Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-06-17 / 24. szám
1933 junius 17. uJBumfíEsr Budapest és a vidéK Wolff Károly nagy beszéde a közigazgatási bizottság júniusi ülésén — Az Uj Budapest tudósítójától. — A főváros legfontosabb szakbizottsága a közigazgatási bizottság, melynek jelentőségét a régi törvény intézkedéseivel szemben csak fokozta az uj fővárosi törvény. Ez az egyetlenegy bizottsága a fővárosnak, amely a nyilvánosság előtt ülésezik és éppen ezért a szó szoros értelmében vett fóruma a legfontosabb fővárosi ügyeknek. Nem véletlen, hogy a közigazgatási bizottságban a városházi politikai pártok vezérf ér fiai fogdáinak helyet és a minden hónap második hétfőjén összeülő bizottság ülésein fontosabbnál fontosabb nyilatkozatok hangoznak el. A Keresztény Községi Párt részéről Wolff Károly, Csillén/ András, Lázár Ferenc és Petrovácz Gyula tagjai a közigazgatási bizottságnak, vagyis az egész kereszténypárti vezérkar helyet foglal ebben a szakbizottságban. Wolff Károly, aki a közgyűlési teremben csak a legjelentékenyebb ügyeknél szólal fel, a közigazga- tási bizottság minden ülésén hozzászól a politikai és gazdasági élet aktuális témáihoz és az ő közigazgatási bizottsági beszédei eseményei a várospolitikai életnek, telve iránymutatásokkal és célkitűzésekkel, amelyeket azután maradéktalanul vált valóra a városházi adminisztráció. A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén, amelyet hétfőn tartották Huszár főpolgármester elnöklésével, az aktuális problémák egész sora került szőnyegre Wolff Károly felszólalása kapcsán. Wolff beszédének kiemelkedő mozzanatait az alábbiakban ismertetjük az Uj Budapest közönségével : Wolff Károly beszéde —• Már több ízben hangoztattam a közigazgatási bizottságban, — mondotta Wolff Károly — hogy nem tudom magam azonosítani a pénzügyi kormányzatnak azon reform-tendenciájával, amely szerint az utóbbi időkben minden pénzügyi reform, újabb újítás elsősorban a városi lakosság megterhelését jelenti. A mezőgazdaságot meg kell segíteni. E tekintetben — azt hiszem — vélemény- különbség nem lehet azok között, akik komoly közgazdasági alapon akarják a pénzügyi kérdéseket rendezni. Teljes mértékben elismerem, hogy a mezőgazdaság mai egész életünknek, közgazdaságunknak a gerince. Elismerem azt is, hogy a mezőgazdaság prosperitása a mi közös érdekünk; közös érdeke ez az egész ipari és kereskedelmi termelésnek és forgalomnak is. Lehetetlenségnek tartom azonban, hogy az adózás a pénzügyi reformok kérdésében kizárólag és egyedül a teherviselőnek deklarált városi lakosságot terheljék meg. A pénzügyi kormányzat minden egyes tranzakciójában elsősorban a városi lakosság vétetik igénybe. A házingatlan krízise — A házadó kérdésével kapcsolatban teljesen osztom azt a véleményt, hogy az utóbbi időkben az adózásoknak ezt a második alappillérét még jobban igénybeveszik, mert hiszen minden egyes alkalommal ezt mint bevételi forrást tekintik, holott a lehető legnagyobb krízisben van a ház. A föld nagyobb kíméletben részesül, a földadó kérdésénél sokkal liberálisabb felfogások érvényesülnek, mint a házadónál. — A legutolsó 33-as bizottsági rendelkezés a mezőgazdaságot 75 millió pengővel segíti meg. Én a mezőgazdaság megsegítését nem tartom lehetségesnek a városi lakosság megadóztatásával. Miért nem méltóztatnak megsegíteni a mezőv at aló s an azonban a telepnek