Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-12-23 / 51-52. szám
4 TU BUDAPEST 1933 december 23. Gyakorlati kiegyensúlyozottságok a falu és a város viszonyában írta: SZŐKE GYULA Dr. felsőházi és törvényhatósági bizottsági tag Unos-untalan hangoztatják, hogy a falut és a várost nem szabad egymással szembeállítani, a mezőgazdaság és a város egymásra vannak utalva, a termelőnek és fogyasztónak közös érdeke van. A most beterjesztett gazdavédelmi törvényjavaslat tárgyalása során is a kormány különösen hangoztatta az ország minden lakossága egyenlő védelmét. Mégis, ha az életet a maga valóságában nézzük, azt látjuk, hogy minden intézkedés szembeállítja a különböző társadalmi osztályokat és foglalkozási ágakat és igy még a legjobb szándékú javaslat is több félreértést okoz, mint amennyi haszonnal jár, mert a kiindulási pont nem jó. Nem szólva a politikai célzattal is hangoztatott adózási hibákról, kötelességek egyenlőtlenségéről, pénzhiányról, devizarendszer rosszaságáról, hitelválságról és számos, részben a külfölddel kapcsolatos behozatalt és kivitelt érdeklő elhibázott intézkedésről, — amelyben a vámrendszer sem az utolsó helyet foglalja el, — ha csak azokat az intézkedéseket vizsgáljuk és helyzeteket nézzük, amelyek ma a gazdákhoz való viszonylatban a városokban és elsősorban a fővárosban fennáll, nyilván látjuk, hogy a meg nem értés és a gyakorlatiatlan intézkedés mennyi bajnak az eredője. A mezőgazdasági termelői árakat kell felemelni, hogy az agrárolló összecsukódjék szállóigével a kormányzat emelni akarja a gazda jövedelmét, mert az elgondolása szerint, ha a mezőgazdasági termelvények ára magasabb, a gazda jobban jön ki és ezzel táplálja az ipart és a kereskedelmet is. Amennyire ez helyes is volna rendes körülmények között, éppenugy eredménytelen küzdelmet jelent ma. Legjobban mutatja ezt a boletta, amely a búza árát egy cseppet sem emelte é3 a tejrendelet, amely szintén teljes fiaskóval végződik. De nem is lehet egy-egy rendelet kibo esátásával gyakorlati eredményt elérni, ha nem tudjuk, vagy nem merjük, vagy nem akarjuk irányitani azokat a tényezőket, amelyek az áralakulásokra hatással vannak. Ha a búza árát mindig a világparitáshoz alakítjuk és csak azt lessük, hogy a rotterdami tőzsdén hogyan játszák meg a papirosbuzát a világ legkülönbözőbb városaiban lakó, de egymást mindenkor megértő kereskedelmi vállalatok, amelynek a legkiválóbb példája volt a Bacher-féle eset, és ha azt tudjuk, hogy a rotterdami világ- paritás dacára Csehszlovákiában, Ausztriában és Svájcban több pengőre menő nyereséggel adták el a búza métermázsáját, úgy nyilvánvalóan érthetjük, hogy magának a bólét tar endeletnek a kiadása nemcsak hogy semmi haszonnal a gazdákra nem járt, hanem azáltal, hogy a búza árát és abban a bolettát is a budapesti tőzsdén lejátszók, a többi tcrmelvény árának a csökkenését is előmozdít ják. Jól ismerem azt a védekezést, hogy a tőzsde független és a kormány nem vásárolhatja össze a gabonát, arra tőkéje sincsen. Készséggel igazat is adok ez utóbbiban a kormánynak. Azonban, hogy a tőzsdét ne lehessen megrendszabályozni, vagy az adóba beszedett gabonát olcsó pénzért azonnal külföldre kelljen szállítani, vagy meg kelljen engedni, hogy financpengőért potom áron vigyék ki a búzánkat, ezt sem megérteni, sem megengedni nem szabad. Még kevésbbé szabad megengedni azonban, hogy — ha már a gazda alig kaphat a gabonájáért —, a városi lakosság olyan drágáért kapja a kenyeret, mintha azt nem péknél, hanem