Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-08-12 / 32. szám
1933 augusztus 12. njBummsT Szabad és lehet-e megakadályozni a főváros külterjes fejlődését? Az építőipari érdekeltség sikraszáll a harmincéves adómentesség további meghosszabbítása melleit - Enrópaszerte elnéptelenednek a világvárosok belső részei, a lakosság a perifériákra menekül - Külön bizottságot keli kiküldeni a probléma tanulmányozására és megoldására — Az Uj Budapest tudósítójától. — Azok a felszólalások, amelyek a felsőháziját a nyári szünet előtti utolsó ülésén a házadómentesség- nek a jövő esztendő közepéig- való meghosszabbításáról szóló törvény- javaslat tárgyalása kapcsán Vargha pénzügyi államtitkár és Korányi volt pénzügyminiszter részéről elhangzottak — egyre szélesebb körben vetnek hullámokat. Vargha és Korányi az állam pénzügyi érdekeit állították előtérbe, amikor tiltakoztak a harmincéves adómentesség további meghosszabbítása ellen, mert ez a háztulajdonnak, a legbiztosabb adóalapnak megingatását jelentené. Ugyanerre az álláspontra helyezkedett Wolff Károly, a Keresztény Községi Párt elnöke, aki nemrégiben az Uj Budapestnek adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a főváros vezetőségének meg kell akadályoznia a külterjes építkezési rendszer további elharapódzását, mert a főváros képtelen az újabb és újabb igényekkel fellépő építkezők közmiikivánságait kielégíteni. Ugyancsak Wolff Károly mutatott rá a 33-as bizottságban arra, hogy csak helyeselni lehet Korányi bárónak a felsőházban elhangzott felszólalását és hogy a házadómentességet a főváros belterületére kell korlátozni. Gyors és heves ellenhatás Előrelátható volt, hogy a házadó- mentess ég me gho s srabb itn Sa—ellen felsorakoztatott érvek gyors és heves ellenhatást fognak kiváltani elsősorban az építkezéssel foglalkozó iparosok érdekképviseletei részéről. A Budapesti Kőművesmesterek és Kőfaragómesterek Ipartes- tiilete határozta, el többek között legutóbbi taggyűlésén, hogy a harmincéves házadómentességnek nem megszüntetése, hanem kiterjesztése érdekében ir fel a kormányhoz és a fővároshoz. A kőművesek és kőfaragók a legélesebben elitélik azt a felfogást, amely szerint nem szabad az uj lakások építését adómentességgel lehetővé tenni, mert az adóköteles régi házak lakásai kiürülnek. Az ipartestület egyhangú véleménye szerint ez a felfogás úgy a közegészségügyi, mint a szociális és nemzetgazdasági szempontokkal ellenkezik és ha — mondja a kőművesek memoranduma — Korányi báró kívánsága teljesülne, akkor vagy az elavult, egészségtelen, higiénikus követelményeknek meg nem felelő, lebontásra rég megérett piszkos bérkaszárnyákba kényszeri- tenék a- már jogos lakásigényekkel biró közönséget, vagy pedig Budapest területéről újabb százezreket üldözne ki a lakásuzsora a pest- környéki ^ kertes családiházakba, ami az adókra és fogyasztásra rászoruló. fővárosra súlyos csapás volna. Adómentességet a közmüvei már ellátott területre! Hasonló éles álláspontot foglal el a harmincéves adómentesség meg-- sziintetésével kapcsolatosan a Budai Ingatlantulajdonosok Egyesülete is. Egyetlen módon lehet e kérdésben rendet teremteni — állapítja meg az egyesület, — ha minden területnek, amelynek már megvan nak a közmüvei, vagy pedig egészen a közelben vannak azok lefektetve, az adómentesség a most következő tiz évre az eddigi korlátozások között megadatik. Azzal a megállapítással szemben, hogy a fővárosi külterjes fejlődésével kapcsolatos közmű-lefektetés a közületet terheli, azt mondják a budai ingatlantulajdonosok, hogy a közmüvek a várost alig terhelik, mert azok bevezetése az ingatlantulajdonos nyakába szakad és a város kíméletlenül behajtja a felmerült kiadásokat. A budai ingatlan- tulajdonosok szerint a külterjes építkezés elleni harc a közvélemény félrevezetésére irányuló kapkodás, a félelem attól, hogy a családiházak építése továbbra is nagy arányokban fog haladni. Ezt azonban megakadályozni nem lehetséges, mert a közönség egyrészt a sikátorokból igyekszik a levegő és napfény áldásai felé, másrészt a sok keserves csalódás után saját lakásában és otthonában látja tőkéjét legbiztosabban megvédve. A nagyvárosok krízise Kétségtelen, hogy a városok külterjes fejlődésének megakadályozását egyetlen hatalmi szóval annál kevésbbé lehet megállítani, mert ez nem speciálisan magyar, hanem európai probléma. Egész Európában láttuk az úgynevezett elővárosoknak a háború után való óriási fejlődését. Londont Unióién profesz- szor kezdeményezésére a háború utáni időkben városszerü telepítések egész koszorújával vették körül, ezeknek gyors közlekedési utjai és vonalai egyenesen a világváros centrumába vezetnek. Bauer bécsi professzor azt fejtegeti, hogy a nagyvárosok mai alakjukban és terjedelmükben túlhaladottak és leépítésük szükségszerűen be fog következni. A nagyvárosok határai messze vidékre tolódnak ki: a városkörüli telepítések, amelyek ma minden nagy és középváros építési programján szerepelnek, voltaképpen a nagyváros határainak feloldódása. A közlekedési eszközök fejlődése teremtette meg — állapítja meg a bécsi épitésztanár^ — egykoron a nagy városokat és ezeknek további fejlődése, a közlekedési eszközök és utak tökéletesbbitése okozza most a nagyvárosok leépítését. Lehet-e az! elnéptelenedő belső városrészeket favorizálni ? Európaszerte a nagyvárosok kríziséről elmélkednek a tudósok és nem véletlen, hogy a világvárosok a legsúlyosabb gazdasági gondokkal küzködnek és a ma oly rendkívülien fejlett közlekedési technika is tehetetlen a nagyvárosok forgalmának folyton fokozódó igényeivel szemben. Ha azt látjuk, hogy Berlin területileg a háború után megháromszorozódott, hogy Páris a város középpontjától oly távoleső helyeket kénytelen a földalatti forgalmába bekapcsolni, mint a vicennes-i erdő, akkor valóban meggondolásra érdemes a probléma: szabad-e, szükséges-e a perifériákra törekvő városi lakosság saját házat, napfényt és levegőt óhajtó áramlataival szemben retorziós eszközökkel élni és az elnéptelenedő belső városrészeket favorizálni? A főváros törvényhatóságának a feladata, hogy erre a kérdésre megnyugtató választ adjon. Ha valamikor szükség volt külön tanulmányozó bizottság kiküldésére, ha eredménnyel kecsegtetett szakférfiúk külföldi tanulmányútja, akkor ez a probléma valóban megérdemli a legszélesebbkörü és legmesszebbmenő támogatását a közületnek, annak megoldása céljából. Ezt a problémát egyetlen felsőházi nyilatkozattal megoldani nem lehet, annál kevésbbé, mert a döntésnél nemcsak az állam financiális szempontjai, hanem szociális igények és az európaszerte megnyilvánuló hasonló jelenségek is predomináns szerepet játszanak. Túlságosan keztyüs kézzel bánik Labrlolával a főváros A szerződés értelmében a polgármester egyoldalúan felbonthatta volna Labriola szerződését, mégis a törvényhatósági tanács számára tartja fenn a döntést 3 városnál, bérnemfizetés esetére a polgármester részéről a szerződés azonnali felbontásának jogát foglalja magában. Túlzottan méltányos volt a főváros vezetősége, amikor ezzel a jogával a polgármester nem élt, hanem a polgármesteri javaslatnak a törvényhatósági tanács elé való terjesztésével még egy utolsó alkalmat nyújt Labriolának kötelezettségei teljesítésére. Labriolának az a bejelentése, hogy azért nem tudott házbért fizetni, mert valutát nem tudott a Németországban és Ausztriában fennálló kiviteli tilalom miatt Magyarországba behozni, valóban nevetséges és azt maga az igazgató cáfolta meg néhány hónappal ezelőtt, amikor egy alkalommal bér- hátralékát Bécsben schillingben fizette be a főváros által megjelölt helyen. Ha schillingje lett volna most Labriolának, elfogadta volna azt a főváros tőle Bécsben is és egészen kétségtelen, hogy amennyiben Labriola márkában akarta volna Berlinben teljesíteni fizetési kötelezettségét, a főváros Berlinben is elfogadta volna Labriola pénzét. Labriolának azonban Bécsben volt 80 ezer schillingje a Busch-cirkusz bérének előre való lefizetésére, ellenben Budapestre csak igéreteket és táviratokat küld. Minden tekintetben felesleges tehát a főváros túlzott méltányossága a külföldi vállalkozóval szemben. Ha a Tisza Kálmán-téri müintézet bérbeadásánál egy évvel ezelőtt az volt a szempont, hogy a kulturális célok mellőzésével a legridegebb üzleti alapon a legnagyobb bért ajánlónak adják oda a bérletet, akkor nem lehet most méltányoságot gyakorolni, annál kevésbbé, mert a Lab- riolával szemben túlzottan méltányos főváros a legnagyobb lelkinyugalommal pereli be és lakoltat- ja ki egyéb üzlethelyiségeinek vagy a bérházakban levő lakásainak bérlőit. M i n de ne se t re pagyou fontos, hogy a lehető legrövidebb időn belül történjék egy végleges és elhatározó lépés a Labriola-iigyben. Itt nem szabad a huzavonát megengedni, annál kevésbbé, mert amennyiben Labriola hamarosan elhagyná a Tisz Kálmán-teret, még mód és^ lehetőség van arra, hogy a főváros még a most következő színházi évadban hasznosítsa az épületet. Ha ellenben különféle kíméletes eljárások következtében a főváros csak októberben vagy novemberben lesz abban a helyzetben, hogy a megüresedett színházépület újból való hasznosítására pályázatot írjon ki, könnyen meglehet, hogy az idei színházi szezon elvesz és csak a jövő szezontól kezdődően akad esetleg vállalkozó a bérletre. Ez pedig — minden egyébtől eltekintve — olyan anyagi károsodást is jelent a fővárosnak, amelyet semmiféle keztyüs- kezű politikával mentegetni nem lehet! — Az Uj Budapest tudósítójától. — A főpolgármester által összehívni szándékolt augusztus 17-iki tanácsülésnek a Vásárpénztár ismeretes ügyének letárgyalásán felül a Labriola-szinház további sorsának eldöntése lett volna a főfeladata. Mivel azonban Lázár Ferenc dr.-nak a törvényhatósági tanács által a Vásárpénztár ügyeinek fel ülvizsgálatára kiküldött 9-es bizottság elnökének az volt a polgármesterhez intézett jelentése, hogy a bizottság a felülvizsgálattal még nincsen készen, a főpolgármester az eredetileg 17.-re öszszehivott tanácsülést 21-ére halasztotta el. Ennek a tanácsülésnek főpontja lesz a Labriola-szinház ügye, ezen felül a városrendezési ügyosztály előterjesztésében apróbb telekszabályozási és telekparcellázási kérelmeket fog tárgyalni a törvényhatósági tanács. Ugylátszik, hogy a Labriola- ügyet elérte a Városi Színházat bérlő igazgatók közös végzete: a főváros sokkal könnyebben köt szerződést a direktor urakkal, mint ahogy meg tud szabadulni tőlük. Labriola szerződése, amelyet egyébként hét lakat alatt őriznek a főIE4L GYUL.A lOnuuMnann síremlék M»“* jggPBI. «■ IÜM ThTt BLjgjR színim íeiinc ®Ml. MESIIR BUDAPEST, I„ MEINHINA J&NOS-SJ. lí. TELETÖM: 55-1-8T Közúti gőz- és mofortsengsilésl válila! WOLFF ERIÖ Budepesí-Keieniaia, Keleíüöíűi-ul l. sz. Sürgönyeim: KOLFÍERE. Tel.: LágymíEjos 13-82 j! PÁRISI NAGY ÁRUHÁZI 96fil!éres y|d@Fsság©l£! Vi., £hndrássy-ut 39. SS filléres uld@siság©i€l j|
