Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-05-13 / 19. szám
aJBUBAMESr 1933 május 13. kedést létesíteni. Nem leket nekünk Anglia és Amerika inflációs példáját követendőnek tartani. A mi energiánkat jelenleg helyes kompenzáción alapuló szerződéseik kötésére kell fordítani. Reflektálni akar a Belvárosi Polgári Körben elhangzott beszédekre, — bár nem kívánja őket hangnemben követni, de meg kell állapítania, hogy a főváros jelenlegi helyzete mutatja, hogy helyes az az ut, melyen a keresztény párt halad s ha történhettek is tévedések, de a párt az igazság útjáról sohasem tért le s az igaz utat mindig következetesen képviselte. Kijelenti: minden erejükkel megakadályozzák, hogy a főváros vagyonát és lakóit efemer értékű politikai kísérletekre használják fel. A nemzeti egységet nem uj párt alakításával, hanem a tömegeknek a szüzmáriás nemzeti zászló alatt való sorakoztatásával lehet megteremteni. Utána Nagy Ferenc szólalt fel a tagok óriási lelkesedése közben. Kijelentette, hogy a párt 1925 év előtti tevékenységéért hajlandók a felelősséget vállalni, mert az nem a gyűlölködés, hanem a legigazibb nemzeti alapon álló keresztény politika volt. Nem tartjuk bűnnek azt a törekvésünket, hogy keresztény polgártársainkat kenyérhez juttattuk. Nem tartjuk bűnnek, hogy a keresztény fiatalságot, kiknek szintén joguk van az élethez s kik előtt a magán- gazdaságok becsukták kapuikat, a fővárosnál elhelyezni igyekeztünk. Ha ez bűn, ha ez a „gyűlölet politikája“, akkor ennek a „gyűlölet-politikának“ az ódiumát magunkra vállaljuk. — Minden keresztény polgárnak tudnia és értékelnie kell azt a munkát, melyet a párt 1925 előtt is végzett. A kommün utáni romoknak el"LqlV*-» '»*■* J‘~ '* ^ ° OC-r-r-ol 4- . " 1 d - „ LOfS-ciJ-1 ucpSci, ct “icjtt/ivűiib, ejüüd.iiyagolt állapotban lévő üzemeknek felvirágoztatása, a betört ablaku villamoskocsik helyett egy ideálisnak mondható közlekedési eszköz kifejlesztése egyedül ennek a pártnak az érdeme. Érezhették és éreznék ma is a főváros — pártunk által irányított — helyes gazdaságpolitikájának gyümölcseit polgártársaink, ha az egész világon uralkodó gazdasági válság hullámai ide is nem érnek el. S még ennek dacára is büszkén emlitheU jük a helyes gazdálkodás eredményeként, hogy Budapest székesfőváros sohasem maradt adós egy pillanatig sem tisztviselői fizetésével, mint sok vidéki törvényhatóság s egyes, a mi fővárosunknál hatalmasabb világvárosok. Kijelenthetem: nekünk igenis törekvésünk a tisztviselőknek a lehetőség szerint gondtalan megélhetést biztosítani. Mindenki előtt ismeretes, hogy pártunk a fizetések leszállítása ellen nemcsak a városházán, de pártunk vezére, Wolff Károly a 33-as bizottságban és a pa,rlamentben nem egyszer szál-alt fel kellő eredménnyel. Mi a helyes gazdálkodást nein a fizetések leszállításával, hanem a,z üzemek jövedelmének és városi bevételek fokozásának elérésével kívánjuk megvalósítani. Hangoztattuk azt is, hogy a nem rentábilis üzemeket meg kell szüntetni. Küzdöttünk a Hév megvásárlása ellen, hisz ez évek múlva amúgy is csekély anyagi áldozatért a főváros ölébe hullt volna. Pártunk szónokai elégszer elmondották, hogy a város pénzét nem a Hév előrelátható nagy deficitjének fedezésére, hanem iparosaink és kereskedőink munkaalkalmainak szaporítására kell fordítani. Ha ezt nevezik gyűlölködés politikájának, ezért bárki itélőszéke előtt vállalja a felelősséget. Kéri a tagtársak kitartását az eszme mellett, mely egyedül vezethet a helyes útra. Örömmel üdvözli a körben megjelent régi tagtársát, Téglássy Béla dr. országgyűlési képviselőt, Téglássy Béla válaszolt az üdvözlésre. Nem mint politikus, hanem mint régi tag társ jött ide. Szerinte sohasem volt ennyire szükség az összefogásra, a nemzeti egységre, mint ma s az összefogásnak, a be•esökíes ksT^ztésy--é-?~ -nesizeíb c 11 f l pon álló munkának e kör mindig kiváló tanujelét adta. Szeretettel üdvözli Nagy Ferencet, aki az összefogásnak, szervezőképességnek, a nemzeti alapon álló munkának igazi biztosítéka és mintaképe. A keresztény tanítóság hitvallása Wolfff Károly mellett Ernsii Sándor siags? beszéd© A Keresztény Tanügyi Bizottság tagjai nagy számmal jöttek össze szombaton ülésükre. Ott voltak: Ernszt Sándor dr. v. vallás- és köz- oktatásügyi miniszter, fíednárz Róbert prelátus, Szőke Gyula felsőházi tag, Pillis Károly országgyűlési képviselő, Szabó József törvényhatósági biz. tag, Drégely Dezső, Sattinger Viktor, Vedrődy István, Urbányi C. József, Haury István, Kelemen Konstanica, Walter István, Petz Lujza, liderterjedi Kiss Gyula. Strázsa Andor, Adam- kovics Bertalan, Ujlaky Gyula, Marton József, Battyányi László, Peres Kálmán, Berger Lajos, dr. Kosa Ferencné, Papp András, vitéz Sándor István igazgatók, dr. Cse- pely Albertné, özv. Witkovszky Sándorné, Kovásznay Kálmánná, Schmidt Sándor dr., Urbányi Jó- zsefné, Michwald G. Erzsébet, Schmidt Ilona, Rombay István, Szlávjj Magda, Polesznyák Ödön, Csepely Györgyi, Szövényi Klára, Kutassy János dr., Balázs Jenőné, Prágai Mária, Hány Aladár, Oberle Károlyné, Márkli Rózsi, Várbosi Imre dr., Dőry Ervinné, Csáricsa Olga, Vajda Károly dr., Szlányi Márta, Urbányi Gizella, Csepely Zsófi, Berger Lajosáé, Szövényi Mária. Jurányi Győzőné, Csergő Irma, Rácz Renáta, Benkő Jolán, Szakái István dr., Dőry Ervin, Forgács Júlia, dr. Massanek Gáborné, Fazekas Kálmánná, Bónyi László, Gyárfás Piroska, Puskás Sándor, Csépelj,i Ágnes, Szaj/er Jolán, vitéz Kelemen Ferenc, Kápolnay Irén, Palotás Miklós, Urbányi Margit, Korányi Vera, szelőczei Kovách Ala! dárné, Szabó Karoly, Budai Sándor, Lisziczky Jánosné, Cservenka Margit, Bárdos Sándor, Lovas Etel, Kelemen László, Holczinger Paula, Komarniczky Mária, Ulbrich Emilia, Pápay Erzsébet, Fehér Ilona, Bagó Margit, Veréb Mihály, Kaich Margit, Lenkei István, dr. Papp Rezsőim, May ercsik Mária stb. Bednárz Róbert prelátus elnöki megnyitójában lendületes szavakkal mutatott reá az iskola hazafias misz- sziójára, rámutatva a tanító ideális munkájának célkitűzéseire. Urbányi C. József a Keresztény Tanügyi Bizottság hatalmas munkáját méltatta, melyet a revízió, az elméleti és gyakorlati pedagógia fejlesztése és a tanítóság gazdasági helyzetéért folytatott. Majd rámutatott azon rágalomhadjáratra, melyet egy idő óta a baloldal koncentrikusan intéz a keresztény tábor önfeláldozó, heroikus küzdelmeket vívó vezére, Wolff Károly ellen. Az alattomos aknamunka célja világos: a közvélemény megmérgezése által megbontani a keresztény nemzeti egységet. Értelmes, öntudatos embereket nem téveszt ugyan meg ez az arcátlan inzultus, melyben egy bretli-kikiáltó és a forradalmi sajtó részesítette igaztalan támadásaival a mi vezérünket, mégis szükségesnek tartom, hogy a magyar tanítóság intézzen feliratot az igazságügyminiszterhez a közéleti férfiak becsületének fokozottabb védelmére, hogy a rágalmazók szigorú büntetésben részesüljenek, még pedig nem évek múltán, hanem azonnal. A viharos tetszéssel fogadott felszólalás után Bednárz Róbert prelátus határozatként kimondotta: a Keresztény Tanügyi Bizottság Wolff Károly dr.-t, a keresztény nemzeti gondolat törhetetlen ' harcos vezérét biztosítja tiszteletéről, ragaszkodásáról és kitartásáról. Egyben feliratilag követelik a közéleti férfiak fokozottabb becsületvédelmének törvényhozási utón való biztosítását. Ezután Ernszt Sándor v. vallás- és közoktatásügyi miniszter mondott nagyhatású beszédet, melyben kijelölte a keresztény pedagógia irányelveit. Hangoztatta, milyen óriási jelentősége van annak, hogy a magyar pedagógusok saját belső meggyőződésüket teljesen szabadon ültethetik át az ifjúság leikébe. A keresztény irányzatot ért támadások természetes következményei egy önmagát túlélt rendszer végvonag- lásának. A keresztény és nemzeti irányzat azonban sziklaszilárdan áll a magyarság szolgálatában és egyetlen iránytű után igazodik, a lelkiismeret szava után. Rámutatott a karitász fontosságára az iskolában, majd hangsúlyozta, hogy a keresztény társadalom összefogása a legfőbb biztosítéka a nemzeti irányú pedagógiának. A nagy tetszéssel fogadott előadást Bednárz Róbert köszönte meg. Az ülés végén Rombay István ipariskolai tanár tanulmányt olvasott fel. Elkészült a szegény-kataszter Über alpoSgármesíer a koldus-kérdés intézményes rendezéséről — Az Uj Budapest tudósítójától. — A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén megsürgették a kolduskérdés végleges rendezését. Si- pőcz polgármester az elhangzott felszólalásra azt felelte, hogy a főváros vezetősége által készített előterjesztést az illetékes szakbizottság nem fogndta el és igy újabb tárgyalásokra van szükség. A kérdés rendezését nemcsak a nyomor általános terjedése teszi mielőbb szükségessé, hanem az a körülmény is, hogy a főváros — bevételeinek csökkenése mellett — nem tud lépést tartani a kielégítésre váró szociális szükségletek emelkedésével. Felmerül tehát a kérdés: Nem lehet-e a főváros háztartását terhelő szociális kiadások egy részét a társadalomra hárítani. Liber Endre alpolgármester, akivel erről a kérdésről beszélgetést folytattunk, a következő érdekes nyii'NkPz-fUot teile az Uj Budapest munkatársa előtt: — A szociálpolitikai ügyosztálynak az előterjesztését, amely a kolduskérdés végleges rendezésére nézve tartalmazott konkrét javaslatokat, a szakbizottság nem tette magáévá. Bizonyos módosításokat kértek. Ezeknek a módosító javaslatoknak a feldolgozása és az előterjesztésnek újra való szövegezése most van éppen folyamatban. Az alap- elgondolás az, hogy a koldusok nem kapnak készpénzt a közönségtől, hanem utalványokat, amelyeket tantuszok alakjában az elöljáróságokon lehet igényelni. A koldus ezekkel az utalványokkal, vagy tantuszokkal a főkapitányságon, vagy az illetékes kerületi elöljáróságokon tartozik jelentkezni, ahol minden segélyezett ínséges nyilvántartásban szerepel. Az utalványokat egyedül a rendőrség, vagy az elöljáróság lesz hivatva beváltani. Természetesen megszabnék azt a heti maximumot, amit az elöljáróság egy-egy koldusnál beválthat. Azt a visszaélést ugyanis, hogy egy-egy koldus kölcsönzött gyermekek segítségével felhalmozhassa az utalványokat a közönség félrevezetésével, mindenképpen meg akarjuk akadályozni. Ezzel a rendszerrel, amely Németországban mindenfelé be van vezetve és mindenütt be is vált, nézetein szerint léuyegesen csökkenteni lehet a koldusok számát. — Ez az alapgondolat van lefektetve a szociálpolitikai ügyosztály előterjesztésében. Nem ragaszkodom minden egyes részlethez, csak azt kívánom, hogy a most vázolt alapgondolat- mindenütt érvényesüljön. A főcél az, hogy Budapesten ne legyen éhező, de emellett nem szabad szem elől tévesztenünk azt a célt sem, hogy a közönség és a hatóságok fölösleges zaklatását megszüntessük. Nem kétséges ugyanis, hogy szociális szempontból sokféle visz- szaélésre kínálkozik lehetőség. Ki alapelgondolás szerintem nem lehet más, mint az, hogy egészséges ember csak munka ellenében kaphasson segélyt. Én ebben a kérdésben rádióelőadást is tartottam, de sajnálattal állapítom meg, hogy a közönség nagyrésze nem f ogadta meg tanácsaimat. Nálam nagyon ritkán jelentkezik a lakásomon koldus, mert egészséges embernek csak abban az esetben adok ennivalót, vagy készpénzsegélyt, ha a ház körül valamilyen munkát elvégez. Ha férfi koldul, szenet hozatok fel vele, ha nő, akkor a konyhán foglalkoztatjuk. Kész- pénzsegélyt csak betegnek adok. Ezért a koldus nálam a legritkább esetben jelentkezik még, mert a főváros a szegény betegeket minden egyes esetben kórházban helyezi el. Ezúttal is felhívom a nagyközönség figyelmét ezekre a fontos szempontokra, mert •— ha ezeket a szempontokat az egész vonalon érvényesit- jük — sok felesleges zaklatástól kíméljük meg magunkat és a hatóság helyzetét is megkönnyitjíik. — A főváros szociális feladatait — folytatta Liber Endre alpolgármester — lényegesen megkönnyíti az a körülmény, hogy elkészült a szegény-kataszter. Ezúttal irtuk össze először házról házra járva a közsegélyre szorulókat és igy most kerültünk először abba a helyzetbe, hogy az ínség és a munkanélküliség méreteiről pontos adatokkal szolgálhassunk a nyilvánosságnak. Ma Budapesten a közsegélyre szoruló családoknak a száma 59.352, a segélyben részesülő személyek száma pedig 154.115. Ugyancsak a központi nyilvántartó hivatal adatfeldolgozásából állapítottuk meg a munkanélküliség elterjedésének a méreteit. A teljesen munkanélküli, de munkaképes férfiaknak a száma 44.196, a nőké 24.985. A kisegítő foglalkozással biró, de mégis segélyezésre szoruló munka- nélküli férfiak száma 1188. Az ide sorozható nőké pedig 6818. Azoknak a munkaképes nőknek a száma viszont, akiket családjuk súlyos helyzete arra kényszerit, hogy munkát keressenek, de még munkát nem találtak, 13.179. A munkanélküliek ösz- szes száma tehát 89.178. Ha ezt a számot összevetjük a közsegélyben részesülőknek a számával, megállapíthatjuk, hogy a segélyre szorulók 56.6^ százaléka munkanélküliség miatt került ínséges helyzetbe. A többi 43.4 százalékot pedig a munkaképes sorban lévők, de munka- képtelenek adják. Még egy adatot említhetek meg, amely szintén a nyomor nagyarányú terjedését bizonyítja. Ez az adat az ingyenebéd akció mai méreteire vonatkozik. Bár a nyári időjárás beállott, mégis 65.504 ingyenebédet oszt ki naponként a főváros, vagyis annyit, amennyi tavaly és tavaly előtt a legnagyobb téli ingyenebéd létszám volt. Ezekután megállapíthatjuk — fejezte be nyilatkozatát Liber alpolgármester — hogy a kolduskérdés rendezése valóban a legsürgősebb feladata a székesfőváros autonómiájának.
