Uj Budapest, 1932 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1932-02-13 / 6. szám

Végre komolyan hozzáfogtak az üzemi problémák megoldásához Szőke Gyilla dr. az üzemi bizottság elnöke : Szó sincs arról, hogy a nagy­üzemeket megszüntessük vagy bármely formában magánkézbe adjuk — Mi az igazság a nagy port felvert melléküzemek dolgában? — Senkit sem szabad kenyerétől megfosztani, még ha keresztül is viszik bizonyos melléküzemek megszüntetését 1932 február 13. TTJBTTnWFST — Az Uj Budapest tudósítójától — A városházi élet érdeklődésének köz­pontjában a 'felsőházi tagok jövő heti választásán kívül az üzemi probléma áll. Évekig tartó előkészítés és anké­tozás után végre megalakult az üzemi bizottság, amely a törvényhatósági bizottság közgyűlésének a főváros költségvetésének tárgyalása alkalmá­val hozott határozata értelmében a legapróbb részletekbe menően tár­gyalja végig a nag$ kérdést, amelyről nyugodtan meg lehet állapítani, hogy az ma a városházi politika gerince. Az üzemi bizottság alelnökéül Szőke Gyula dr. felsőházi tagot választotta meg, akinek nagy jogi és gyakorlati tudása, logikus gondolkodásmódja és közismert igazságszeretete biztosíté­kok arra vonatkozóan, hogy az üzemi bizottság működésében a Keresztény Községi Párt ismeretes szempontjai százszázalékosan fognak érvényesülni. Az aktuális üzemi problémákat és az üzemi bizottság menetrendjét illetően kérdést intéztünk Szóke Gyula dr. felsőházi taghoz, aki a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatársának: — Az üzemi bizottság csak most kezdette meg működését és igy még eredményről szólani korai volna. Egy bizonyos: szó sem lehet arról, hogy a nagy üzemeket, mint az Elektromos Müvek, Gázmüvek, Vízmüvek, Beszkárt, fürdőüzemek megszün­tessük, vagy bármely formában magánkézre adjuk. Az a benyomásom, hogy nemcsak a bizottság, de az egész közvélemény ellene volna annak, hogy a főváros ezen vagyonkomplexumát most, a leg­rosszabb időben elherdálja, de külön­ben is a köz érdekében megszervezett ezen intézményeket megszüntesse, vagy magánvállalkozásnak engedje át. Éppen ezért nem is hiszem, hogy a bizottság egyáltalán az ilyen általános közérdeket szolgáló nagyobb köz­üzemek fenntartásának, vagy meg­szüntetésének a gondolatával foglal­koznék.-— Vannak üzemek, amelyeknél fel­vetődött a megszüntetés lehetősége, igy a Községi Élelmiszerüzem, Ke­nyérgyár, Müszerüzem stb., de ezeknél is csak annyira ment a bizottság, hogy elhatározta az élelmiszerárusitó üzem gesztiójának a tüzetes megvizsgálását a bekért adatok feldolgozása után és ennek eredményeképpen fog állást- foglalni. Meg vagyok arról győződve, hogy a bizottság a javaslatában szor­gosan szem előtt tartja a fővárosi tör­vény azon rendelkezését, hogy az üzemnek elsősorban a közérdeket és azután a jövedelmezőséget kell szem előtt tartania és ennek megfelelően nem csak azt vizsgálja, hogy mit jö­vedelmez egy-egy üzem, hanem, és pedig elsősorban azt, hogy milyen szolgálatot tesz a köznek és mennyire látja el a főváros lakosságának az ér­dekeit. — Másképpen áll a dolog a főüze­mek kebelén belül keletkezett külön­böző műhelyekkel és telepekkel, az úgynevezett melléküzemekkel. Ezekre vonatkozólag legelsősorban egy félre­értést kell tisztázni. Ha például a fer­tőtlenítő intézet a saját autóinak a kisebb hibáit házilag kijavítja és e célból tart két munkást, ezt a köz­nyelven már a fertőtlenítő intézet kü­lön üzemének mondják, holott ez még csak nem is külön önálló műhely és lehetetlen dolog, hogy ott, ahol annyi automobil állandó használatban van, ne legyen valaki, aki a hibákat sürgős szükség esetén azonnal kijavitja. Vagy melléküzemnek tekintik a sze­gényházban a cipőjavitást, amit egy szegényházi ápolt ott helyben lát el a többi ápoltak számára. Meg vagyok róla győződve, hogy az ilyen „melléküzemek“ nem is fognak komoly tárgyalás alá ke­rülni, mert nem akarjuk, hogy a bizottság a nevetségesség színé­ben tűnjék fel. Végül is lehetetlen úgy gazdálkodni, hogy minden egyes apró javításért külön kelljen egy-egy iparoshoz for­dulni, mert ezzel az üzemnek a telje­sítőképessége rendkívüli módon meg van zavarva. — Azonban igen is, komoly tárgya­lás alá kell venni az egyes nagy üze­meknek azokat a mellékmühelyeit, vagy üzemeit, amelyek nem szorosan az üzem munkájának az előmozdítá­sára állíttattak fel. így fontos a meg­vizsgálása ‘ a Beszkárt szabómühelyé- nek, a köztisztasági hivatal és a Besz­kárt cipészmühelyének, a lóhusüzem kovácsmühelyének, a kenyérgyár Icikatosmühelyének stb., szóval azok­nak az állítólagos önálló műhelyek­nek, amelyek látszólag nem köz­vetlenül az üzem működését szol­gálják, hanem legfeljebb bizonyos munkáknak az üzem számára házilag való elvégzésével az üzem kiadásait látszólag csökkentik. Ezeknél igen is meg kell vizsgálni, hogy egyrészt nem csinálnak-e felesleges konkurrenciál a kisiparnak, másrészt nem kerül-e többe a fővárosnak, ha ahelyett, hogy közvetlenül az üzemben végezteti a munkát, azt önálló és pedig elsősor­ban kisiparosoktól rendeli meg. Itt az üzem gyors és gazdaságos működé­sén felül kell nagyon is figyelembe venni a közvetett hasznot és érdeket — Az Uj Budapest tudósítójától — Heinl osztrák kereskedelemügyi mi­niszter jelenlétében néhány hónappal ezelőtt ünnepélyes külsőségek köze­pette nyitották meg a főváros bécsi idegenforgalmi irodáját, amelyet az­óta több oldalról érnek kritikai meg­jegyzések. A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén Csilléry András dr. kifogásolta, hogy az irodát nem ma- gyarstilusu bútorokkal és berendezési tárgyakkal rendezték be. Azt mon­dotta Csilléry, hogy az iroda kikép­zése az idegent inkább elriasztja Bu­dapest látogatásától, semminthogy arra csábítaná. Csilléry feltűnést keltő kijelentéseit illetően a polgármester nyilatkozatté­telre hívta fel a városgazdasági ügy­osztályt, amelynek vezetője Kovács­éi biztosra veszem, hogy a bizottság itt is a legnagyobb tárgyilagossággal, részrehajlás nélkül fogja véleményét megalkotni. — Még egy fontos szempontot aka­rok megemlíteni. Annakidején telt javaslatomra elsősorban a Keresz­tény Községi Párt, de azután a köz­gyűlés összes pártjai is arra az állás­pontra helyezkedtek, hogy a mai nehéz viszonyok között nagyon divatossá vált „leépítést“ úgy kell keresztülvinni, hogy senkit utcára tenni nem szabad, kenyér nélkül senki se maradjon. Ennek megfelelően az is figyelembe veendő az üzemek kérdésében, hogy azok a munkások, akik ma kellő el­helyezkedést talállak ezeknél az üze­meknél, csak azért meg ne fosztassa- nak a munkájuktól, mert elvileg va­lakinek nem tetszik, hogy egy mel­léküzem fenntartassék, de az tényleg a fővárosnak a javára szolgál. Még ha valóban meg kell is bizonyos mel­léküzemeket szüntetni, akkor is csak úgy történhetik, ha az ott alkalma­zottakról egyidejűleg kellő gondosko­dás történik. — Általában azt szeretném, ha megértenék azok, akik az üzemek barátaiul tüntetik fel magukat és azok, akik különösen az üzemek el­lenségeiként szerepelnek, hogy ez a bizottság tárgyilagosan, minden párt és egyéb szempon­tokon felülemelkedve fogja a fel­adatát teljesíteni. De szeretném, hogy megértenék az üzemek összes alkalmazottai is, hogy amikor a bizottság a munkáját foly­tatja, szorgos figyelemmel van arra, hogy senkit az ő jól megérdemelt ke­nyerétől nem akar megfosztani és a gesztiója a főváros egyetemes érdeké­nek a javára történik, amely termé­szetszerűleg magábafoglalja az alkal­mazottak méltányos egyéni érdekének a szemmeltartását is. házy tanácsnok kezdeményezte a bé­csi iroda felállítását és aki a bécsi iro­dát ma is legszemélyesebb ügyének tekinti. Kovácsházi/ tanácsnok arra kéri a polgármestert, hogy amennyi­ben jelentése Csilléry András dr.