Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1932-07-16 / 28. szám
X. évfolyam 2B. szám Budapest, 1932 Julius 16 UJ BUDAPEST ^.Fővárosi Nvi* |ú >3t’IV^JáPoly: K°nP ■ UJ* közgazdasági előfizetési érek: Cgé«z évre .......... 30 pengfl Tél évre.........................................................15 pengő Egyes szám éra 60 fillér I FELELŐS SZERKESZTŐ : DOB Y ANDOR DR ! Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, IV., Kaas Ivor-ulca 9. Telefon: Aul. 828-23. Postatakarékp. chequeszámla : 30013 Fürdöfejlesztés és idegenforgalom Irta: Dr. Szőke Gyula törvényhatósági bizottsági és felsőházi tag Come to Japan! A Gellért-szálló pálmakertjében két Tokióból érkezett plakát hívja fel a budapestieket és az itt megforduló külföldieket, hogy látogassák meg a felkelő nap országát. Valószerűtlen álomhidak, félelmetes hatású Buddha-szobrok, virágzó cseresznyefaágak adnak Ízelítőt a távol-kelet misztériumaiból és az ember odaképzeli melléjük a fehértestü óceánjárót, amelyből spleenes lordok és ifjú szőke ladyk lépnek szenzációkra éhesen a mikádó rejtelmes földjére. Oh, Kelet, mindannyiunk gyerekkori ábrándja, beh gyönyörű lehetsz papirfalu házaiddal, függőkertjeiddel, gésáiddal, tűzhányóiddal, ezer elérhetetlen titkoddal! Visszatérve a realitások világába, valóban túlméretezettnek kell tartanunk a japán idegenforgalmi propagandát, amely azt hiszi, hogy akadni fognak, akik yenre váltják a pengőt, megismerendő a föld másik oldalának titokzatos szépségeit. A mi szempontunkból ez végeredményben nem is fontos, Japánba irányuló turista-exportunk egészen bizonyosan az utolsó helyet foglalja el úgy a japán, mint a magyar idegenforgalmi statisztikában. A plakát nemesvonalu művészetében gyönyörködve nem is e fölött aggódtunk. Az a gondolat ötlött fel bennünk: szabad-e, érdemes-e olyan idegenforgalmi propagandát csinálni, amely távoli országok, világrészek lakói között reklámozza az ország szépségeit és nem helyesebb-e kizárólag a környező államok lakosságát csábítani közeli és olcsó kirándulásokra? A tokiói és a budapesti idegen- forgalmi propaganda ugyanazon hibában leledzik: tulmesszire bocsátja szét reklámcsápjait, elhanyagolván a közelfekvő adottságokat. Aminthogy semmi értelme nincs a japán idegenforgalom szempontjából a budapesti Gellért-szállóban elhelyezett plakátoknak, ózonképpen nem éri el célját az a magyar idegenforgalmi propaganda, amely Észak-Amerika kisvárosaiban, vagy hogy közelebb jöjjünk, Észak-Afrikában vagy Spanyolén'szágb an villogtatja meg a magyar Duna sziluettjét. Idegen- feyrgalmi propagandának csak ott és olyan mértékben van gyakorlati célja, ahol és amilyen mértékben az az utazásokra hajlamos közönséget meg tudja fogni. Az az idegenforgalmi propaganda, amely százezer nézőből ha egyet csábit soknapos, vagy sokhetes utazásra: túlméretezett, felesleges! A tokiói plakátoknak az a tanulsága, hogy a magyar idegenforgalmi propagandának a környező államokra kell teljes súllyal ráfeküdnie. Vándorlóbb természetű nép, mint a német, alig van, mégis alig néhány hónapja kapott erősebb szárnyra egy ügyes újságíró buzgalma, korántsem a hivatalos tényezők felismerése kapcsán németországi idegenforgalmi propagandánk. Amerikai képeslapokban reklámcikkeket iratnak idegenforgalmi szerveink, arról azonban mindez- ideig nem esett szó, hogy Svédországban és Norvég országban, ahol minden második ember az éghajlat folytán erősen reumás, felhívják a figyelmet a budapesti fürdők páratlan gyógyhatására! Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy pénztárcánk vékony volta megakadályoz bennünket a Japánba való menetelben: a tokiói plakátokból leszürődő tanulságokat azonban kellő tisztelettel terjesztjük az Idegen- forgalmi Tanács asztalára. A nemzetgazdaság jövedelmének fokozása iránt való törekvés nemcsak a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem tényezőit foglalkoztatja, de sorompóba állította a kormány ezzel a kérdéssel való foglalkozásra hivatott tagjait és a főváros illetékes tényezőit is. Az idegenforgalom emelése az a gondolat, amely Svájc és Olaszország példájára volna jövedelmünk emelésére hivatva, és ezért a kormány és főváros együttesen nagy munkát és nagy áldozatot hoznak. A Füi’dőváros-Egyesület ugyanerre a célra törekszik a főváros gyógyfürdő erejének a felhasználásával és ezen gyógyfürdő tényezők modern alapon való kiépittetésével és reklamirozásával. Mindezek a törekvések azonban az alapot nélkülözik, nélkülözik azt a fürdőügynek gyakorlati szempontból és a gyógytényezők csoportosítása alapján való olyatén élrendezését, felépítését és nyilvántartását, amely nélkül a szólamok ismétlése, az egyes lapokban a hirdetések féladása és az egyes felállított hivatalok igyekezete csak meddő sikertelen törekvés marad. A Keresztény Községi Párt évekkel ezelőtt már programjába vette a Tabán fürdőváros felépítését, de sajnos a terv csak terv maradt és Wolff Károly minden ékesszólása sem volt elegendő ahhoz,, hogy a hivatalos köröket megmozdulásra bírja. Pedig erre a célra megfelelő tőke is állott rendelkezésre és ez nemcsak a hirdetésekben és lapok- hasábjain dicsérte volna a főváros fürdőinek a gyógyerejét. de szem- melláthatóan megadta volna a lehetőséget és környezetet arra, hogy az idegenek gyógyulás céljából vagy pihenés miatt is ide igyekezzenek. Sokan felvetettük a Rác-fürdő megvételével a Rudas-fürdő és Szent Gellért-fürdő gyógy tényezőinek éppen a Tabán kiépítésével kapcsolatban olyatén csoportosítását, hogy a különböző betegségek állandó jellegű gyógyítására úgy az ország és a főváros lakóinak, mint az idegeneknek a különböző intézmények az egyes fürdőcsoportokban rendelkezésére álljon. Ezt nem sikerült keresztülvinni. Valahogy úgy vagyunk ezzel, hogy a hivatalos tényezők az elméleti munkát nagy erővel folytatják ugyan, de a gyakorlati megvalósítás előtt megtorpannak. A hivatalos tényezők szövik a terveket mint álomképeket, de még arra is vigyáznak, hogy aki rajtuk kívül áll, még ha tagja is a törvény- hatósági bizottságnak, vagy az egyes üzemek igazgatóságának, ne zavarja az ő álmodozásukat és ter- vezgetéseiket. Pedig a kívülállóknak ilyen munkákra való bevonása sokkal inkább kecsegtethet a siker reményével, mintha azok a tervek a hivatali szobák aktatömegei között feküsznek el. A pénztelenséggel védekeznek, de ugyanakkor milliókra menő pénzt igénylő terveket kovácsolnak. A gazdasági leromlást állítják oda akadályul és ugyanakkor a jövő közlekedési gondolatának a meg nem lévő mai milliók helyett a ma még meglévő hitelképességünket is féláldozzák. Itt van a Szent Gellért- és Rudasfürdők ügyeinek a sürgős rendezése. A Rudas-fürdő lerombolandó, helyette a fürdő meleg ellátása a meglévő és most feltárandó forrásokból távfűtéssel eszközlendő. A fütőház helyébe, valamint a Döbrentei- tér északi részének a lezárásául két kolonád építendő az ivóesar- nok kibővítésével és az uj kénes forrás megnyitásával, ami által az ivókúra, amely már most is lényeges jövedelmet hoz a fővárosnak, nagy mértékben fejleszthető. A Rudas-fürdőre eszközlendő emelet ráépítéssel és az uj források igénybevételével a Rudas-fürdő rheuina-szanató- riummá minősítendő, ami által ennek az intézménynek a jövedelme nagyban fokozható. A Szent Gellért-fürdővel kapcsolatos szállodát egyik szárnyában gyógy- száliodává kell átalakítani, ami által nemcsak a mulatni, szórakozni, esetleg pihenni vágyók, hanem a gyógyulást keresők is elhelyezést nyerhetnek. Mindez az előtervek szerint cca 300.000 pengőbe kerülne, melyből a költségvetésben 100.000 pengő, a különböző tartalékokban 120.000 pengő, összesen 220.000 pengő már most rendelkezésre áll. 80.000 pengő pedig a jövő évi költségvetésben nyerhet fedezetet, amikor már a jövedelmezőség emelkedésével ennek a megtérülése biztosra vehető. Ezeket a terveket az ügyosztályok elméletileg szépnek találják, a gyakorlati megvalósulás tekintetében azonban annyira sem jutottunk, hogy az illetékes fürdőbizottságok, valamint a törvényhatóságon kívül álló szakközegek meghallgattattak volna és a legjobb időt elveszítjük a megvalósítás lehetőségére vonatkozólag. Szeretném, ha ezeket a terveket most már nem küldözgetnék egyik ügyosztályból a másikba és nem titkolgatnák éppen az érdeklődő szakbizottságok, törvényhatósági bizottsági tagok és külső szakértők előtt, hanem a gyakorlati megvalósítás céljából éppen ezek elé terjesztenék, akik a megoldásra vonatkozó véleményt minden egyéni érdek nélkül készséggel megadják. Ezzel a megoldással az idegenforgalomnak gyakorlati lehetőséget adunk és olyan közjövedelmet biztosítunk a fővárosnak és a főváros iparának és kereskedelmének, melyet e nélkül más módon behozni nem tudunk és amellyel úgy emeljük a nemzetgazdaság jövedelmét, hogy arra semmi külön áldozatot nem kell hoznunk. Remélem, hogy az illetékesek a nyári szünetben kézbeveszik a dolgot és megoldáshoz is juttatják az elméletileg előkészített és gyakorlatilag jó eredménynyel megoldható terveket-. Deficitmentesek a Beszkárt helyiérdekű vonalai Illetékes helyen cáfolják a külterületi villamosforgalom csökkentését — A szentlőrinci helyiérdekű és a BUR-vonal is sűrítette a forgalmat — 140 pengő a BUR-vasut, a szentlőrinci hév és a földalatti együttes tiszta nyeresége — Az Uj Budapest tudósítójától -1 A főváros közigazgatási bizottságának hétfői ülésén éles támadás hangzott cl a Beszkárt ellen. Támadták az üzemet a perifériák villamosközlekedése miatt és szigorú intézkedéseket követeltek abban a tekintetben, hogy a Beszkárt ne csökkentse azt a kocsiforgalmat, mely a város külső területei felé irányul. Az utóbbi időben divat- lett ócsárolni a főváros közlekedési üzemét. Az ócsárlók azonban legtöbb esetben igazságtalanok, aminthogy az az állítás sem felel meg a tényeknek, mintha a Beszkárt az elővárosokat a fóvárossal összekötő villamosrelációkban csökkentette volna a forgalmat. Az objektivitástól mentes vádakat megcáfolja az a számszerű, pontos adatokat tartalmazó nyilatkozat, melyet ebben az ügyben illetékes helyen tettek az Uj Budapest munkatársa előtt. — A Beszkárt — mondották illetékes helyen munkatársunknak — a város belterületét a külterülettel két vasutvállalata utján köti ösz- sze: a Budapes—Újpest—Rákospalotai közúti vasúttal és a Budapest—szentlőrinci helyi érdekű vasúttal. Mindkét vasút feladatának tekinti, hogy jól, olcsón szolgálja ki a közönséget. — Semmisem bizonyítja ezt jobban, minthogy a BUR-vasut vonalain, ahelyett, hogy mérsékeltük volna a forgalmat. az utazóközönség igényeinek minél teljesebb kielégítése céljából még sűrítettük a járatokat. 1930-ban a BUR-vasut teljesítménye 4,892.047 kocsikilométer volt, ezzel szemben 1931-ben már 5,066.979 kocsikilométer. Csökkentés helyett tehát 174.932 kocsikilométerrel növeltük a forgalmat. — Hogy mennyire tarthatatlan az a vád, mintha a Beszkárt az elővá-
