Uj Budapest, 1933 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1933-05-06 / 18. szám

mrmnmjpmr 1933 május 6. Éppen neki kell legjobban tudnia, hogy mi velük együtt több Ízben akadályoztuk meg a közszolgálta­tások árának a felemelését, szemben az adminisztrációval, a mi indítvá­nyunkra kiküldött takarékossági bi­zottságok eredményes működése re­vén. — Azért sem hiszem, hogy iiiyen kijelentés elhangozhatott ^ volna, mert hiszen ott volt egy másik ta­nácstag is, aki ezt a tisztségét a, Keresztény Községi Párt részéről szerezte és aki ezidőszerint az or­szágos politikában egységespárti képviselő. Semmiesetre sem hagy­hatta volna megjegyzés nélkül a sa­ját pártjában elhangzott ezt a valót­lan állítást. Az ilyen megjegyzések — ha valóban elhangzottak — semmiesetre sem alkalmasak arra, hogy megtévesszék a vá­lasztóközönséget, amely műkö­désűnket ismeri, de nem alkal­masak ezek a kijelentések arra sem, hogy megjavítsák a közöt­tünk szükséges és minden erővel ápolandó harmóniát. A Keresztény Községi Párt veze­tőit nyugalommal és hittel tölti el ciz a tudat, hogy a választóközönség előtt nyitott könyv a párt tizen- négyesztendős működése. Ilyen ak­ciók egyáltalán nem zavarhatják meg a választóközönség belátását. — Mindezek alapján csak arra a konklúzióra juthatok, hogy nekünk nincsen okunk résztvenni a nemzeti egység jelszava alatt megindult po­lemizálóisi versenyben. A két párt a várospolitika szem­pontjából egymásra van utalva. A kívülről jövő zavaró momen­tumokat ki kell küszöbölnünk és arra kell törekednünk, hogy a keresztény és nemzeti ideált együttes erővel szolgáljuk. Mi szeretnék legjobban, hogy ha ezen az utón, amelyen fővárosi vo­natkozásban járunk, párhuzamosan haladhatnánk az országos politika irányitó tényezőivel. Mi meg va­gyunk győződve arról, hogy mi szol­gáljuk jobban a nemzet többségé­nek érdekeit és meg vagyunk győ­ződve arról is, hogy a legközelebbi választások, valamint a legköze­lebbi parlamenti események ben­nünket igazolni fognak. A centrálé átvitelének legújabb formája: ördhblrlet A bérlet ára: az annuitások átvállalása — Az Uj Budapest tudósítójától. — A főváros és a centrálé viszo­nyának végleges rendezését célzó tárgyalások előrehaladott stádium­ban vannak. A probléma megoldá­sát tulajdonképpen az az értekezlet érlelte meg, amelyet közvetlenül a húsvéti ünnepek előtt tartottak Fa- binyi kereskedelmi miniszternél. Ezen a;z értekezleten a főváros ve­zetőségét Borvendég alpolgármes­ter, továbbá Wolff Károly, a. Ke­resztény Községig Párt vezére és Kozma Jenő, a városházi kormány­párt elnöke képviselték. Úgy a hi­vatalos városháza, mint a közgyű­lési többségi pártok vezetői is egy­értelműen arra az álláspontra he­lyezkedtek, hogy a főváros nem hajlandó évenként újra és újra áramvásárlási szerződést kötni már csak azért sem, mert a főváros tu­lajdonképpen egyetlen komoly vá­sárlója a centrálé termelésének, már pedig ebben az esetben célszerűbb a centrálé üzemének átvétele. A fő­város vezetőit kizárólag egyetlen szempont vezette e tárgyalások so­rán és pedig a főváros adófizető polgárságának az érdeke. A speciá­lis fővárosi közérdek amellett szóL hogy a főváros saját kezelésébe ve­gye át a centrálét és igyekezzék az üzemet rentábilissá tenni. A kereskedelmi minisztérium és a főváros vezetői között folyó tár­gyalásokon időközben