Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-11-25 / 47. szám

1938 november 25

njBTWAPrsi

Ezer pengőt tizet a főváros egy hold tőidért

a szentendrei szigeten------------------------------—---- ■■iiiiiiOTiihi.. —---------------------------------Sz

őke Gyula súlyos vádjai a földművelési minisztérium ellen a Vízmüvek uj kufjai ügyében — Kritizáló és gyanúsító tendenciák az alagutak és a három esztendővel ezelőtt megrendelt és leszállított csövek körül

— Az Uj Budapest tudósitójától. — A költségvetés közgyűlési tárgyalása elvonatkoztatja a várospolitikusok figyelmét azokról a többé- kevésbbé fontos problémákról, amelyek a háztartás vitelével nincsenek szerves összefüggésben. így kikerült a közérdeklődés fókuszából a Vízmüvek ügye is, amely pedig a törvényhatósági tanácsban elhangzott felszólalások kapcsán élénken foglalkoztatta a közvéleményt. Bizonyos gyanúsító híresztelések keltek szárnyra, amelyekre a polgármester vizsgálat megindításával felelt. Ezekről a híresztelésekről, továbbá az uj vizmíitelep létesítéséről összefüggő tennivalókról kérdést intéztünk Szőke Gyula dr. felsőházi tag-hoz, aki a Keresztény Községi Pártot az intézmény igazgatóságában képviseli. Kérdéseinkre

Szűke Gyula dr.

a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának:

— A vízmüvek munkálatai nem szükségmunkák és igy nem mérhetők azzal a szemmel, mint a munkanélküliek foglalkoztatására, vagy munkaalkalmak teremtésére elren- rendelt útépítések, vagy más efféle beruházások .

A vízművek bővítése Budapest fejlődésével szoros kapcsolatban álló olyan szükségesség, amelyet hosszú évek gondos munkájával kell előkészíteni, kitervelni, kimunkálni és ugyanolyan gondossággal szakszerűen keresztülvinni.

Ha nem is álmodunk arról, hogy a következő évezred Budapest mai

rendjén, am'ól nem is beszélve, hogy a tisztviselő-társadalomnak ez a spontán ünnepsége biztosította a polgármester számára is a. politikától való teljes elvonatkoztatottságot, amely a nnyir a fontos a köz- tisztviselők munkálkodását illetően.

...Itt említjük meg, hogy a nagyszerűen sikerült vacsora megrendezéséért Spannberger tanácsnokon kívül, aki a FANSZ tisztviselő szakosztályának népszerű elnöke, B. Axmann Gyulát, a kaszinó háznagyát illeti dicséret, aki valóban ügyesen és talpraesetten gondoskodott arról, hogy a koszt jó, bőséges és olcsó, általában a vacsora technikai megrendezése hibátlan legyen.

❖

— IGEN TISZTELT FŐSZERKESZTŐ UR, KEDVES BARÁTOM! — írja Unger Ferenc tanácsi főjegyző — nagyrabecsült la- podnak legutóbbi számában, a Városházi noteszben egy kis cikk jelent meg a főjegyzők rangsoráról és szolgálati beosztásáról, amely cikk szolgálati beosztásomat illetőleg téves adatot tartalmaz és mint ilyen korrektúrára szorul.

— A cikkben hivatkozott táblázatos összeállítás ugyanis, — melynek készítőjét nem ismerem, — hat kategóriába sorozza a főjegyzőket s engem szives volt az ötödik csoportba: az ügyosztályba, vagy kerületbe beosztottak közé sorolni, anélkül, hogy előbb alaposan meggyőződött volna a dolgok tényleges állásáról.

— A tévedés ugyanis ott van, hogy én nem beosztott referens vagyok a polgármesteri II. ügyosztályban, hanem mint ügyosztályvezető-helyettes a jogi elbírálást igénylő ügyekben a tanácsnok állandó helyettesítésével vagyok megbízva az 56.81811931. I. sz. rendelet, illetőleg az 590111932. I. sz. utalvány szerint.

vízmüveinek a felhasználásával lássa el az akkori szükségleteket, feltétlenül gondolnunk kell arra, hogy az ilyen munkálatok legalább is évszázadokra készülnek, mert nincs az a köziilet, amely vagyonikig képes volna minden emberöltőben egészen uj vizmütelepet létesíteni. Igen nagy hiba volna tehát, amint nagy tévedés volt ezelőtt 2—3 évvel is, ha a vízmüvek kibővítésének, átalakításának és fejlesztésének a munkálatait a gyorsan elkészítendő szükségmunkák közé sorolva vinnők keresztül.

— Az eddigi tévedések is éppen abból keletkeztek, hogy nem volt az ügy kellően előkészítve. A vízmüvek akkori igazgatósága a kapott megbízás alapján a törvénnyel és rendelettel a kezében látott hozzá a szentendrei kutak fúrásának az előkészítő munkálataihoz és megakadt az egész dolog azon, hogy a földművelésügyi minisztérium igazán a közérdek ellenére a szükséges területekre a kisajá- titási jogot mindeddig nem adta meg és tűrte, hogy az iratok még mindig, a főváros ismételt sürgetése dacára, ott heverjenek. Természetesen közben mindenféle érdekeltség szervezkedik és a vége — amint hallom —, hogy a fővárosnak a mai rettenetes alacsony földárak mellett 1000 pengőt kell a- gyenge minőségű föld holdjáért fizetni. Természetesen ez a kérdés még ezután kerül a Vízmüvek igazgatósága elé, de már most látszik, hogy

a földművelésügyi kormány eddig még nyilvánosságra nem hozott indokból tett intézkedé— A táblázatos összeállítás készítője abba a további következetlenségbe esik, hogy az ügyosztályvezető-helyettes jegyzők felsorolásánál ilyenként tünteti fel egy másik műszaki ügyosztály jogi vezető helyetteseként működő, 27-es rang- számmal jelzett tanácsjegyzőt, ami a ténynek megfelel, azonban velem szemben annál szembetűnőbb a tudatos vagy tudatlan tévedés.

Tekintve azt, hogy ez a beállítás reám nézve hátrányos következtetésre szolgáltathat alapot, kérlek Téged, kedves Barátom, légy szives a Városházi noteszben a korrigálást. közzétenni.

*

ÉLÉNK VISSZHANGOT VETETT az a rádió-előadás, amelyen a hatvanéves Budapestről emlékezett meg Sipöcz polgármester és Liber alpolgármester. Liber két levelet kapott az előadás után, melynek kimagasló részeit legutóbbi számában közölte is az Uj Budapest. Az egyik levelet néhai Gerlóczy polgármesternek a nyolcvanadik életévén túllévő özvegye irta, a másikat S i dió Ferenc, a neves szobrászművész.

Gerlóczyné nagyasszony levele igy hangzik:

— Mélyen tisztelt Alpolgármester U r! Jóleső érzéssel hallgattam tegnap a rádión át értékes előadását. A hatvanas évek elején kerültem én Budapestre, — még akkor annyira kicsiny volt a mostani szép fővárosunk, hogy csak a Ró- kus-kórházig terjedt. Jól emlékszem sok mindenre, még arra is, hogy szegény megboldogult jó Uram a három városrész tervbevett egyesítését annyira odaadó gondossággal dolgozta, hogy még otthon, a családi körben is a legnagyobb csendességet kívánta meg, hogy nagy munkájában senki ne zavarja. Könnyes szemmel hallgattam tegsével a belügyi kormány által sürgetett közmunkát mind a mai napig elodázta.

— Természetesen sem a Vízmüvek igazgatósága, sem a polgármester nem álmodhatta azt, hogy a földművelésügyi minisztériumban a kisajátítási eljárás 3 évig fog feküdni és így a törvényhatósági közgyűlés utasítására a szükséges előkészületeket a munkálatok megkezdésére megtették.

Innen volt a felszólalás és gyanúsítás bizonyos megrendelésekre vonatkozólag, amelyeket egyesek túl koraiaknak tartottak.

Ha a törvény rendelkezése szerint a kisajátítási jog a fővárosnak a kutakhoz szükséges ingatlanokra megadatott volna, úgy a feleslegeseknek látszó csövek és egyéb anyagok már régen be lennének építve és a, főváros lakossága már használhatná a vizet. Éppen érdeme a Vízmüvek igazgatóságának, hogy annakidején kellően meglátta, hogy a kisajátítás körüli akadályok nem fognak egykönnyen elháríthatni és nem ment tovább a ténykedésében, hanem mindjobban várakozó álláspontra helyezkedett, ami a további munkálatok szempontjából nem volt halaszthatatlan.

— így volt ez a most folyó Duna alatti azon két alagúttal is, amely a szentendrei szigetről termelt víznek a pesti oldalra való átvezetésére szükséges. Normális lehetőségek mellett ezeknek a megépítésére két év szükséges. Ha sejti az igazgatóság a föidmivelésügyi minisztérium nem túlságos sietését, talán még jobban tanulmányozta volna a dolgot egyrészt a geológiai viszonap a visszaemlékezés szép perceit és köszönöm Alpolgármester Urnák, hogy felejthetetlen férjem működését a kegyelet emlékével idézte fel az éter hullámain keresztül.

— Kérem a jó Istentől, hogy adjon Önnek változatlan friss, jó egészséget, hogy sokoldalú munkásságát még hosszú ideig érvényesíthesse szeretett fővárosunk érdekében. Szívélyes üdvözlettel: özv. Gerlóczy Károlyné Bark assy Amália.

*

A MÁSIK LEVÉLÍRÓ, SIDLÓ FERENC, a következőket mondja:

— Ke dv e s Barátom! Pénteken este hét óra tiz percet mutat az óra, amidőn e sorokat írom. Most fejezted be rádió-előadásodat. Meg vagyok hatva és le kell ülnöm, hogy ezt megírjam Neked és megmondjam, megköszönjem Neked azt az örömet, melyet előadásoddal szereztél nemcsak nekem, de minden bizonnyal nagyon sok müvésztár- samnak, akik most hallgattak Téged.

— Előadásodnak befejező része, amelyből annyi szerelet, megértés és a művészet iránt érzett tisztelet csendült ki, hiszem, hogy visszhangra fog találni a magyar társadalomban, mindenesetre azonban visszhangra Lel a művészek társadalmában, akik elismeréssel és hálával emlékeznek meg minden adandó alkalommal Rólad, amiért magas közéleti poziciódnak súlyát a magyar művészet, istápolására, fejlesztésére fordítod és használod fel.

— Szép, érdekes és lelkes előadásodhoz szívből gratulál és őszinte barátsággal köszönt tisztelő hived: Si dió Ferenc.

8

nyok tekintetében, másrészt a szükséges eljárásra vonatkozólag és mmden esetre megtekintette volna azokat az akkor külföldön folyt munkálatokat, amelyek ismerete mellett bizonyára, sok gáncsot elkerülhetett volna. Persze arra is kell gondolni, hogy az ilyen építkezés nem házépítés, vagy xitépités, amelynek minden előfeltételét szem- előtt pontosan meg lehet állapítani és

a Vízművek uj igazgatósága, amelyben már cn is helyet foglaltam, a legkritikusabb szemmel is bírálva a lelépett igazgatóság munkáját, nem illetheti váddal az elődjét, mert azok részéről a tisztességese^ átgondolt és előkészített munka jó elvégzésének az igyekezetét látta.

Hogy a földalatti viszonyok más képet mutattak a munka, során. mint azt az előkészítő vizsgálatok megállapították és ezért az uj igazgatóságnak uj munkamódszer alkalmazását kellett a polgármester ur előtt képviselni, és hogy a gyakorlatban megnyilvánult nehézségek. amelyekre az előzetes bírói szemle is mint uj akadályokra rámutatott, nagyobb áldozatokkal küzdhetők le, mint amire annakidején gondoltak, nem von le az akkori rendelkezés munkájának az értékéből, de igazolja azt a tételemet, hogy

ilyen munkálatokat a körülmények gondos vizsgálata mellett és nagyon megfontolt előkészítéssel szabad keresztülvinni.

— A szükséges módosítások a legjobb szakerőink hosszú hónapokig tartó munkáját vették igénybe és én, aki csak a gyakorlatban ismertem meg a. vizi és vizalatti munkálatok természetét közel három évtizedes működésem alatt, amidőn ezekben az előkészitó munkálatokban résztvettem, láttam igazán azt a rendkívül nehéz feladatot, amit itt meg kell oldani és ezzel szemben azt a szívós kitartást, amellyel a szakértők a megoldást előkészítették.

— Nem tagadom, hogy jónak tartottam, hogy legalább most menjen ki az igazgatóság egy pár tagja és nézze meg a müncheni, amsterdami ésr londoni legújabb hasonló munkálatokat, mert például az alagnit szigetelése kérdésében felmerült vitát e nélkül szinte alig lehet megoldani.

És ha ez az elgondolásom nem megy keresztül, nem kis része van ebben annak a szüntelen kritizáló és gyanúsító levegőnek, amely megakadályozza, hogy a vezetők az elméleti előkészítés munkája mellett, a valamivel több kiadást felemésztő gyakorlati előkészítést is elvégeztessék.

Ez annyival is inkább lehetséges, mert egyrészt a szentendrei szigetről a budai oldalra történő vizve- zetés érdekében is kell ilyen kettős alagutat megépíteni, de másrészt ma már kezelik hangoztatni annak a két évvel ezelőtt eltemetett nézetemnek helyességét, hogy a Duna két oldalának a közlekedési összeköttetése nemcsak hidakkal eszköz- lendő, hanem a városnak legalább két pontján ecélból alagút is építendő, nemcsak azért, mert aránytalanul olcsóbb, mint a hid, de háború esetén biztonságosabb is.

— TJgy hallom, hogy most már a földművelésügyi kormány megadja a lehetőségét annak, hogy az uj kutak épülhessenek. Legfőbb ideje. A főváros ezeket ugyanis most már nem nélkülözheti. Nemcsak nyáron a vízhiány miatt szükséges a mielőbbi építkezés, hanem a régi kutak eliszaposodása is sürgetően parancsolja az uj munkák elvégzését.

Ezen elgondolás alapján úgy kívánjuk a főváros vízmüveit teljesen kiépíteni, hogy bármely viszonyok között se lehessen a főváros lakosságát a legbünö- sebb kezeknek sem a tiszta és jó víztől megfosztani.

Ezért a kutcsoportok és a vezetések decentralizációja, mint a főváros érdekében álló elgondolás a munkálatok keresztülvitelénél irányadó lesz. Nagyon fogok örülni, ha a nehéz munka eredményét a főváros mielőbb és hosszú éveken át élvezheti.