patikában vásárolná orvosság gyanánt. Bármennyire is hangsúlyozzuk a gazdasági életnek és a kereskedelemnek a szabadságát és bármennyire ellenezzük is az államnak az élet minden részletébe való beavatkozását, a fogyasztóknak a kizsákmányolását, a gazdasági szabadság örve alatt megengedni és eltűrni szintén csak a helyzet fel nem ismerése. Magam is ellene vagyok a kötött gazdálkodásnak és félve gondolok arra a gyakran meg nem gondolt útra, amelyen a mai világ az állami szocializmuson keresztül a felfordulás felé halad. Viszont, ha a múltat nézem és a régi törvénytárat olvasom, azt látom, hogy anélkül, hogy a gazdasági szabadság veszélyeztetve lett volna, a jó öreg uzsora- törvény bebiztosította a fogyasztót arról, hogy azt a térbeli távolságot, amely a gazdát a várostól elválasztja, a kizsákmányolok fel ne használhassák. A kormány várva-várt erélyes intézkedése, amely itt hiányzik, hogy a kenyér árát, amely még 28 pengős búzaár mellett állapíttatott meg, a mai 10 pengős búza árához viszonyítsa, — nem ütközik a gazdasági szabadság elvébe, hanem a visszaélések üldözésének a kötelességtel- jesitésére vonatkozik. És amikor a város kenyéruzsoráról beszél és az ellen küzd, a gazda pedig buzauzsoráról panaszkodik és az ellen kér védelmet, mindegyik oiyan kormányintézkedést sürget, amely függetlenül a világparitástól, kiviteltől és kötött gazdálkodástól, kizárólag a gazdasági éa kereskedelmi tisztesség körébe tartozik. Vagy itt van a tejkérdés, amely a vá rost és a gazdát látszólag szembeállította. A kormány hihetetlen naivitással az egész ország tejtermelését a főváro son át akarta értékesíteni, holott még rendes körülmények között is a fővárost csak mintegy 150 km-es körzetben érdekelte a tejtermelés. Rendes viszonyok között a tej termelői ára ab termelési hely 14—16 fillér volt, a fogyasztói ára pedig itt Budapesten a fűszereseknél kicsinyben kimérve 23—24 fillér. A két ár közötti, mintegy 8 fillér differencia, amely a fogyasztói ár egyharmad részét tette ki, magába foglalta a tej felszálli- tásónak, kezelésének és szétosztásának összes költségeit és az ezekkel foglalkozó összes hasznát. Ideális elképzelés volna, hogy a világfelfordulás után pár évvel az évek során kialakult helyes kereskedelmi rendet úgy kivánjain, hogy az ellen senkinek kifogása ne legyen, — ámbár ez sem volna nagy igazságtalanság még a tejkereskedőkkel szemben sem. A gyakorlati élet tanulságai alapján azonban mérsékeltük a kívánságunkat, bizonyos nagyobb különbözetet engedtünk a termelői és fogyasztói ár között, és kezdett kialakulni az az arány, hogy a fogyasztói ár feltéve, hogy a tej fogyasztói ára lecsökken, legyen a termelői ár kétszerese. így keletkezett azután, hogy ha a termelő ah istálló a tejért 16 fillért kaphat, a palackozott tejet a kereskedő tisztességes haszonnal adhatja a fogyasztónak 30 fillérért. Ebben nemcsak a szállítással, kezeléssel és kockázattal járó kiadások és normális haszon is benne van, de benne van az a megtérítés is, amely a tej részbeni feldolgozásával, vaj, tejszín, tejfel és túró készítéssel felmerül. Mégis mi történik? A tejrendelet következtében a termelők legfeljebb 14 fillért kapnak, a fogyasztók legalább 32 fillért fizetnek. Természetes ennek következtében, hogy a tejtermelés csökken, de csökken a tejfogyasztás is, a kereskedők a tejet feldolgozzák és állami támogatással olcsó pénzért külföldre viszik. Azonkívül felállítottak költséges hivatali szervezetet és az ilyetén tejkezeléssel főleg a gyermekek hiányos táplálása következtében tetemesen emelkedtek a közegészségügyi kiadások is. Emellett a gazda pénzhez nem jutván, a vásárlásai elmaradnak, nem tudja az ipart és kereskedelmet táplálni. Ha már a kormány bölcsessége a gazdát arra kárhoztatja, hogy önköltségei! alul kell a városnak tejet szállítani, akkor kapja is meg a város olcsón a tejet, mert a városi olcsó megélhetés viszont lehetővé teszi azt, hogy az iparos és kereskedő a gazdának olcsón szállítsa az ő termékeit. Tehát a segítés kölcsönös lehetne. A mezőgazdaságot folyton biztatjuk, hogy termeljen olyant, ami ma szükséges és értékesíthető. Emellett folyton külföldi piacot keresünk, nem gondolva arra, hogy a gazdasági jólét nem attól függ, hogy milyen számoszlopok vannak a külkereskedelmi mérleg statisztikájában felsorakoztatva. Kapjuk ís a jó tanácsot, hogy termeljünk szudáni füvet, szójababot, ricinust és a jó Isten tudja, hogy még mi mindén egyebet, amiért aztán a külföldről lehet gyapotot, müselymet, banánt, narancsot, sőt parfümöt is kapni. Ugyanakkor azonban a gazda nem tudja a kender és len termelvényeit, a babot és borsót, a tengerit és árpát, a búzát és rozsot sem értékesíteni. A város pedig a drága gyapotból készített dolgokat hordja, rongyból szőtt olcsó szövet-akciót, müselyem- ből gyártott, azonnal tönkremenő anyagokat kap és a tisztességes cérna helyett semmit sem tartó pamut-, vagy rongy- fonalat használhat. Mondják: a gyáraink pamut feldől gozásra vannak berendezve. Ha nem nézünk folyton a külföldre, hanem azt nézzük elsősorban, hogy mi a város és a falu érdeke, úgy nem szabad a gazda termelvényeit potom pénzen külföldre szállítani és abból drágán olyan nyersanyagokat behozni, amely a mezőgazdaság hasznos és jövedelmező munkáját csökkenti, sőt megakadályozza, hanem megfelelő vámvédelemmel és belső gazdasági rend kiépítésével módot kell arra adni, akár a gyári vállalatok megrendszabályozásával is, hogy a gazda termelhesse azt, ami a mi viszonyaink között és a mi éghajlatunk mellett gazdaságosan termelhető, legyen az itt felhasználva és a város az ő pénzéért vásárolhassa azokat a jó anyagból készített élelmezési és ruházati cikkeket, amelyek minőségük és tartósságuk következtében sokkal olcsóbbak, mint a valamivel kevesebb pénzen előállított silány áru. És ha erre nincs gyári vállalatunk, nem lesz baj, lia a kézmüvesipar újból fellendül. Nem lesz baj, ha a cipőt megint cipésztől, a ruhát a szabótól, a kenyeret a kenyérsütögetőtől, a tejet a milimári- tól, a zöldséget a kofától vesszük és újból feltámad a lenszövő, kenderkikészitő és kötélverő ipar, ha az asztalos és lakatosmester újból remekelhet, ha megint megérjük azt az időt, amikor kevesebb hivsággal és fényűzéssel, de annál több tartalommal, komolysággal és egyszerűséggel nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is élünk. Nem lesz baj, ha a sok szólam helyett gyakorlatban látja a falu és a város, hogy ők egymásnak tényleg nem ellenségei és az emberek nem fognak megint megélhetés hiányában csak a közalkalmazás után szaladni, hanem a kereskedelemben és főleg az iparban fogják azt az érvényesülést keresni, amely a céhrendszer idején a mester diszes címét és rangját juttatta, a törekvő embernek és a jó megélhetési, biztosította a szorgalomnak. Erre a gyakorlati kiegyensúlyozottságra van szükség, ezt várjuk a kormánytól, az ország és a társadalom vezetőitől, a város és falu irányitóitól, mert ebben van a magyar jövő, amelyet mindnyájan várunk. Bednárz prelátus a ivaros! tanügyi