minden rész­letkérdést megvitattak. Nem egy­szer éles összetűzésekre is sor ke­rült, különösen annak a kérdésnek a tárgyalásánál, hogy miként vi­szonyaik egymáshoz a kelenföldi te­lep és a bánhidai centrálé termelé­sének az önköltsége. Külön vita tárgya volt a centrálé rentabilitása. A főváros vezetői megdönthetetlen érvekkel bizonyították, hogy a ke­lenföldi telep áramának önköltségi ára alacsonyabb, mint a bánhidai eentrálóé és ettől függetlenül is a fővárosnak tulajdonképpen nincs is komoly szüksége a dunátuli erőmű- telepre. A kereskedelmi miniszté­rium azzal érvelt, hogy a bánhidai centrálé önköltségi ára kizárólag azért magasabb, mert beszámítják az amortizációs költségeket, ame­lyeket viszont a kelenföldi telep ön­költségi árának a megállapitásánál nem vettek számításiba, tekintve, hogy a kelenföldi telep az uj beru­házási költségektől eltekintve — a főváros százszázalékos tulajdona és azt semmiféle kölcsön nem terheli. Felmerül ezek után a kérdés: mi­lyen eredményre vezettek a főváros és a kereskedelmi minisztérium kö­zött folyó tárgyalások? E tárgya­lások eredményéről a legkülönbö­zőbb hírek jelentek meg, anélkül, hogy illetékes városházi körökben a nyilvánosság számára nyilatkoza­tot tettek volna. Hire jár, hogy a főváros és a kereskedelmi minisz­térium között már létrejött a vég­leges megállapodás és pedig olyan értelemben, hogy a főváros megvá­sárolja örökáron a centrálét, de fel­merült az a hir is, hogy a főváros előbb bérbeveszi a centrálét és csak néhány évi bérbevétel után lehet szó teljes birtokbavételről. Borvendég Ferenc alpolgármester, akivel erről a kérdésről alkalmunk volt beszélgetést folytatni, a követ­kezőket mondotta az Uj Budapest munkatársának: — A főváros és a centrálé Viszo­Beretvás pasztilla fejfájás ellen nyárnak végleges' rendezése tekinte­tében w korai volna még befejezett tényről beszélni. Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a tárgya­lások, amelyek e viszony végleges rendezését tűzték ki célul, befejezé­sükhöz közelednek. E tárgyalások során sikerült a szembenálló felfo­gásokat összeegyeztetni és én remé­lem, hogy most már a legrövidebb időn belül végleges esedményről számolhatok be. Arra a kérdésre, hogy mennyiben felelnek meg az átvételről vagy bérbevételről szóló hírek. Borven­dég alpolgármester igy felelt: — Annyit elárulhatok még, hogy bérbevételről van szó és pedig —- előreláthatóan — örökbérletről. A bérlet ára: a centrálét terhelő köl­csönök esedékes annuitásának ciz átvállalása. És mi történik akkor, ha a fővá­ros évek múltán teljesen kifizeti a centrálét terhelő kölcsönöket? — kérdeztük. Borvendég alpolgármes­ter igy felelt: — Ebben az esetben a centrálé automatikusan a főváros tulajdo­nába megy át. Borvendég alpolgármester közölte még az Uj Budapest munkatársá­val, hogy a legközelebbi napokban újból leülnek a tárgyaló asztalhoz a főváros és a kereskedelmi minisz­térium képviselői. Legfeljebb egy­két megbeszélésről lehetne szó, az­után megkezdik a konkrét előter­jesztésnek a megszövegezését, Egy hónapon belül a törvényhatósági tanács, majd a közgyűlés elé kerül a centrálé örökbérletéről szóló pol­gármesteri előterjesztés. HELIIEY UIIADAR 0> VEGYÉSZETI GYÁRA BUDAPEST, Ul., EÖTUQS UTCA 21 TELEFON: 27-2-75 Városházi notesz A NAGY FŐÜGYÉSZNEK, SZA­BÓ IMRÉNEK emlékezetét eszten- dőr öl-esztendőre kegyeletes vacso­rával ünnepli a főváros tiszti ügyészsége. Ezeken az emlékva­csorákon csak a tiszti ügyészség tagjai vesznek részt, továbbá azok, akik a visszatérő évfordulókon ke­zükben a Szabó Imre-serleggel, be­szédet mondanak róla. Ebben az esztendőben április 29-én, szomba­ton este tartották a vacsorát és azon részvettek az ügyészeken kí­vül az eddigi szónokok: Kozma Jenő és Ripka Ferenc. A tavaly- előtti szónok: Sipőcz polgármes­ter gyengélkedésére való tekintettel kimentette magát. Az ünnepi beszé­det B ár ez y István nyug. főpol­gármester mondotta, megkapó sza­vakkal, lebilincselő módon adva elő Szabó Imre főügyésszé választását. — Azok a nagy megváltási kér­dések, amelyeket én toltam annak idején előtérbe — mondotta, általá­nos figyelem közepette Bárczy — azt mutatták, hogy egy nagyszabású főügyészre van szükség mert hi­szen ezeknél a problémáknál évti­zedekre kellett előrelátni, de a meg­váltásra kerülő magánvállalatok is igyekeztek a maguk részéről a leg­alaposabb jogi felkészültséggel biz­tosítani saját érdekeiket. Ezen idő alatt jól megismertem Szabó Imrét és ezek ciz idők felejthetetlen emlé­ket hagytak a lelkemben. Ha voltak sikereim abban az időben, az én polgármesteri funkcióm idején, úgy ezeknek jelentékeny része annak a hűséges és okos támogatásnak kö­szönhető, amiben engem Szabó Imre részesített. Mindenkor meg­volt a biztonságom, az a biz­tonságom, ami nagy fontosságú tár­gyalásoknál elengedhetetlen egy ve­zető tisztviselőnél: a jogi rész rend­ben van, mert azt Szabó Imre meg­csinálta olyan jól, amint azt meg­lehet csinálni. Ezután a főügyészek sorozatára mutatott rá Bárczy István, megál­lapítván, hogy a hatvanesztendős Budapestnek szerencséje volt: min­denkor voltak olyan jogászai, akik­re szüksége volt a városnak és ezek­nek a jogászoknak a szerepe kezdet­től fogva mindig prominens volt. Majd igy folytatta: — Amikor a főváros régi jogá­szairól beszélek, meg kell emlékez­nem Sipőcz Lászlóról is, aki nem főügyész, de árvaszéki elnök volt. Mint jogász az országnak is büszkesége, aki úgy szervezte meg a fővárosi árvaszéket és úgy ve­zette azt, hogy nekem az a meggyő­ződésem: olyan mintaszerű hivatala és közintézménye az országnak nem volt, mint Sipőcz László idejében a fóváros árvaszéke. — Életének delén és pá­lyájának delelőjén túlha­ladt férfiúnak, mint nekem is — fejezte be általános tetszéssel fogadott beszédét Bárczy — jól esik látni azt, hogy azok, akik elköltöztek, ilyen becsben állanak az utódok szivéhez. M at éviinek Kék madarában ir le egy történetet a szénégetőről és annak kél gyer­mekéről, akiket karácsony estéjén a tündér elvisz az emlékezés országá­ba és ott meglátják nagyapót és nagyanyát. Nagyon el vannak cso­dálkozva, hogy azok nem haltak meg és kérdik a tündért, hogyan lehetséges ez? Azt mondja nekik <i tündér: alusznak! — Hiszen az em­ber elfárad az életben és meghal — mondják a gyerekek —, mire igy felel a tündér: — Ha minket a, földön az ottma­radt szeretteink emlegetnek vagy ériünk imádkoznak, akkor — mindig felébredünk... AZ ALTALANOS K ÖLTÖZKÖ­DÉSI LÁZ teljes erővel fogta el május elsején N a g y Ferencet, a Keresztény Községi Párt házna gyeit, akinek a foglalkozása szál- l i t ó. Fél Budapestet a mi kitűnő Feri barátmik hurcolja egyik lakás­ból a másikba most május elsején és Nagy Ferencet a költözködést láz annyira hatalmába kerítette, hogy most már a saját p ár t j át is költöztetni szándékozik. Közel tiz esztendeje vannak a párt helyiségei a Ferenciek bazárjában, ahol a ferences barátok jóvoltából a Saskörrel együtt lakik a pártköz­pont és egyben a Belvárosi Keresz­tény Községi Párt is. A párt, a Fe- renciek-terén birt helyiségeket no­vember elsejére felmondotta, és már ki is vettek uj helyiségeket a Vám- ház-körut 4. számú ház első emele­tén. A Keresztény Községi Párt központja továbbra is együttmarad természetszerűen a Belvárosi Ke­resztény Párttal és a Saskörrel. A Kemény Legények társaságá­nak hétfői vacsoráján Nagy Ferenc boldogan újságolta, hogy az uj he­lyiségek átalakítási terve is telje­sen elkészült. Az ülések és értekez­letek számára a Vámház-köruti uc- cai fronton hu s zm ét er e s gyö­nyörű terem fog rendelkezésre állni, de megfelelő nagyságú kony­ha is, amely lehetővé teszi, hogy a sasköri vacsorák a jövőben — jobb kiszolgálással legyenek rendezhe­tők, mint eddig. Ä tágas emeletré­szen, aránylag igen olcsó bér mel­lett, nagy könyvtárhelyiség, elnöki és titkári szoba fognak még rendel­kezésre állni. Az átköltözés a Ferenciek-tere alól a Vámház-körutra csak no­vember első napjaiban fog végbemenni. Az átépítési munkála­tok azonban már a nyár folyamán megkezdődnek, hogy őszre az eddigi szűk és ósdi helyiségek helyett uj és szép otthont nyerjenek a keresz­tény szervezetek. MÉG EGY NOVEMBERI KÖL­TÖZÉS: a belvárosi plébánia, amely a Váczi-utcában egy bérlakásban van elhelyezve, a Piarista-utca 4. számú házba költözik. A törvényha­tósági tanács hétfői ülése egyhan­gúlag járult hozzá a polgármester azon előterjesztéséhez, hogy a szó- banforgó házat plébánia és plébá­nost lakás számára megvásárolja a főváros. Tizenegy esztendő alatt ugyanis teljesen amortizálódik az évenként teljesített fizetések révén a ház vételára, olyképen, hogy alig egy évtized múltán teljesen ingyen lép a ház birtokába a főváros. B ed 7i ár z Róbert apát, a belvá­rosiak kitűnő plébánosa, kerülete köréből tömegesen kapja az üdvöz­léseket és köszöneteket, hogy sike­rült az egyházközség és a plébánia számára végre otthont terem­teni e. Az egyházközség a főváros­tól bérbeveszi a most megvásárolt ház földszintjét, itt végre méltó ott­hont talál ciz a lelki építő munka, amely eddig megfelelő helyiség hiá­nyában tudott csak működni a Bel­városban. ❖ A VÁROS HÁZ A BETEGEI az elmúlt héten: Lázár Ferenc tör­vényhatósági tanácstag néhány na­pig halmérgezésben betegen feküdt lakásán. — Szemet hy Károly dr. tiszti főügyész erős meghűlés követ­keztében néhány napot ágybem volt kénytelen tölteni. — Hauser Ig­nác dr., a belső Erzsébetváros nép­szerű plébánosa súlyos gyomorvér­zéssel fekszik betegen plébániáján. AZ IDŐSEBB VÁROSHÁZI GE­NERÁCIÓ kedvenc kártyajátéka nem az alsós, még kevésbé a bridge vagy rummy és az ehhez hasonló modern játékok, hanem a. régi jó öreg tarokk. A klubok közül már csak a Nemzeti és az Országos Ka­szinóban űzik ezt a nemes játékot, na meg a fővárosi urak között, aki­ket szinte hagyomány köt a pagát- hoz és a tarokk-játék többi ósdi figurájához. Sipőcz polgármester a sakkon kívül, melynek valóságos tudósa, a tarokkot játsza, természetesen na­gyon ritkán, mert nincs rá ideje. Ily körülmények között semmi csu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom