Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-05-13 / 19. szám

1933 május 13­UJEUDAj mm 3 Egy emberként áll a keresztény Budapest méltatlanul megtámadott vezére, Wolff Károly mellé A keresztény szervezetek tiintető üléseken biztosítják változatlan bizalmukról és ragaszkodásukról Wolff Károlyt — Az Uj Budapest tudósitójától. — Amiképpen a nemes acél szikrázó ellenállással fogadja a pöröly rá­csapó ütéseit, azonképpen reagált a főváros és az ország keresztény társadalma a vezérét, Wolff Ká­rolyt ért támadásokra. Azok a ke­resztény tömegek, amelyek a köz­ségi és az országos választásokon tettek legutóbb is hitet törhetetlen elvhűségük mellett, a legteljesebb felháborodással utasítják vissza a rosszindulatú és gennyes ^ támadá­sokat vezérük becsülete és tisztes­sége ellen. Wolff Károly hófehér tógája moosoktalan, az ő színtiszta becsületéhez nem tapad semmi szenny, visszapattan róla a támadá­sok és gyanúsítások nyila, hiába kísérleteznek a földalatti szerveze­tek, hiába próbálkoznak azok, akik­nek machinációira rávilágít a ve­zér kérlelhetetlen igazság szer etete és A Keresztény Községi Párt ked­den este Bednárz Róbert, majd Csil­lére András dr. elnöklésével értekez­letet tartott. Vitéz Csik László arra hívta fel a párt figyelmét, hogy fo­kozott mértékben kell a keresztény politika gyakorlati megvalósítását követelni. Ilovszky János a Belvá­rosi Polgári Körben lejátszódott eseményékkel foglalkozott, hangoz­tatván, hogy a Keresztény Községi Párt ellen ott elhangzott vádak tel­jesen alaptalanok. Gyurkovits Hen­rik után Csilléry András bejelen­tette, hoigy a keresztény pártban fo­lyik az előkészítő munka abban az szeretettel üdvözölték és gratulál­tak neki ahhoz is, hogy a felsőház örökös tagja lett. Pali bátyánk kü­lönben e hét végén hosszabb tartóz­kodásra Balatonkenesére utazik. * KIRÁLY KÁLMÁN TANÁCS­NOKOT, a főváros ut- és csatorna- építési ügyosztályának uj vezetőjét tanácsnokká választása alkalmából a belvárosi Spolarich-vendéglőben meleg szeretettel ünnepelte a Ba- ross-Szövetség. A több mint száz- teritékes vacsorán Király Kálmán­nak számos tisztelője jelent meg: a keresztény ipar prominens egyé­niségei. Az első felköszöntőt Schaffer Károly okleveles mérnök,_ a kövező ipartestület kitűnő elnöke mon­dotta. — Évtizedek óta tisztelem és b e c sülő m Király Kálmán mun­kásságát, — mondotta lelkes tapsok közepette Schaffer Káiroly. — Az ő nagy elméleti és gyakorlati tudása, közismert puritánsága, fáradhatat­lan szorgalma teljes mértékben ga­rancia a főváros szolgálatában év­tizedek óta szerényen, de serényen munkálkodó kövező-iparnak, hogy változatlan energiával fogja to­vábbfejleszteni Budapest utalt és csatornáit, amelynek alapjait mi és atyáink rakták le, a tisztes kövező­ipar mesterei. Schäffer Károly örömének adott kifejezést Király Kálmán megvá­lasztása felett és arra kérte őt, hogy azt a sok feladatot, amelyet magá­ra vállalt, oldja is meg és változat­lanul legyen az az őszinte és igaz barátja a kövező-iparnak, mint a múltban volt. Ilovszky János, a Baross-Szö- vetség elnöke, törvényhatósági ta­nácstag mondott ezután nagyhatású beszédet. Méltatta Király Kálmán érdemeit, aki azért is közel áll a szivéhez, mert egyike volt a Ba­uern alkuvó keresztény és magyar világszemlélete! A főváros keresztény és nemzeti alapon álló pártjai és szervezetei egy emberként szálltak síkra Wolff Károly mellett, akinek ha nincs is szüksége ezekre a támogatásokra, mert hiszen az ő mag*as erkölcsi ér­zéke megtámadhatatlan, köz- és ma­gánélete minden kritikán felül áll, mégis nagyon értékes ez a mellé­állás az ő számára, mert mint An­teils a földből, a szeretetnek, biza­lomnak és ragaszkodásnak ezen fe­léje áramló megnyilvánulásaiból meríthet uj erőt küzdelmeihez. Szük­ségesnek tartottuk, hogy a keresz­tény közvélemény számára részletes tudósításokban számoljunk be a köz­ponti párt, nemkülönben egyes ke­resztény szervezetek ünnepléseiről Wolff Károly tiszta és fenkölt sze­mélyét illetően. irányban, hogy a keresztény politi­kát fokozottabb mértékben valósít­sák meg. Ezután kitért arra a mél­tatlan és Ízléstelen támadásra, mely Wolff Károlyt utóbbi időben liberá­lis oldalról és a baloldali sajtó egy- részében érte. Indítványozza, hogy Wolff Károlynak a párt válto­zatlan teljes bizalmát nyilvá­nítsa és kérje fel arra, hogy semmiképpen ne engedje magát eltéríteni kitűzött céljától. A párt határozatilag kimondotta, hogy Csilléry indítványát egyhan­ross-Szövetség legelső pártoló tag­jainak. — Sok ilyen kitűnő mérnökre és nagyszerű adminisztrátorra van szükségünk — mondotta végezetül Ilovszky — mint — Király Kálmán. Király Kálmán meghatottan kö­szönte meg a feléje áramló szere­tetnek és megbecsülésnek megnyil­vánulásait. — Ahova nézek, megszokott ked­ves baráti arcokat látok — mon­dotta — de a legnagyobb szeretet­tel Ilovszky barátom megemlékezé­séi köszönöm. Én csak olyan utakat építek, amelyek elromlanák, de ő a telkekbe épít utat, amelyek el nem romlanak soha! Több szónoklat nem is volt és a baráti társaság a legjobb hangulat­ban még sokáig együtt maradt. * TÖRÖK ZOLTÁN DR.-T válasz­tották meg a kegyúri bizottság ked­di ülésén törökőri plébánossá. Tö­rök Zoltán dr., aki előbb a belvá­rosi, majd legutóbb az erzsébetvá­rosi plébánián teljesített káplánt szolgálatot, egyik legrégibb és leghűségesebb tagja a Ke­mény Legények társaságának. Nagy Ferenc kapitány intézke­dett aziránt, hogy a legközelebbi, e hó 15-én tartandó összejövetelen megfelelő formában ünnepeljék Tö­rök Zoltán előléptetését a bajtár­sak. A hétfői vacsorán a borgazdai tisztséget az uj plébámos látja el. ❖ VÖRÖSVÁRY MIKLÓS DR. de­mokrata törvényhatósági bizottsági tag vasárnap tartja esküvőjét Fe­hér Erzsi urleánnyal. Ugyancsak vasárnap lesz az es­küvője Bárány Oszkár, az ismert textilgyáros, volt törvényhatósági bizottsági tag Magda leányának Vágó Istvánnal, Vágó Mátyás bankár fiával. gulag elfogadja és tiltakozik a mél­tatlan támadások ellen. Ekkor lépett a terembe Wolff Károly, akit a párt tagjai perceken át tartó viharos éljenzéssel és taps­sal felállva üdvözöltek. Csilléry András közölte Wolff Károllyal, hogy a párt egy em­berként áll mögötte, a bátor és erélyes fellépéséért őt üldözők­kel szemben még inkább mel­lette állnak. Ezután Wolff Károly mondott hosszabb beszédet. — Köszönöm az együttérzésnek ezt a megnyilvánulását, — kezdte beszédét Wolff Károly — különösen abban az időben, amikor sárral és piszokkal akarnak engem bemocs­kolni. Két alaptalan vádra, amit el­lenem hangoztattak, itt fogok vála­szolni, de nem azért, mintha véde­keznék, mert lelkiismeretem tiszta és nekem ez az egyetlen birám. Az egyik vád az volna, hogy fiamat a Rókus-kórház igazgatójává nevez­tettem ki. Kijelentem erről a hely­ről, hogy fiam érdekében soha nem jártam el, sőt az illetékeseknek mást ajánlottam. Az az állítás, hogy én a fiamat kineveztettem, hazug rá­galom, hiszen mindenki meggyőződ­hetett arról, hogy az állásra csak ez az egy pályázat érkezett be. — A második vád az lenne, hogy házamhoz utat építtettem. Itt az a helyzet, hogy a főváros még 1980 novemberben határozta el az útépí­tést, miután a transzverzális ut kérdése már azt megelőzőleg napi­renden volt. A belügyminisztérium még 1931 elején hagyta jóvá a köz­gyűlési határozatot, tehát az útépí­tés ekkor már befejezett tény volt. Ekkor én még nem is álmodtam, hogy ezen a vidéken házat fogok venni; a házvétel pontosan 1931 no­vember 4-én történt. Aki tehát a felhozott vádat hangoztatja, az kö­zönségesen rágalmaz és a tényeket akarja meghamisítani. Ebből^ lát­ható, hogyan és mivel akarják az én fehér tógámat bemocskolni. — Mindezek után még néhány megjegyzést fűznék ezekhez a valót­lan állításokhoz. Méltóságomon alu­linak tartom ezekkel a hazug vá­dakkal hadakozni, mert tudom, hogy tizennégy éve dolgozom a ke­reszténységért és munkámat tönkretenni a baloldal aljas tá­madásai sohasem fogják tudni. Az a sár, amit rám próbálnak frecs- csenteni, nem is érhet fel hozzám. A Saskör szombatesti összejövete­lén, mintegy feleletképpen a Belvá­rosi Polgári Körben elhangzott be­szédekre, még számosabban jelentek meg a tagok az eddiginél, ezzel jut­tatva kifejezésre, hogy minden gán- esoskodás ellenére is, mennyire ra­gaszkodik Budapest keresztény pol­gársága a kereszténypártot legmar­kánsabban képviselő körhöz. Abból a rendkívüli lelkesedésből, méllyel a tagok Nagy Ferenc zászlaja alá sorakoznak s a kör szónokait ün­nepük, meg kell állapítani, — hiába igyekeznek egyesek úgy feltüntetni, mintha a kereszténypárt és eszme elvirágzásához ért volna el — ma ez a kör, mely mindig az igazi ke­resztény és nemzeti politikát képvi­selte, reneszánszát éli. Ezen az estén Szőke Gyula dr. felsőházi tag tartott előadást az Ez a támadás egyébként ismét csak példája annak, hogy ha valaki a kereszténység gazdasági érvényesü­léséért síkra mer szállni, akkor egyszerre megszólal a baloldali kla­viatúra. De figyelmeztetem ezt az oldalt, hogy veszélyes ez a játék és végzetes lehet ezzel az iinperti- nens hanggal a nyugodtan szem­lélő keresztény tömegek türel­mét kockára tenni. — Én igenis kijelentem, hogy év­tizedeken keresztül a reálpolitika csak szavakból állott. Itt az ideje, hogy megvalósítsuk a jelszavakat. Mi nem tartozunk azok közé, akik egy-két igazgatósági tag­ságért eladják a magyarság anyagi érdekeit. Még ha százmilliót ajánlanának fel, akkor sem leszek áruló és nem fog­juk tűrni, hogy a keresztény ifjúság helyett más országokból kiseprüzöt- teknek adjanak kenyeret. — Ezekután még erősebben fogok harcolni. Követelni fogom, vizsgál­ják felül az országban élő idegen al­kalmazottak számát és alkalmazt a- tástík körülményeit. Követelni fo­gom, hogy a nagyvállalatok és ban­kok személyzetéről pontos statiszti­kát készítsenek. Állapítsák meg, mennyi ebből a magyar állampolgár és keresz­tény. Én a békét hirdetem, de eredményt a lemondással bizto­sítani nem lehet. Ma már nem lehet az ifjúságot koldustarisz­nyával a hátán megfékezni. Itt van a magyar mezőgazdaság, amelynek szomorú helyzetéről au,y- nyit szónokolnak. Megállapítom, hogy a magyar mezőgazdaság mel­lett a mesterségesen kitermelt nagy­ipar lényegesen nagyobb védelemben részesül és a kisiparosoknak csak könyöradományt juttatnak. —• Ha ezeket a mi panaszainkat egy külföldi hallgatná, kinevetne bennünket, hogy ilyen jogos kíván­ságok megvalósítását ^ sürgetjük, amit más országok polgárai már ré­gen elértek. Én százszor inkább nem érvé­nyesülök, de fajomat és nemze­temet nem fogom elárulni. íme, ez az én reálpolitikám — fe­jezte be beszédét Wolff Károly. Hiá­ba erőlködnek bizonyos oldalak, az én zászlómon még górcsövi vizsgaí- lattal sem fognak szennyet találni. Wolff Károly nagyhatású beszé­dét ismételt éljenzésekkel szakítot­ták félbe a párttagok és beszéde be­fejeztével perceken át zúgott a taps. aktuális gazdasági és pénzügyi problémákról. Tyler jelentését bí­rálva kijelenti, hogy a pénzügyi szakértő itt csak előkelő idegen, aki nem a gyakorlati élet meglátásával, hanem bizonyos oldalakról kapott információval áll Genf elé. Helyes­nek tartja az olyan jelentéseket, híradásokat, melyek itt belül meg­nyugvást keltenek, de nem lehet a külfölddel szemben az országot me­sebeli Kánaánnak feltüntetni, mely képes arra, hogy fizetési kötelezett­ségeinek eleget tegyen. Két éve küz­dünk, hogy a nemzetközi fórum megállapítsa, hogy bennünket tönk­retettek s ezért nem tudunk fizetni. Az utóbbi időben sikerült is annyit elérni, hogy a hitelezők egy része már egyezkedni hajlandó velünk. Tévednek azok, akik más problémá­kat tartanak most fontosnak, a mi jövő boldogulásunk attól függ, tu­dunk-e a külfölddel megfelelő egyez­A Keresztény Községi Párt válto­zatlan bizalmáról és ragaszkodá­sáról biztosította Wolff Károlyt A latkor összejövetelén Nagy Ferenc válaszolta Belvárosi Polgári Körben elhangzott vádakra

Next

/
Oldalképek
Tartalom