Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-04-08 / 14. szám

Budapest, 1933 április S XL óv folyam 14-, si ám UJ BUDAPEST Tek. Fővárosi Nyilvános Könyvtár, Bpest, VIII.,Revitzky-u.1. KÖZÚALQASÁCI Elfiflzelétl Arak: Egétz évre...................................................30 pengő F61 évre..............................................................*3 pengő Egye» azAm Ara 60 fillér i FELELŐS SZERKESZTŐ x D O B V ANDOR DR­I Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Knnt Ivor-utcA 9. Telefon: Aul. 828-23. Postatakarékp. chequeszAmla 30913 Uj tárgyalások indultak a centrálé-probléma megoldására Petrovácz Gyula a bánhidai erőmuíetep megvásárlása mellett foglal állást Hadüzenet ? Pestmegye hétfői kisgyülésén újabb merényletet követtek el Buda­pest ellen. Szűcs István nyugalma­zott államtitkár és aktiv országgyű­lési képviselő, úgyis mint rákosligeti díszpolgár amiatt panaszkodott, hogy pestkörnyéki gyermeket nem lehet bejuttatni a fővárosi isko­lákba, Pestkörnyék semmi előnyben nem részesül a főváros részéről: a főváros ne tekintse ellenségnek a környéket, hanem minél több szál­lal igyekezzen azt magához huzni! A felszólalásra az alispánt székből ráduplázott Erdélyi alispán, aki arról beszélt, hogy a főváros mint ellenséges tartományt kezeli Pest­környékét. — Lehetetlenség, — foly­tatta az alispán — hogy azt a töme­get, amely együtt és egymásból él, mesterséges határvonallal válasz­szák el, és a határokon kívül élőket ínségnek és nyomorúságnak tegyék ki. A kormányzat már átlátja Er­délyi alispán szerint ennek a hely­zetnek a tarthatatlanságát és rövi­desen intézkedés lesz ezen a téren. Fölülhetnénk a magas lóra és fö­lényes szavakkal vagy kézlegyintés­sel intézlietnők el a tekintetes vár­megye nem első és nem utolsó ki­rohanását az ország fő- és szék­városa ellen. Egyiket sem tesszük, mert azzal a demagógiával, amely egyre féktelenebből és gyűlölettel teljesebben árad a vármegye köz­gyűlési terméből Budapest ellen, nem gesztusokkal és támadó véde­kezéssel, hanem a legkomolyabban le kell számolni! Az a méreg, amely a Városház-utcában a megyeházá­ról a városházára átszivárog, nem két ősi szomszédvár ártalmatlan gyűlölködése, hanem olyan sorvasztó toxin, amely zsibbasztóan pusztitja mindkét helyen a vér egészséges keringését. A hivatalos főváros szánakozó vagy dühös mosolyából, amellyel tudomásul vette eddig, anélkül, hogy egyéb intézkedéseket tett volna, a vármegyeházáról és a pest- környéki városok és községek kép­viselőtestületeiből elhangzó harci riadókat, elég volt! Álljon végre sarkára a főváros és ne tűrje, hogy vármegyei kiskirályok és pestkör­nyéki községi bírák a főváros mil­liós polgárságán igyekezzenek élesre köszörülni rozsdás és kicsorbult fringiájukat. Ideje, hogy az óriás végre megrázza az oszlopokat, le­szórja magáról a nekibátorodott törpéket, akik a megtámadott fő­város nyugodt önérzetét gyávaság­nak tartva, egyre vakmerőbben és szemérmetlenebből lövöldözik ósdi nyilaikat mireánk! A környék lakosságának kilenc­ven százaléka a fővárosból él, itt keresi kenyerét, de nem itt adózik és nem, itt költi el a pénzét. El tud­juk képzelni, hogy a főváros merev álláspontra helyezkedik a környék­kel szemben és máról-holnapra meg­állnak a villamosvasutak a főváros határában, nem kapnak közmüvi szolgáltatásokat azok a környékbeli városok, amelyek most a fővárosi nagy közmű-hálózatba vannak be­kapcsolódva, Az is előfordulhat, hogy a főváros Budapesten való lakást követelhet alkalmazottaitól és az is megtörténhet, hogy a kör­nyék élelmiszer-termelése előtt be­záródnak a nagy vásárt elep kapui! Nem jó feszíteni a hurt, alispán ur, mert ha az ön szavait követve csak­ugyan ellenséges tartományként kezdi kezelni Budapest a környé­ket, ebben a háborúban, melyért a felelősség a vármegyét terheli, két­séget kizáróan csak Pestkörnyék lehet a vesztes! A főváros és a centrálé viszonyá­nak rendezése érdekében Fabinyi kereskedelmi miniszter e héten bi­zalmas értekezletet hivott össze és ezzel a centrálé-ügy ismét napi­rendre került. Fabinyi kereskedelmi miniszter — mint az Uj Budapest munkatársa teljesen beavatott kor­mánykörökből értesül — azért hatá­rozta el magát ennek a bizalmas ér­tekezletnek az összehívására, hogy személyes irányítása mellett pró­bálja közelebb hozni az egymással szembenálló felfogásokat, amelyeket a kereskedelmi minisztérium, más­részről pedig a főváros vezetői kép­viselnek. Egyelőre csak puhatoló­zásokról van szó. A kormány pro- grammjába vette a kérdés végleges rendezését és e rendezés előkészítése indult meg ezen az értekezleten. A rendezés módja kétségkívül attól függ, hogy milyen álláspontra he­lyezkednek a városházi pártok ve­zetői. Ebből a szempontból döntő jelentőségű lesz a Keresztény Köz­ségi Párt elhatározása. Petrovácz Gyula a Keresztény Községi Párt leg­kitűnőbb közgazdasági és műszaki szaktekintélye, akit ebben az ügy­ben megkérdeztünk, a következőket mondotta az Uj Budapest munka­társának: — Az úgynevezett Talbot-pro- bléma megoldásánál két szempont áll mereven egymással szemben. Az egyik felfogást a kormányzati té­nyezők, a másikat a főváros vezetői képviselik. Kezdetben a kormány­— Az Uj Budapest tudósítójától — Az álláshalmozások megvizsgálá­sára kiküldött bizottság befejezte munkáját, az a jelentés azonban, amely e vizsgálatok eredményéről készült, nem alkalmas az aggodal­mak eloszlatására. A bizottság min­den egyes esetet megvizsgált és ala­pos mérlegelés után hozta meg dön­tését, amikor kijelölte azokat, kik­nek a betöltött két állás egyikéről, vagy a nyugdíjról le kell monda- niok. A közvélemény azonban azt várta volna, hogy a nagy jövedelmű álláshalmozókról is döntés történ­jék, ami azonban elmaradt, ameny- nyiben a bizottság úgy határozott, hogy ezeknek az esetében szükség van a fővárossal kötött szerződés megvizsgálására és revideálására. Az Uj Budapest munkatársa ezek­zat arm törekedett, hogy, a fővárost a centrálé átvételére kényszerítse, a főváros viszont azzal az indoko­lással, hogy a kelenföldi telep képes a főváros egész áramszükségletét kielégiteni, nem mutatott hajlan­dóságot az átvételre. Azóta a hely­zet lényegesen megváltozott. A kor­mány életbeléptette az energia-tör­vényt, amely bizonyos kötelezettsé­geket ró az autonóm testületekre, igy a székesfővárosra is. A főváros vezetőségének most arról kell döntenie, hogy áram- vásárlási szerződést kössön-e a eentráléval és pedig hosszú időre, vagy pedig vegye meg a centrálét és saját kezelésében tartsa üzemben. A fővárosnak — nézetem szerint — nem érdeke hosszúlejáratú áram- vásárlási szerződésnek a megkötése. Ha már a kormány abba a hely­zetbe került, hogy a fővárost a centrálé áramának igénybevételére kényszerítheti, sokkal gazdaságosabb és előnyö­sebb elhatározás volna a centrálé megvásárlása. Az a különbség ugyanis, amely az áramvásárlás pénzügyi kötelezett­ségei és a saját kezelésbe való át­vétel amortizációs költségei kö­zött mutatkozik, aránylag elenyésző. A főváros érdekét képviseljük te­hát,^ ha a reánk kényszeritett áram- vásárlási szerződés megkötése he­lyett a centrálé megvásárlását szor­galmazzuk. után szükségesnek tartotta, hogy a vizsgálat eredményéről és a további fejleményekről megkérdezze Bed- nárz Róbert prelátust, aki az állás­halmozások megszüntetése ellen in­dított akciónak egyik kezdeménye­zője volt. Bednárz Róbert a Keresztény Községi Párt ügy­vezető alelnöke, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A mi akciónk nem a kisjöve­delmű és kevés nyugdíjjal rendel­kező álláshalmozók ellen irányult, hanem azok ellen, akik magas nyug­díjjal még magasabb jövedelmű uj állásban helyezkedtek el. Ezekre nézve a kiküldött szakbizottság azt — Mielőtt azonban konkrét tárgya­lásokba bocsátkozhatnánk, a Dunán­túli Villamossági Részvénytársaság­nak meg kell szüntetnie azokat az üzemzavarokat, amelyeknek a bán­hidai centrálé működésében már nem egyszer tanúi voltunk. Va­lami konstrukciós hibának kell lennie, mert csak igy magyarázható ezeknek az üzemzavaroknak a meg­ismétlése. Én kezdettől fogva a kettős telep szükségességét hangoztattam. Nekünk feltétlenül szükségünk van. arra, hogy töké­letesen kiépített és az egész fővárosi szükségletet fedezni tudó telepünk legyen Kelenföldön és szükségünk van arra is, hogy ezen kívül egy másik centrálé is rendelkezésünkre álljon. A kelenföldi telepet tehát az eredeti program szerint teljesen ki kell építeni és fel kell ruházni mindazokkal az eszközökkel, ame­lyek a főváros áramszükségletének zavartalan ellátásához biztonságot nyújtanak. Ezen felül üzemképessé kell tenni — minden zavar bekövet­kezésének a lehetőségét kiküszö­bölve — a bánhidai erőmütelepet is. Olyan távvezetékre van szükség, amely képes továbbítani az áramot időjárási változásokra való tekintet nélkül. Ha a Dunántúli Villamos- sági Rt. a bánhidai erőmütelepet ilyen éi telemben üzembiztossá teszi, eljöhet az ideje annak, hogy leül­jünk tárgyalni a zöld asztalhoz. Ezekben fejtette ki Petrovácz Gyula a maga és a Keresztény Köz­ségi Párt álláspontját a centrálé- kérdésben. a határozatot hozta, hogy meg kell vizsgálni azt a szerződést, amelyet ezek nyugdíjaztatásuk után a fővá­rossal kötöttek, amikor valamely fővárosi intézménynél vagy üzemnél újból elhelyezkedtek. A szakbizottság munkájának az eredménye tehát csak annyi­ban hozott átmenetileg meg­nyugtatást, hogy a mammut- jövedelmü álláshalmozásokról is rövidesen döntés történik és pedig ezeknek a szerződéseknek a megvizsgálása és revíziója révén. A Keresztény Községi Párt ezek- után folytatja az álláshalmozások nak ezen a téren, különben a diplo­más ifjúság problémáinak elenyé­szően kis százalékát sem lehet meg­oldáshoz segíteni. \ Keresztény Községi Párt tovább harcol az álláshalinozások megszüntetéséért Bednárz Róbert a tisztviselő-feleségek alkalmazásának leépítésével uj állásokat akar a diplomás fiatalság számára

Next

/
Oldalképek
Tartalom