Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-05-13 / 19. szám
Budapest, 1933 május 13 XL évfolyam 19. szám UJ BUDAPEST ^“városi Ny ihr a est. vili na°s Könyviä„ Előfizetési árak: Egész évre ... * ............................30 Fé l évre............................................. 15 pengő Eg yes szám ára 60 fillér Tyíer és Budapest A Népszövetség pénzügyi bizottsága áttanulmányozta a bizottság magyarországi képviselőjének a folyó év első negyedére vonatkozó jelentését, amelynek során Tyíer pénzügyi referátuma kapcsán a pénzügyi bizottság a Népszövetség tanácsa elé terjesztett memorandumában kritika tárgyává tetter a helyi közteletek kiadásait. A pénzügyi bizottság magáévá tette Tyler azon meg állapit ását, hogy Magyarországon az adófizetőt nagyon terhelik a helyi közületek kiadásai, amelyeknek a fizetési fokozatai mindig magasabbak, mint az állami közigazgatásban és aránylag a tisztviselők száma is nagyobb. A helyi kiadások még mindig meghaladják, dacára a legutóbb történt bizonyos megtakarításoknak, az ország teljesítőképességét és azok leszállítása nagy könnyebbséget jelentene az adófizetők részére. Az 1933. évi költségvetések szerint a helyi kiadások háromszázötvenmillió pengőt tesznek, mig az állam kiadása hétszázhatvanötmilliót, ami negyvenhat százalékos arány. Kétségtelen, hogy a genfi kritika elsősorban a fővárosi autonómia háztartására vonatkozik, hiszen az ország helyi közületei — ahogy Tyler az autonómiákat nevezi — negyedannyit sem költenek, mint az ország fő- és székvárosa, A főváros vezetőségének és törvényhatósági bizottságának tehát elsőrendű érdeke, hogy a népszövetségi bizottság jelentésének ezen része a valóságnak megfelelően helyesbittessék, kétségtelen lévén, hogy Mr. Tyler információi helytelenek, tévedéseken és az autonómia struktúrájának nem ismerésén alapulnak. Figyelmen kívül hagyva ugyanis a vidéki autonómiákat, csak a főváros szempontjából taglaljuk a kérdést. A főváros kiadásai nem kizárólagosan a helyi adminisztráció díjazása, azok át és át vannak szőve a közszolgáltatások és az üzemi szolgáltatások szövevényes hálózatával. Az elmúlt esztendőben az elnöki ügyosztály, tehát a tulajdonképpeni közigazgatás, mindössze 26,510.328 pengőjébe került a fővárosnak, a tanügy pedig 33,384.985 pengőjébe. A száznyolcvanötmillió pengős fővárosi zárszámadásnak tehát mindössze huszonkét százaléka esik a Tyíer és a pénzügyi bizottság által kifogásolt tisztviselői fizetésekre, végeredményben tehát anyagira jelentéktelen összeg, hogy az állami és a városi tisztviselők között esetleg fennálló és Tyler által rekriminált jelentéktelen fizetési különbözet komolyan számba sem vehető. Az autonómia sürgős feladatának tartjuk Mr. Tyíer sürgős felvilágosítását a főváros komplikált háztartási viteléről, elsősorban a főváros pénzügyi tekintélyének kifelé való megóvása érdekében, mert hiszen nem közömbös, hogy fényűzéssel és pazarlással vádolják-e meg Budapestet Genf ben. De fontos ez a felvilágosító művelet a fővárosi tisztviselők szempontjából is, akiket valóban nem lehet a helyi igazgatások állítólagos tuldimenzionált- ságának bűnbakjául odaállítani: annál kevésbé, mert bármilyen további fizetéscsökkenés is a fővárosi társadalom ezen gerincének teljes elproletarizálódását jelentené. Amit az egyébként kifogástalanul jóindulatú Mr. Tyler kívánhat a legkevésbé! A városházi fronton pártkülönbség nélkül békés együttműködési szándékok mutatkoznak Huszár főpolgármester jósgándé&u szerepe, Kozma Jenő soKatjeleniő hallgatása, a Kereszténypárt friss harci Kész= sége és egyéb érdekességei! — Az Uj Budapest tudósító jóitól. — A főváros közönsége,^ de a hivatalos fővárosi vezetőség is nagy érdeklődéssel várja annak a harcnak a kimenetelét, amelyet a Nemzeti Egység Párijának vezetősége inditotit meg az ismeretes szervezkedési mozgalommal, élét a jelenlegi városházi kormánypárti szervezetek ellen kihegyezve. A legutóbbi napokban több olyan esemény játszódott le, amelyek egyértelműen azt bizonyitják, hogy ez az uj szervezkedési mozgalom kudarcba fulladt és a városházán uralkodó jelenlegi többség győzelme most már állandósul. Még ellenzéki oldalon is megállapítják, hogy a főváros közönségének érdekei kívánják meg a jelenlegi koalíciónak a megerősödését, sőt az ellenzéki pártok vezetői is résztvesznek a békés együttműködés biztosítását jelentő feltételek megteremtésében. Petrovácz Gyula, a Keresztény Községi Párt vezető tagja, akivel ezekről a kérdésekről beszélgetést folytattunk és akinél a helyzet alakulása iránt érdeklődtünk, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Azok a hullámok, amelyeket a Nemzeti Egység Pártjának fővárosi szervezkedése inditott meg, úgy látszik — teljesen elültek. A félreértések elsimultak és kiderült, hogy kevés tény és sok kommentár kisérte azt az akciót, amelyet a Nemzeti Egység Pártjának az elnöke a meglévő fővárosi szervezetek „átcsoportosítása“ tekintetében bejelentett. Mi mindenesetre örömmel vesszük tudomásul, hogy a meglévő és a múltban esztendőkön keresztül jól bevált szervezeteket a békés és harmonikus együttműködésben nem kívánják megzavarni. Mi a magunk részéről bármilyen formációval készségesen felvesszük a harcot, ha harcra van szükség. De sokkal nagyobb készséggel tartjuk fenn a békés együttműködést, ha erre lehetőség nyilik. Úgy látom, hogy ez az utóbbi törekvés győzedelmeskedik és ma már belátják a békés együtthaladás szükségességét azon az oldalon is, ahol mindenki ellen harcot próbáltak hirdetni. — Aki ismeri a városházi erőviszonyokat, az előre tudta, hogy egy ilyen harc nem lehet célravezető. Ez a harc nem szolgálta sem a főváros közönségének az érdekeit, de annak a politikának az érdekeit sem, amelynek zászlaja alatt ezt a harcol megindítani jónak látták. A városházi kormánypárt vezére ebben a nagy harci zajban feltűnő és sokat jelentő hallgatással fejezte ki a maga véleményét. — Meg vagyok győződve arról, hogy a városházi kormánypárt vezérének ez a hallgatása ugyanazoknak a gondolatoknak negativ formában való kifejezése volt, amelyeket én az Uj Budapest legutóbbi számában pozitív formában juttattam kifejezésre. Meg vagyok győződve arról is, hogy a vihar-hullámok elcsendese- désében a főpolgármester urnák, mint a kormány fővárosi exponensének, jelentős része és érdeme van. A főpolgármester ur már akli- maíizálódott a főváros vezetőségében annyira, hogy átérzi és átérti a békés és barátságos együttműködés mindenek! elett álló jelentőségét. Nem is lehet ez másként. A főpolgármester ur — igen helyesen — a fölösleges ellentétek kiküszöbölésére törekszik és a puskaport szárazon tartja a felforgató törekvése1 kel szemben. Ma azt lehet megállapítani, hogy a városházi fronton pártkülönbség nélkül békés együttműködési szándékok mutatkoznak. A legszélsőbb baloldal konciliáns és megértő magatartást tanúsít és kerül minden olyan témát, amely nem függ szorosan össze a főváros autonómiájával és amely a városházi harmónia megbontására volna alkalmas. Ebben a szituációban tehát, amikor ellenzéki oldalról is a legíoyálisabb magatartással találkozunk, kétszeres biin volna a városházi békét éppen kormány-oldalról megbontani. — Amig a főváros közönségének szemei előtt nagy zenebona kíséretével zajlottak le ezek a politikai természetű események, teljes csöndben, komoly munka folyt a városháza és a fővárosi intézmények és üzemek falai között. Ez a munka, amelynek eredményeiről éppen azoknak kell a leghangosabban be- számolniok, akik mindenkor élni szoktak a kritika jogával, — olyan sikerre vezetett, amely nemcsak a nagyközönségnek, hanem a Budapesten megfordult idegeneknek is legteljesebb elismerését érdemelte ki. A Nemzetközi Vásáron a főváros autonómiájának legkülönbözőbb intézményei fényes bizonyítékokkal szolgáltak élni akarásukról, élni tudásukról, munkabírásukról, versenyképességükről. • • Üzemeink nagy siKere a Nemzetközi Vásáron — A legutóbbi napokban a Nemzetközi Vásárral kapcsolatosan — folytatta nyilatkozatát Petrovácz Gyula — a székesfőváros több intézménye és üzeme került igen kedvező és kellemes módon a nyilvánosság megvilágításába. így például mindenekelőtt a főváros kertészeti intézményeiről kell a legnagyobb dicséret és elismerés hangján megemlékeznem. Általános feltűnést keltett ugyanis a főváros kertészetének és kertészeti iskoláinak a kiállítása. Az a disztingvált ízlés, amelyet a fővárosi kertészet a kiállítás főbejáratánál helyet foglaló nagy parkrészletnek egész modern szellemben való megtervezésével tanúsított, önkénytelenül megkapja minden látogatónak az esztétikai érzéseit, legyen az a látogató szakember, vagy laikus. A termelt virágok úgy minőségükkel, mint a gondosan kiválogatott példányokban mutatkozó fajnemesitési eredménnyel kiválnak az összes kiállított virágok közül. A főváros zuglói kertészeti tanintézetének tulipán-kiállítását külön, hangsúlyozottan kell megemlíteni. Minden évben szenzáció erejével hat, amikor a zuglói telepen a tulipánok holdszámra virágoznak, s amikor ezeknek válogatott példányait igy összegyűjtve megláthatjuk, mint ahogy azt a kei'tészeti kiállításon kiállított üvegcsarnokban is megbámulhattuk az idén. Sohasem lehet eléggé méltatni ennek közgazdasági jelentőségét, ami ma már oda vezetett, hogy a holland tulipánhagymaimport úgyszólván teljesen megszűnt és zuglói kertészetünk egész Magyarországot elláthatja a hollandinál is nemesebb és szin- pompásabb magyar tulipánnal. — Ezúttal különösen jóleső érzés volt látni, hogy a főváros Maglódi- uti kertészképző iskolája is milyen kiváló anyaggal szerepelt a kiállításon és hogy a kereskedelmi kertészetnek a munkái is milyen versenyképességről tettek bizonyságot. — A Nemzetközi Vásárral kapcsolatosan a főváros üzemei is nagy sikert értek el. Értem ezalatt a főváros fürdőinek az idegenforgalmi propaganda céljait szolgáló nagy kiállítását, amely érdemes arra, hogy vándorkiállításként a külföldön is szerepelhessen anyagával. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a kiállítás nem fog hatás nélkül elmúlni a vásár sok látogatójának érdeklődése folytán. Különösen a most külföldiekké vált, de a régi Nagymagyarszághoz tartozó látogatók részéről hallottam helyeslő szavakat és ígéreteket a jövőre nézve. A Gázmüvek és Elektromos Müvek egymás mellett fekvő, egymással konkurráló, de mégis harmonikus együttműködést mutató kiállítása a nagyközönség óriási érdeklődését hívta fel magára. Az itt folyó bemutatások sokkal nagyobb propagativ erővel rendelkeznek, mint ugyanezeknek a müveknek a városi irodákban való fel-
