkedett, hogy minden olyan előterjesztést, amely a költségvetésben előirányzott bevételek csökkenését idézi elő, csak a pénzügyi ügyosztály meghallgatása és írásbeli véleménye alapján szabad eléje terjeszteni. Megfelelő elégtétellel mtitat rá a főszámvevő jelentése arra, hogy a zárószámadási eredmények azt mutatják, miszerint ezeket a rendelkezéseket a hivatalok és intézetek általában megtartották és szükségleteiket minden irányban megszorították, ideértve a személyi kiadásokat is. Jelentése során azonban azt is meg kellett állapítania Sebő főszámvevőnek, hogy a bevétel, vagy ahogy a főszámvevő szakszerűen kifejezi magát: a lerovási eredmény kedvezőtlenül alakult. Lerovás szerint ugyanis a bevétel 144,549.935 pengő, a kiadás 149 millió 799.849 pengő volt, vagyis a bevétel 17,596.339 pengővel, a kiadás 5,897.603 pengővel volt kevesebb az előirt összegnél. Vagyis a ténylegesen be nem folyó, de előirt fővárosi jövedelmek idézte elő tulajdonképpen a főváros elmúlt évi deficitjét. Megdöbbentő a főszámvevőnek az az adata, hogy a bevételi hátralékok a múlt évi 56 millió pengőről 67 millió pengőre emelkedtek, ezzel szemben a kiadási hátralékok (ami alatt a költségvetésbe felvett, de ^ ténylegesen nem effektuált kiadások értendők) 18 millió pengőről mindössze 22 millió pengőre emelkedtek. Hogy mennyire rohamosan csökkennek a főváros bevételei, mutatja a főszámvevőnek az a százalékszerü számítása, amely szerint a tényleges bevétel az 1929. évben még az előírásnak 97.17 százaléka, 1930-ban 97.70 százaléka, 1931- ben pedig 99.76 százaléka volt. Ezzel szemben 1932- ben már csak 90.34 százalék, 1933- ban pedig 89.15 százaléka volt az előírásnak a tényleges bevétel. A főszámvevő jelentése szerint a bevételi hátralékok emelkedése, illetőleg a kedvezőtlen lerovási eredmény a főoka az elmúlt évi háztartási deficitnek. Ezt a hiányt az 1932-es esztendős 2,118.655 pengős deficiten felül további 5,897.396 pengőben jelöli meg Sebő Béla. A főszámvevő jelentése kellő őszintegel rámutat arra, hogy ezekkel a hiányokkal ez alkalommal kellene véglegesen rendezni azokat a kötelezettségeket, amelyekről a közgyűlés csak átmenetileg gondoskodott, nevezetesen ez alkalommal kellene végleges fedezethez juttatni a vásárpénzíári hiányokat. Végeredményben a főváros 1932-es és 1933-as deficitje, hozzászámítva a vásárpénztári veszteségeket, öszszesen 17,281.819 pengőre rúg. Tehát az a helyzet, hogy a fővárosnak, hozzászámítva a folyó esztendei költségvetés várható deficitjét, cca 25 millió háztartási hiánya van. Számolni kell ugyanis azzal, hogy a folyó esztendőre előirányzott ötmillió pengős költségvetési hiányon felül a tényleges bevétele csökkenése révén további hiány fog előállani. Ez a hiány legalább hárommillió pengőre becsülhető, ezért vettük fel a fővárosi háztartás jelenlegi fedezetlen hiányát 25 millió pengőben. Az az átkönyvelés, amelyet a főszámvevő a háztartási hiány eltüntetésére javasol, gyakorlati szempontból nem nagy jelentőségű. Azt javasolja ugyanis a főszámvevő, hogy a deficitek fedezésére használtassák fel az a készlet, amelyet a községi háztartás az 1928. és 1929. években az akkor nélkülözhető feleslegeiből átmenetileg a kölcsönpénzeknek engedett át és amely készletre a kölcsönpénzeknek most már szükségük nincs, mert a programszerű beruházások befejeztettek. Ez az átkönyvelés gyakorlatilag mitsem jelent, mert azt célozza, hogy ne a főváros közigazgatásánál legyen a deficit kimutatva, hanem az üzemek által végzett hasznos beruházásoknál. Vagyis végeredményben az üzemek vagyoni helyzete gyengülne a fővárosi háztartás előnyére. Ennek az átkönyvelésnek gyakorlati jelentősége a nullával egyenlő, mert a főváros szempontjából teljesen lényegtelen, hogy a községi háztartás deficites e, vagy pedig a száz százalékosan a főváros tulajdonát képező üzemek és intézmények vannak-e a deficit erejéig újabb háztartási hiánynyal megterhelve. Hagyományos szokás szerint részletesen foglalkozik a főszámvevő a fővárosi üzemek helyzetével. A múlt esztendőben a beruhá-