személyzet hazafias áldozatkészségérül — A Keresztény Tanügyi Bizottság központi tanácsülése — — Az Uj Budapest tudósitójától. — A Keresztény Tanügyi Bizottság köz ponti tanácsa nagy érdeklődés mellett tartott ülést Bednárz Róbert prelátus elnöklete mellett. Napirend előtt Párkányi Norbert főgimnáziumi tanár az uj helyiségben, mely hivatva lesz közelebb hozni az embereket egymáshoz, a tan ügyi tisztikar hálás köszönetét tolmácsolta Bednárz Róbert prelátussal szemben, aki fáradhatatlan agilitással munkálkodott mindig azon, hogy a lelkek harmóniáját megteremtse a pedagógusok között. Óhajtandó volna, hogy a kérész tény nemzeti pedagógia céljainak elérésében mindig egyet akarjon a vezetőség a Tanügyi Bizottsággal, azért módját kell ejteni, hogy minél közvetlenebb kapcsolatot teremtsünk. Urbányi C. József elemi iskolai igazgató a kerületi körök fokozottabb munkásságát szeretné. Fallenbüchl Tivadar polgári iskolai igazgató kéri az elnököt, hogy az uj helyiségben a régi szeretettel vezesse a Tanügyi Bizottságot, mert hite szerint a keresztény nemzeti eszmét hirdető pedagógusok száma az utóbbi időben igen megszaporodott. Értesítsük a Tanügyi Tisztikart, hogy minden második és negyedik hétfőn itt találhatja a vezért és szeretett elnökünket. Jablonkay Géza dr. c. főigazgató átnyújtja a kereskedelmi iskolai tanárok kartotékjait lelkes szavakkal. Schalter Sándorné polgári iskolai igazgató köszönettel fogadja az elnök fáradozásait, azonban a statusok vezetői elvárják, hogy az illetékesek a Tanügyi Bizottság komoly, alapos munkáját a maga érdeme szerint fogadja. Bednárz Róbert prelátus lelkes tetszés mellett szólott a Tanügyi Bizottság feladatairól, mely a tanügyi tisztikar szociális helyzetén mindig törekedett segíteni. A mostani kinevezésekkel kapcsolatosan is törekedett mindent megtenni, hogy az igazság érvényesüljön. A közhangulatnak törekedett érvényt szerezni, hogy a rangsoron következők érvényesüljenek. Miután a mostani kinevezések nem kielégítők, azért kívánja, hogy állásokat szervezzenek át, mert törvényellenes, hogy sok ideiglenes tanerőt alkalmaznak hosszú éveken keresztül. Mint mindig, most is az volt a törekvése, hogy a Tanügyi Bizottság javaslatai megérdemelten érvényesüljenek. Ha ez nem sikerült, az nem rajta múlt. A Tanügyi Bizottságot az ügy iránt való meleg szerétéiből vezeti, egyébként 23 évi pedagógiai működése alatt is összeforrt a tanügyi tisztikarral: egy főgimnáziumnak alapi tó igazgatója volt. Pedagógusnak a hazafias munkáját tudja értékelni, mely önfeláldozó áldozatkészség gél jár. A közélet vezetésére, irányítására hivatásuknál fogva elkötelezik magukat, amikor erre a pályára léptek. A tövises utón egyedüli energiaforrásuk a verejtékes munkához: Krisztus közelsége. A viharos tetszéssel fogadott beszéd után Vándory Dezső gyógypedagógiai intézeti igazgató mondott köszönetét a tanügyi tisztikar érdekeinek támogatásáért, azonban minden rangsor elé helyezi, hogy a tanító, tanár keresztény nemzeti szempontból mint üti meg a mértéket. — Felszólaltak még: vitéz öry Gyuláné keresk. iskolai tanár, Józsa Rezső elemi iskolai igazgató, Ruthner Gyula tanító, Kovács Gyula polg. iskolai tanár, Karácsonyi Pál keresk. isk. tanár, Lath- wesen Gyula elemi iskolai igazgató és mások. Alapítva 1892 Alapítva 1892 ELSŐ mOBVflR üüSDOiüBOHiTÖ ÉS PßPIRDiSZmÜARUOVäR 5T«?iss Xsi£mond. és 5>r. 3>oc#or Suido «.-y. Mindenfajta Szép árul legolcsóbb áron szállítunk! lOudopesí. 1)1., $z*Efo&fcs-wtca *é. c.Telefon: 92—3—35.