ma is városszéli telepítés a neve: a beköltözöttek nagy örömmel fogtak hozzá földjeik megműveléséhez, egyáltalában nem törődve azzal, van-e a telepnek különleges elnevezése, vagy nincsen. Mint az efajta esetekben történni szokott, végezetül is a nép, az istenadta nép találta meg a városszéli telepítés valóban legtalálóbb elnevezését. A Külső Jászberényiét környékén, ahol a telep ötvennégy ikerháza száznyolc családnak adott exisztenciát, P apa- g á l y-t elepnek hívják a városszéli házakat. És nem alap nélkül: mert a legtarkább és legkülönfélébb színekre mázolt telep, különösen ha az ember gyorsvonaton robog el mellette, teljes illúzióját adja egy szépen dekorált papagái y-m a- dárnak... * AZ ELNÖKI ÜGYOSZTÁLY MAR ELKÉSZÍTETTE a vezető tisztviselők ezévi nyári szabadságolására vonatkozó tervezetét. A tanácsnokok két csoportban mennek, mint más esztendőkben is, ezidén szabadságra: az első csoport szabadságideje junius 23-tól augusztus 3- ig, a második csoporté augusztus 4- től szeptember 14-ig tart. S ipőcz polgármester még nem döntött ' saját személyét illetően szabadsága megkezdésének időpontjáról. Arra vonatkozólag sem történt még intézkedés, hogy az alpolgármesterek mikor veszik ki szabadságukat. A szakhivatalok vezetőit szabadságidejük alatt állandó helyetteseik, a kerületi tanácsnokokat pedig az elöljáró-helyettesek helyettesítik. Ezekre vonatkozóan tehát külön intézkedésekre a szabadságolásokat illetően nincs is szükség. LITVÁN—M AGY AR KAPCSOLATOK. Vitéz P e sth y-M üli er József Leó kormányfőtanácsos, volt bizottsági tag, a budapesti litván főkonzul e címen értékes utinaplót irt, amelyben feltárja azokat a lehetőségeket, amelyek alkalmasak a magyarországi kulturális és gazdasági összeköttetések megteremtésére. A füzet alakjában megjelent utinapló úgy a magyarországi, mint pedig a litván kormánykörökben igen nagy feltűnést keltett és mindenütt a legmegértőbb fogadtatásban részesült. * VIRAGH ZSUZSANNÁT, B. Virág h Géza, a „Független Budapest“ szerkesztőjének leányát, eljegyezte Schächter Miklós. Egyetlen leánya eljegyzése alkalmából B. Virágh Gézát, a népszerű főszerkesztőt, a városházi sajtóiroda egyik legrégibb és legérdemesebb tagját barátainak és tisztelőinek nagy serege elárasztotta Szerencs ekivánataival. * GABRIEL GOBRON kiváló francia publicista tollából most jelent meg egy 300 oldalas naay mü „L a H on g rie Mistérieuse“ címmel, mely a leghevesebb vádirat a trianoni országcsonkit ás ellen. Az adatok és érvek tömkellegét felsorakoztató könyv 115. lapján a szerző külön kiemeli vitéz H or v át h Béla dr. tanács jegyzőnek e téren francia nyelven kifejtett irodalmi tevékenységét is. Vitéz Horváth Béla dr. tanácsjegyzőnek egyébként a Magyar Jogi Szemle c. előkelő jogászi folyóirat most megjelent júniusi száma közli a házasságkötések uj szabályozásáról szóló részletes jogi tanulmányát. gazdaságot a külföldi kamatterhek terén, hiszen ezen a téren nem történt meg egyetlenegy jótékony intézkedés sem. Általános drágaság felé... — Tőkeerőnk sorvasztása nem helyes ut és ezen az utón nem tudom helyeselni a pénzügyminiszter urnák egész politikai koncepcióját. Folytatólagosan koncedálom: a bolettakérdésnél bizonyos könnyebbség van atekintetben, hogy a bolettakérdést nem azokon a régi utakon oldották meg, hanem igyekeztek itt bizonyos enyhítéseket behozni. Természetesen itt is elsősorban a kenyér fog megdrágulni, vagyis elsőnek a városi lakosság fogja a drágább kenyeret megfizetni. De menjünk tovább! Ott van a rozs megadóztatása, ott van az összes fűszerek, gyarmatáruk megadóztatása is' Ott van a tejkérdés és ott van most a szén kérdése is. De ott van a textiliák megadóztatása. Ez mind elsősorban a városi lakosság életét fogja megdrágítani. — Általános drágulási folyamatot hoz ez a rendelet. A drágulási folyamatot a lehető legaggályosabbnak tartom akkor, amikor az életstandard leszállt, a kereseti lehetőség kisebb lett, s most az élet általános drágítására mél- tóztatnak gondolni, azért, hogy a mezőgazdaságot megsegítsék. Ezt megint elsősorban a városi lakosság fogja megérezni, végeredményben azonban általános drágaság lesz. — Véleményem szerint különösen a mostani időkben, a világgazdasági konferencia maga is meg fogja állapítani, hogy e tarthatatlan krízisben nem lehet azt mondani, hogy a kamatszolgáltatás a lényeg. A lényeg a külföldi hitelező szempontjából is a tőke megmentése. A tőke megmentése nem lehetséges akkor, ha belföldi erőnket szisztematikusan sorvasztják. Ma leszállították a tisztviselők fizetését, a nyugdíjasok nyugdiját is leszállították és olyan rémhírek vannak forgalomban, hogy további leszállítások történnek. A rizs, a ruha, a szén s általában az élelmiszerek mind drágábbak lesznek. Ezt a kérdést igy nem tartom megoldhatónak akkor, amikor maga a székesfőváros fogja érezni ennek hatását. Lehet, hogy a falu nem fogja úgy érezni, de a városok érezni fogják. — Nagyon sajnálom, hogy a városoknak nincsen meg az egységes politikai szervezettségük, amire pedig szükség lenne. Nő a bevételi kiesés — A főváros bevételi kiesése szaporodni fog. Nálunk a termés nem számit, ránknézve nincsen olyan nagy hatása, mint a falu fizetőképességére. Nekünk legalább 14—15 millió pengős kieséssel kell számolnunk a város bevételeinél. Ilyen körülmények között el fog jönni az idő, hogy a városi lakosság nem fogja tudni sem a szociális, sem a kulturális, sem pedig közegészségügyi szükségleteit kielégíteni. — A főváros közélelmezési ügyosztályától kaptam a pontos adatokat arra nézve, hogy a tejrendelet, vagyis a tej szabadforgalmának a kizárása Budapest székesfővárosra nézve 14 millió pengő többletkiadást jelent. Ezt a pontos adatot a közélelmezési ügyosztály számította ki. Ha ma szabadverseny volna, akkor a tejet literenként 20 fillérért kapnánk, mint ahogyan azt a vidéki városokban kapják, mi pedig 32 fillérjével fizetjük tejünket. A tej problémája — A tejnél a székesfőváros kivételesen vállalja ezt az áldozatot, a 14 millió pengős áldozatot, hogy dokumentálja ezzel is, hogy a mezőgazdaságon segíteni akar. Mi a termelőket szívesen segítjük. Ebből a szempontból hangoztatom, hogy a termelők lépjenek közvetlen kapcsolatba a budapesti fogyasztókkal, hogy ebben a kérdésben jobb megoldást lehessen találni, mert téves felfogáson alapszik a mi pénzügyi kormányzatunk alaptétele, amikor a fogyasztási tárgyakat mindig nagyobb és nagyobb adóval sújtja. Ha ma a textíliákat újólagos adóval sújtom, akkor az emberek annál kevesebb ruhát fognak csináltatni. Vannak konok doktrinaerjeink, akik nem akarják koncedálni, hogy az életnek is vannak igazságai, amelyek megdöntik a doktrínákat. — Szükség volt egy szigorú rendeletre, amely megállapítja, hogy az igazgatóságok száma mennyi legyen, az igazgatósági tagok tantiémje mennyi legyen. Amit a fővárossal szemben rögtön olyan szívesen alkalmaznak, alkalmazzák ezt a tejvállalatoknál is. Ezt azonban nem bírtam keresztülvinni, hogy a tejvállalatoknál is alkalmazzák. A mezőgazdasági ingatlan 63 százaléka tehermentes I — Mindezt kénytelen voltam itt elmondani a közigazgatási bizottságban, bogy a székesfőváros összlakosságának a nevében jelentsem ki abbeli aggodalmamat, hogy a mezőgazdaságot nem lehet megsegiteni a városi lakosság életszükségletének teljes le- sorvasztásával és a városi lakosságot nem lehet nagyobb terhekkel sújtani. Szeretettel beszélek ebben a kérdésben és készségesen újból hangoztatom, hogy a mezőgazdaságot meg kell segíteni, de hozzá kell tennem, hogy a mezőgazdaság segítésénél ne méltóztassanak elfelejteni — a legújabban kezembe került statisztika szerint a mezőgazdasági ingatlanok közül csak 37 százalék van egészen eladósodna, viszont 63 százalék nincsen. Ez pontos statisztikai adat, most készítették el az 1932-es adatok alapján. Csak 37 százalék van eladósodva, amelyből 5 százalék olyan, amelyen nem lehet segíteni, abszolúte eladósodott, árverésre kerül, 32 százalékon még lehet segiteni, viszont 63 százalék abszolút tehermentes. Közgazdaságot csinálok, nem politikát! — A székesfőváros közönségének végre is meg kell látnia azt, hogy itt én nem politikát csinálok, hanem közgazdaságot. Elő akarom segiteni a politikai célokat azzal, hogy rámutatok azokra a konkrétumokra, amelyeket semmiféle politikánál nem lehet elmellőzni. Igaz, hogy ha ezekkel az adatokkal illetékes helyeken, bizottságokban előjövök, akkor a falu képviselői velem szemben politikával élnek. A városok politikai szervezettsége hiányzik, hogy megfelelő erővel képviselni tudják a maguk érdekét. A városi lakosságnak ez egyetemes érdeke. A falu egyre néptelenedik, mert a munkanélküliek mind feltódulnak a városokba, végeredményben tehát a városok fizetőképességének meg-* őrzése is egyetemes nemzeti érdek. Nem szabad elfelejteni, hogy jön az ősz és újra feltolul ide a falusi lakosság. Budapesti közmunka — a budapestieké — Egy előkelő politikus szememre vetette, hogy miért mondtuk ki azt, hogy Budapest elsősorban budapesti munkást alkalmazzon. A mi munkanél- külieinket elsősorban el kell látnunk szociális szempontból s ha munkára használjuk fel őket, akkor végeredményben csak a magunk szociális terhein enyhítünk. Ne méltóztassanak elfelejteni: az összes villamoskalauzaink, munkásaink és a rendőrlegénység mind vidékről rekrutálódnak, mind vidéki ember, úgy hogy a székesfőváros ezrével és ezrével ad kenyeret a vidékieknek. Mindennek ellenére egy bizonyos ani- mozitás van velünk, fővárossal szemben. Nagy aggodalommal nézem ezt, mert eddig egy jottányi intézkedés sem történt abban a vonatkozásban, hogy a székesfőváros állandóan csökkenő bevételi tendencia mellett miként fogja tudni a maga kötelezettségeit teljesíteni. A községi háztartás javítása érdekében még nem látok semmit. Eddig csak az állami költségvetésben láttam erre vonatkozó intézkedéseket, de nem látok semmit a községi háztartáséban. Ez közös érdeke a főváros lakosságának, tisztviselői karának, mindenkinek politikai különbség nélkül, egyetemes érdeke a munkásságnak és az intelligenciának egyaránt, éppen azért kötelességem volt ebben az ügyben itt szót emelni. ___________________3
