Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-12-23 / 51-52. szám
1933 december 23. UJBUDAPEST 3 Milyen lesz a százéves Budapest? Irta: HUSZÁR ALADÁR Dr. Budapest székesfőváros főpolgármestere Valóban megható volt az a bensőséges szeretet, amellyel néhány héttel ezelőtt hatvanadik születésnapját ünnepelte Budapest. Áz ezeréves Magyarország ifjú székvárosának tüneményes virágzása az utolsó két emberöltő alatt, — amint azt Sipőcz polgármester ur annyira találóan állapította meg rádió-előadásában — a magyar faj államalkotó tehetségének és politikai nagyságának tetőpontja, amely Budapest megalkotásával kulminált. Valóban nehéz feladatot vállaltam magamra, amikor az Uj Budapest felkérésére képet igyekszem vázolni arról: milyennek képzelem el Budapestet a századik születésnapján, vagyis 1973-ban, negyven esztendő múlva? Ne várjon tőlem senki ez alkalommal fantasztikus álomképeket, nem kivánok az utópia mezejére lépni, a komoly előrelátás és a logikus következtetés mezején maradok. Teszem ezt annál is inkább, mert az a meggyőződésem, hogy a nagyvárosok fejlődésében akár Budapestet, akár Berlint, akár Párisi említem, túlvagyunk a kulmi- náeión, rövidesen megváltozik a világvárosnak az a fogalma, amely a régi asszir fővárosok kótezeréves romjain kezdve, által az ókor milliós lakosú Rómáján, itt a legújabb időkig kialakitotta a nagyváros fogalmát. A nagyvárosok depopuli- zálódnak, Budapest éppúgy, mint Berlin, Páris csakúgy, mint Róma. Ezzel az elnéptelenedéssel kapcsolatosan különös jelenségeket állapíthatunk meg. Németország nagyvárosaiból a falvakba özönlik a lakosság, ennek még megvannak a maga speciállis gazdasági és talán politikai okai is. De mivel magyarázható ugyanez a folyamat Párisnál és Londonnál és mi az oka Budapesten — legalább egyelőre — a belső városrészek fokozódó elnépte- lenedésének? Nem speciális, hanem világjelenségekkel állunk itt szemben! A nagyvárosok milliós lakosságát a XIX. század végén és a XX. század elején bérkaszárnyák homályos zugaiba, szűk és levegőtlen utcákba szorította a történelmi fejlődés és a nagyvárosoknak az a titokzatos evolúciója, amely most éppen az ellenkező végletet produkálja. Századunkban, amely az egész vonalon a torna, testápolás, különféle sportok százada, rájöttek az emberek arra, hogy levegőre és napfényre van szükségük. Ezért, aki csak teheti. menekül a perifériákra: ez az oka annak, hogy a statisztika számadatait nézve Budapest külső városrészeit látjuk az utolsó húsz esztendő alatt a legfejlődéskópe- sebbeknek, a legdivatosabbaknak. A géperejű közlekedés elterjedése, a közúti vasúti hálózatok nagy fejlődése az európai világvárosokban szinte a semmivel teszi egyenlővé a távolság fogalmát, megszüntetvén ezzel a legnagyobb okot, amely a városok középosztályát az üzletük vagy hivataluk közelében fekvő szűk és levegőtlen lakások megtartására kényszeritette. * ... Ezért fejeztem ki azon aggályomat Budapest negyven esztendő múlva bekövetkezendő századik születésnapjára: nem tudom, meg- lesz-e erre az időre N agy-budapest — talán igen, talán nem. A fontos az, hogy el ne sorvadjanak a mai keretek, igyekezzünk a rossz gazdasági viszonyok közepette^ átmenteni erre az időre azt, ami érték, igyekezzünk visszaszerezni az orszáigot, nem összetett kézzel, hanem keresve a lehetőségeket: akarattal, len dülettel, lelkesedéssel! Bgyet bizonyosnak tartok: negyven esztendő múlva Budapest lesz Európa, talán a világ legnevesebb fürdőhelye, Gasteinnel, Karlsbaddal liirnévre egyenrangú, látogatottságra a legnagyobb. Meggyőződésem, hogy a százéves Budapestnek ez lesz a speiciális jellege és lakosainak százezeréi fognak élni a für- dökulturából és az idegenforgalomból. ... A fürdőváros jegyében valósítják meg fiaink a nagy alkotásokat! A Rudast a Gellérttel már akkor összeköti a fedett kollonád, a pesti oldalon pedig a Duna-korzó leér a rakpartig, ott már akkor régóta nem fog járni a villamos! Általában nem jósolok lehetetlent, ha azt hiszem, hogy 1973-ra a belvárosok utcáiról már eltűnik a villamos, sőt az is lehetséges, hogy akkorra már megépülnek azok a földalatti gyorsvasutak, amelyek a belső városrészek kapcsolatát a perifériákkal gyorssá és könnyűvé teszik. Mit remélek még? Már el is felejtik utódaink 1973-ra a Boráros-téri hid épitési dátumát, régen készen fog állani az óbudai hid is, már újabb hidak is össze fogják kötni a Duna két partját, hatalmas légi pályaudvar lesz Csepelen, eltűnik a Keleti és Nyugati pályaudvar, hogy óriási földalatti pályaudvaroknak adjon helyet a város közepében ... Remélem, de nem tudom biztosan, hogy akkorra már nem lesz probléma a Tabán ügye sem... De elég volt az álmokból, melyekből annyira keserű az ébredés! Bizonyos, hogy a százéves Budapestig rengeteg munka, tenger könny és fájdalom vár reánk és az utánunk következő nemzedékre. De dolgozunk, küzdünk nem reménynyel, hanem, biztos hittel: a száz- esztendős Budapesten egy egészséges és boldog nemzedék nézi mosolyogva, az integer Magyarországot! I DEBRECEN ÉTTEREM RAKÖCZl-UT 88 DÉLI MENÜ P 1.40 A főváros iskolái 1934-ben- Beszélgetés Szendy tanácsnokkal szolgálat után nyugdíjba. Az unnalesek őrzik a nyugdíjazást elrendelő tanácsi határozat számát, valamint azt is, hogy a hetven éves öregur évi 46 0 korona nyugdijat húzott már ezelőtt negyven esztendővel a fővárostól. Ki gondolta volna, hogy ilyen hosszú ideig fogja a főváros penzióskenye- rét enni! Korban Lisznyay bátyánk után özvegy Béke hegyi Lajosné nyugalmazott kerületi szülésznő következik, aki 1841-ben született Mono- ron, 22 évi fővárosi szolgálat után 1907 január 30-án ment nyugdíjba. A harmadik legöregebb fővárosi nyugdíjas Petrik József 1910-ben ment 18 évi szolgálat után nyugalomba, mint ideiglenes hivatalnok: Petrik bácsi 1839 március 27-én pillantotta meg a szép magyar napvilágot. És végezetül az öreg nyugdíjasokról szólván, hogy feledkeznénk el Matusk a Alajos bácsiról, a főváros kiérdemült alpolgármesteréről, aki 1847-ben született, mindössze 86 éves tehát és 1865-től 1906-ig állt a főváros szolgálatában, amikor is a I. A. fizetési osztály első fokozatával: 14.000 korona é v i nyugdíjjal ment penzióba... A három legöregebb fővárosi nyugdíjas vidéken lakik, egyedül Matuska bácsi lakik még mindig Budapesten: a, Mártonhegyi- uton, ahol élteti őt a jó budai levegő. Az Isten éltesse valamennyiöket sokáig, nagyon sokáig! * TÖRTÉNT, HOGY AZ ELNÖKI ügyosztály számvevőségének, amelyet a derék Piac ht számtanácsos vezet, nagyon feltűnő volt az a havi néhány pengő, amelyet negyven esztendeje minden hónap elsején elküldenek a somogymegyei Balatonlellére, ahol is a 109 esztendős Lisznyay Elemér bácsi éldegél. írtak tehát egy levelet, felkérvén a legöregebb fővárosi nyug- d íjast, igazolja élet b enlét ét és személyazonosságát, mert hiszen nem mindennapi eset, hogy valaki jóval felül a száz esztendőn huzza negyven esztendőn át azt a bizonyos penziót. Mindenre várt az elnöki ügyosztály számvevősége, csak arra nem, hogy Lisznyay bácsi személyesen fog megjelenni a levélre. Bizony felült a vonatra a 109 esztendős nyugalmazott kerületi halottkém, nem restéit eljönni a városházára, gyalog ment fel a harmadik emeletre, ahol is kellő kopogtatás után beállított ahhoz a fránya számvevőségi ügyosztályhoz: — Itt vagyok! Igazolta is magát annak rendje és módja szerint, állását, nyugdíjas állapotát, életkorát, mindent. A városházi fiatalság lelkendezve vette körül az életerős, friss öregurat, aki távozása alkalmával kijelentette, hogy még legalább húsz esztendeig akarja enni a penzió, ha nem is túlságosan nagy, de mégis biztonságos kenyerét! * W OS SALA SÁNDOR tanácsnok, a középitési ügyosztály érdemes vezetője, több, mint három hónapi betegeskedés után meggyógyult és átvette hivatala vezetését. Wossala tanácsnok két alkalommal ment át súlyos epemütéten az Uj Szent Já- nas-kór házban, ahol Manning er professzor operálta meg. * A KÖTELESSÉGT ELJESITÉS- NEK RITKA PÉLDÁJÁT mutatta S z é c s i Jenő műszaki főtanácsos, a városrendezési ügyosztály