Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1933-05-06 / 18. szám
Budapestf 1933 május 6 XL évfolyam W. szám TU RTIDAPJEST __^»ruUTlKAl V ÉS El öflzelétl Arak': Egész évre ... *............................30 pengő Fé l évre............................................ - - - *3 pengő Eg yes szám Ara 60 fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBY ANDOR DH MMPB—I Szerkesztőség és kladóhivalal: Budapest. IV.. Kaas Ivor-uica O. Telefon: 82-8-23. Poslatakarékp. chequeszömla 30013 A főváros két többségi pártjának ki kell küszö- bölnie a kívülről jövő zavaró momentumokat tv Őszinte beszélgetés Petrovácz Gyulával a várospolitika fordulatáról és várható eseményeiről Még egy államtitkár? A vidáman pezsdülő utolsó áprilisi vasárnapon tízezer idegen fordult meg Budapesten: különvonatok és különhajók, autóbuszok és magánkocsik ontották a szórakozni vágyó külföldieket a magyar főváros pályaudvaraira. Zsúfolt kávéházak, éttermek és szórakozóhelyek barátságos vendégszeretettel fogadták a könnyüpénzü külföldieket, akik a személyes impresszió szubjektív erejével győződtek meg arról, hogy Budapest valóban a Duna királyi városa. Jövő vasárnapra a Nemzetközi Vásár megnyitása alkalmából Berlintől Milánóig újból egész sereg nagyváros jelentette be különvonatok indítását, azután következik a nemzetközi ujságiró-kongresz- szus, a világ-jamborée, majd a Szent István-ünnepség: megannyi nagyszerű lehetőség arra, hogy elismerést és barátokat szerezzünk Budapest szépségei számára. Ne vizsgáljuk ez alkalommal, kiknek az érdeme az idegenforgalom hallatlan fellendülése, mifajta propaganda és mely világgazdasági okok, transzfer-rendeletek és idegenforgalmi célokra felszabadított pénzek hozzák ide tízezrével az idegeneket. A külföldi rendszámú autók és a zsúfolt különvonatok árnyékában szerényen húzódik meg az idegeneket nem túlságosan, de a fővárost annál közelebbről érintő az a terv, hogy a kormány a kereskedelmi minisztérium, vagy a létesítendő gazdasági főminisztérium keretében külön államtitkár vezetésével centralizálná az idegenforgalmi ügyeket, kötelezvén egyben a fővárost arra, hogy az eddig idegenforgalmi célokra fordított ösz- szegeket a fővárosi idegenforgalmi hivatal egyidejű beolvasztásával a kormányzat rendelkezésére bocsássa a törvényhatóság. Akkor is tiltakozni kellene a kormányzat ezen elgondolása ellen, ha a székesfőváros idegenforgalmi propagandája nem lenne sokkal fürgébb, agilisabb és nagyobb eredményeket elérő, mint a kereskedelemügyi minisztérium és az Államvasutak akciói. Legkevésbé sem engedhetjük meg azonban, hogy amikor Budapest külföldi propagandájának sikerei vitán felül állók, akkor az összekuszált rendszerű állami szervek zavaros elgondolásaira, disz- hivatalaira és Budapest szempontjaitól sok esetben eltérő intencióju propagandára költsék a főváros pénzét. Noha kifelé Magyarország idegenforgalmi propagandája egységes, itt magunk között meg kell állapítanunk azt is, hogy a budapesti polgárság adófillérein csak Budapestet lehet külföldön propagálni, nem a Balatont, nem Mezőkövesdet és általában nem a magyar vidéket! Az állam idegenforgalmi propagandájának jelzőoszlopai a külföldi borházak kudarca és Lillafüred. Szemben állanak a fővárosi propaganda nagy értékei: a bécsi iroda közismert agilitása, nemkülönben az istvánnapi ünnep immár Európa- szerte hírneves szinpompája. Nem külön idegenforgalmi államtitkárra van szükség, hanem józan, sallangtól, bürokratizmustól és Ibusz-tól mentes propagandára, amelyet sokkal okosabban tudnak irányítani a polgármesteri városgazdasági ügyosztályban, mint a minisztériumban. Ne a főváros idegenforgalmi budgetjét kérje a kormány az idegenforgalmi államtitkár számára, hanem egész Magyarország idegen- forgalmi propagandájával bízza meg a főváros adminisztrációját! — Az Uj Budapest tudósítójától. — A várospolitikai élet az utóbbi időben nagyon megélénkült, amit nemcsak: azoknak a problémáknak nagy száma igazol, amelyeknek a megoldását éppen niost készíti elő a városházi adminisztráció, hanem bizonyos politikai természetű eseményeknek az összetorlódása is. Ezek között az eseménvek között szerepel a vállalatok ellenőrzéséről szóló kormányrendelet, amely közelről’érinti a fővárosi üzemek gazdálkodását, de ezek közé az események közé kell soroznunk azt a szervezkedési mozgalmat is, amelyet a Nemzeti Egység Pártja indított a főváros területén. Ezzel a szervezkedési mozgalommal kapcsolatosan különböző hírek terjedtek el — főként ellenzéki oldalon, ahol ennek a mozgalomnak a megindítását arra igyekeznek felhasználni, hogy a fővárosi többségi pártok közé éket, verjenek és a székesfővárosi törvényhatósági munka nyugodt menetét megzavarják. Annyi bizonyos, hogy a Nemzeti Egység Pártjának vezetősége részéről megindított fővárosi szervezkedési mozgalomnak van valamelyes olyan látszata, mintha az a Keresztény Községi Párt, illetve a kormány eddigi városházi pártja, az Egységes Községi Polgári Párt vezetősége ellen irányulna. Erre lehet következtetni abból a támadásból, amelyet Sztranyavszky Sándor, a Nemzeti Egység Pártjának ügyvezető elnöke indított általánosságban a főváros mai vezetősége ellen az üzemek működésével kapcsolatosan. Ez a támadás érinti a Keresztény Községi Pártot és annak vezérét, Wolff Károlyt is, tekintve, hogy az üzemek üzletvitelének az irányításában a Keresztény Községi Pártnak kétségkívül jelentős szerepe van. Ugyanilyen következtetéseket lehet levonni a Belvárosi Polgári Körben legutóbb lezajlott vacsorának a lefolyásáról és az ott elhangzott beszédekből is. Ezen a vacsorán két kormánypártnak az emberei néztek egymással farkasszemet. Ennek a két szembenálló tábornak a küzdelme nem érdekli a Keresztény Községi Pártot és annak vezetőségét, sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy ugyanebből az alkalomból a kormány városházi pártjának egyik vezető tagja: Payr Hugó tanácstag éles és teljességgel indokolatlan támadást intézett a Keresztény Községi Párt ©lien. Payr Hugó azt mondotta, hogy 1925 előtt, amikor is ők a városházára bevonultak, csak a, gyűlölködés uralkodott a városházán, amelynek atmoszféráját a Keresztény Községi Párt teremtette meg. Sőt Payr Hugó azt a kijelentést is megkockáztatta, hogy addig, amig a Keresztény Párt diktált a városházán, nem indult meg semmiféle alkotó tevékenység. Azt a vádat is hangoztatta Payr, hogy a Kérész-, tény Községi Párt fel akarta emel-1 ni a közszolgáltatások: a gáz, a viz és a villany árát. Az Uj Budapest munkatársa ebben a, változott várospolitikai szituációban szükségesnek tartotta érdeklődni a Keresztény Községi Párt vezetőségének felfogása iránt. Felvetettük mindenekelőtt azt a kérdést, hogy a Keresztény Községi Párt milyen magatartást óhajt tanúsítani a most megindult uj kormány- párti szervezkedési mozgalommal szemben, egyben választ kértünk azokra a támadásokra is, amelyeket Payr Hugó intézett a Keresztény Községi Párt vezetői ellen a Belvárosi Polgári Körben tartott vacsorán. Petrovácz Gyula Keresztény Községi Párt vezetőségének álláspontját a következőkben fejtette ki az Uj Budapest munkatársa előtt: — Ha a Nemzeti Egység Pártja a fővárosban uj szervezkedési mozgalmat indít és zászlóbontó vacsora- gyűléseket tart, ez bennünket, Keresztény Községi Pártot egyáltalán nem érdekel semmiféle formában. Ez a szervezkedési mozgalom nekünk közömbös. Felmerül a kérdés, hogy ez a szervezkedés az országos politikára, vagy a fővárosi politikára is vonatkozik-e. Bevallom, ez tisztán még nem látható. Mi úgy tudjuk, hogy eddig az Egységes Községi Polgári Párt nemcsak községpolitikai szervezet volt, hanem a régi egységespártnak is elismert, legitim országos politikai szerve a főváros területén. Ha tehát most egy uj politikai szervezet létesítése vált szükségessé, ez mint kritika jelentkezik előttünk csupán, ami alatt azt értem, hogy — úgy látszik — a kormánypárt központi vezetősége nincsen megelégedve az eddigi szervezettel. A mi hadvonalainkat azonban és a mi politikai magatartásunkat ez a szervezkedés egyáltalán nem érinti. — E mozgalommal kapcsolatosan történt olyan kijelentés is, hogy nem lehet a fővárost az ország testétől különválasztani és különállóan kezelni. Ez a mi szótárunkban csak any- nyit jelenthet, hogy a fővárosnak ugyanúgy be kell hódolnia az egységespárti mentalitásnak, mint a vidéki városok tették. Ezt a problémát nagyon nehéz lesz megoldani, mert 20—25 százalékos szavazateredménynél többet még egyetlen választáson sem tudott az egységespárt a fővárosban produkálni. — A mai gazdasági helyzetben, a mai általános elégedetlenség mellett még olyan zseniális szervezkedéssel sem lehet a szavazatok számának szaporodására következtet- niök. Jól tudjuk, hogy a fővárosnak is állania kell a kritikát. Mi tizennégy éven át emelt fővel fogadtunk minden kritikai megnyilatkozást, csak azt kívánjuk, hogy ez a kritika, ha felelős tényezőtől származik, objektiv és jóhiszemű legyen. Az egységespárt elnöke, amikor a fővárossal szemben kritikát gyakorol, megfeledkezik arról, hogy belügyi államtitkár volt hosszú éveken keresztül és ebben a minőségében ezt a kritikát cselekvő formában érvényesíthette volna, mint a felügyeleti hatóság egyik tényezője. Ha teliát akkor egyetértett a főváros vonalvezetésével, sőt irányelveivel, akkor ma a hatalmon kívül állva önmaga felett is kritikát mond, amikor ugyanezt a város- vezetést helyteleníti. — Attól tartok, hogy az ő bekapcsolódása a várospolitikai élet irány itásába — ha nem marad meg szigorúan az országos politikai mezőkön — a főváros vezetésében olyan diszharmóniát okozhat a ma barátságosan és megértőén együttműködő jobboldali pártok között, amely éppen a kormány szempontjából egyáltalán nem kívánatos. Mi ismerjük a kormányelnök felfogását és azt a felfogást is, amelyet az ő legitim képviselője: a főpolgármester ur vall a magáénak. Ez a felfogás a két párt harmóniáját szolgálja, amiből az következik, hogy a kormányelnök politikájával nem egyezhet olyan politikai akció, amely ennek a harmóniának a megbontására irányul, — olyanfajta megnyilatkozásokkal és kijelentésekkel, amelyeket éppen az egységespártnak egyik fővárosi tanácstagja tett a Belvárosi Polgári Kör lakomáján. Azt mondotta ugyanis, hogy 1925 előtt csak gyűlölködés volt a városházán, de alkotás nem. Aki ezt állítja, nemcsak a Keresztény Párttal szemben gyakorol igaztalan kritikát, hanem megfeledkezik arról is, hogy ebben a korszakban ugyanennek a pártnak aktiv tagja volt az Egységes Községi Polgári Párt vezére is. Sőt a kritizáló tanácstag kerületi listavezetője is és a kormány városházi pártjának igen sok tekintélyes és tiszteletreméltó tagja. — Egyenesen nem hiszem el, hogy ilyen kijelentéseket tett volna az említett tanácstag. Hihetetlen például, hogy az ő szájából hangozhatott volna el egy olyan kijelentés is, amely szerint Wolffék fel akarták emelni a közszolgáltatások árát.