-t ki nem elégítené és a bécsi iroda beren­dezése továbbra is művészi szempont­ból kifogás tárgya lenne, tekintse meg személyesen a bécsi irodát és annak berendezését szakértő magyar művé­szekkel és művészi szempontból vizs­gáltassa felül. Kétségtelen, hogy a bécsi iroda be­rendezésénél elsősorban a célszerű­ségre kellett törekedni, ennek megfe­lelően a bútorok a ma általánosan el­fogadott minden cikornyát és díszt nélkülöző butorstilusban készültek Richter Aladár budapesti magyar 3 Ezeket uj j áíarngve és csiszolva a lorgaimiar léséért arusiiliik SZABÓ OS ZA001II KOMuai-Qi «3 b. az Északi Főműhely villamosmegállójánál TELEFON : J. 404-33. iparművész tervei alapján. Csilléry András dr. magyaros stilus bútorokat kíván a bécsi irodába: az ügyosztály szerint ez a kívánság lehetetlen fel­adat elé állította volna a tervező ipar­művészt. Egy irodai felszerelésbe nem valók magyaros, tulipános Íróasztalok, irodai pultok, a propaganda hatás né­zőpontjából sem' lehet kívánatos, hogy a várakozók bármilyen magyar és szép, de mindenképpen kényelmetlen fa-székeken legyenek kénytelenek el­helyezkedni. A németek nem gót stí­lusban, az osztrákok nem a tiroli nép­művészet stílusában, a franciák nem történelmi butorstilusaikban rendezik be külföldi idegenforgalmi irodáju­kat: igy érthető, hogy a magyarok, akik az idegenforgalmi propaganda terén az első komoly lépéseket csak most tették, ilyen merész és kétesér- tékü próbálkozással nem mertek kí­sérletezni. A bécsi idegenforgalmi iroda belső berendezéséről Ybl Ervin miniszteri osztálytanácsos, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium művé­szeti előadója a Magyar Iparművészei­ben az Országos Magyar Iparművé­szeti Társulat lapjában meleghangú ismertetést irt, amelyben dicséretekkel nem fukarkodott. A bécsi idegenforgalmi hivatal ed­digi működéséről szóló statisztikai adatok el kell, hogy hallgattassák azo­kat a kritikai megjegyzéseket, ame­lyek a bécsi irodát felesleges és ha­szontalan intézménynek jellemezték. Január havában 352 osztrák, 140 ma­gyar, 33 német, 29 amerikai, 12 fran­cia, 13 olasz, 9 angol, 3 egyiptomi, 9 japán állampolgár fordult meg a fő­város bécsi irodájában, hogy ott kon­krét felvilágosításokat kérjen. Vasúti jegyet 53-an, autóbuszjegyet 58-an, repülőgépjegyet 6-an akartak ezek kö­zül az irodában rögtön váltani, 11 -en pedig a Három nap Budapesten jegy­füzetét akarták megvásárolni. 35-en budapesti elszállásolási lehetőség iránt érdeklődtek, 33-an külföldi pénzt akartak pengőre átváltani, 8-an pedig vizumszerzésére kérték fel a bécsi iro­dát, hogy Budapestre jöjjenek. A bécsi iroda fennállásának első negyedévében 350 budapesti térképet, 2000 nyilas prospektust (a prospek­tusnak ez a fajtája nyilakkal magya­rázza meg Bécs és Budapest távolsá­gát különböző közlekedési eszközö­kön), 3300 képekkel ellátott prospek­tust, 25 egyéb prospektust, 6000 ide­genforgalmi jellegű számolócédulát és 15.000 idegenforgalmi reklámbélyeget adott ki az érdeklődőknek. És mind­ez! az idegenforgalom szempontjából leghalottabb időszakban, a téli hóna­pokban tette! A bécsi iroda ma is megfeszített erővel dolgozik és min­den remény megvan arra, hogy a ta­vaszi hónapokban jelentős számú ide­gent fog működésével Budapestre vonzani. Dona Döme és Társa Papír és írószerek gyári raktára a „Papirtnalomhoz“ Budapest, IV., Aranykéi-u. 6 Telefon: Automata S77—15. Alapítva: 1790-ben. Proczeiier Bálint kÖvező mester Budapest, X., Korponai-u. 11. Telefon : Kőbánya 74 - 84. IVANGSICS JÁNOS VIH. Rákóczf-uétZ9 Telefon: 43-0-09. Órák, ékszerek, dísztárgyak a legolcsóbb napi árban. Aranyért, ezüstért, zálog- céduláért óriási árakat fizetek. Óra-, ékszerjavi- tások, átalakítások jótállással eszközöltetnek. Miért nem rendezték be magyar stilusu bútorokkal a bécsi idegen- forgalmi irodát? Kovácsházy tanácsnok az iroda berendezé­sének szakérlő művészekkel való felülvizsgá­lását kéri a polgármestertől — A legszebb reményekre jogosítanak a propaganda-iroda eddigi eredményei

Next

/
Oldalképek
Tartalom