Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-04-08 / 14. szám

mmwiMmj 1933 április 8. Egy tanácstag naplójából 35 Irta: Ilovszky János Vidám esetek a villamoson megszüntetése érdekében indított akcióját és a legnagyobb erellyel szorgalmazza a mammut-fizetesu al- láshalmozók szerződésének reví­zióját. Azt követeljük, kogy ez a reví­zió a legerélyesebb és legride- gebb szempontok érvényesitese mellett történjék. — De vannak más természetű álláshalmozások is, amelyek mellett szintén nem lehet szó nélkül el­menni. Olyan esetekre gondolok, amikor valamely nagyobb jövedelmű városházi főtisztviselőnek vagy üzemigazgatónak a feiesege is állásban van a fővárosnál, akár a közigazgatásban, akár vala­mely üzemnél, vagy taninté­zetnél. Ezeknek a feleségeknek le kell mon- daniok állásukról. Ezeket az állá­sokat azok számára kell megnyitni, akik kenyérkereseti lehetőségekért osztromolják napr ól-napra a város­házát. A tanintézeteknél egyébkent is lehetne módot találni az állások szaporítására. A legtöbb tanítónak, tanítónőnek, tanárnak és tanárnő­nek nagyobb óraszáma van, mint amennyire a törvényes rendelkezé­sek kötelezik. Az egész vonalon a törvényes hatcirok mögé kellene visszavonulni és az igy felszabaduló órák ellátását helyettesekre vagy ideiglenes tanerőkre kellene bízni, így is szaporíthatnánk a kenyér- kereseti lehetőségeket. — A Keresztény Községi Párt egyik legfontosabb feladatának te­kinti — "folytatta Bednárz apátplé­bános — a munkanélküliség enyhítését. Én itt azoknak a feladatoknak a je­lentőségét vagyok kénytelen első; sorban kiemelni, amelyek a szellemi proletariátus elszaporodásának meg­akadályozása tekintetében jelent­keznek. Elsősorban az elhelyezke­désre váró diplomás fiatalság pro­blémáit kell megoldanunk. Csodálkozom, hogy a közigaz­gatási gyakornoki állások meg; szervezéséről hozott közgyűlési határozatunkat a kormány még mindig nem hagyta jóvá. Ezt a jóváhagyást meg kell sürgetni a belügyminisztériumban. Bednárz Róbert hangsúlyozta még az Uj Budapest munkatársa előtt, hogy nem elég uj fővárosi állásokat kreálni, az államnak és a magán- vállalkozásoknak is feladataik van­A hatíllléres „féiszakaszjegy“ a hét eseménye. A közhit azt tartja, hogy minden csoda három napig tart. Ma, már ötö­dik napja tart az uj félszakaszos rend­szer, de még ma is, akár az első napon, a félszakaszhatárokon a leszálló és felszálló utasokat úgy bámulják meg az ácsorgók, mintha legalább is mese­országból érkeznének, vagy oda indul­nának a hatíllléres utasok. Úgy magamban kérdem: mit szólnak a „bliccraayere k“, akik a múlt­ban oly tüneményesen bliccelték el a jegy árát a villamosokon — az uj rend­szerhez? Mert most, — a „lapuld á- b a n“, ahogy a pesti humor első na­pon a zsúfolt perront elnevezte, n e m babra megy az utazás! Az uj rendszer mellett fizetni kell. Ha nincs tantuszod, fel nem szállhatsz tisztelt bliccelő utas: bármilyen harsá­nyan és bizalmatkeltő arccal monda­nád: „kezelve van!“ a vezető nem hisz a szépszónak, csak a ma még fé­nyes sárgaréz tantusznak! Ennek ellenére a „b 1 i c c m a y e r“ nem jön zavarba. Felszáll. Be­dobja az első tantuszt, de betolakszik a kocsi belsejébe egy bőrszíjjal elkerített részre, amelyet a néphumor — ketrec­nek — nevezett el. És ott lapul. Ha szakaszhatárra és a kocsi és a hátsó perronon dolgozó kalauz figyelme más­felé van elfoglalva, a bőrzsinór alatt á t b u j ik s ha a kocsi megindul, egy pillanat alatt visszacsúszik a ketrecbe. így csinál a notórius bliccelő. Tizen szállnak fel egyszerre. A tan- tuszos utasok közé tolakszik a b 1 i c c- m a y e r és ráteszi a kezét a tantusz- persely nyílására, de nem dob be s e m in i t, mert észrevette, hogy a vil­lamoskocsi vezetője egy pillanatig azt leste, hogy mit jelez a közlekedési lámpa; egy pillanatig a figyelme ott van a lámpán, hogy zavartalanul ke­resztüljusson a Rákóczi-ut keresztezé­sén. A b 1 i c c e lő imitálja a tan- tuszbe dobást és gyors igye­kezettel besodród ik a „k e t - reel) e“. Kiváncsiak vagyunk, mit hoz a fél­szakaszos csoda. Patz igazgató vélt jőve delem szaporodását, vagy a B E S Z K Á R t további nehéz helyzetét? Vederem».., Ma délelőtt Budán volt dolgom. Egy kilences kocsival igyekeztem néhányad- magammal az Erzsébet-hidfő felé. Később felszállt egy cselédleány. Nagy szatyorral. Körülményesen helyezte el a pog­gyászát az üres padsor alatt és utána kikotorászta a szoknyája ráncai közül a bukszáját. — Ugyan kalahuz ur, hun kék átszá­llóm a Bezerédi-uicálioi A nagybajusza kalauz tétováu tűnő­dik: — A Bezerédi-utcához? — Ahhó! A kalauz a táskájában az uteakönyve után keresgél. Látja a lyány a kalauz tétovázását, Segíteni akar. Azt mondja: — Amerre a Rablóira - színház van! — A Rablioll a-szinház? — Az hát, a R a 1 o i o 1 a-szinház. — A Tisza Kálmán-téren kell lc- szállni! — Vágja ki diadalmasan a kalauz. Most meg a leány tűnődik: — A Tisza Kálmán-téren ...? Az hun van? A kalauz most már fölénye tudatában kivágja a nagy argumentumot: — Ahol a gázt csinájják! — Ahol a gázt csinájják? Beretvás pasztilla fejfájás ellen — Ott! — Mondja a kalauz és most már tökéletes fölénnyel néz a lányra. Mikor a hídfőhöz érünk, a kalauz be­kiáltja a kocsiba: — Erzsébet-hid! Átszálló a gázgyár felé! így tudtuk meg, hogy a gázgyárhoz is van átszállás. Nemcsak a Rákóczi-ut vagy Zugló felé, hanem a gázgyárhoz is és hogy a Labriola-szinliázat köz­nyelven miként is hívják. Zongorák, planlnók, ajak, &x- játazottak részletre legolcsóbb ban beszerezhetek Llpovniczky Ssevér rongorakészitő mesternél. Javí­tás, hangolás, bőrözés Jótállással Erkel-ufca 20. sz. Ml 319—26 CZE6LEDY JAKOS JBO süKőapy Sfczno, U psüöiHüttt mtím S*ákasf6váro*l éa állami bitó-k otteH«a kMti I BUDAPEST, KISTEMPLOM-U. 1 TELEFON t JÖ2SEF «9-88. Y10NÁLI ÍOTMUÖ brsazSBtft BUDAPEST Ukáai Pciseüuiaafca !»/». öy*r, VI, láu-nlc* 14. aém TELEFON , AUTOMATA 618-11 ProczeSSer Bálint kövező mester Budapest, Kr, ECorpenai-u. 11. Telefon : 48-1-32. OMorier Karoly ok!, mérnök, kövezömester §., üoröhf üfflikiós-ut 29 Telefon: 69-2-99 Ifj. HALASZ HUBERT építési vállalkozó VASSZÁDFAL KÖLCSÖNZŐ BUDAPEST, VII., ARÉM-UT 70 TELEFON: 39-0-50 Városházi notesz A TAVASZ A VÁROSHÁZÁN egyelőre csupán abban nyilvánul meg, az udvar nagy gyeptáblái már frissen zöldéinek. A hivatali szo­bákban, a nagy boltíves folyosók alatt még téli tempóban folyik a munka: ahogy a tisztviselők mond­ják, — dolog rengeteg van, a fizetés pedig kevés! A most következő héten, amely már a nagy hét, kissé gyengülni fog a munka lázas tempója. Külö­nösen a hét végén, amikor is a Nagypéntek és Husvét-vasárnap közé eső szombati napot a tisztvise­lők legnagyobb része arra használja fel, hogy megkezdett pihenését ne szakítsa' félbe. Nagyszombat külön­ben is ősi tradíció szerint f é l- ünnep a városházán, amikor tizen­kettőkor félbeszakad minden hiva­talos munka. A tisztviselőtársadalom, különö­sen annak alsóbbrangu tagjai, ter­mészetszerűen a fővárosban töltik q párnapos húsvéti vaká­ciót. Örülnek annak, ha sonkára tudnak néhány fillért összekaparni, nemhogy üdülésre telne nekik. Balatonkenese a nagy nyo­morúság ellenére is azonban zsú­folva lesz az ünnepek alatt, ugy- annyira, hogy már a régi szálló zobáiit is, amelyekben tudvalévőén hideg-meleg viz, de csak kályha- tüzelés van, előjegyzésbe veszi a Segitőalap Kálvm-téri irodája. * RITOÓK ZSIGMONDOT a Bor­szék y Károly halálával megürese­dett központi kórházigazgatói ál­lásra, ifj. W olf f Károly dr. köz­kórházi főorvost pedig a Szent Rókus-kórház igazgatójává nevezte ki Huszár főpolgármester. Rit o ók egyetemi tanárnak, az európai hirü belgyógyásznak mű­ködése és tudása közismert. Ifj. Wolff Károlyról, Wolff Károly­inak, a Keresztény Községi Párt elnökének fiáról pedig csak annyit jegyzünk ide, hogy egyike q fiatal orvosi társadedom büszkeségeinek. Mindössze harminchárom éves, tiz esztendeje van a főváros szolgála­tában, hét éve mint a Rókus-kórház kórboncnok-főorvosa. Kinevezésé­vel az ci tendencia érvényesült, hogy a fiatal erőket is érvényesülni kell hagyni a főváros orvosi igaz­gatásában. Nos, ifjú Wolff Károly- nak q Rókus-kórház igazgatói po­zíciójában lesz alkalma meg­mutatnia, hogy mit tud! # MINT AZ ILYENKOR SZOKÁS, a fiatal Wolff Károly kinevezésével kapcsolatosan is megszólaltak azok a hír har s onák, amelyeknek rosszul esett a fiatal Wolff Károly karrierje. Ezekre a hírlapi cikkekre az egyik közgazdasági lap szerkesz­tőjéhez intézett levelében méltó választ adott P etr ovácz Gyula, A levelet, amely kristálytiszta for­mában világítja meg az ügyet, ér­dekesnek tartjuk főbb kitételeiben közölni. ,Wolff Károly sehol és soha el nem járt fia előmenetele érdekében és nem is fog soha sem eljárni. Kereken kijelentette előttünk, akik fia ügyét előtte felhoztuk, hogy ő ebbe befolyni nem kíván és kénye­sen vigyáz arra, hogy fia az ő elő­menetelét saját magának és ne atyjának köszönhesse. Viszont a fiatal Wolff is azon a jogos állás­ponton áll, hogy az ő karrierjét nem hátráltathatja az a körülmény, hogy kiváló atyja van. Mi azonban többen, akik a fiatal Wolff kiváló tehetségét és ráter­mettségét ismerjük, igen is latba- vetjük szerény befolyásunkat az- irányban, hogy jogos ambíciói má­sok sérelme nélkül tetterejének ak­tív időszakában kielégítést nyerje­nek és ezért vállaljuk a felelőssé­get is.“ * HUSZÁR ALADÁR DR. főpol­gármester leányát, Verát, eljegyezte Púk y Endre volt külügyminiszter, a közigazgatási bíróság elnökének fia, P uky Pál dr. orvos. & SZERDÁN DÉLUTÁN nagy rész­vét mellett temették el a rákos- keresztúri temető halottasházából özvegy Schön Józsefnét, született And or f er Aloisia nagyasszonyt. Az elhunytban S chö n Győző, a Gázmüvek helyettes-vezérigazgatója és Schön Oszkár, a Müszerüzem igazgatója édesanyját gyászolja. * A FŐPOLGÁRMESTER FELE­SÉGE CIKKET IRT az egyik re­formátus egyházi folyóiratba, a cikkből kiviláglik az előkelő uriasz- szony valóban nemes lelkisége, ha­tártalan jó szive, úri, magyar gon­dolkodása. A Lorántfy Zsuzsánna Egylet frontja, — írja Huszár Álad ár­ué Sz i l a s s y M ár i a, a Kálvinis­ta, Szemle egyik legutóbbi számában — a közöny ellen van. Keresi a hideg szürkeségben élő hittestvéreket és hívja meleg otthonába, ősi egyházá­ba, de együttérez olyan tagokkal is, akik a családjukban élik le egy­házukért való életüket. Vannak va­sárnapi iskoláink: nem a templomot helyettesítik, a kisgyermekekért vannak, de a fiatal leány, aki ott ta­nít, a maga belső értékét neveli ez­által. Mig a felnőtt embert az Isten­hez való engedelmesség viszi a templomba, addig a gyermek bol­dog mosollyal áll oda fiatal veze­tője elé és benne eszményképét ke­resi. Az egyesület Kollégiumát a kö­vetkező nemesveretü szavakkal jel­lemzi Huszár Aladárné: — A testi-lelki jóléten felül még valami egyebet is ad ez az otthon. A leányra nézve nemcsak az a fon­tos, hogy erkölcsileg milyen, de az is, hogy ebből a szempontból mire értékeli a társadalom? Egy anya, ki leányát óhajtotta a Kollégiumba beadni, igy okolta azt meg: Mert más szemmel nézik azt a leányt, aki itt él, mint azt, aki penzióban lakik és szabadon jár-kel! — Ezt tapasz­taltam Angliában is: családos ház­ban nem szívesen látnak vendégül olyan fiatal leányt, aki boarding- house-ban lakott. Elragadtatott szavakkal emlékezik meg Huszár Aladárné cikke a dia­konissza-életről: — A diakonisszákat az egylet pró­baidőre felvett fiatal leányokból ne­veli, Isten, az emberiség és az egy­ház szolgálatára. Gyönyörű és ön­zetlen a testvér élete. Minden tette agy-egy ajándék másoknak. Sok mindenről lemond. Ezzel szemben az egylet is igyekszik a testvéréle­tet széppé tenni. Ad nekik biztonsá­got a nehéz időkben, szűk ^ családi kör helyett testvéri közösséget és a lehető legmelegebb otthont. Azt akarjuk, hogy diakonisszáink bol­dogok legyenek, hogy komoly mun­kájuk mellett tiszta örömük és cél­szerű szórakozásuk legyen, azt akar­juk, hogy megelégedettek és vidá­mak legyenek... ...íme e g y s ziv, egy csa­ládanya s ziv e, a nyilvánosság előtt való, talán önkéntelen vonal­kázásban is, hogyan szórja szét fé­nyét és áldásos melegét a szegényekre és elhagyottakra! KOZMA JENŐ DB.-NAK ÉS NE­JÉNEK, AS BŐT H ELMÁNAK leá­nyát, El mát, eljegyezte Gór ecz- k y Gyula, az Elektromos Müvek főmérnöke. Az Egységes Községi Párt elnökét egyetlen leánya el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom