Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-05-13 / 19. szám

Budapest, 1933 május 13 XL évfolyam 19. szám UJ BUDAPEST ^“városi Ny ihr a est. vili na°s Könyviä„ Előfizetési árak: Egész évre ... * ............................30 Fé l évre............................................. 15 pengő Eg yes szám ára 60 fillér Tyíer és Budapest A Népszövetség pénzügyi bizott­sága áttanulmányozta a bizottság magyarországi képviselőjének a fo­lyó év első negyedére vonatkozó je­lentését, amelynek során Tyíer pénzügyi referátuma kapcsán a pénzügyi bizottság a Népszövetség tanácsa elé terjesztett memorandu­mában kritika tárgyává tetter a helyi közteletek kiadásait. A pénz­ügyi bizottság magáévá tette Ty­ler azon meg állapit ását, hogy Ma­gyarországon az adófizetőt nagyon terhelik a helyi közületek kiadásai, amelyeknek a fizetési fokozatai mindig magasabbak, mint az állami közigazgatásban és aránylag a tiszt­viselők száma is nagyobb. A helyi kiadások még mindig meghalad­ják, dacára a legutóbb történt bizo­nyos megtakarításoknak, az ország teljesítőképességét és azok leszállí­tása nagy könnyebbséget jelentene az adófizetők részére. Az 1933. évi költségvetések szerint a helyi ki­adások háromszázötvenmillió pen­gőt tesznek, mig az állam kiadása hétszázhatvanötmilliót, ami negy­venhat százalékos arány. Kétségtelen, hogy a genfi kritika elsősorban a fővárosi autonómia háztartására vonatkozik, hiszen az ország helyi közületei — ahogy Ty­ler az autonómiákat nevezi — ne­gyedannyit sem költenek, mint az ország fő- és székvárosa, A főváros vezetőségének és törvényhatósági bizottságának tehát elsőrendű érde­ke, hogy a népszövetségi bizottság jelentésének ezen része a valóság­nak megfelelően helyesbittessék, kétségtelen lévén, hogy Mr. Tyler információi helytelenek, tévedése­ken és az autonómia struktúrájának nem ismerésén alapulnak. Figyelmen kívül hagyva ugyanis a vidéki autonómiákat, csak a fővá­ros szempontjából taglaljuk a kér­dést. A főváros kiadásai nem kizá­rólagosan a helyi adminisztráció díjazása, azok át és át vannak sző­ve a közszolgáltatások és az üzemi szolgáltatások szövevényes hálóza­tával. Az elmúlt esztendőben az el­nöki ügyosztály, tehát a tulajdon­képpeni közigazgatás, mindössze 26,510.328 pengőjébe került a fővá­rosnak, a tanügy pedig 33,384.985 pengőjébe. A száznyolcvanötmillió pengős fővárosi zárszámadásnak te­hát mindössze huszonkét százaléka esik a Tyíer és a pénzügyi bizott­ság által kifogásolt tisztviselői fize­tésekre, végeredményben tehát any­agira jelentéktelen összeg, hogy az állami és a városi tisztviselők kö­zött esetleg fennálló és Tyler által rekriminált jelentéktelen fizetési kü­lönbözet komolyan számba sem ve­hető. Az autonómia sürgős feladatának tartjuk Mr. Tyíer sürgős felvilágo­sítását a főváros komplikált háztar­tási viteléről, elsősorban a főváros pénzügyi tekintélyének kifelé való megóvása érdekében, mert hiszen nem közömbös, hogy fényűzéssel és pazarlással vádolják-e meg Buda­pestet Genf ben. De fontos ez a fel­világosító művelet a fővárosi tiszt­viselők szempontjából is, akiket valóban nem lehet a helyi igazga­tások állítólagos tuldimenzionált- ságának bűnbakjául odaállítani: annál kevésbé, mert bármilyen to­vábbi fizetéscsökkenés is a fővárosi társadalom ezen gerincének teljes elproletarizálódását jelentené. Amit az egyébként kifogástalanul jóindu­latú Mr. Tyler kívánhat a legke­vésbé! A városházi fronton pártkülönbség nélkül békés együttműködési szándékok mutatkoznak Huszár főpolgármester jósgándé&u szerepe, Kozma Jenő soKatjeleniő hallgatása, a Kereszténypárt friss harci Kész= sége és egyéb érdekességei! — Az Uj Budapest tudósító jóitól. — A főváros közönsége,^ de a hiva­talos fővárosi vezetőség is nagy érdeklődéssel várja annak a harc­nak a kimenetelét, amelyet a Nem­zeti Egység Párijának vezetősége inditotit meg az ismeretes szervez­kedési mozgalommal, élét a jelen­legi városházi kormánypárti szer­vezetek ellen kihegyezve. A leg­utóbbi napokban több olyan ese­mény játszódott le, amelyek egy­értelműen azt bizonyitják, hogy ez az uj szervezkedési mozgalom ku­darcba fulladt és a városházán ural­kodó jelenlegi többség győzelme most már állandósul. Még ellenzéki oldalon is megállapítják, hogy a főváros közönségének érdekei kí­vánják meg a jelenlegi koalíciónak a megerősödését, sőt az ellenzéki pártok vezetői is résztvesznek a békés együttműködés biztosítását jelentő feltételek megteremtésében. Petrovácz Gyula, a Keresztény Községi Párt vezető tagja, akivel ezekről a kérdésekről beszélgetést folytattunk és akinél a helyzet alakulása iránt érdeklőd­tünk, a következőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — Azok a hullámok, amelyeket a Nemzeti Egység Pártjának fővárosi szervezkedése inditott meg, úgy lát­szik — teljesen elültek. A félreérté­sek elsimultak és kiderült, hogy kevés tény és sok kommentár ki­sérte azt az akciót, amelyet a Nem­zeti Egység Pártjának az elnöke a meglévő fővárosi szervezetek „át­csoportosítása“ tekintetében beje­lentett. Mi mindenesetre örömmel vesszük tudomásul, hogy a meglévő és a múltban esztendőkön keresztül jól bevált szervezeteket a békés és harmo­nikus együttműködésben nem kívánják megzavarni. Mi a magunk részéről bármilyen formációval készségesen felvesszük a harcot, ha harcra van szükség. De sokkal nagyobb készséggel tartjuk fenn a békés együttműködést, ha erre lehetőség nyilik. Úgy látom, hogy ez az utóbbi törekvés győze­delmeskedik és ma már belátják a békés együtthaladás szükségességét azon az oldalon is, ahol mindenki ellen harcot próbáltak hirdetni. — Aki ismeri a városházi erő­viszonyokat, az előre tudta, hogy egy ilyen harc nem lehet célra­vezető. Ez a harc nem szolgálta sem a főváros közönségének az érdekeit, de annak a politikának az érdekeit sem, amelynek zászlaja alatt ezt a harcol megindítani jónak látták. A városházi kormánypárt ve­zére ebben a nagy harci zajban feltűnő és sokat jelentő hallga­tással fejezte ki a maga véle­ményét. — Meg vagyok győződve arról, hogy a városházi kormánypárt vezérének ez a hallgatása ugyan­azoknak a gondolatoknak nega­tiv formában való kifejezése volt, amelyeket én az Uj Buda­pest legutóbbi számában pozitív formában juttattam kifejezésre. Meg vagyok győződve arról is, hogy a vihar-hullámok elcsendese- désében a főpolgármester urnák, mint a kormány fővárosi exponen­sének, jelentős része és érdeme van. A főpolgármester ur már akli- maíizálódott a főváros vezető­ségében annyira, hogy átérzi és átérti a békés és barátságos együttműködés mindenek! elett álló jelentőségét. Nem is lehet ez másként. A főpol­gármester ur — igen helyesen — a fölösleges ellentétek kiküszöbölé­sére törekszik és a puskaport szá­razon tartja a felforgató törekvé­se1 kel szemben. Ma azt lehet meg­állapítani, hogy a városházi fronton pártkülönb­ség nélkül békés együttműkö­dési szándékok mutatkoznak. A legszélsőbb baloldal konciliáns és megértő magatartást tanúsít és kerül minden olyan témát, amely nem függ szorosan össze a főváros autonómiájával és amely a város­házi harmónia megbontására volna alkalmas. Ebben a szituációban te­hát, amikor ellenzéki oldalról is a legíoyálisabb magatartással talál­kozunk, kétszeres biin volna a vá­rosházi békét éppen kormány-oldal­ról megbontani. — Amig a főváros közönségének szemei előtt nagy zenebona kísére­tével zajlottak le ezek a politikai természetű események, teljes csönd­ben, komoly munka folyt a város­háza és a fővárosi intézmények és üzemek falai között. Ez a munka, amelynek eredményeiről éppen azoknak kell a leghangosabban be- számolniok, akik mindenkor élni szoktak a kritika jogával, — olyan sikerre vezetett, amely nemcsak a nagyközönségnek, hanem a Buda­pesten megfordult idegeneknek is legteljesebb elismerését érdemelte ki. A Nemzetközi Vásáron a fővá­ros autonómiájának legkülönbö­zőbb intézményei fényes bizo­nyítékokkal szolgáltak élni aka­rásukról, élni tudásukról, mun­kabírásukról, versenyképessé­gükről. • • Üzemeink nagy siKere a Nemzetközi Vásáron — A legutóbbi napokban a Nem­zetközi Vásárral kapcsolatosan — folytatta nyilatkozatát Petrovácz Gyula — a székesfőváros több in­tézménye és üzeme került igen ked­vező és kellemes módon a nyilvá­nosság megvilágításába. így pél­dául mindenekelőtt a főváros kertészeti intézmé­nyeiről kell a legnagyobb dicséret és el­ismerés hangján megemlékeznem. Általános feltűnést keltett ugyanis a főváros kertészetének és kerté­szeti iskoláinak a kiállítása. Az a disztingvált ízlés, amelyet a fővá­rosi kertészet a kiállítás főbejára­tánál helyet foglaló nagy parkrész­letnek egész modern szellemben való megtervezésével tanúsított, önkénytelenül megkapja minden lá­togatónak az esztétikai érzéseit, legyen az a látogató szakember, vagy laikus. A termelt virágok úgy minőségükkel, mint a gondosan ki­válogatott példányokban mutatkozó fajnemesitési eredménnyel kivál­nak az összes kiállított virágok kö­zül. A főváros zuglói kertészeti tan­intézetének tulipán-kiállítását külön, hangsúlyozottan kell megemlíteni. Minden évben szenzáció erejével hat, amikor a zuglói telepen a tuli­pánok holdszámra virágoznak, s amikor ezeknek válogatott példá­nyait igy összegyűjtve megláthat­juk, mint ahogy azt a kei'tészeti ki­állításon kiállított üvegcsarnokban is megbámulhattuk az idén. Soha­sem lehet eléggé méltatni ennek közgazdasági jelentőségét, ami ma már oda vezetett, hogy a holland tulipánhagymaimport úgyszólván teljesen megszűnt és zuglói kertészetünk egész Magyarországot elláthatja a hollandinál is nemesebb és szin- pompásabb magyar tulipánnal. — Ezúttal különösen jóleső érzés volt látni, hogy a főváros Maglódi- uti kertészképző iskolája is milyen kiváló anyaggal szerepelt a kiállí­táson és hogy a kereskedelmi ker­tészetnek a munkái is milyen ver­senyképességről tettek bizonyságot. — A Nemzetközi Vásárral kap­csolatosan a főváros üzemei is nagy sikert értek el. Értem ezalatt a főváros fürdőinek az idegenforgalmi propaganda cél­jait szolgáló nagy kiállítását, amely érdemes arra, hogy vándorkiállítás­ként a külföldön is szerepelhessen anyagával. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a kiállítás nem fog hatás nélkül elmúlni a vásár sok látogatójának érdeklődése folytán. Különösen a most külföldiekké vált, de a régi Nagymagyarszághoz tar­tozó látogatók részéről hallottam helyeslő szavakat és ígéreteket a jövőre nézve. A Gázmüvek és Elek­tromos Müvek egymás mellett fek­vő, egymással konkurráló, de mégis harmonikus együttműködést mu­tató kiállítása a nagyközönség óriási érdeklődését hívta fel magára. Az itt folyó bemutatások sokkal na­gyobb propagativ erővel rendelkez­nek, mint ugyanezeknek a müvek­nek a városi irodákban való fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom