Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-11-25 / 47. szám
4 TU BUDAPEST 1988 november 25 Wolff Károly: Fogunk dolgozni továbbra is ezért a szép városért, elsősorban is annak kisembereiért! » Alíamiérimi megnyilatkozás volt ténypárt vezérének költségvetési nagy beszéde — Az Uj Budapest tudósitójától. — A főváros költségvetési vitájának kiemelkedő momentuma volt Wolff Károlyuak, a Keresztény Községi Párt vezérének nagy beszéde, amely a törvény- hatósági bizottság keddi közgyűlésén hangzott el. Wolff Károly költségvetési beszédét lapunk vezető helyén méltatjuk: ehelyütt közöljük a gyorsírói feljegyzések alapján bő kivonatban Wolff beszédének azt a részét, amely szorosabban foglalkozik a főváros pénzügyi adottságaival és a költségelőirányzattal: — A székesfőváros — mondotta Wolff Károly — túlontúl nagy kötelezettséget vállalt magára, sokkal többet, mint amennyire kötelezve vom. Bevételi lehetőségekről ma szinte lehetetlen gondoskodni, mert mi, a közgyűlésen levők nem vesszük magunkra azt az ódiumot, — jó megfontolás jegyében — hogy ma szaporítsuk a polgárság terheit. Tessék nézni, hogy az állami és községi adó hozama tekintetében mennyi jut egy fejre ma Magyarországon. Milyen rohamosan ment fel ez a skála a megterhelés szempontjából. A jövedelemág^ ftzffz. ^zf'^olékát »lvgggi>- »őt.. a vagyonadóból pótolják a jövedelem- adót. Ez olyan pénzügyi rendszer, amely mellett produktiv nemzeti termelést nem lehet fenntartani. Állandóan hangoztattam és fogom is hangoztatni a pénzügyi politika kritikáját, mert nem tudok ezzel egyetérteni. Budapest ipari és kereskedelmi polgársága nem helyeselheti életlehetőségének ezt az állandó korlátozását. Mesterségesen szított ellentétek társadalmi osztályok között — A polgármester ur is nagyon jól mutatott rá arra, nem helyes, hogy mesterségesen szítják az ellentétet közöttünk és a gazdatársadalom között. Ezt nem nevezhetem másnak, mint mesterséges ellentétszitásnak, ha pénzügyi vonatkozásban nem egyetemes érvényű, hanem társadalmi osztályok szerinti szabályok érvényesülnek. Végre a törvény előtti egyenlőségnek szükségszerű folyománya az, hogy a teherviselésben se legyen különbség. Ez már az alkotmányosságtól való eltérés. — A pénzügyi politikában figyelemmel kell lenni a városi lakosság igényeire is, mert lehetetlen az, hogy reánk nézve mindig sziikitsék, nehezítsék a korlátokat, de télen szinte követeljék, hogy a falvak éhező népe betóduljon a székes- fővárosba és mi gondoskodjunk róluk szociális vonatkozásban. Azt csak nem lehet tagadásba venni, hogy szociális vonatkozásban annyira gondoskodunk, mint egyetlenegy városa sem az országnak, sőt hozzáteszem: nem fogadok el tanítást a t. állami fórumoktól a szociális kötelezettségek teljesítése tekintetében, mert Budapest mindig sokszorosan felülmúlta az állam összes tevékenységét. Budapest fizeti az egyenes adók 60, a forgalmi adó 55%-át — De Budapestet nem is lehet egy kalap alá vonni egyéb empor iumokkal. Méltóztassanak megengedni, hogy két számot mondjak. Előre bocsátom, hogy „A hatvanéves Budapest“ statisztikai adatait vettem alapul. 1932-ben 25i.6 millió pengő volt az összes egyenes adók hozama, Ebből ugyancsak 1932-ben Bv- dapest 151.6 milliót fizetett, vagyis az összes állami egyenesadóknak 60 százalékát. Vegyük a forgalmi adót! A for galmi adónál 1932-ben az évi hozam 93.7 millió volt. Ebből a 93.7 millió pengőből Budapest 51.5 millió pengőt fizetett be, vagyis 55 százalékot. Ha ezt elmondom a kereskedelmi életben, akkor azt mondja mindenki: aki nagy vevő, azt a kereskedőcég fokozott udvariassággal szolgálja ki! Ha mi az állami adók oroszlánrészét viseljük, legalábbis elvárhatnánk, hogy ugyanolyan udvariasságot tapasztaljunk a t. kormányunktól, mint amilyet egy csődbejutott kisgazdával gyakorol a vidéken. Nemzeti vonatkozásban nagyon veszélyesnek tartom ezt a divergenciát. Hiszen össze akarunk és össze kell fognunk, mert végeredményben nagy nemzeti veszedelem áll előttünk! — Kétségtelen, hogy a deficit útjára léptünk. Ez nagyon komoly pont, amelynél meg kell állnunk. Az elmúlt esztendei zárószámadás deficitje előreláthatólag 4 millió pengő lesz. Azért csak 4 millió, mert a polgármester ur 10 százalékkal zárolta a költségvetés tételeit, ezeket azonban olyan stabil kiadásoknál, mint a személyzeti kiadások, nem tudta keresztülvinni. ______ 14 millió pengő deficit! — Bevallottan a mostani költségvetésben 10 millió a deficit. Ez tehát 14 millió pengő deficit! Sajnos, nem tudom osztani azt az optimizmust, amelyet a polgármester ur a költségvetésnél kifejezésre juttatott, hogy 5 millió pengőt ad majd a kormány a forgalmi adó részesedéséből, 5 millió pengőt pedig felveszünk kölcsön. Itt megállók egy pillanatra, Kivárnom, hogy a polgármester ur a következő költségvetési tárgyalásnál jelentse be: „A kormány, mérlegelve azokat a harmonikusan szép szavakat, amelyekkel a polgármester ur a költségvetést elénk tárta, — meghazudtolva Wolff Károlyt — 5 millió pengőt adott.“ Én ezt szivemből fogom üdvözölni. Ez vonatkozik az 5 millióra! Ez nagyon méltányos egyébként is, mert a forgalmi adó-részesedésből csináltak egy alapot, minden várost támogatnak, csak a székesfővárost nem akarják támogatni, annak ellenére, hogy az előbb kimutattam: miként aránylik a forgalmi adórészesedés a mi viszonylatunkban és a vidék szempontjából. Jogosnak tartom ezt és mindent el fogunk követni, hogy ez teljesittessék. Kölcsönt felvenni deficit esetén: veszedelmes játék! — Aggályosnak tartom az 5 millió pengős kölcsönt. Veszedelmesnek tartom kölcsönöket felvenni deficit esetén. Ha egyszer függő kölcsönökkel kezdjük a deficitet fedezni, akkor már nagyon jössz pénzügyi helyzet elé jutunk. Eddig büszkék voltunk arra, hogy költség- vetésünk mindig deficitmentes volt. Most függőkölcsönök, csontváz- és keret-költségvetés lépnek elő és én súlyos aggodalommal telve fogok annak tárgyalásába. Ezt lejtőnek tartom, amelynek elején állunk. Komoly tényezőket, komoly argumentumokkal meg kell győzni, hogy ezt nem lehet igy folytatni, mert a székesfőváros nem mellőzheti ásóknak a nagy feladatoknak a teljesítését, amelyek előtte állanak. Itt van példáid a szociális kiadások nagy terhe. Elvileg azt mondom: levessel nem lehet szociálpolitikát csinálni! De amig nem tudok munkaalkalmat teremteni, addig nem lehetséges, hogy se munka, se leves ne legyen. Ezt nem tudom elfogadni. Addig kénytelen vagyok a szociális gondozást nagyobb térre is kiterjeszteni: az öregeken, aggastyánokon és gyermekeken kívül. A helyes szociálpolitikai gondozást csak erre a körre korlátoznám, de nem akarnám a munkától való iszonyodást, a munkakeriilést kitermelni a szociálpolitikában! 10 év alatt: 280 millió pengő beruházás! — Az előbb a polgármester ur nagyon érdekes adatokat közölt, mely szerint tiz év alatt a folyó bevételekből, tehát nem kölcsönből kiadtunk 150 millió pengőt, ezenfelül felvett kölcsönből kiadtunk 100 millió pengőt, függőkölcsönbőJ 30 millió pengőt, tehát tiz esztendő alatt 280 millió pengőt adtunk ki közműn kálira. fi névtelen adófizető — Ha szobrot emelnek a névtelen adófizetőnek, akkor el lehet mondani, hogy a budapesti adófizető polgár is meg- - érdemli a maga szobrát, megérdemli a kötelességteljesités jegyében, mert ha nézem a pénzügyigazgatóság kimutatásait, szinte csodálnivaló, micsoda pontossággal és megerőltetéssel teljesíti még a krízisben is a budapesti polgárság az ő kötelességeit. — Mit jelent a pénzügyi lejtől Azt, hogy lényegében az állam szempontjából is emelkedni fognak a terhek, ha a mi pénzügyi erőnk nem lesz elegendő a feladatok ellátására. A munkanélküliséggel foglalkozni kell in concreto. Pillanatnyilag nem tudok jobb gondolatot, mint azt, hogy a munkanélküliséget tömegmunkák teremtése révén kell megoldani, tömegmunkákat pedig elsősorban az útépítésnél tudok produkálni. A tömeg-épitést valamivel elő kell mozdítani. össze fogom hívni a pénzügyi bizottságot, hogy megtárgyaljuk azt a kérdést, amit Wörgl megcsinált a maga keretében. Már magam is javasoltam, Wörgl nélkül is, hogy lehetne az útépítés kérdésében a székesfővárosnak a maga hátralékos adói és illetékei terhére kibocsátani bizonyos szükségpénzt. Ezt megtette a magyar állam is, tehát nem állok példa nélkül. A magyar állam a hátralékos illetékek terhére kibocsátott bankjegyeket, amelyeknek fedezetéül a hátralékos adók és illetékek szolgáltak. Ha meg volt engedve a magyar államnak, hogy a hátralékos adók és illetékek terhére bankjegyeket bocsátott ki, miért ne lehetne megengedni akkor a székesfővárosnak is, amely — sajnos! — jobb helyzetben van kifelé hitelképesség szempontjából, mint a magyar állam. fi kisiparos joga a hitelre — Sok szó esik a kölcsönről. Igenis a kölcsönnél is rá fognak jönni, aminthogy a hitelkérdésnek az egész reformját nem lehet egyoldalúan keresztülvinni, mindenki, aki dolgozni akar, bizonyos körülmények között jogosan számit a hitelre, ha teljesíteni tudja kötelezettségét. Felvetettem már azt a javaslatot, hogy ha a székesfőváros vala- lciuek közmunkát ad ki versenytárgyalás utján, a közmunkát elnyert iparos vagy vállalkozó jogosítva legyen hitelt igénybevenni azon a cimen, hogy az a hitel bekebeleztessék magára a közmunka összegére és elsősorban abból fizettessék ki a hitel. Mindenütt negáció! — Mit látunk ma? Csupa negációt látunk mindenfelé. A gyakorlati pénzemberektől is csupa negativ dolgot látunk, mindig azt hallom, hogy mit nem lehet megcsinálni, de még egyetlen egy pénzintézet sem mondta, hogy mit lehetne csinálni. Még mindig azon az orthodox utón járnak, amin az ükapáink is jártak, hogy váltóra adnak pénzt, mást nem adnak. Minden más téren van haladás, de a pénzügyi életben nincsen, ott csak tételek vannak. Én azonban azt hangsúlyozom, hogy egész Európa át fog alakulni gazdaságilag, át fog alakulni az egész pénzrendszer és át fognak alakulni az összes közgazdasági elméletek. Mert meg fogják unni az emberek, hogy a pénzt játékszer tárgyává téve romboljanak életeket és nincsen annyi erő a nemzet életében, hogy rákényszerítse a közgazdasági faktorokat ama, hogy a pénz csak eszköz a nemzeti termelés megindítására és ezáltal a nemzet boldogulásának előbbre vitelére. Meddő harcok... — Én bizom városom életképességében és büszkén mutatok rá arra, hogy ha idegent hoznak ebbe a városba, akár az irredentizmus, akár az idegenforgalom jegyében, legyen az német, francia vagy angol, az mind a város intézményeit nézi meg és a város konyháját Ízleli meg. A város intézményei: az alkotások az utolsó decenniumban, mert más itt nem alkotott nagyot, csak a meddő főváros. A meddő főváros alkotott nagyot, szépet, szociális vonatkozásban, müvészet- oen, iparban és az ő üzemeinek berendezésében, korszerű nívóra való emelésében. Ennek a székesfővárosnak megvan a maga súlya, megvan a maga erkölcsi ereje, a főváros akar haladni a maga utján. A székesfőváros nagy erö-emporium, amire azt mondom, hogy okos állam- férfiú ezt az emporiumot inkább céljai megvalósítására, mint meddő harcokra használja fel. Harc a kisemberekért — A székesfőváros életében bízva, bízva az ő munkaerejében, bízva abban az energiában, amely ebben a székesfővárosban rejlik, állunk elébe a nagy feladatoknak! Fogunk dolgozni továbbra is vállvetve ezért a szép városért, elsősorban annak a kisembereiért. Nagyon helyesen mondotta a polgár- mester ur, hogy az elesettek és kisemberek számítsanak a székesfőváros támogatására. Eddig is számítottak, idejöttek minden vonatkozásban. Lehet, hogy sokszor a székesfőváros többet adott ki szociális szempontból, mint kellett volna, de ezek a fillérek sem voltak pazarlások, mert igenis mi tudunk takarékoskodni az adófillérekkel! Az autonómia éljen, éljen a nemzet és a főváros érdekében! SCHUBAUER JÓZSEF ÓRÁS és ékszerész BUDAPEST, IV., HAJÓ'UTCA 8-10. TELEFON: 80-5-03. MUNKÁCSY GYULA