érdemes vezető helyettese. A tanácsnok várbeli lakása, előtt elcsúszott a járdán és lábát törte. A mentők vitték haza, ahol azután szabályszerűen bekötözték a, sérült lábat. A főtanácsos annyira rabja a kötelességtől jesitésnek, hogy dacára tört lábának, állandóan bejár hivatalába, egyetlen napig sem maradna az orvosok állal elrendelt betegágyban, példáját mutatva a kötelességteljesitésnek. * JOANOVICS PÁL DR., mindnyájunk kedves Pali bácsija, négyheti' üdülésre a balatonfüredi szanatóriumba vonult. — Az Uj Budapest tudósítójától. — A tiszteletnek és megbecsülésnek az az áradata, amely néhányhéttel ezelőtt kormányfőtanácsosi méltósággal való kitüntetését fogadta, bizonyitéka annak, hogy Szendy Károly a közoktatási ügyosztály érdemes vezetője valóban hivatása magaslatán áll. Nagy érdeme Szendy Károlynak, hogy a mai rossz g’azdasági körülmények közepette is meg tudta őrizni a kul- turnivót a főváros iskoláiban. A fővárosi tanügyi intézmények, az óvodáktól a középfokú oktatás legmagasabb csúcsáig, ma is valóban mintaszerűek és a Budapestre vetődő külföldi szakemberek elragadtatással beszélnek arról a valóban európai szellemről, amely ezeket az iskolákat átlengi. A karácsonyi ünnepek alkalmával a fővárosi iskolák mai helyzetéről és a legközelebbi tanügi/i célkitűzésekről beszélgetést folytattunk Szendy Károly tanácsnokkal, aki a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest számára: — A fővárosi iskolák sem kerülhették el a gazdasági válságot, aminek természetszerű következménye, hogy főleg az iskolák elhelyezését illetően még mindig nem hevertük ki a háborús viszontagságokat. A főváros költségvetései esztendőről- esztendőre igyekeznek jelentékeny összegeket felvenni uj iskola-épületek emelésére, valóban nem a polgármester uron, hanem a főváros egyre romló pénzügyi helyzetén múlik, hogy ezek a tervezgetések csak célkitűzések maradnak, amelyek megvalósulni nemigen tudnak. — Legalább tízmillió penaőre volna szükség csak abból a célból, hogy az elemi iskola épületek számának emelésével megszűnjön a váltakozó tanítás. A nagy szociális nyomorúságra való tekintettel egész sereg újabb óvodát és gyermekotthont, kellene építeni. Még- csak remény sincs arra, hogy ez a fontos elgondolásunk a legközelebbi esztendőkben megvalósuljon. — A fővárosi közoktatásügynek egyetlen terrénuma van, ahol a legutóbbi esztendőben komoly haladásról számolhatok be. Az iparos- tanonciskolák koncentrációja minden vonatkozásban alkalmas arra, hogy uj és jelentős eredményeket biztosítson ipari oktatásunknak. Az egészen elnéptelenedett beltelki iskolaépületeket, mint a Kazmczy- utcai, Nyár-utcai, Dob-utcai és Bajnok-utcai iskolaépületeket kizárólag iparostanonciskolai oktatás céljára rendelte a polgármester ur. Úgy szociális szempontból, mint az oktatás szempontjából igen nagy- fontosságú a 120 tanonc elhelyezésére alkalmas két tanoncotthon is, ahol a szegényebb sorsú és arra reászoruló jó előmenetelü tanoncok nyernek elhelyezést. Nem is mutatok rá külön a szociális szempontra: pedagógiai és fegyelmezési szempontból első pillanatban látszik, milyen nagy fontosságú az, hogy a jó magaviseletü tanulók milyen otthonokban nyernek elhelyezkedést. — Egy gyönyörű tervünk is van az iparostanoncoktatás fejlesztését illetően: a Karpfenstein-utcai iskolatelken modern elgondolásu iparosiskolát tervezünk, ez azonban még erősen a jövő zenéje. Most készül a minden iparszakra kiterjedő munka-, illetőleg tantervűnk megalkotása, amely azt célozza, hogy a tanitás egyöntetűen, mintaszerűen és szakszerűen történjen a fővárosi iparosiskolákban. _________ Th e Neuehatel Asphalte Company Limited Budapesten Iroda : VI., Vilmo császár-ut 31. sz. Telefon : Automata 212-46. Gyár: VI., Váci-ut 35. sz. Telefon : Automata 914-88. Gyárt és elad Val de traversi mastixol, raffinált bitument, falszigetelő aszfdtot. Készít Traversi természetes tömöritett aszfaltutakat és öntött asz- fa tból járdákat és kocsiutakat. Budapest székesfőváros szerződéses állalkozója
